Olimpiai kvalifikációs torna - Olaszország

Olaszországban három nagycsapat jött össze az olimpiai selejtező tornán, 1-1 győzelem vagy vereség duplán számíthat

 

Lebonyolítás

Három európai nagyágyú, Olaszország, Horvátország és Görögország mellett Mexikó, Irán és Tunézia alkotja a július 4-9. között Torinóban sorra kerülő olimpiai selejtezőtorna mezőnyét. A hat csapatot két hármas csoportba osztották:

A-csoport: Görögország, Irán, Mexikó
B-csoport: Olaszország, Horvátország, Tunézia.

Július 4-6. között körmérkőzések lesznek a csoportokban – az első és második helyezett továbbjut az elődöntőbe, a csoportharmadikok kiesnek. Július 7-én pihenőnap, 8-án az első helyezettek a másik csoport másodikjaival csapnak össze, a győztesek pedig 9-én döntik el egymás között, hogy melyikük utazhat Rióba.

A teljes menetrend ide kattintva elérhető.

Horvátország

FIBA ranglista: 12.
FIBA tag: 1992 óta
Legjobb eredményei: olimpiai 2. hely (1992), világbajnoki 3. hely (1994), Európa-bajnoki 3. hely (1993, 1995)
Legutóbbi eredményei: Európa-bajnoki 9. hely (2015), Világbajnoki 10. hely (2014), Európa-bajnoki 4. hely (2013)

A 12-es keret:

Irányítók: Roko Leni-Ukic, Rok Stipcevic
Dobóhátvédek: Mario Hezonja, Krunoslav Simon, Filip Kruslin
Kiscsatárok: Bojan Bogdanovic, Luka Babic, Zeljko Sakic
Erőcsatárok: Dario Saric, Marko Arapovic.
Centerek: Miro Bilan, Darko Planicic.

A horvát válogatott a 90-es évek elején élte fénykorát, Toni Kukoc, illetve a fájdalmasan korán elhunyt Drazen Petrovic mellett több olyan játékosuk is volt, akik az NBA-ben vagy az európai kosárlabdában is letették a névjegyüket. Amikor ez az ex-jugoszláv mag kiöregedett, a fiatalok nem igazán léptek a helyükre, a horvát kosárlabda komoly válságba került: 1998 és 2006 között az összes olimpiáról és világbajnokságról lemaradtak. A 2008-as olimpián tértek vissza a térképre, ott 6. helyet szereztek, azonban egyelőre nem tudták megközelíteni az aranygeneráció sikereit.

Mostanra viszont talán összeállt egy olyan keret, ami jól vegyíti a fiatalokat és a rutinos játékosokat. A csapat két húzóneve egyértelműen a Brooklyn Nets hátvéd-kiscsatára, Bojan Bogdanovic, illetve a fiatal üstökös, az új Kukoc-nak tartott Dario Saric – de mellettük is ott van a válogatottban rendszeresen jól teljesítő Krunoslav Simon, illetve a már az Orlando Magicben pallérozódó Mario Hezonja is.

Kicsit részletesebben megnézve a keretet, azért vannak hiányzók – az elmúlt években megszokhattuk, hogy egy honosított amerikai játékos játszik náluk, de most sem az irányító Oliver Lafayette, sem az erőcsatár-center Justin Hamilton nincs ott a csapattal, újabb spílert pedig nem honosított a horvát szövetség. Leginkább a palánk alatt lehet kicsit gondban a horvát válogatott, ami annak fényében elég érdekes, hogy három horvát magasember is elkelt a 2016-os NBA-drafton: azonban sem az óriási tehetségnek tartott Dragan Bender, sem a szintén szupertehetséges Ante Zizic, sem a nagyszerű adottságokkal rendelkező Ivica Zubac nincs ott a keretben. Ennek köszönhetően palánk alatt elég kevesen vannak: Miro Bilan ugyan egy jó kis center, aki a Cedevitában 14.6 pontot és 7.7 pattanót átlagolt idén, de nem kiemelkedő védő – míg váltótársa, Darko Planicic ugyan Hanga Ádám csapattársa a Laboralban, de 9-10 perces játékos. Mellettük olyan rutinos klasszisok hiányoznak, mint Ante Tomic és Luka Zoric.

Valószínűleg rengeteg small-ballt láthatunk majd a horvátoktól, hiszen Dario Saric a palánk alatt is elboldogul elöl-hátul, az 1-2-3-as posztokon pedig nagyon nagy a bőség, ráadásul Stipcevic és Ukic révén két olyan irányítójuk van, akik jól tudják pörgetni a tempót. Kinti célpontjaik is lesznek, hiszen Bogdanovic és Hezonja is jól dobja a hármasokat, cseréjük, Simon pedig a védekezés mellett szintén ebben hozhat kiemelkedőt. A horvátok tehát rengeteget fognak futni, de valószínűleg sűrűn rotálják is majd a csapatot, borzasztó kellemetlen stílusban fognak játszani – a sorsolásuk talán nem annyira szerencsés, mert először a házigazda olaszokkal találkoznak, viszont a csoportmeccsek 3. napján egy kicsit könnyebb ellenfél, Tunézia következik, így ha az olaszoktól ki is kapnak, rá tudnak pihenni a görögök elleni esetleges elődöntőre. Összességében elmondható az, amit már a bevezetőben is említettem: a játékosok életkor szerinti mixe jónak tűnik, tudják, mit akarnak játszani, és meg is vannak ehhez a játékosaik – a variációs lehetőségeik is megvannak, a palánk alatt lehetnek gondjaik, pláne ha a görögökkel is összefutnak a tornán, amire azért jó esély van.

A csapat szövetségi kapitánya a fentebb már említett Drazen Petrovic bátyja, Aleksandar Petrovic, aki a 80-as évek egyik legjobb jugoszláv játékosaként olimpiai, világbajnoki és európa-bajnoki bronzérmet is nyert. 1995-ben ő volt az utolsó horvát érem megszerzésekor a szövetségi kapitány, azóta viszont komolyabb eredményeket nem ért el – mindenesetre a tekintéllyel nem lehet gondja, a horvát kosárlabdázás egyik legnagyobb alakjáról beszélünk. Pár napja Toni Kukoc is csatlakozott az edzői stábhoz, a horvátok tehát a kispadon már biztosan erősek lesznek.

Olaszország

FIBA ranglista: 35.
FIBA tag: 1932 óta (alapító)
Legjobb eredményei: olimpiai 2. (1980, 2004), világbajnoki 4. (1970, 1978), Európa-bajnok (1983, 1999)
Legutóbbi eredményei: Európa-bajnoki 6. hely (2015), Európa-bajnoki 8. hely (2013), Európa-bajnoki 20. hely (2011)

A 12-es keret:

Irányítók: Daniel Hackett, Giuseppe Poeta
Dobóhátvédek: Marco Belinelli, Pietro Aradori, Stefano Tonut
Kiscsatárok: Alessandro Gentile, Luigi Datome
Erőcsatárok: Danilo Gallinari, Nicolo Melli
Centerek: Andrea Bargnani, Riccardo Cervi, Marco Cusin

A horvátokhoz hasonlóan az olasz válogatott sem az elmúlt 10 évben volt tényező a nagy tornákon, holott ha ránézünk a névsorra, NBA-s és Euroligás játékosokat láthatunk. A 2004-es olimpiai ezüstéremmel kifutott egy nagy generáció, amely 1999-ben EB-t is nyert, utána azonban a korszakváltás nem igazán sikerült – ennek legcsúnyább bizonyítéka a 2011-es kontinenstornán összeszedett 20. hely volt. Simone Piangiani azonban szépen építgette fel a csapatot, 2013-ban és 2015-ben is EB-negyeddöntőig jutott a gárda.

Most viszont gyakorlatilag mindenki, aki jelenleg tényező az olasz kosárlabdában, ott van a keretben, kezdve a négy Euroligát nyert, jelenleg a San Antonio Spursnél edzősködő Ettore Messinával. Az olaszok egy kicsit széthúztak az elmúlt időszakban, illetve nagyon sok sérülés is gondot okozott (Bargnani és Gallinari), most viszont egyfajta „most vagy soha” hangulat uralkodik a válogatottnál, és a hazai pályát kiharcoló szövetség is mindent megtett, hogy a lehető legerősebb keret össze tudjon állni: Daniel Hackett esetében attól sem riadtak vissza, hogy eltiltással fenyegessék meg, ha nem vállalja be ezt a nyarat. A squadra azzurra összesen 12 alkalommal vett részt az olimpián (1984-ig bezárólag az összesen), de 2008-ban és 2012-ben is lemaradtak, most a hagyományok miatt is nagyon nyerni akarnak.

Nem is indulnak rossz esélyekkel, mivel a nagyon erős kezdőötös mögött szinte minden poszton mély a keret, talán a palánk alatti védekezésben egy kicsit gyengébbek – ugyanakkor a horvát keretből kiindulva ez a csoportmeccsek során valószínűleg annyira nem fog kiütközni. Andrea Bargnani soha nem volt center, itt viszont kénytelen lesz azt játszani, mert a 4-es poszthoz már Európában is kicsit lassú, ráadásul sérülékeny, nem nagyon kellene őt futkározással fárasztani. A horvát magasemberek ellen valószínűleg nem is lesz komolyabb gondja, van annyira képzett, hogy centerben hatékonyan dolgozzon támadásban, a görögök ellen viszont szükség lesz másokra, itt jöhet képbe Riccardo Cervi és Marco Cusin: előbbi 214 centis magasságával, utóbbi kőkemény játékstílusával.

Az olasz csapat erőssége egyértelműen a 2-3-as poszt, illetve az európai mezőnyben simán 4-est is játszani tudó Danilo GallinariBelinelli Gallinarihoz hasonlóan halálbiztos tripladobó, Gentile az egyik legsokoldalúbb európai játékos, a padról beszálló Datome pedig szintén vajkezű. Ezen a négy játékoson áll vagy bukik az olaszok jó szereplése, mert a tornán talán nekik van a legerősebb állományuk 2-3-4-es poszton (Pietro Aradori hátvédként, Melli rutinos, klasszikus erőcsatárként adhat újabb változtatási lehetőséget Messina kezébe). Irányítóposzton is rendben lévőnek tűnnek, Hackett nagyon jól bont védelmet és válogathat, kinek osztja ki a labdát hármasra, és a villámléptű Poeta is elég rutinos már, hogy bármikor jól szálljon be. Az olasz támadójáték valószínűleg sok labdajáratásra fog épülni, mivel tele van a keret olyan játékosokkal, akik tripladobásban és egy-egyben is kiválóak – ha a gyors labdajáratásból csak egy kicsi rés is nyílik az ellenfél védekezésében, azt ki fogják használni.

Ami az olaszoknál viszont komoly kérdőjel, az a védekezés. Bargnani nem létező erényeiről már fentebb szóltunk, Belinelli és Datome sem szakad meg hátul – az irányítók, valamint Gentile és a mindig nagyon lelkes, de védekezésben azért nem fenomén Gallinari lehet, hogy kevesek lesznek a remek kinti dobókkal operáló horvátok, illetve görögök ellen. Ha hátul sikerül összerakni a társaságot, és a hazai közönség belehajszolja a kevésbé jó védőket is egy hajtós stílusba, akkor nagyon nehéz lesz megverni az olaszokat. Ettore Messina személyében klasszis kapitányuk van, aki az elmúlt pár évet javarészt az NBA-ben töltötte - ha mind az NBA-ben játszókkal, mint az amerikai-olasz Hackett-tel szót tud érteni, és a játékukat jól össze tudja csiszolni, akkor az olaszoknak jó esélyük van az olimpiára – ha viszont nem, akkor csúnya égés lesz otthon a selejtezőből.

Görögország

FIBA ranglista: 10.
FIBA tag: 1932 óta (alapító)
Legjobb eredményei: olimpiai 5. hely (1996, 2004, 2008), világbajnoki 2. hely (2006), Európa-bajnok (1987, 2005)
Legutóbbi eredményei: Európa-bajnoki 5. hely (2015), világbajnoki 9. (2014), Európa-bajnoki 11. hely (2013)

A 12-es keret:

Irányítók: Nick Calathes, Ioannis Athinaiou
Dobóhátvédek: Evangelos Mantzaris, Thanasis Antetokounmpo
Kiscsatárok: Giannis Antetokounmpo, Stratos Perperoglou, Vasilis Charalampopoulos
Erőcsatárok: Ioannis Papapetru, Dimitrios Agravanis
Centerek: Ioannis Bourousis, Kostas Koufos, Georgios Bogris

A görög kosárlabda a 80-as években, Nikosz Gallisz vezetésével aratott világraszóló sikereket, azóta is folyamatosan ott vannak az élmezőnyben, bár a 2005-ös EB-győzelem és a 2006-os világbajnoki ezüstérem óta igazán nagy sikert nem értek el. Meg kell persze említeni az Olimpiakoszt és a Panathinaikoszt, amelyek Euroligás élcsapatok – a görög játékosok a legmagasabb európai szinten edződnek.

A görög kosárlabda legnagyobb center-tehetsége, a néhány napja NBA-be is draftolt Papagiannis kihagyja a selejtezőt - mellette olyan nevekkel már nem találkozunk a keretben, mint a veterán Vassilis Spannoulis, aki a 2015-ös EB után vonult vissza a válogatottól, valamint a klasszis erőcsatár Georgios Printezisz. Az elmúlt időszakban egy kisebb generációváltás zajlott le, hiszen a fenti két kiválóság mellett nincs már a gárdában például Antonisz Focisz, de hiába keressük a tavaly még csapatkapitány Nikosz Zizisz, vagy Kostas Kaimakoglou nevét is. A 30 feletti korosztályból a Hanga Ádám csapattársaként élete talán legjobb szezonját futó center, Bourousis, illetve a Barca rutinrókája, Stratos Perperoglou maradt – ugyanakkor nem mondható, hogy gyenge, netalán rutintalan lenne a görög csapat, sőt.

A sort kezdjük a csapat közepén, hiszen a görög kosárlabda legfényesebb csillaga jelenleg Giannis Antetokounmpo, aki 2-3 év alatt egy nyelvtörő feladványból az NBA egyik legígéretesebb fiatal tehetségévé nőtte ki magát, és elképesztő fizikai adottságai miatt nem túlzás azt mondani, hogy 1-től 5-ig bármilyen poszton bevethető. Centerként valószínűleg nem kell, mert a zseniális Bourousis mellett szintén egy megbízható NBA-profi, a görög-amerikai Kostas Koufos áll a vártán, nem túlzás kijelenteni, hogy ez a páros bárki ellen képes hozni magát. Antetokounmpót valószínűleg erőcsatárként fogják sűrűn foglalkoztatni, hiszen kiváló védőről, blokkolóról beszélünk, akinek NBA-szinten is extra atlétikus képességei vannak. A kiscsatár pozíciót Perperoglou simán meg tudja oldani, kellemetlen matchup mindenkinek.

A görögök egyelőre hátvédposztokon kérdőjelesek, mert hiába van ott a szintén görög-amerikai Nick Calathes - a Fenerbahce kiváló hátvédje, a másik, kezdőbe várt hátvéd, Kostas Sloukas sérülés miatt kidőlt az utolsó pillanatban. Az alig 26 éves Mantzaris már sok nagy csatát megélt az Olimpiakosszal (kétszeres Euroliga-győztes), ugyanakkor ő nem fogja megbontani az ellenfelek védekezését – ezt inkább Tyler Dorsey-tól várhattuk volna. Dorsey amerikai állampolgár, kis híján U18-as amerikai válogatott is volt, végül azonban édesanyja görög származását kihasználva honosította a szövetség. A 40% felett triplázó dobóhátvéd a tavalyi U19-es világbajnokságon legjobb négy közé vezette a válogatottat, őt beválasztották a torna álomötösébe, majd a 2015-16-os évadban a legjobb nyolcig (Elite Eight) menetelt csapatával, az Oregonnal – Dorsey tehát nagy tehetség, de nem sok felnőtt kosárlabdát „szagolt” egyelőre, így az utolsó keretszűkítésnél kiesett a 12-es keretből. Thanasis Antetokunmpo viszont ott van a keretben, aki nem annyira ijesztően atletikus, mint öccse, de ő is el van látva rugókkal – egy kis sebességet és jó védekezést hozhat a periméteren.

Összességében azért a csapatot két éve irányító Fotsios Katsikaris szövetségi kapitánynak így is kellemes gondjai vannak, mert bár a rotáció nem túl bő, a 7-8 húzóember mellett a kiegészítők is sokat tapasztaltak a Panathinaikoszban és az Olimpiakoszban - Giannis „Greek Freak” Antetokounmpo személyében pedig egy olyan intelligens szuperatlétájuk van, ami a rivális olaszoknak és horvátoknak nincs. Ráadásul a sorsolás miatt az első két meccsük jó bemelegítés lesz az elődöntőre – arra kell figyelniük, hogy nehogy belealudjanak a tornába.

Irán

FIBA ranglista: 17.
FIBA tagság: 1947.
Legjobb eredmények: olimpiai 11. hely (2008), világbajnoki 19. hely (2010), Ázsia-bajnok (2007, 2009, 2013)
Legutóbbi eredmények: Ázsia-bajnoki 3. hely (2015), világbajnoki 20. (2014), Ázsia-bajnok (2013).

A 12-es keret:

Irányítók: Sajjad Mashayekhi, Adnan Doraghi, Farid Aslani
Dobóhátvédek: Behnan Jakhchali, Mohammad Hassanzadeh
Kiscsatárok: Arsalan Kazemi, Mohammad Yamshidi
Erőcsatárok: Oshin Sahakian, Arman Zangeneh, Amir Sedighi
Centerek: Hamed Haddadi, Asgar Kardoust

A keretet végignézve elsőre egy nyelvtörő játéknak tűnik némelyik játékos, igazán ismert kosarasok Hamed Haddadi és Arsalan Kazemi kivételével nincsenek is a keretben. Amiben az irániak erősek, az egyrészt a relatív ismeretlenségük, másrészt az edzőjük. Dirk Bauermann a Nowitzki-féle német válogatottat irányította 2003 és 2011 között, 2005-ben EB-ezüstérmet szerzett a gárdával – de klubedzőként is sikeres, 9 német bajnoki címe van szakvezetőként.

Bauermann jól illik a külföldi edzők sorába, hosszú évek óta európai szakvezetők irányítják a nemzeti csapatot, így az európai stílushoz biztosan tudnak alkalmazkodni. Irán egy klasszikus fekete ló, akiknek viszont nem szerencsés a sorsolása, mivel rögtön az első napon találkoznak Görögországgal, így Mexikó valamennyire fel tud belőlük készülni. Ráadásul back-to-back játszanak a pihent mexikóiakkal – ha ott győzni tudnak, akkor kihozzák a maximumot a szereplésükből, mert az elődöntőben gyakorlatilag esélytelenek lennének a horvátok vagy az olaszok ellen.

Mexikó

FIBA ranglista: 19.
FIBA tagság: 1936.
Legjobb eredmények: olimpiai 3. hely (1936), világbajnoki 8. hely (1967), FIBA Americas 1. hely (2013)
Legutóbbi eredmények: FIBA Americas 4. hely (2015), világbajnoki 14. hely (2014), FIBA Americas 1. hely (2013)

A 12-es keret:

Irányítók: Jorge Gutierrez, Paul Stoll
Dobóhátvédek: Orlando Mendez, Gabriel Giron
Kiscsatárok: Francisco Cruz, Marco Ramos, Joan Toscano
Erőcsatárok: Adrian Zamora, Lorenzo Mata, Hector Hernandez
Centerek: Edgar Garibay, Adam Parada

A mexikói válogatott az elmúlt időszakban érte el legjobb eredményeit, 2013-ban történetük során először nyerték meg a FIBA Americast, köszönhetően leginkább szervezett játékuknak, valamint több olyan játékosuknak, akik az NBA-ben, illetve az európai kosárlabdában komolyabb tapasztalatokat szereztek.

Gustavo Ayon egy jó NBA-kiegészítőből mostanra az egyik legjobb magasember lett Európában, a Real Madrid megbecsült játékosa – mellette a Milwaukee Bucksban játszó hátvéd, Jorge Gutierrez, illetve a VEF Riga profija, Francisco Cruz alkotja a csapat vázát. Mellettük az irányító, Paul Stoll neve lehet még ismerős, ő Izraelben, Törökországban, és legutóbb az orosz Avtodor Szaratovban játszott (többek között a Szolnoki Olajjal is találkozott csapata a EuroCupban) – a 2015-16-os évadban ő adta a legtöbb gólpasszt az ex-szovjet bajnokságnak számító VTB Ligában, ami minimum figyelemreméltó adat.

A mexikói válogatott gerince tehát évek óta együtt játszik, hajtós kosárlabdájukról ismertek, de vannak specialistáik és sztárjaik, nem fognak hanyatt esni az ellenfelek névsorától. A legjobbaknak is nagyon kellemetlen ellenfél – lenne, ha Gustavo Ayon nem mondta volna le az utolsó pillanatban a válogatottságot (június 22-én ért véget számára a szezon, fáradtság miatt lépett vissza). Fentebb írtuk, hogy az irániak legyőzhetik őket, Ayon nélkül közel sem olyan félelmetes ez a csapat, az pedig biztos, hogyha tovább is jutnak, az elődöntőben a horvátok vagy az olaszok jönnek szembe, és ellenük Mexikó teljes létszámban sem lenne esélyes…

Tunézia

FIBA ranglista: 23.
FIBA tagság: 1956.
Legjobb eredmények: olimpiai 11. hely (2012), világbajnoki 24. hely (2010), Afrika-bajnok (2011)
Legutóbbi eredmények: Afrika-bajnoki 3. hely (2015), Afrika-bajnoki 9. hely (2013), olimpiai 11. hely (2012)

A 12-es keret:

Irányítók: Nizar Knioua, Omar Abada, Mehdi Sayeh
Dobóhátvédek: Michael Roll, Mourad El Mabrouk, Omar Mouhli
Kiscsatárok: Firas Lahiani, Ziyed Chennoufi
Erőcsatárok: Makram Ben Romdhane, Hamdi Braa
Centerek: Mokhtar Ghayaza, Mohamed Abassi

A sort nem véletlenül zárjuk az afrikai válogatottal, hiszen eleve kis eséllyel indultak volna a tornán, a napokban azonban legjobb játékosuk, a Dallas Mavericks magasembere, Salah Mejri kénytelen volt kés alá feküdni sérült térdével – az ő hiánya olyan érvágás, amit gyakorlatilag lehetetlen gyógyítani. Mivel a csoportmeccsek során Olaszországgal és Horvátországgal találkoznak, vajmi kevés esélyük van arra, hogy az elődöntőbe kerüljenek.

Ugyanakkor mindkét élcsapatnak komolyan kell vennie Tunéziát, mert az elmúlt években többször is bizonyították, hogy képzett játékosaik vannak, jó a csapatvédekezésük – talán a padjuk nagyon rövid, amin Mejri sérülése tovább rontott, illetve a korábbi csapatkapitány Rzig is visszavonult már a válogatottól, így egy rutinos harcossal még kevesebben vannak - tisztes helytállás lehet a céljuk.

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus