Vb 2014: Bemutatkozik a D-csoport

Az A-csoport beharangozóját ITT, a B-csoport felvezetését pedig ITT olvashatjátok el.

LITVÁNIA

FIBA-tagság kezdete: 1936
Olimpia: 3 alkalommal. Bronzérmes: 1992, 1996, 2000.
Világbajnokság: 3 alkalommal. Bronzérmes: 2010.
Európa-bajnokság: 13 alkalommal. Aranyérmes: 1937, 1939, 2003 Ezüstérmes: 1995, 2013 Bronzérmes: 2007.

FIBA rangsor: 4.

Az országban nemzeti sportnak számít a kosárlabda, így a helyiek szinte fejből fújják a sportág történelmét, de mi tegyünk egy rövid visszapillantást Litvánia kosaras múltjára. 1936-ban csatlakozott a FIBA-hoz, a kezdet pedig jobban nem is sikerülhetett volna, hiszen első két Európa-bajnokságán aranyérmesként zárt a nemzeti együttes, ’39-ben ráadásul házigazdaként tették mindezt. Ezután jött a Szovjetunióval közös korszak, ahol számos sikert értek el a litván játékosokat is felsorakoztató nagyhatalom színeiben, de az újabb önálló szereplésre 1990-ig várniuk kellett. Az azóta megrendezett mind az öt Olimpiára kvalifikálták magukat, ebből háromszor (1992, 1996, 2000) bronzéremig, míg kétszer (2004 és 2008) a negyedik helyig jutottak. Világbajnokságon a legjobb eredményüket 2010-ben érték el, ekkor harmadikok lettek, míg a kontinensviadalokon 2003-ban szerezték meg harmadik Európa-bajnoki címüket, de kétszer felállhattak a dobogó második (1995,2013) és egyszer a harmadik (2007) fokára is. A 2011-es Eb viszont csalódás volt a számukra, hiszen Litvánia látta vendégül Európa legjobbjait, de csak az ötödik helyet sikerült elcsípniük.

A tavalyi Eb ezüsttel automatikusan kvalifikálta magát az együttes a Világbajnokságra, ahol a D-csoport legnagyobb favoritjának számít. Masszív 14 mérkőzésből álló felkészülésen vett részt a litván válogatott, amelyből 12 mérkőzést meg is nyert, apró szépséghiba, hogy utolsó két mérkőzését vesztette el. Ráadásul az egyiket csoportriválisával, Szlovéniával szemben, amelyet egyébként korábban otthon győzött le a felkészülés során. Mindként mérkőzés nagyon szoros végjátékban dőlt el, úgyhogy bízhatunk benne, hogy a két csapat a VB-n is parázs összecsapást fog vívni egymással.

A litván szövetségi kapitány az a Jonas Kazlauskas, aki tavaly már majdnem Európa csúcsára repítette Litvániát, ráadásul korábban is irányította a nemzeti csapatot 1997-2001 között, amikor egy olimpiai bronzérmet is elért már a csapattal. Európa egyik legrutinosabb és legdörzsöltebb edzőjének tartják, így a veretes litván kerettel akár éremre is esélyesek lehetnek.

Nem jó ómen a litván válogatott csapatkapitányának lenni. Először a korábbi csk. Robertas Javtokas mondta le sérülés okán a vb-n való szereplést (Linas Kleiza-val együtt), majd az elsőszámú irányító Mantas Kalnietisnak alig több mint hárompercnyi csapatkapitányság után ugrott ki a kulcscsontja, így neki is ki kell hagynia az eseményt. A jelenlegi kapitány, a Zalgiris 30 éves magasbedobója Paulius Jankunas. Kalnietis kiválása miatt visszahívták a válogatottba, a korábban már a keretszűkítésnél elküldött Adas Juskeviciust, aki szintén otthon játszik a Lietuvos Rytas csapatában. A litván keret még a hiányzók ellenére is nagyon erős, ketten is a felső posztokon játszók közül az NBA-ben pallérozódnak. Jonas Valanciunas a Toronto Raptors centerére a tavalyi Eb-n még nem hárult nagyobb felelősség, azonban most félelmetes palánk alatti erő lehet a spanyol vb-n. A másik NBA-játékos Donatas Motiejunas, aki szintén nagyobb szerepet kaphat már ezen a világversenyen. A litván csapat több játékosa is európai topligákban és az Euroligában pattogtat, mint az újdonsült Real Madrid, ex- Panathinaikosz hármas Jonas Maciulis, vagy az Ő cseréje a Lokomotiv Kubanban szereplő Simas Jasaitis, vagy a Galatasaray kettese Martynas Pocius és a Malaga kosarasa Kuzminskas. Ha épp a palánk alá húzódik be az ellenfél védelme Valanciunas semlegesítése érdekében, akkor pedig a rutinos Lavrinovic fivérek, Darjus és Ksystof operálhatnak egy-két triplával. A litván csapat Achilles-sarka az irányító pozíció, ahol a sérülések miatt Adas Juskevicius és Sarunas Vasiliauskas kerül előtérbe. Egyikük sem Kalnietis kaliber, így ezen a poszton gondba kerülhet a litván csapat egy erősebb ellenfél ellen. A cél azonban egyértelműen az éremszerzés kell hogy legyen a társaság számára.

A végleges keretet ITT nézhetitek meg.

 

SZLOVÉNIA

FIBA-tagság kezdete: 1992
Olimpia: -
Világbajnokság: 2 alkalommal (2006,2010)
Európa-bajnokság: 11 alkalommal (1993, 1995, 1997, 1999, 2001, 2003, 2005, 2007, 2007, 2009, 2011, 2013) Legjobb hely: 4. (2009)

FIBA rangsor: 13.

Szlovénia válogatottja harmadszorra vesz részt világbajnokságon, ráadásul ez az egymás utáni harmadik szereplése. 2006-ban Japánban egy kemény csoportból harmadikként jutottak tovább, azonban a legjobb nyolc közé nem sikerült bekerülni, miután Törökország legyőzte őket. Nem úgy 2010-ben, amikor viszont a nyolc között ismét Törökország (a házigazda) jelentette a véget. Négy éve egyébként a most csoportellenfél Ausztrália ellen győztek a nyolcaddöntőben.

A szlovén nemzeti válogatott esetében egy történelmileg nem túl mély gyökerekre visszanyúló csapatról van szó, ám a 2005-ös Európa-bajnokságtól számítva a vén kontinens top gárdái közé tartozik. Az áttörést jelentő 2005-ös évi erőpróbán Erazem Lorbekék nagy pechjükre azzal a német válogatottal találták szembe magukat a rájátszásban, akik később döntőt is játszottak. Így a bravúrt jelentő elődöntőről lecsúsztak, de Horvátországot legyőzve (89-80) hatodik helyen fejezték be az összecsapást, ahol a triplagyáros Jaka Lakovic bekerült a legjobb 10 játékos közé, 12,8 pontot átlagolva az alig több mint két hét során.

Két évvel később hihetetlen izgalmak közepette veszítette el Szlovénia az elődöntőért vívott harcot Görögország ellen. Hiába vitte vállán a dupla-duplát szállító Radoslav Nesterovic déli szomszédunkat, a Theo Papalukasz-Dimitrisz Diamantidisz duó megtréfálta őket, így egy pontos vereséggel (62-63) Smodisék kapituláltak, hiába előbbi 13,4 pontos átlaga.

A 2009-es lengyelországi Európa-bajnokság tartogatta a legkellemesebb meglepetést a szlovéneknek. A legjobb nyolc között Horvátországon túllépve, a szerbektől hosszabbításban kaptak ki az elődöntőben, így a harmadik helyért ismét Görögország legjobbjaival kellett farkasszemet nézniük. A nézőknek egyfajta „deja vu” érzésük lehetett, az Erazem Lorbek fémjelezte együttes ismételten egy ponttal (56-57) kapott ki a görögöktől, így lemaradt az éremszerzés lehetőségéről, ám ezzel együtt is legjobb eredményüket érték el!

