Az Olaj EuroCup-ellenfelei

Tegnap délben kisorsolták a EuroCup első csoportkörének beosztásait, amelyben a Szolnoki Olaj KK az orosz Himki Moszkvával, a török Besiktassal, az orosz Zenit Szentpétervárral, a lett VEF Rigával és a szlovén Union Olimpijával együtt került a D jelű hatosba. Lássuk, kik az ellenfelek, mi történt velük a nyáron, milyen erősséget képviselhetnek!

Himki Moszkva (orosz)

A Himki került az első kalapból ebbe a csoportba, és ennek megfelelően a legnagyobb neveket itt találjuk. A klubot 1997-ben alapították, de nagyon gyorsan Oroszország egyik legjobb csapata lettek, a legutóbbi 7-8 évben pedig a CSZKA Moszkva egyetlen reális kihívói voltak hazájukban. 2006-ban a EuroChallenge elődjében, 2009-ben pedig a EuroCupban lettek másodikak. Két idényt lehúztak az Euroligában is (2009-11), 2011-ben VTB Ligát, 2012-ben pedig EuroCupot nyertek. Az előző idény nem nagyon sikerült számukra, már a legjobb 16 között búcsúztak a EuroCuptól, és a VTB Liga negyeddöntőjében is elvéreztek, 0-3-mal estek ki a későbbi döntős Nizsnyij Novgorod ellen (tavaly a legjobb orosz csapatok csak ebben a ligában indultak).

Edzőjük az a Rimas Kurtinaitis, aki játékosként a szovjetekkel olimpiai, világ- és Európa-bajnok volt, háromszor nyert a Zalgirisszel szovjet bajnokságot, volt vb- és Eb-ezüstérmes és Eb-bronzérmes is a Szovjetunióval, majd már litvánként kétszer olimpiai bronzérmes. Edzőként már kétszer nyert EuroCupot - 2009-ben a Lietuvos Rytasszal pont a Himkit verték, három évvel később pedig ő vezette a csúcsra az oroszokat -, és 2012-ben minden idők legjobb EuroCup-edzőjének választották. 2011 óta irányítja a Himkit.

A hátvédsoruk (is) félelmetes, hiszen minden bevethető emberük válogatott vagy ex-válogatott. A legnagyobb név Tyrese Rice, aki 185 centi magas, 27 éves, amerikai-montenegrói kettősállampolgár. 2009-ben nem kelt el a drafton, megfordult Görögországban, Litvániában, Németországban kétszer is, az előző idényben pedig a Maccabi Tel-Avivval söpört be mindent - többek között az Euroliga címet és a Final Four legértékesebb játékosának járó díjat, miután a 68-67-re megnyert elődöntőn ő dobta a győztes kosarat 5.5 másodperccel a vége előtt, a fináléban pedig 26 pontot szórt.

Valószínűleg nem nagyon kell bemutatni a finn válogatott sztárját, Petteri Koponent, aki harmadik idényét kezdi majd meg a csapatnál, illetve a horvát válogatott egykori kiválóságát, a 32 esztendős, 2003-ban a Zadarral Adria Liga győztes és döntő MVP, 2011-ben pedig a UNICS Kazannyal EuroCup győztes és Final Four MVP Marko Popovicot sem - ő második évét kezdi a Himkinél. Mögöttük a 2011 óta a csapatnál lévő Jegor Vjalcev valószínűleg epizódszerepre lesz kárhoztatva, bár az orosz válogatott játékos egészen kiválóan játszott tavaly - 46%-kal és 50%-kal dobta a triplákat a EuroCupban és a VTB Ligában.

Hármas poszton Tyler Honeycutt-tal erősítettek. A 203 centis, 24 éves, leginkább tripladobásáról ismert, vékony alkatú játékost 2011-ben a Sacramento Kings draftolta a 2. kör 35. helyén, de másfél év után kikerült a ligából - a tavalyi évben Izraelben játszott. Mellette Szergej Monya az, akit még hármas - és kettes - poszton lehet használni, ő is járt az NBA-ben anno, ő sem tudott megragadni, és ő is egészen kiváló, bőven 40% fölötti tripladobó. Az orosz válogatottal egyébként volt Európa-bajnok (2007) és olimpiai bronzérmes is (2012) korábban, az idei Eb-selejtezőkön viszont nem volt kerettag.

A palánk alatt két amerikaijuk maradt, a 208 centis James Augustine és a 211 centis Paul Davis is harmadik idényüket kezdik majd meg, mindketten Spanyolországból szerződtek a Himkihez anno, 2012-ben. Davis (2006-os draft, 2/34) anno a Clippersnél és Washingtonban négy évig (2006-10), Augustine (2006-os draft, 2/41) pedig Orlandóban két évig (2006-08) próbálkozott az NBA-ben. Előbbi 2011-ben a Cajasol színeiben volt a EuroCup második ötösének tagja, utóbbi pedig tavaly a VTB Liga legjobb hatodik emberként működött. Az új játékos mellettük a francia válogatott Joffrey Lauvergne, akivel már találkozhattak a szolnokiak, hiszen másfél évig a Partizan játékosa volt, nemrég pedig a világbajnokságon átlagolt 9.2 pontot és 5.3 pattanót a bronzérmet szerző galloknál.

Összességében szerintem messze a legjobb állományuk van, gond nélkül kell továbbjutniuk a csoportból, olyan minőségű a 9 fős rotációjuk.

 

Besiktas (török)

Bár a 2012-es EuroChallenge Final Fourban megütközött már a Szolnok a Besiktassal, kevéssé nevezhető majd ez visszavágónak, mivel abból a keretből összesen egyetlen egy játékosa maradt meg a törököknek, és ő sem húzóember - egyébként nagyjából minden évben ez történt velük azóta, az EC-győzelem után nem nagyon tudták egyben tartani a keretet. Jóval nagyobb múltra tekintenek vissza, mint a Himki, hiszen 1933-ban alakult a klub kosárszakosztálya, egy kisebb megszakítást leszámítva azóta működnek. Kétszer voltak török bajnokok, még 1975-ben és rögtön a EuroChallenge-győzelmet követően, 2012-ben.

Edzőjük Ahmet Kandemir, aki 1997 óta tréner, és első hat évében a Besiktast irányította, azóta megfordult több török csapatnál és legutóbb a koszovói Sigal Prishtina gárdájánál, ám komolyabb eredményt egyelőre sehol nem tudott felmutatni.

Összesen három olyan játékosuk van, akik szerepet kaphatnak komoly tétmeccsen és nem a mostani nyáron érkeztek. A húzónevek egyértelműen az öt amerikai, illetve az ausztrál Ryan Broekhoff.

A két kezdő hátvéd Chris Lofton és Patrick Miller lesznek. Lofton az egyik olyan kosaras, aki az előző idényben is már a keret tagja volt - 188 centis, 28 éves amerikai hátvéd, aki a csapat legjobb pontszerzője volt tavaly (15.1), és kintről és betörésekből is nagyon veszélyes játékos. Miller mindössze 22 esztendős, 185 centis játékos, most végzett a Tennessee State egyetemen, ahol kiemelkedően ő volt a legjobb (23.5 pont, 4.2 gólpassz, 4.4 pattanó). Mögöttük nagy valószínűséggel Kerem Tunceri fog a legtöbbet játszani, ő messze a legnagyobb név a török játékosok közül - a 35 éves hátvéd játszott többek között a Real Madridban is, illetve a 2000-es évek török kirakatcsapataiban, a válogatott oszlopa volt hosszú évekig, Eb-(2001) és vb-ezüstérmes (2010).

A már említett Ryan Broekhoff lesz valószínűleg a kezdő kiscsatár, ő Lofton mellett a másik ismertebb név, aki maradt tavalyról. A 201 centi magas swingman 2013-ban végzett a Valparaiso egyetemen, tehát Millerhez hasonlóan ő is itt kezdte profi pályafutását - a Besiktas nem nagyon fél kipróbálni első éves amerikaiakat (egyetemről érkező légiósokat), van ugyanis még egy ilyen játékosuk. Tavaly csak kiegészítő volt, és bár idén kezdő lehet, szerepe nem biztos, hogy túl sokat változik. Hármas poszton még két játékos játszhat rajta kívül. Az egyik a 27 éves török Caner Erdeniz, akinek a neve a tavalyi TED Kolejliler Ankara csapatából lehet ismerős, onnan érkezett a nyáron. A másik a 23 éves, 203 centis, a Southeast Missouri State egyetemen idén végző Tyler Stone, aki négyes poszton is használható.

A palánk alatt Stone mellett még két amerikait érdemes kiemelni, a legismertebbek érkezők ők. JaJuan Johnson 208 centis, 25 éves erőcsatár-center átmenet, akit a 2011-es draft első körének 27. helyén drafolt a New Jersey Nets - de azonnal el is cserélték a Boston Celticshez. Egy évig próbálkozott is vele a Celtics, de a Rocketshez cserélték 2012-ben még az idény kezdete előtt, majd egy év D-Liga után most az olasz első osztályból érkezik. A 210 centis, 30 éves Hilton Armstrongot a 2006-os draft 1/12-es pickjével húzta a New Orleans Hornets. Megfordult egy évig Franciaországban, Kínában és Görögországban is, de karrierje legnagyobb részét az NBA-ben húzta le, most is a Golden State Warriorstől igazolt ide. A két török cserének, Dogan Senlinek és Cem Coskum valószínűleg sok szerepe nem lesz.

Az öt amerikai miatt biztosan nem lesz rossz csapatuk, de akkora fluktuáció volt náluk, hogy eléggé képlékeny, milyen játékerőt képviselhetnek pontosan.

 

Zenit Szentpétervár (orosz)

A név megtévesztő, ők a Triumph Ljuberci jogutódjai, ugyanarról a csapatról van szó, amely tavaly a végjátékban győzte le az Olajt a EuroChallenge elődöntőjében. Akkor bemutattuk az orosz klubot (ezen a linken elolvashatjátok a tavaszi elődöntő beharangozót), ám azóta azért elég komoly változások mentek végbe náluk - tulajdonosváltás, költözés Szentpétervárba, ahol az eddig működő Szpartak megszűnt anyagi okok miatt.

Ami nem változott, az a 2012-es EC FF óta maradó trió, azaz hogy Vaszilij Karaszev a vezetőedző, Dmitrij Kulagin és Kyle Landry pedig még mindig az együttes játékosai. Több maradó azonban a tavaly egészen pocsék évet záró csereswingman, Artyom Kuzjakin mellett nincs, és egyelőre elég sok még a kérdőjel a csapatukkal kapcsolatban, főleg a kispadon.

A kezdőben annyi biztos már, hogy Jeremy Chappell, Cory Higgins és Milovan Rakovics sem maradnak. A két amerikai hátvédet Walter Hodge és Cameron Jones pótolja majd az idei szezonban. Hodge 28 éves, 183 centi magas, Puerto Rico-i irányító, aki három évet is játszott a lengyelek egyik kirakatcsapatában, a Stelmet Zielona Goránál, az előző idényt pedig Hanga Ádám csapattársaként, a Laboral Kutxánál kezdte. Februárban kölcsön adták hazája egyik klubjának, így azért olyan nagyon pozitív élményekkel nem gazdagodott az utóbbi időben. Jones anno járt a Szolnoknál próbajátékon, de akkor nem felelt meg a követelményeknek. A 25 éves, 193 centi magas, vajkezű kettes 2011-ben végzett az egyetemen, és azóta végig a D-Ligában kosarazott.

Rakovics helyére az a Dejan Borovnjak érkezett, aki szintén játszott az Olaj ellen tavaly, a Royal Hali Gaziantep színeiben dobott a szolnokiaknak 16 pontot a bronzmeccsen. Borovnjak Partizan-nevelés, de megfordult többek között annál a Zielona Goránál is 2012/13-ban - onnan ment a törökökhöz tavaly nyáron -, akiknél Hodge is játszott akkor, egymás játékát már nem nagyon kell bemutatniuk a másiknak.

Három orosz kiegészítőjük biztos egyelőre, de ketten, Dmitrij Gorgyejev és Artyom Komolov az orosz szuperligából, azaz a második vonalból érkeztek. Mindketten, és a harmadik új orosz, a Szpartak Szentpétervártól érkező Andrej Koszcsejev is kiegészítőemberek voltak csapatukban - közülük Gorgyejev erőssége egyértelmű, 40%-os hármasdobó.

Nagy kérdőjelek vannak még velük kapcsolatban, az majdnem biztos, hogy nem marad ennyiben a keretük, hiszen a padjuk nem EuroCup-szintű. A kezdőjük nagyban átalakult, Borovnjak nem az az atletikus center, aki Rakovics volt, Higgins szintű scorerjük pedig szerintem nincs - Jones sokkal inkább shooter, mint olyas valaki, aki a betöréseket erőltetné.

 

VEF Riga (lett)

A lettek éppen tegnap jelentették be, hogy kétharmadára csökkent a költségvetésük a korábbi években tapasztaltakhoz képest, idén 2 millió euróból gazdálkodnak. 1958-ban alapították őket, a szovjet bajnokságban háromszor voltak bronzérmesek, de 1992-ben megszűnt a klub. 2007-ben alakultak meg újra, és rövid újkori történelmük igen sikeres, hiszen háromszor is lett bajnokok lettek (2011, 2012, 2013), igaz, épp legutóbb csúnya verésbe szaladtak bele a Ventspils ellenében (1-4) a bajnoki döntőben.

A vezetőedzőjük az a Nikolajs Mazurs, aki azóta a szakmai stáb tagja, hogy 2007-ben újraalakult a klub, és idén nyáron lépett elő vezetőedzővé, ez az első ilyen megbizatása tehát.

A Besiktashoz hasonlóan óriási mozgás volt náluk a nyáron, mindössze négy lett kiegészítő játékosuk maradt meg, mindenki más kicserélődött. Közülük a testvérpár, Arturs Berzins és Janis Berzins játszottak a legtöbbet, Janis 21 éves, 201 centis kiscsatár, Arturs pedig 26 éves, 204 centis erőcsatár - egyikőjük sem egy scorer, de megcsinálnak mindent a pályán, amire a csapatuknak szüksége van. Arturs ott volt egyébként a lett válogatottban a 2011-es Eb-n, Janis pedig a tavalyi U20-as, A-divíziós Eb legjobb ötösében kapott helyet, a döntőt játszó lettek egyik vezére volt, és vitte volna már a Barcelona is tavaly.

Mellettük a két maradó Arturs Strelnieks és Anzejs Pasecniks. Strelnieks a csapat korelnöke, 29 éves, védekezőspecialista hátvéd, míg Pasecniks még csak 18 éves, 215 centi magas center - ennek ellenére ő már tavaly is kapott majdnem 10 percet meccsenként a EuroCupban, és majdnem 8-at a VTB Ligában. Janis Berzins mellett rá és a később említésre kerülő Janis Timmára érdemes a leginkább figyelni a fiatalok közül.

Három idegenlégióssal dolgoznak. A hátvédsorban két amerikai kisember fogja szervezni a játékot. Egyikük a 183 centi magas, 25 éves irányító, Kevin Dillard, aki az olasz másodosztályú Monferratótól érkezett - ott a legponterősebb kosaras volt (15.1), de sem kintről, sem bentről, sem játékszervezésben nem volt túl hatékony. A másik amerikai játékosuk a 189 centis magas, szintén 25 éves hátvéd, Gerald Robinson, aki Izraelben, a Galil Gilboa játékosa volt az előző idényben - ott 12.4 pontot átlagolt meccsenként, hasonló, de valamivel jobb százalékokkal, mint Dillard.

A centerposzton játszó, 217 centi magas, 28 éves Bamba Fall a harmadik légiósuk. Ő az észt bajnok Kalev/Cramótól tette át székhelyét a nyáron - ott 16 perces kiegészítőember volt (7.1 pont, 4.7 pattanó, 1.3 blokk). Ronalds Zakis és Mareks Mejeris lesznek majd még azok, akik a centerposztot megoldják a letteknél. A 207 centis, 27 éves Zakis a lett bajnok Ventspils egyik húzóembere volt, ő valószínűleg itt is hasonló szerepet tölthet be - tudva azt, hogy Fall egy hasonló, vagy még talán gyengébb csapatban is csak csere volt tavaly. A 208 centis, 23 éves Mejeris Spanyolországból tér vissza, ahol a Burgosszal megnyerte a másodosztályt tavasszal, ő sem kis név, ráadásul mindkét magasemberposzton hasznos.

Még egy nagyon fontos szerzeményük van, hármas posztra ugyanis megszerezték a Ventspils másik húzóemberét, aki összességében talán a legjobb játékosa is volt a nagy riválisnak, Janis Timmát. Mindössze 22 éves a fiatal kiscsatár, 201 centi magas, nagyon jó testfelépítésű, jó pattanózó, ponterős és még a társakat is jól szolgálja ki - ő a lettek legérdekesebb játékosa, nem véletlen, hogy a 2013-as Balti Liga győztes csapatnál döntő MVP, a 2014-es bajnoki címet megnyerő csapatban pedig rájátszás MVP volt. A tavalyi draft utolsó pickjével, a 2. kör 60. helyén vitte el a Memphis Grizzlies.

A legsötétebb ló szerintem az egész csoportban a Riga - egyáltalán nem lenézendő, de verhető ellenfélnek tűnnek. A légiósaik nem olyan óriási nevek, viszont olyan fiatal lettekkel rendelkeznek, akikről megmondhatatlan szerintem, hogy a EuroCup szintjén mire lesznek képesek.

 

Union Olimpija (szlovén)

1946-ban alapították a klubot, 6-szoros jugoszláv és 15-szörös szlovén bajnokok, de 2009 óta nem tudtak első helyen végezni a bajnokságban, a Krka mindig megverte őket azóta a döntőben. A nemzetközi színtéren egyszer tudtak kupát nyerni, 1994-ben a Szaporta Kupában győztek, az Adria Ligában pedig szintén egyszer, 2002-ben lettek az elsők.

A vezetőedzőjük ugyanaz az Ales Pipan, aki volt már tavaly is. Korábban nagyon sok szlovén együttesnél megfordult, 2007-ben nyert lengyel kupát az Anwil Wloclawekkel, 2013-ban pedig macedón bajnok lett az MZT Szkopje élén - tavaly nyáron szerződött a ljubljanai gárdához.

Elég nagy volt a jövés-menés a csapatnál, de több húzóemberük is megmaradt. A 23 éves finn válogatott hátvéd, Sasu Salin és a 24 éves, mindkét csatárposzton bevethető Dino Muric is az ötödik idényét kezdi meg az együttesnél, a nagy tehetségként kezelt, 22 éves, 217 centis center, Alen Omic pedig a harmadikat. Mellettük két hasznos, szlovén kiegészítőember - a 21 éves irányító, Luka Rupnik, illetve a 22 éves csatár, Jaka Brodnik -, valamint a 19 éves horvát dobóhátvéd, Paolo Marinelli azok, akik maradtak a tavalyi csapatból, és komoly játékidőre számíthatnak, a fontosabb fiatalokból tehát elég sok mindenkit megtartottak.

Két érkezőjük van a palánk alá, akik közül a nagyobb név egyértelműen Mirza Begicé. A 216 centis magas, 29 éves, szlovén válogatott center 2007-től 2009-ig játszott már az együttesnél, majd megfordult egy évig a Zalgirisnál, két évig a Real Madridnál, tavaly pedig az Olimpiakosznál - a legmagasabb szintről érkezik. "Finom" stílusáról sokat mondó a tavaly novemberi Euroliga-meccs, ahol az Olaj régi besiktasos ismerőse, Pops Mensah-Bonsu akarta kiütni egy könyököse után. A másik érkező jóval kevesebbet tud eddig felmutatni: a 23 éves, 203 centi magas Halil Kanacevic a Virtus Romától teszi át székhelyét, de tavaly az olaszoknál csak kiegészítőember volt.

Az alsó három posztra is érkeztek játékosok, kettőt közülük nem nagyon kell bemutatni a szolnokiaknak. A legnagyobb név itt a 31 éves, szerb irányító, Marko Marinovics, aki tavaly a Radnicskivel járt már Magyarországon, és az Adria Liga második legjobb gólpasszkiosztója volt (7.1) - ő korábban egyébként nyert már EuroCupot, 2010-ben a Valenciával, és egy másik spanyol együttessel, a Gironával 2007-ben a EuroChallenge elődjében is első helyen végzett. Még kevésbé kell bemutatni a 29 éves, 2 méter magas, bolgár kiscsatárt, Hristo Nikolovot, aki 2011/12-ben az Olajnál játszott - azóta a román és a francia élvonalban kosarazott 1-1 évig. Nem kis erősítés lehet viszont a 20 éves, 195 centi magas, szlovén dobóhátvéd, Gregor Hrovat megszerzése sem - ő a Helios 27 perces kezdője volt tavaly fiatal kora ellenére is, és csapata a szlovén középszakaszban, valamint a PO-ban is megszorongatta a Ljubljanát.

Szeptember elején még borzasztóan nézett ki a csapat, úgy tűnt, nagyon-nagyon meggyengülnek - azóta azért aláírt Marinovics és alig több mint egy hete Begic is, így az összkép azért jócskán javult náluk. Érdekes kérdés lesz, mire lesznek ketten képesek, mert tele vannak jónak tűnő szlovén (és légiós) fiatalokkal, ilyen szempontból sokban hasonlítanak a Rigára.

 

Összességében azt gondolom, nem került rossz csoportba az Olaj. Az első kalapból nem kaphatott volna olyan ellenfelet, aki ellen azt lehetne mondani, esélyesként lép pályára akár csak Debrecenben is. A második kalapból viszont szerintem a Banvit jobb állománnyal rendelkezik, mint a Besiktas, a harmadikban pedig a Buducsnoszt nem is kicsivel tűnik erősebbnek, mint a Zenit. A negyedik kalapban nagyjából hasonló erősségűek szerintem a csapatok, a hazai fiatalokkal teletűzdelt Riga ellen azért nem kell feltartott kézzel felmenni a pályára, az ötödik kalapból pedig elkerülte Dragan Alekszics együttese a Hapoel Jerusalemet, ami alapvető érdeke volt. Az izraeliek az Euroliga selejtezőjére készültek még egy hete, ennek megfelelő játékoskerettel, ha őket sorsolják össze a Szolnokkal az Olaj számára "papíron" leggyengébb ellenfeleket tartalmazó csoportból, az kifejezetten balszerencsés lett volna.

A továbbjutási esélyekről szerintem egyelőre nincs nagyon értelme beszélni, mert meghatározó lesz a sorozatban nyújtott teljesítmény szempontjából, mit jelent majd a Szolnoknak, hogy Debrecenben, egy gyakorlatilag semleges pályán kell játszaniuk, és valószínűleg sokkal kevesebb néző előtt, mint a Tiszaligetben - hogy ennek mekkora hatása lesz, arról pedig egyelőre senki nem tud semmit. A 6 csapatból 4 jut a következő körbe egyébként - gyenge gárdát ebben a kupában már nem találni, de az Olajnak több együttes ellen is lehet keresnivalója, ha közel a legjobbjukat nyújtják.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus