A magyar bajnokság a kontinensviadal tükrében

Érdekes, elég ellentmondásos lehet női élvonalunk színvonalának megítélése a napokban befejeződött Európa-bajnokság kapcsán. 

A magyar válogatott tudjuk, hogyan szerepelt - sajnos le - az Eb-n. Nemzeti csapatunk két harmada, 8 játékos szerepelt a hazai pontvadászatban, egyikük, Krivacsevics Tijana szezon közben tért haza. 

A 2014-15-ös évadban az Európa-bajnokságon pályára lépő játékosok közül 6 ország válogatottjából összesen 17 játékos szerepelt rövidebb-hosszabb ideig a magyar NB I-ben.


Orosz-török - csak az 5. helyért

Még mielőtt elmélyednénk bajnokságunk helyén, értékén Európában, azért annyit meg kell jegyezzünk: annak a két országnak a válogatottja, amelynek bajnokságát egyértelműen és elismerten a legerősebbnek tartják Európában még a legjobb négy közé sem jutott be. Mint emlékezhetünk rá, a török és az orosz válogatott "öldöklő", hosszabbításos csatát vívott az olimpiai kvalifikációs tornán való részvételt jelentő 5. helyért. Véleményünk szerint elsősorban azért, mert a sok pénz miatt e két ligát elárasztó világsztárok jelenléte miatt az "anyaországbeli" játékosok, a két válogatott kulcsemberei gyakorta csupán kiegészítő emberek klubcsapatukban - ebből a "státuszból" pedig nem egyszerű vezérré előlépni.


Névsorolvasás

Az említett 17 kosaras közül 8 (Czank Tímea, Határ Bernadett, Krivacsevics Tijana, Raksányi Krisztina, Simon Zsófia, Vajda Anna, Zele Dorina és Zsovár Orsolya) szerepelt a magyar nemzeti csapatban.

Amint már említettük, a szerb 12-es keretben is a legtöbb - 3 - játékos a magyar NB I-ből került ki, Nevena Jovanovics, Krnjics Szara, valamint Tamara Radocaj miatt azért Pécsett, Sopronban és Győrben nyilván sokan szorítottak a szerbeknek.

Szintén 3 játékos szerepelt az előző évadban - esetükben nem beszélhetünk egész szezonról - bajnokságunkban a svéd együttesből, Ashley Key az évad első, Louice Halvarsson és Elizabeth Egnell a szezon második felében szerepelt a PINKK csapatában.

S végül - de persze korántsem utolsó sorban - nézzük azt a 3 játékost, aki hazája válogatottjából egyedüliként játszottak a mi bajnokságunkban. Ciglar Iva, a horvát csapat irányítója régi ismerős, már - Krnjicshez hasonlóan - magyar útlevele is van. A brit csapatból Azania Stewart a PINKK-et erőstette, a fehérorosz Katarina Sznyicina pedig - átmenetileg s nem túl sikeresen - a Diósgyőr játékosa volt.


Öten túl a csoportkörön, hárman Európa-bajnokok

Nézzük ezek után, mire mentek, jutottak a legutóbbi szezonban az NB I-be kerülő játékosok válogatottjaikkal a kontinensviadalon. A végső győztes szerb csapat - benne ugye a 3 NB I-ben szereplő kosaras hölggyel - mellett a honi élvonalben szerepelt játékosokat a soraiban tudó válogatottak közül csupán 2 "élte túl" a csoportkört, Ciglar utazhatott a horvát csapattal Szombathelyről Győrbe a középdöntőre, Sznyicina pedig Nagyváradról Debrecenbe. Horvátország válogatottja szinte teljesen "elfogyott" a sorozatos sérülések miatt a középdöntő végére, ám a fehéroroszok továbbjutottak, sőt, a negyeddöntőben a litvánokat felülmúlva bejutottak a legszűkebb elitbe, a legjobb 4 közé.

Összességében tehát abból a magyar bajnokságból, amelyből az előző évadban nem indult csapat az Euroligában, "kijött" 3 Európa-bajnok és egy Eb 4. helyezett kosaras. Viszont a 6 az előző szezonban NB I-es játékost foglalkoztató válogatott fele rögtön a csoportkör után "elszállt", a 17 kosaras hölgy közül 12-nek hamar befejeződött a kontinensviadal.


Ki mit tudott - az NB I-ben és az Eb-n?

Elemzésünk talán legérdekesebb része következik, amely talán valóban "helyére teheti" a mi női NB I-es bajnokságunkat. Azt próbáljuk összehasonlítani, ki hogyan teljesített a bajnokságban és az Eb-n. Ebből az is kiderül, sok játékosnak egészen más szerep jutott magyar klubcsapatában, mint hazája válogatottjában.

Klubonként "leosztva" a 17 az Európa-bajnokságot megjárt, az előző évadban az NB I-ben szerepelt kosarast, a legtöbben a Sopronból játszottak az Eb-n, egészen pontosan öten - Krivacsevics, Simon, Zsovár, Ciglar, és Krnjics.  A PINKK csapatából négy játékos - Egnell, Halvarsson, Key, Stewart - lépett pályára az Eb-n. Két-két kosarast adott a PEAC (Raksányi, N. Jovanovics), a Győr (Radocaj, Vajda) és a Diósgyőr (Czank, Sznyicna). Zele és Határ jóvoltából a ZTE és a Vasas 1-1 játékossal képviseltette magát.


Diósgyőr

Czank Tímea Diósgyőrben kezdő irányítóként több mint 34 percet játszott meccsenként, 10.6 pontos, 3,7 lepattanós és 3,1 gólpasszos átlaggal. A válogatottban a klubjában meghatározó játékosból kiegészítő ember lett. Játékideje több mint 20 percet csökkent, 13 percre, s ebből egy meglehetősen "vékonyka" 0,3 pontos, 2 lepattanós és 0,5 gólpasszos átlagot tudott felmutatni - a jelek szerint nem igazán tudta kezelni, hogy más a szerepe a válogatottban, mind volt a Diósgyőrben.

Katarina Sznyicina esete a magyar és az Európa-bajnoksággal szintén különleges. A Diósgyőrbe vezéregyéniségként szerződtetett fehérorosz bedobó mindössze 7 mérkőzésen szerepelt a magyar bajnokságban. Ezeken átlagban 25 perceket játszva 9,4-es pontos, 3,9 lepattanós és 2,6 gólpasszos átlagot mutatott fel... egyértelmű, hogy ennél többet vártak, s valószínűleg ezért is köszöntek el tőle Miskolcon. Önmagukban ezek a számok nem rosszak - csak nem egy húzóemberként tartott, s nyilván úgy is fizetett légióstól.

Hazája válogatottjában is alapembernek számított. Az Európa-bajnokságon közel 8 perccel játszott többet meccsenként átlagban, mint a Diósgyőrben. Pontban lényegesen jobban teljesített, a mezőnymunkában átlagai kicsivel elmaradtak a Diósgyőrben mutatott számaitól (12,4 pont, 3,4 lepattanó, 2,3 gólpassz).

A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy a magyar bajnokságban a Cegléd, a Szekszárd, a PEAC, a Vasas, az MTK, a ZTE és a PINKK ellen lépett pályára, a kontinensviadalon pedig a végjátékban többek között a későbbi Európa-bajnok szerb, valamint az előző Eb győztese, a spanyol válogatott ellen... Átlagainál tehát fontos figyelembe venni, hogy amíg a magyar bajnokságban nem játszott a másik két dobogós csapat, a Sopron és a Győr ellen, addig az Eb-n az első ötből mind a négy csapat ellen meghatározó szerepet játszott - és csak azért nem öt ellen, mert saját csapata ellen nem játszhatott...

Összességében elmondhatjuk, hogy amíg Czank Tímea klubcsapatában remekelt, addig a válogatottban messze elmaradt a várttól, addig Sznyicina, azt követően, hogy Diósgyőrben csalódást okozott, a válogatottban fel tudott nőni a feladathoz.


PEAC-Pécs

A két az Eb-n szerepelt pécsi játékos helyzete különleges -  mert hasonló. Hasonló, mivel Raksányi Krisztina, valamint Nevena Jovanovics egyaránt meghatározó játékos volt a pécsi klubban, ám hazájuk válogatottjaiban mindketten kiegészítő embereknek számítottak.

A PEAC-ban Jovanovics 29, Raksányi 28,4 percet játszott az NB I-ben meccsenként átlagban. Előbbi 13 pontos, 4,7 lepattanós és 2,3 gólpasszos, utóbbi 8,6 pontos, 2,2 lepattanós és 2,1 gólpasszos átlagot teljesített a PEAC-Pécs színeben.

Jovanovics játékideje túl sokat nem csökkent, 20,7 percet játszott az Európa-bajnokságot nyert szerb csapatban az Eb-n, ahol meccsenként átlagban 5,4 pontot, 3,2 lepattanót, és 1,9 gólpasszt tett a közösbe. Ez azt mutatja, hogy amíg Pécsett az eredményességben, a pontszerzésben is jelentős szerepe volt, addig a szerb válogatottban megvoltak a "gólvágók", viszont a mezőnymunkája, a lepattanó és a gólpassz mutatói, ha időarányosan nézzük, nagyjából azonosak a magyar bajnkokságban látottakkal. Ami azt jelenti: Nevana Jovanovics tökéletesen alkalmazkodott a válogatottban rá osztott szerephez, abból a legtöbbet hozta ki.

Ugyanakkor Raksányi játékideje - úgy gondoljuk részben saját magának köszönhetően - jelentősen visszaesett a klubjában a pályán töltött perceihez képest 9,5 percre. Pontátlaga 0,5 - 2 pontját válogatottunk első meccsén szerezte - lepattanó átlaga 1, gólpassza nem volt...Ahogy a szakvezetés is többet várt tőle, nyilván ő is jóval többet remélt saját magától. Egyértelmú, hogy Jovanovics fel tudott nőni a feladathoz, és - noha a szerb válogatottban némiképp megváltozott a szerepe a PEAC-ban betöltötthoz képest - hasznos, sőt talán mondhatni nélkülözhetetlen kiegészítő embere volt az Európa-bajnok csapatnak.

Sajnos Raksányi képtelen volt feldolgozni a megváltozott szerepkört. Ha nem is teljesen, de annyiban azért fel kell menteni, hogy nem feltélenül szerencsés, ha egy többé-kevésbé meglévő hierarchiába 3-4 nappal a nagy sorozat előtt kerül be egy vezéregyéniség. Itt Quigley Alexandria közvetlenül az Eb előtt történő megjelenésére gondolunk. Ez egyébként nem a honosított játékos teljesítményére, hanem válogatottunk többi, szinte az összes külső mezőnyposzton szereplő kosaras hölgyére volt - finoman fogalmazva - nem éppen kedvező - hatással...


UNI Győr

A két Győrből az Európa-bajnokságon szereplő játékos helyzete - fordított előjellel - hasonlít a már látott két Diósgyőrben szerepelt kosaraséhoz. Az előjel pedig azért fordított, mert míg a két diósgyőri közül a légiós, azaz Sznyicina, addig a két győri kosaras közül a magyar játékos - jelesül Vajda Anna - játszott meghatározó szerepet nemzeti együttesében. Tamara Radocajnak az  Európa-bajnok szerb válogatottban csupán kiegészítő szerep jutott, de aranyéremmel a nyakában, s vélhetően leendő olimpikonként ezt aligha bánja.

Nem túlzás azt állítani: a fölöttébb zaklatott szezonja ellenére bravúros bronzérmet szerző győri együttes két vezéregyéniségéről van szó. Vajda Nusi meccsenként közel 33 percet játszva dupla-duplás átlagot hozott klubjában (16,8 pont, 10 lepattanó). Vajda mögött a szerb irányító, Radocaj volt a második legeredményesebb játékosa a csapatnak 15,6 ponttal. A mezőnymunkából többek között 4,4 lepattanóval, s 4,2 gólpasszal vette ki részét, bő 30 percet a pályán töltve.

Nézzük ezek után, hogyan teljesítettek az Európa-bajnokságon. Vajda számai önmagukban bátran vállalhatóak egy kontinensviadalon: meccsenként 25,3 perc alatt 9,8 pontot és 6,5 lepattanót és 2 gólpasszt hozott össze átlagban. A szépséghiba ebben sajnos az, hogy amkor a legjobban kellett volna, ő sem tudott előlépni húzóemberré, a legjobb meccse a már tét nélküli, szlovákok elleni találkozó volt.

Ami Radocajt illeti, ő PEAC-os honfitársnőjéhez, Nevena Jovanovicshoz hasonlóan remekül "feltalálta magát" a számára a bajnoksághoz képest új, kiegészítő szerepkörben. Játékideje nagyjából a felére csökkent ahhoz képest, mint amennyi időt Győrben töltöthetett a pályán, s a 15,7 perc alatt 3,9-es pontátlaga mellé volt még átlagban 1,5-1,5 lepattanója és gólpassza.


PINKK

Három svéd és egy brit válogatott játszott az előző évadban a mérkőzéseit Komlón játszó együttesben.

A magyar válogatottat annyiban érintette a 3 svéd lány szereplése, hogy a skandinávok adták meg sajnos a kezdő lökést a mieinknek lefelé a lejtőn, azok után, hogy egy nappal korábbról már egy meccsel a lábukban a végén "lehajrázták" válogatottunkat...

Röviden az előző évadban a PINKK-ben és az Európa-bajnokságon szerepelt játékosok statisztikái.

Azania Stewart (brit, a PINKK-ben): 22,8 perc, 11,6 pont, 7,3 lepattanó. 
Az Európa-bajnokságon: 19,8 perc, 6 pont, 3 lepattanó. 

Louice Halvarsson (svéd, a PINKK-ben): 26,5 perc, 12,8 pont, 6,8 lepattanó.
Az Európa-bajnokságon: 29,3 perc, 13,8 pont, 7 lepattanó.

Ashley Key (svéd, a PINKK-ben): 21,5 perc, 12 pont, 3,8 lepattanó, 2,1  gólpassz.   
Az Európa-bajnokságon: 23,3 perc, 8,5 pont, 4,8 lepattanó, 1,8 gólpassz. 

Elisabeth Egnell (svéd, a PINKK-ben): 32,3 perc, 9,9 pont, 6,1 lepattanó, 3 gólpassz.   
Az Európa-bajnokságon: 21 perc, 8,8 pont, 1,8 lepattanó, 1,5 gólpassz.


Sopron

A bajnok és kupagyőztes együttesből 3 ország válogatottjában összesen 5 játékos lépett pályára az Európa-bajnokságon.

Közülük a legboldogabb egyértelműen Krnjics Szara lehetett, aki Európa-bajnok lett szerb színekben. A magyar NB I-ben a soproni csapatban 23 percet jászott átlagban, és 10.9 pontos, 6,7 lepattanós átlagot teljesített. Igaz, Sopronban több versenytársa volt 5-ös poszton - Dragana Sztankovics mellett Krivacsevics Tijana is tud centerezni - mint a szerb csapatban, ahol rajta kívül csupán Tijana Ajdukovics klasszikus center alkat - mégis Marina Maljkovics nem "erőltette túl" igazi ötöseit, a magas posztokon leggyakrabban az ex-soproni Jelena Milovanovics, valamint a volt zalaegerszegi, honosított, Danielle Page játszott. Nem ritkán "fellépett" melléjük a 3-as és a 4-es poszton is extra teljesítményre képes Szonja Petrovics.

Ezek türében talán nem meglepő. hogy Szara a szerb csapatban abszolút kiegészítő játékosnak számított, 6,6 játékperccel meccsenként. E rövid idő alatt 1 pontos és 0,7 lepattanós átlagot hozott. De... nagyon boldog volt az arannyal a nyakában, no meg a serleggel a kezében - érthetően.

Ciglar Iva ahogy a Sopronban, a szövetségi kapitánya szerint minden idők legbalszerencsésebb Eb-csapatában, a horvát válogatottban is alapember volt. Sopronban közel 25 perc alatt 9,8 pontot, 4,5 gólpasszt és 2,6 lepattanót átlagolt. Az Európa-bajnokság utolsó meccsére már ő is "kidőlt", izomsérülése miatt nem játszott. Addig azonban 28,8 percet - a legtöbbet a horvát válogatottból - a pályán töltve 10,2 pontot, 4,3 gólpasszt és 3,8 lepattanót átlagolt, összességében időarányosan azt hozta - lepattanóból többet, gólpasszban valamivel kevesebbet - mint Sopronban.

És nézzük a magyarokat. Érdemben értékelni sajnos Simon Zsófi teljesítményét nem lehet. A soproni színekben közel 23 játékperc alatt 9,4 pontot, 2,3 lepattanót és 2 gólpasszt átlagoló hátvéd a válogatott második meccsén, élete első Eb-n dobott kosara után sajnos bokasérülést szenvedett.

Érdekes volt a helyzet Zsovár Orsolyával, a soproni csapat kapitányával. Ő a klubban 15,3 perces játékideje mellett 4,5 pontot 2,6 lepattanót és 1,2 gólpasszt átlagolt. Az Európa-bajnokságon vélhetően nem igazán érthette, mi történik vele. A svédek ellen pályára sem került. A litvánok ellen rögtön besuvasztott egy hármast, ám csupán 7 percet játszott, hogy ezek után az akkor még címvédő, Budapesten végül bronzérmet szerző spanyol válogatott ellen a kezdő ötösben találja magát... Vélhetően azzal a céllal, hogy Alba Torrenst megállítsa... Torrens dupla-duplával zárt, Zsovár pedig itt 12, majd a szlovákok elleni tét mélküli meccsen pedig 6 percet kapott. Az Eb-n végeredményben 3 meccsen lépett pályára, 8,3 percet játszott átlagban, 1,3 pontot és 0,7 lepattanót átlagolt.

Krivacsevics Tijana a szezon hajrájában többéves légióskodás után tért vssza Sopronba. Az Uniqa Euroleasing színeiben 19,6 percet játszva meccsenkét átlagban 10,2 pontot és 5,8 lepattanót szerzett. Összességében a válogatottban is hasonlót produkált, 20,5 perc, 9,5 pont és 4,8 lepattanó voltak átlagai. Csak sajnos rá is igaz, ami Vajdára: igazán ő is a szlovákok ellen villogott, amikor igazán tét volt, ő sem tudott előlépni vezérré.


Határ és Zele: felnőttek a feladathoz

Végül, de korántsem utolsósorban szóljunk a magyar válogatott két legfiatalabb tagjáról, Határ Bernadettről és Zele Dorináról. Hangsúlyozzuk: a magyar válogatott két legifjabb tagjáról van szó, ám hogy általánosságban fiataloknak tituláljuk a 21 éves Határt és a 23 esztendős Zelét...

A briteknél volt két '95-ös születésű játékos, a görögöknél '97-es, a letteknél egy '96-os... Ezen az alapon a szlovákok egyik meghatározó játékosa, Hruscaková sem feltétlen fiatal, pedig a '95-ös "évjárat" tagja, miként a spanyol Leticia Romero, vagy a török Tilbe Senyürek. De aki igazán fiatal, és valósággal berobbant az az 1998-as születésű orosz Marina Vagyejeva. A nevet érdemes megjegyezni, viselője július 16-án lesz 17 esztendős. Az Eb-n nagyjából az évei számának megfelelő percet kapott - egészen pontosan 16,4-et, s a neki adott játékidőt remekül megtöltötte tartalommal: több mint 12 pontot és közel 6 lepattanót átlagolt...

De térjünk vissza a mi válogatottunk legfiatalabb játékosaihoz. Határ a Vasasban 13,8 pontos és 7,9 lepattanós átlagot ért el - mecsenként 29 percet játszva. Az Európa-bajnokságon 3 mérkőzésen jutott szóhoz, ezeken átlagban 11,7 percet töltött a pályán. Határ Bernadett 5,3 pontot és 4 lepattanót szerzett átlagban.

Zele a ZTE-ben közel 29 percet játszva 17,2 pontos és 6,4 lepattanós átlagot produkált. Az Eb-n 3 meccsen kapott lehetőséget, átlag 12,7 percet. Ezalatt 4 pontot és 2,7 lepattanót átlagolt.

Határ Bernadett és Zele Dorina két, gyakorlatilag semmilyen nemzetközi tapasztalattal nem rendelkező jáékos. Tőlük, amit teljesítettek, dicséretes - igaz, velük szemben nem nagyon volt elvárás, nem volt veszíteni valójuk. Ezzel együtt azon kevesek közé tartoztak, akik megállták a helyüket az Európa-bajnokságon. Most már egy Európa-bajnokságon szerzett némi tapasztalattal folytatják pályafutásukat, hogy további nemzetközi rutint szerezzenek. Határ Sopronban az Euroligában, Zele pedig a PEAC-ban az Európa-kupában.

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus