Akik saját pályájukon buktak hatalmasakat
A múlt hét végén befejeződött férfi világbajnokság legnagyobb szenzációja kétségtelenül az volt, hogy a házigazda, s a címvédő amerikaiak mellett a végső győzelemre is esélyes spanyol válogatott még a négy közé sem jutott. A nem is olyan távoli múltban éppen a vasárnapi finálét játszó két válogatott, az amerikai és a szerb (akkor még szerb-montenegrói) "állt fejre" hazai környezetben. E két nagy "bukta" előélete egymástól teljesen eltérő. Nézzük meg kicsit alaposabban, mi történt az amerikaiakkal 2002-ben, a szerb-montenegrói csapattal pedig 3 esztendővel később.
Az NBA sztárjai a méltán minden idők legjobb csapatának tartott első Dream Teammel, 1992-ben, Barcelonában jelentek meg az olimpiai játékokon. Ott is, majd Atlantában és Sydneyben is - igaz egyre kevésbé magabiztosan - nyerte a Team USA az olimpiát. Igaz közben 1998-ban csak bronzérmes lett a válogatott a görögországi vb-n, de akkor a lockout miatt nem NBA-játékosok szerepeltek.
2002-ben, Indianapolisban a következő kerettel mentek neki a hazai rendezésű vb-nek az amerikaiak: Reggie Miller, Paul Pierce, Ben Wallace, Jermaine O'Neal, Shawn Marion, Baron Davis, Antonio Davis, Michael Finley, Andre Miller, Jay Williams, Elton Brand, Raef LaFrentz (Szövetségi kapitány: George Karl). Ez volt az első olyan világverseny, amelyen NBA-játékosokkal állt fel az amerikai csapat, s mégsem nyert. Tegyük rögtön hozzá: messze nem a legjobb NBA-játékosokkal. A középdöntőben már Argentína legyőzte őket 87-80-ra, majd a negyeddöntőben a jugoszlávok 81-78-ra nyertek ellenük. Hazai környezet ide vagy oda, valószínűleg az 5. hely már nem igazán motiválta Milleréket, a helyosztón a spanyolok verték őket, 81-75-re...
Ne feledjük, 2002-ben történt. A vb-n szereplő amerikai együttes olyan szinten volt B-csapat, hogy irányítóban nem játszott Gary Payton, Jason Kidd és Allen Iverson, bedobóba - mondjuk így - "befért volna" Kobe Bryant, Tracy McGrady és Ray Allen, centerben pedig "ütős" lett volna egy Shaquille O'Neal, Tim Duncan, Kevin Garnett, Alonso Mourning kvartett. A 2002-es évi NBA-All Star gálán a hazai vb-n az Egyesült Államok válogatottját képviselő csapatból csupán B. Davis, Pierce, Jermaine O'Neal és Brand játszottak...
Gondolhatnánk, hogy e kiábrándító kudarctól kezdve rögtön sikerült az amerikaiaknak helyre állítaniuk a világ rendjét. Nos, korántsem, hiszen a következő két világversenyt sem sikerült megnyerniük, pedig azokon már az indianapolisinál erősebb, de nem a legerősebb csapattal játszottak. A 2004-es olimpián, majd a 2006-os vb-n egyaránt csak a csalódást jelentő bronz jutott az amerikaiaknak, pedig e két tornán már többek között LeBron James, Dwyane Wade és Carmelo Anthony is a válogatott tagja volt. A renomét a 2008-as olimpián sikerült helyre állítani, a 2006-s vb-n a görögökkel szemben elvesztett elődöntő óta veretlen az amerikai válogatott.
Egészen más jellegű volt Szerbia és Montenegró "leégése" a hazai rendezésű 2005-ös Eb-n. 3 évvel korábban, Indianapolisban még Jugoszlávia néven (nyugodtan írhatnánk kis Jugoszláviát is) vb-t nyert csapatból ott volt Bodiroga, Rakocsevics, Radmanovics, Jarics, Tomsevics és Gurovics, amelyben még Vlade Divac is játszott! Szerbia és Montenegró néven a debütálás nem igazán sikerült, az athéni olimpián a csapat 1 győzelem mellett 4 vereséggel nem jutott túl a csoportkörön, nem került a legjobb 8 közé. Pedig Bodiroga, Radmanovics, Rakocsevics, Scsepanovics, Avdalovics, Krsztics és Tomasevics is játszott az athéni ötkarikás játékokon.
Aztán a hazai rendezésű Eb-re összeállt a bombaerős, a kor szinte összes szerb sztárját felvonultató alakulat, egyedül Predrag (Peja) Sztojakovics hiányzott. A keret így nézett ki: Dejan Bodiroga, Darko Milicsics, Vule Avdalovics, Vladimir Radmanovics, Igor Rakocsevics, Vlado Scsepanovics, Marko Jarics, Zseljko Rebracsa, Nenad Krsztics, Dejan Miljevics, Dejan Tomasevics, Milan Gurovics. És ennek a csapatnak a szakvezetője, a szövetségi kapitánya sem "nyeretlen kétéves" edző volt, hanem Zseljko Obradovics. Ő addig 5 Euroliga, 2 Saporta-kupa, és sok-sok bajnoki címmel, nagy győzelemmel a háta mögött vezette a válogatottat - egészen az Európa-bajnoki 9. helyezésig...
Már a nyitó meccs óriási felsülés volt, a szerb-spanyol ütközet végeredménye hazai szempontból 70-89 lett. A most "lebőgő" spanyoloktól Rudy Fernandez, a 27/12-t "vágó" Juan Carlos Navarro, José Calderón (17/6) és Felipe Reyes volt ott a 9 éve nyugodtan mondhatjuk, világra szóló diadalt elérő spanyol együttesben. A csoportban később helyreállni látszott a "világ rendje", hiszen a toronymagas favorit Szerbek Izraelt megverték 93-77-re, majd a letteket 82-67-re. Aztán jött az egyenes kieséses szakasz és jöttek a franciák. A "favorit ölő" franciák. Franciaország - Szerbia és Montenegró 74-71. A galloknál a két közös pont Boris Diaw és Mickael Gelabale. Ők játszottak akkor is, meg a múlt héten is, amikor a franciák a mostani vb talán legnagyobb esélyesét búcsúztatták az egyenes kieséses szakaszban... Érdekes azonosság az is, hogy a galloknak, ahogy 9 éve, most is bronzérem jutott...