A 2011-ben Litvániában megrendezésre kerülő kontinens párbajsorozaton a rájátszásban a szerencse ismét nem állt Szlovénia mellé, a későbbi végső győztes, Spanyolország került útjába. Az 5-8. pozícióékért folytatott rangadón a házigazda litvánok 3 ponttal győztek (77-80) ellenük, így innentől kezdve a hetedik hely megszerzése élvezte a fő prioritást, amely sikerült is az alulteljesítő Szerbia legyőzésével (72-68).

Tavaly hatalmas nyomás alatt játszott a hazai rendezésű Eb-n a szlovén csapat, amely helyenként csillogott is Goran Dragic vezetésével még a spanyolokat is legyőzve, azonban a nyolc között a későbbi győztes Franciaország megálljt parancsolt nekik, így elütve őket az éremszerzés lehetőségétől.

A szlovénok felkészülése felemásra sikerült, 10 előkészületi mérkőzésükből hatot megnyertek, de a győzelmek közül csak egy érkezett nagyobb név ellen (Litvánia). Négy vereségük során kikaptak a görögöktől, a litvánoktól, a braziloktól és legutóbb harminc pontos vereséget szenvedtek az USA-tól.

Csakúgy, mint a litvánoknál, a szlovén válogatottat is egy másodregnálását élő edző irányítja Jurij „Jure” Zdovc személyében, aki már 2009-ben vezette az együttest. A csapat vezére még mindig a Phoenix Suns irányítója Goran Dragic, aki talán jobb mint valaha, hiszen hatalmas szezont futott az NBA-ben és az előzetesen pofozógépnek minősített Sunst majdnem bevitte a bombaerős nyugati konferencia rájátszásába. Az egyéni elismerések sem maradtak el, mivel Őt választották a legtöbbet fejlődött játékosnak és bekerült a liga 3. legjobb ötösébe is. Hű fegyverhordozója ezúttal is öccse Zoran lesz, akitől ismét félelmet nem ismerő játékot vár Zdovc kapitány. Két ikonikus hiányzója is van a vb-n szereplő csapatnak, mivel Jaka Lakovic és Bostjan Nachbar is visszavonult a válogatottságtól. A szlovén csapat gyors játékot bemutató csapat lehet, amelynek játékát sokan fogják szeretni a vb alatt. A Dragic testvérek mellett a 22 esztendős alacsony-bedobó Edo Muric játékának is kedvez a gyors kosárlabda. Ha kintről kell a tűzerő, akkor pedig ott van Domen Lorbek, aki a tavalyi Eb-n is hárompontos kísérleteinek több mint felét behintette. A tavalyi csapatból két magasember is hiányozni fog, mégpedig Mirza Begic és Gasper Vidmar. Az Ő hiányukat a mozgékony Uros Slokar és Jure Balazic hivatott betölteni. Ha a negyeddöntő előtt hullanának el, az óriási csalódás lenne számukra.

A végleges keretet ITT nézhetitek meg.

 

AUSZTRÁLIA

FIBA-tagság kezdete: 1947
Olimpia: 13 (1956-2012). Legjobb helyezésük: 4. (1988, 1996, 2000).
Világbajnokság: 10 (1970-2010). Legjobb helyezésük: 5. (1982, 1994). 2010-ben: 10.
Csendes-óceáni bajnokság: 19 (1971-2011). Legjobb helyezésük: 1. (17 alkalommal)

FIBA-rangsor: 9.

Az ausztrál szövetség 1947-ben lett a FIBA tagja, ám első nemzetközi megmérettetésükre a nagy távolságok és a gyerekcipőben járó ausztrál kosárlabda miatt 1956-ig kellett várni, amikor a hazai rendezésű (Melbourne) olimpián nézhettek először szembe komolyabb ellenfelekkel (12. helyen végeztek, csak Szingapúrt és Thaiföldet tudták megelőzni). A gyenge kezdést aztán a hatvanas években komoly hullámzások követték, hiszen 1960-ban és 1968-ban ki sem jutottak az Olimpiára, 1964-ben viszont Lindsay Gaze vezetésével 9. helyen végeztek Tokióban. A Gaze név még sűrűn fel fog bukkanni az ausztrál kosárlabdához kapcsolódóan…

1970-ben először kvalifikálták magukat a világbajnokságra, de mindössze Egyiptomot tudták legyőzni. 1972 az első nagy fordulópont az ausztrál kosárlabdában. Lindsay Gaze már mint szövetségi kapitány vezette a válogatottat, akik Münchenben az olimpián 9. helyen végeztek – ám ami ennél fontosabb: kitörtek az egzotikus távoli pofozógép szerepéből. Spanyolországtól és Csehszlovákiától is kis különbséggel kaptak ki, kis híján bejutottak a legjobb nyolcba, és Eddie Palubinskas révén a torna második legmagasabb pontátlagú játékosa erősítette őket.

A következő időszakban tovább javultak az eredményeik: 1976-ban Montrealban Palubinskas lett a pontkirály, 269 pontja olimpiai rekordnak számított. Ráadásul Ausztrália története során először jutott be a legjobb nyolc közé (8. helyen végeztek). Az 1978-as világbajnokságon már 7. helyen – és mindössze 105-101-re kaptak ki a későbbi aranyérmes Jugoszláviától! Az 1980-as moszkvai olimpián 5 győzelemmel és 2 vereséggel zártak, ám hiába győzték le a későbbi ezüstérmes Olaszországot is, egy körbeverés miatt csak a 8. helyen végeztek. Az 1982-es világbajnokságon vigasztalódtak, az 5. helyre futottak be, és végképp felhelyezték a kosárlabda-térképre hazájukat.

1984 fontos dátum a válogatott életében. Los Angelesben mutatkozott be a nagyvilágnak Phil Smyth és a 19 éves Andrew Gaze, Lindsay Gaze fia, aki a következő években az NBA-n kívüli világ egyik legjobb kosárlabdázójának számított (a 90-es években pár meccs erejéig az NBA-ben is megfordult). Az sem elhanyagolható, hogy Spanyolországgal ki-ki meccset vívhattak az elődöntőbe kerülésért, és mindössze 8 ponton múlt – végül így is legjobbjukat, egy 7. helyet hoztak.

Az 1986-os rossz VB-szereplés (erős csoport, 17. hely) után a Boomers Tokióban robbantott. Ennek a csapatnak már tagja volt a későbbi Chicago Bulls center, Luc Longley is, ám a sztár Gaze volt, akinek vezérletével az auszik a negyeddöntőig meneteltek, ahol nagy csatában megverték a spanyolokat! A jugoszlávok és az amerikaiak már túl erősnek bizonyultak, ám az ausztrál válogatott így is a 4. helyen végzett.

Az 1992-es hatodik hely után Gaze vezetésével, és az új csillag, Shane Heal segítségével az 1994-es VB-n beállította legjobb eredményét a válogatott: 5. helyen végeztek, Gaze pedig a torna legjobb dobójának bizonyult. Ekkor élte legsikeresebb korszakát a válogatott: 1996-ban és 2000-ben is hajszál választotta el őket az olimpiai éremtől, mindkétszer 4. helyen végzett a csapat. 1996-ban a negyeddöntőben Tony Ronaldson hihetetlen hárompontosa volt a legemlékezetesebb momentum (Horvátországot győzték le vele!), míg Sydney-ben hazai pályán az, hogy a csapat az első két meccs elvesztése után is fel tudott állni.

2000. óta visszafogottabb sikereket ér el a válogatott, a közvetlen élmezőny mögött vannak – ám Ausztrália azon kevés országok egyike, amely NBA-draftelsőt adott a center Andrew Bogut személyében (2005).

Ausztrália azzal kvalifikálta magát az eseményre, hogy tavaly megnyerte az óceániai tornát. Az aussiek 12 felkészülési mérkőzésen szerepeltek váltakozó sikerrel, mivel csak hetet tudtak megnyerni belőle. Legutóbb a franciák ellen szenvedtek súlyos 23 pontos vereséget.

A csapat körüli legnagyobb felhajtás egyértelműen Dante Exum körül van, akit a nyáron draftolt a Utah Jazz az ötödik helyen. Exum az U19-es vb-n már megmutatta mire képes, hiszen meccsenként 18 pontot és majdnem 4 gólpasszt szerzett. Hátvédtársa a Cleveland Cavs játékosa Matthew Dellavedova lesz, akinek kezében lesz a karmesteri pálca és Ő lesz a felelős a csapat mozgatásáért és a játékok helyes olvasásáért is. Patty Mills sérülése miatt nem lesz most a csapat tagja, azonban így sem marad NBA bajnok nélkül a kengurucsapat, hiszen a center Aron Baynes kemény elzárásaira és palánk alatti játékára lehet számítani Spanyolországban. Az ausztrál válogatottban olyan harcedzett veteránok is szerepelnek, mint az idén a Maccabival Euroligát nyert Joe Ingles, vagy a régóta válogatott David Andersen. Sokan kiugró vb-t várnak Cameron Bairstowtól, akit idén a második körben draftolt a Chicago Bulls. Minden esélye megvan a kenguruknak arra, hogy az első három hely egyikén végezzenek a csoportban és így elkerüljék az USA-t a nyolcaddöntőben.
 
A végleges keretet ITT nézhetitek meg.

 

MEXIKÓ

FIBA-tagság kezdete: 1936
Olimpia: 7 alkalommal. Legjobb helyezésük: 3. (1936).
Világbajnokság: 4 alkalommal. Legjobb helyezésük: 8. (1967)
FIBA-America bajnokság: 12 alkalommal. Legjobb helyezésük: 1. (2013.)

FIBA-rangsor: 24.

Az 1960-as évekig Mexikó az élcsapatok között szerepelt, már 1936-ban bronzérmet szerzett az olimpián, míg 1948-ban negyedik, majd 1968-ban ötödik helyet szerzett a csapat. A 70-es években járt utoljára vb-n vagy olimpián a mexikói válogatott, azóta semmi érdemleges pozitívum nem történt a csapattal egészen tavalyig, ahol története során először megnyerte a FIBA-America tornát Gustavo Ayon vezetésével, így 40 év után először újra szerepelhetnek világbajnokságon.

Felkészülésük eleje jól sikerült, hiszen vendéglátóként megnyerték a Centrobasket tornát, azóta viszont három vereséget is szenvedtek (Ukrajna, Brazília és Argentína ellen). A siker kulcsa egyértelműen a fent is említett Gustavo Ayon, aki a legutóbbi FIBA-America torna legértékesebb játékosa volt. Statisztikái impresszívek, mivel 17.5 pontot, 9.2 lepattanót, 2.1 gólpasszt, 1.4 labdaszerzést and 1.4 blokkot szerzett meccsenként. Nem meglepő Ayontól a jó szereplés, hiszen 2011. óta az NBA-ben játszik, jelenleg az Atlanta Hawks csapatánál. A másik NBA-ben szereplő játékosa a mexikóiaknak az irányítójuk Jorge Gutierrez (Brooklyn Nets), akitől nagyon sokat várnak a hazai drukkerek. Még egy idegenlégiósa van a közép-amerikai együttesnek, mégpedig a török ligában légióskodó Paul Stoll. Sergio Valdeolmillos szövetségi kapitány szerint a védekezés és a lepattanók megszerzése lesz a kulcs a válogatott szereplésénél. Mindenképp pozitív nyara lesz Mexikónak kosárlabda szempontból, azonban a csapat akár még tovább is juthat a 16 közé. Kritikus mérkőzések várnak rájuk Angola és Korea ellen. A legfontosabb számukra a tapasztalatszerzés.

A végleges keretet ITT nézhetitek meg.

 

ANGOLA

FIBA-tagság kezdete: 1979
Olimpia: 5 alkalommal. Legjobb helyezésük: 10. (1992).
Világbajnokság: 6 alkalommal. Legjobb helyezésük: 10. (2006)
FIBA-Afrika bajnokság: 18 alkalommal. Legjobb helyezésük: 1. tizenegy alkalommal.

FIBA-rangsor: 15.

Angola az a csapat, amely kontinensében mondhatni egyeduralkodó, viszont egyelőre a vb-ken, olimpiákon nem sikerült az áttörés. Hogy érzékeltessük az angolai dominanciát az afrikai tornákon, itt a következő adat: az utóbbi 8 Afrika-tornán hétszer ők hozták el az aranyérmet.

Tavaly szintén Ők lettek a fekete kontinens bajnokai, amellyel kvalifikálták is magukat a hispán vb-re. Felkészülési mérkőzéseik nem sok jót sejtetnek számukra, mivel 5 összecsapásukból mindössze egyet tudtak hozni, a Fülöp-Szigetek ellen.

Kezdjük a legrosszabbal: a csapat szíve-lelke, a tavalyi Afrika-bajnokság MVP-je Carlos Morais térdsérülése miatt nem szerepelhet a világbajnokságon. Ez óriási érvágás az afrikaiaknak és enélkül is nagyon nehéz dolguk lett volna a továbbjutás kiharcolásában, így viszont egyértelműen Mexikó esélyesebb náluk a negyedik helyen való továbbjutásra. A csapat egyetlen külföldön játszó játékosa Yanick Moreira center, aki az SMU Mustangs csapatában az NCAA-ben edződik. A többiek kivétel nélkül otthon játszanak. Az angolai válogatott rutinosnak számít 28 éves átlagéletkorával, két korosztályra osztható a csapat: a 23-24 évesekre és a 30 év fölöttiekre. Továbbjutásuk így Morais sérülése után nagyobb meglepetés lenne.

A végleges keretet ITT nézhetitek meg.

 

DÉL-KOREA

FIBA-tagság kezdete: 1955
Olimpia: 6 alkalommal. Legjobb helyezésük: 8. (1948)
Világbajnokság: 6 alkalommal. Legjobb helyezésük: 11. (1970)
FIBA-Ázisa bajnokság: 25 alkalommal. Legjobb helyezésük: 1. két alkalommal.

FIBA-rangsor: 31.

Korea, vagy Dél-Korea mindig is az ázsiai kosárnagyhatalmak közé tartozott. A nemzeti válogatott első kiugró szereplése az 1948-as olimpián történt, ahol az együttes nyolcadikként végzett legjobb ázsiai szereplőként, megelőzve olyan gárdákat, mint Kanada, Argentína vagy Olaszország. Később 1969-ben és 1970-ben élte a válogatott újravirágzását, mivel 1969-ben Fiba Ázsia bajnok lett, és 1970-ben kijutott a vb-re is, ahol jobb helyezést ért el, mint Ausztrália és az Afrika bajnok Egyiptom. Legutóbbi nagy sikerük az 1997-es Ázsia-bajnoki cím.

A koreai válogatott a tavalyi Ázsia-bajnoki bronzérmével harcolta ki a részvételt a vb-re. Mindössze két felkészülési mérkőzést játszottak, mindkettőt Új-Zéland ellen, egy siker és egy kudarc a mérlegük.

Az ígéretes irányító Kim Mingoo autóbalesete, míg a magasember Lee Seung Jun bokasérülés után lábadozik. Ők ketten a tavalyi Ázsia-bajnokságban 20.6 pontot, 8.1 lepattanót és 3.5 gólpasszt hoztak a konyhára meccsenként. Lee helyett a beugró Moon Taejong (Jarod Stevensonként is ismert). A 39 éves nehéztüzér hátvéd valószínűleg alacsony-bedobóként is szerepelni fog bizonyos felállásokban. Lee kiválásával a 23 éves centertehetség Kim Jongkyu kerülhet a palánk alatti csaták középpontjába. A koreai szövetségi kapitány, Yoo Jae Hak szerint Kim megállja majd a helyét a darálóban. A periméteren a csapatkapitány Kim Sunghyung villogtathatja képességeit, elsősorban védekezésben és gyorsindításoknál lehet rá számítani. Moon a csapat rangidős játékosa, azonban akadnak még rajta kívül is rutinos játékosok a keretben, mint Yang Donggeun (33), Kim Joo-Sung (35) és Cho Sungmin (31). Yoo edzőt ez nem aggasztja, mivel azt nyilatkozta, hogy az említett játékosok olyan kondícióban vannak, mintha a 20-as éveik közepén lennének. Elsősorban Angolával és Mexikóval szemben akarják felvenni a versenyt.  Meglepő lenne, ha az alacsony koreai csapat győzelmet tudna szerezni a csoportban.

A végleges keretet ITT nézhetitek meg.

A felkészülési mérkőzések eredményeit ITT nézhetitek meg.