Rajtol az Euroliga: Amit tudni érdemes a csapatokról

A tavaly nyáron megreformált Euroliga új lebonyolítási rendje telitalálatnak bizonyult az előző idényben, hiszen a több mérkőzés jóval több bevételt is generált, ráadásul a mezőny is minden eddiginél kiegyenlítettebb volt, rengeteg szoros mérkőzést játszottak a csapatok, és a 4-9. helyek között még az utolsó forduló előtt sem volt biztos a playoff-helyek sorsa. Bár a létszámbővítés továbbra is napirenden van (előbb 18, majd 20 csapatosra a következő években), de ezúttal is 16 gárda méri össze erejét, a kétkörös alapszakaszban mindenki oda-vissza játszik majd egymással, majd az első nyolc csapat három győzelemig tartó rájátszást vív egymással, a párharcok győztesei pedig bejutnak a május 18-20. között rendezendő belgrádi Final Fourba.

A mezőny nagyon hasonló a tavalyihoz, hiszen a 16 csapatból 13 ugyanaz lesz most is, mint az előző idényben. A 11 A-licences gárda, azaz a Fenerbahce, az Efes, a CSZKA Moszkva, a Real Madrid, a Barcelona, a Baskonia, az Olympiakosz, a Panathinaikosz, a Maccabi Tel-Aviv, az Olimpia Milano és a Zalgiris mellett szintén szerepel a ligában két régóta regnáló bajnok, a német Bundesligát ismét megnyerő Bamberg, illetve az Adria Liga címvédője, a Crvena Zvezda. Új lesz viszont a Eurocup trófeáját elhódító Malaga (akik a Galatasaray helyét veszik át), a spanyol bajnok Valencia (a Darüssafaka helyett a legjobb nem A-licences spanyol csapat kapta idén a szabadkártyát), illetve a spanyolokhoz hasonlóan visszatér a sorozatba a VTB liga ezüstérmeseként a Himki Moszkva is (a Kazany helyett). A 16-os mezőnyben tehát 5 spanyol csapat is szerepel, rajtuk kívül 2-2 török, görög és orosz, illetve 1-1 német, szerb, olasz, izraeli és litván gárda alkotja Európa elitjét.

Az alábbiakban sorra vesszük a résztvevő csapatokat, a kereteikben történt főbb változásokat, és latolgatjuk az esélyeiket.

 

Fenerbahce Dogus (török)

Tavalyi helyezés: 1.
Tipp az idei alapszakaszra: 2-4.

A sort természetesen a címvédő Fenerbahcéval kezdjük, akik tavaly első török csapatként végre felértek Európa csúcsára, köszönhetően a legendás Obradovics mester tökéletes formaidőzítésének. Az egész alapszakaszban sérülésektől sújtott Fener ugyanis a rájátszásra egészséges tudott maradni, és az addig csikorgó gépezetük is tökéletesen kezdett működni. Így az ötödik helyről indulva előbb pályahátrányból kisöpörték a Panathinaikoszt, majd a hazai rendezésű Final Fourban előbb legyőzték az alapszakasz legjobb csapatát, a Real Madridot, a döntőben pedig az Olympiakosz sem okozott nekik gondot. Júniusban aztán a török bajnokságot is behúzták a sárga-kékek, majd a tavalyi sikerszezont követően a Dogus Grouppal rekordösszegű szponzori szerződést sikerült tető alá hozniuk.

A pazar előjelek ellenére azonban mégis nagy kihívás várt a vezetőkre, hiszen a nyáron komoly veszteségeket szenvedett az isztambuli sztárcsapat. Ahogy az várható volt, a csapat motorja, az időközben elsőszámú vezérré előlépett Bogdan Bogdanovics ettől a szezontól már az NBA-ben csillogtatja tudását (Sacramento Kings), de rajta kívül ugyanígy tesz a Fener védelmének eddigi legfőbb bástyája, az Euroliga legjobb centere, a Final Four MVP-jének megválasztott Ekpe Udoh (Utah Jazz) is. A két legfontosabb pillér – és Pero Antics (Crvena Zvezda) – pótlása mellett bővíteni is kellett továbbá a keretet, hiszen a sérülések idején igencsak szűkös volt a Fener rotációja.

Ennek érdekében a maradó Jan Vesely, Luigi Datome, Bobby Dixon, Kosztasz Szlukasz, Nikola Kalinics, James Nunnally, Melih Mahmutoglu mag mellé először leigazolták a Bambergben élete szezonját futó Nicolo Mellit, a nagy potenciállal bíró fiatal Marko Guduricsot (Crvena Zvezda), illetve az ősi rivális Galatától a kevés ezen a szinten használható török játékosok sorába tartozó Sinan Gülert. Udoh pótlását aztán az NBA-ből kikopó, legutóbb Kínában próbálkozó Jason Thompsonnal, Bogdanovics helyettesítését pedig a végül az NBA-ről lemaradó, tavaly a Darüssafakát szinte egymaga a vállain cipelő Brad Wanamakerrel oldották meg Maurizio Gherardiniék, akik ezzel alighanem kihozták a maximumot a kialakult helyzetből.

A Fener célja ebben a szezonban nyilvánvalóan a címeinek megvédése lesz, a Final Fourba jutás el is várható tőlük, ott pedig természetesen bármi megtörténhet már. Obradovics mesternek még össze kell raknia ezt az új csapatot, és az alapszakaszban valószínűleg egyébként sem zsigereli majd ki fiait, így várakozásaink szerint valahol a CSZKA Moszkva (és/vagy a Real Madrid) mögött végezhetnek az első négyben a playoff előtt.

 

Olympiakosz (görög)

Tavalyi helyezés: 2.
Tipp az idei alapszakaszra: 3-5.

A másik tavalyi döntős, az Olympiakosz várakozáson felüli alapszakaszt hozott legutóbb a harmadik helyezéssel, majd az Efes elleni negyeddöntős párharcát 1-2-ről, a sírból hozta vissza, így egy év kihagyás után ismét visszatérhettek a Final Fourba Szpanuliszék. Itt aztán immár sokadszor borsot törtek az elődöntőben a CSZKA Moszkva orra alá, a fináléban viszont már nem bírtak a házigazda Fenerrel, és be kellett érniük az ezüstéremmel.

Ahogy az már évek óta megszokott az Olympiakosznál, ezen a nyáron sem volt indokolt gyökeres változásokat végrehajtaniuk, a görög mag (Vaszilisz Szpanulisz, Jorgosz Printezisz, Kosztasz Papanikolau, Evangelosz Mancarisz, Joannisz Papapetru, Dimitriosz Agravanisz) ismét együtt maradt, sőt a Teneriféről hazacsábított Jorgosz Bogrisszal még bővült is a honi állomány. Maradt továbbá a tavalyi szezon második felében már több mint ígéretesen teljesítő, még mindig csak 22 éves szerb center, Nikola Milutinov is, rajta kívül a többi légiósát viszont ilyen-olyan okokból, de lecserélte Szferopulosz mester.

Közülük talán csak a nagyobb szerepre vágyó Erick Green (Valencia), illetve Matt Lojeski (Panathinaikosz) és Khem Birch (Orlando Magic) tekinthetők igazi veszteségnek, Daniel Hackett (Bamberg), Patric Young (Milano) és Dominic Waters (Pinar Karsiyaka) pótlásával aligha lesz probléma. Az újak közül ráadásul Jamel McLean (Milano), Janis Strelnieks (Bamberg), Kim Tillie (Baskonia), Brian Roberts (Charlotte Hornets) és Hollis Thompson (New Orleans Pelicans/Austin Spurs) neve is több mint ígéretesen cseng. A pad hosszával tehát biztosan nem lesz problémája idén sem Szferopulosz mesternek, az idei Olympiakosz várhatóan semmivel sem lesz gyengébb a tavalyinál és jó eséllyel újfent beleszólnak majd a végső győzelem sorsába.

Az alapszakaszban valahova a 3-5. helyek közé várjuk őket, a playoffban (és esetleg a Final Fourban) pedig a már hagyományosan kimagasló mentális erejüknek köszönhetően bármire képesek lehetnek a görögök.

 

CSZKA Moszkva (orosz)

Tavalyi helyezés: 3.
Tipp az idei alapszakaszra: 1.

A CSZKA Moszkva ahogy szinte mindig, úgy tavaly is különösebb gond nélkül jutott be a Final Fourba (bár erről Hanga Ádáméknak és a baszk szurkolóknak alighanem más volt a véleményük a negyeddöntős párharcuk után). Az oroszok aztán Isztambulban sem tudtak átlépni „Olympiakosz-fóbiájukon”, Szpanuliszék immár sokadszor fricskázták meg őket a szezon addigi legfontosabb meccsén, így végül a Reallal szemben megszerzett bronzéremmel vigasztalódhatott az Itudisz-legénység.

Gyökeres változásokat természetesen ez a szereplés sem indokolt, így csak egy nagy feladat volt az orosz fővárosban, mégpedig hogy a csapat zsenijét, a szerződése lejártával az NBA-ben önmagát végre kipróbáló Milos Teodoszicsot (Los Angeles Clippers) pótolják. A szerb karmester lépése azonban már régóta nyílt titok volt, így bőven volt ideje felkészülni erre a CSZKA vezérkarának, akik a létező legjobb lehetséges megoldásként visszacsábították a tengerentúlról Sergio Rodriguezt (Philadelphia 76ers), aki azon kevés játékosok közé tartozik, akik Teodoszicshoz hasonló karmesteri készségekkel és játékintelligenciával bírnak.

A többi kulcsjátékos és az aktív rotáció tagjai közül Aaron Jackson (Kína) és James Augustine (Malaga) kivételével a többiek maradtak Moszkvában (Nando De Colo, Kyle Hines, Cory Higgins, Andrej Voroncevics, Nikita Kurbanov, Viktor Hjapa, Vitalij Fridzon), a távozók helyére pedig Rodriguezen kívül is még olyan kiválóságokat sikerült megszerezni, mint Othello Hunter (Real Madrid), Will Clyburn (Darüssafaka) vagy Leo Westermann (Zalgiris).

A CSZKA célja ezzel az újfent bombaerős, és még ezen a szinten is egyedülállóan mély kerettel nem lehet más, mint a végső győzelem újbóli megcélzása, hatalmas blama lenne, ha nem sikerülne nekik legalább a Final Fourig eljutniuk. Az alapszakaszban is az első helyre várjuk őket, hiszen ebben a szegmensben rendre roppant erősen teljesítenek, és az e tekintetben legnagyobb riválisuknál, a Real Madridnál Sergio Llull még sokáig hiányozni fog.

 

Real Madrid (spanyol)

Tavalyi helyezés: 4.
Tipp az idei alapszakaszra: 2-4.

A tavalyi alapszakaszt tulajdonképpen simán megnyerő Real Madrid nem tudta feltenni a koronát az isztambuli Final Fourban az egész éves parádés teljesítményére, hiszen a lendületbe jött, hazai pályán játszó Fenerrel még ők sem bírtak az elődöntőben, ami sokak szemében az előrehozott döntő is volt egyben.

A csalódott királyi alakulat aztán a bronzmeccset is elbukta, ám Pablo Lasonak így sem kellett jelentős változtatásokon törnie a fejét, hiszen a teljesség igénye nélkül Sergio Llull, Luka Doncic, Anthony Randolph, Gustavo Ayon, Rudy Fernandez, Felipe Reyes, Jaycee Carroll, Jeffery Taylor, Trey Thompkins és Jonas Maciulis is maradt a spanyol fővárosban. A CSZKA Moszkvához távozó Othello Huntert aztán Ognjen Kuzmiccsal (Crvena Zveda), Dontaye Drapert (?) pedig a kölcsönből visszahívott Facundo Campazzoval (Murcia) helyettesítették a madridiak, akik Fabien Causeur (Bamberg) személyében még extra tűzerőt is biztosítottak maguknak.

A Real terveit aztán teljes egészében romba döntötte legnagyobb szupersztárjuknak, Sergio Llullnak a térdszalag-szakadása, a tavalyi szezon MVP-je a válogatott felkészülése alatt sérült meg, és az optimista jóslatok szerint is legalább 7 hónapra, azaz márciusig kidőlt. Augusztusban ráadásul már csak vészmegoldásokban gondolkodhattak a blancók, ekkor például már a korábbi ászuk, Sergio Rodriguez is rég aláírt Moszkvában. Végül a napokban a Carmelo Anthony-féle csere után a New York Knickstől kitett Chasson Randle-re csapott le a Real, de ez a szezon várhatóan így is szinte teljes egészében Luka Doncicról fog szólni Madridban, aki tavaly üstökösként robban be, és az Eb megnyerése után most, még mindig csak 18 évesen az eddigieknél is jóval nagyobb szerep és felelősség hárul majd rá.

Llull elvesztése ide vagy oda, a Real minden bizonnyal továbbra is Európa egyik topcsapata lesz, esetlegesen legjobbjuk nélkül is jó eséllyel pályázhatnak az újabb Final Four részvételre, az alapszakaszban pedig valamelyik pályaelőnyt biztosító playoff-helyre érhetnek oda.

 

Panathinaikosz Superfoods (görög)

Tavalyi helyezés: 5.
Tipp az idei alapszakaszra: 4-6.

Felemás megítélésű szezonon van túl a Panathinaikosz, hiszen a Zöldek visszahódították a görög bajnoki címet az ősi rivális Olympiakosztól, illetve az Euroliga alapszakaszának egyik legstabilabb csapata voltak, és a negyedik helyen végeztek 30 meccset követően. Ezt követően aztán jött a fekete leves, hiszen két hazai meccset is elbukva a Fener kisöpörte őket a rájátszásban, ez hatalmas pofon volt a Final Fourba visszavágyó athéniaknak, főleg azt látva, ahogy a klub ikonikus edzője, Zseljko Obradovics lemeccselte a gárda jelenlegi trénerét, Xavi Pascualt.

Ráadásul botrányoktól sem mentes az élet a Panánál, hiszen a tavalyi kiesést követő buszos hazaút megszegése után ez a szezon is balhéval kezdődött több játékos számára is. A csapat magjának szánt rutinos négyes, Nick Calathes, Chris Singleton, James Gist és K.C. Rivers ugyanis egy moszkvai felkészülési torna után (amit az utolsó helyen zártak) belecsaptak az éjszakába, és csak hajnalban értek vissza a hotelba, amiért mindannyiukat súlyosan megbüntette a klub, Calathest ráadásul a csapatkapitányi rangjától is megfosztották.

A keretet tekintve ugyanakkor mindenképpen bizakodóak lehetnek a Pana-szurkolók, hiszen az említett négy „renitens” mellett még Nikosz Pappasz és Kenny Gabriel is maradt az együttesnél, az érkezők listáján pedig szerepel a Pireuszból átcsábított Matt Lojeski, a Zalgiris ígéretes irányítója, Lukas Lekavicius, a visszatérő és az említett botrány után egyből csapatkapitánnyá avanzsáló Jan Vojukasz (Lokomotiv), illetve Tanaszisz Antetokumpo (Andorra), Marcus Denmon (Gaziantep) és Zach Auguste (Usak) is. A távozók listája is meglehetősen hosszú, ám Mike James (Phoenix Suns) és Joannisz Buruszisz (Kína) kivételével a többiekért aligha hullajtanak krokodilkönnyeket Athénban, Demetris Nicholst (Cedevita), James Feldeine-t (Crvena Zvezda), Pat Calathest (Cantu) és a visszavonuló Antonisz Fociszt is megfelelően sikerült pótolni.

Az idei Pana tehát borítékolhatóan ismét a topcsapatok közé fog tartozni, és bőven alkalmas lehet arra, hogy újra Final Fourba jusson, ám elsősorban Xavi Pascual személye miatt erősen kérdéses, hogy sikerül-e előrébb lépni az előző évekhez képest.

 

FC Barcelona Lassa (spanyol)

Tavalyi helyezés: 11.
Tipp az idei alapszakaszra: 4-6.

Tavaly még az előző évek nem túl fényes szereplését is sikerült alulmúlnia a Barcelonának, hiszen a klubtörténet legrosszabb szezonját produkálták a katalánok, akik 12-18-as mérleggel mindössze a 11. helyen végeztek, és még a rájátszás közelébe sem jutottak, az ACB Ligában pedig már az első körben kizúgtak a Valenciával szemben.

Nem csoda hát, hogy nagytakarítást tartottak a gránátvörös-kékek háza táján, Jorgosz Barcokasz (Himki Moszkva) mesterrel együtt szélnek eresztették Brad Olesont (Murcia), Justin Doellmant (?), Vitor Faveranit (Murcia), Alex Renfroe-t (Galatasaray), Marcus Erikssont (Gran Canaria), és Moussa Diagne-t (Andorra) is, illetve nem számítanak Tyrese Rice-ra sem, aki jelenleg a B csapattal edzhet csak. A régi, még sikeres csapatból így már csak Juan Carlos Navarro és Ante Tomic maradtak hírmondónak, illetve rajtuk kívül tavalyról csak Victor Claver, Szasa Vezenkov és a súlyos sérüléséből visszatérő Pau Ribas húz idén is Barca-mezt.

A katalánok első és legfontosabb lépésként megszerezték a Baskoniától Sito Alonso mestert, aki garancia arra, hogy merőben új stílus és kultúra fogja jellemezni az utóbbi években színtelen-szagtalanná váló klubot. Ki ne tudná, hogy Alonsóval együtt Hanga Ádám is Barcelonában folytatja pályafutását, méghozzá olyan remek képességű csapattársakkal, mint a klasszis irányító Thomas Heurtel (Efes), az Európába visszatérő, elképesztő fizikummal rendelkező Kevin Seraphin (Indiana Pacers), az energiabomba Rakim Sanders (Milano), az elmúlt években hatalmasat fejlődő Pierre Oriola (Valencia), a megbízható erőcsatár Adrien Moerman (Darüssafaka), vagy az NBA-be visszajutás miatt önmagát újra felépíteni kívánó Phil Pressey (Santa Cruz Warriors).

Rendkívül erős, jó védőkkel és jó támadókkal egyaránt rendelkező keretet sikerült tehát összehozni a katalán fővárosban, ám Alonso mesternek még biztosan sok időre van szüksége, hogy egy igazán ütőképes alakulatot gyúrjon össze ebből a társaságból. Az ellenfelek erősségét is figyelembe véve a Final Fourba jutás talán még nem elvárható a Barcától, az azonban igen, hogy szorosan ott legyen a Fener-Olympiakosz-Real-CSZKA négyes nyomában.

 

Anadolu Efes (török)

Tavalyi helyezés: 6.
Tipp az idei alapszakaszra: 7-8.

Az Efesen tavaly a szezon második felében már látszott Velimir Perasovic keze nyoma, tavasszal pedig a csapat karnyújtásnyira volt csupán története legnagyobb sikerétől, azaz a Final Fourba jutástól, amit ráadásul hazai pályán játszhattak volna Osmanék. Szpanulisz és az Olympiakosz azonban 2-1-es török vezetésről is meg tudta fordítani azt a párharcot, így egy álommal ismét szegényebbek lettek Isztambul nyugati felében (ráadásul a bajnokságban sem jutottak döntőbe).

Két remek irányítója, Thomas Heurtel (Barcelona) és Jayson Granger (Baskonia), illetve az NBA-ben szerencsét próbáló Cedi Osman (Cleveland Cavaliers) mellett aztán meglepetésre nem tartotta meg a csapat Tyler Honeycuttot (Himki Moszkva) sem. Ugyanez DeShaun Thomas (Maccabi), Brandon Paul (San Antonio Spurs) és Alex Kirk (Japán) esetében már nem volt váratlan lépés. Nagy volt tehát a jövés-menés az Efesnél, lényegében csak a palánk alatti Bryant Dunston-Derrick Brown duó maradt tavalyról.

A melléjük megszerzett játékosok közül Kruno Simon (Milano) és Errick McCollum (Galatasaray) neve cseng a legjobban, de a Zalgirisnél tavaly befutott Brock Motum, a török bajnokság legjobb pontszerzője, Ricky Ledo (Yesligiresun) és legjobb lepattanózója, Vladimir Stimac (Besiktas), a még mindig csak 25 éves friss Eb-győztes Edo Muric (Banvit), illetve Josh Adams (Avtodor) és Birkan Batuk (Darüssafaka) is számottevő erősítést jelenthet.

A sok változtatás ide vagy oda, ez az Efes várhatóan nem lesz sokkal gyengébb a tavalyinál, és ha Perasovic mesternek sikerül őket egységes csapattá gyúrnia, akkor az utolsó playoff-helyek megszerzésére jók lehetnek.

 

Maccabi FOX Tel-Aviv (izraeli)

Tavalyi helyezés: 14.
Tipp az idei alapszakaszra: 7-12.

A 2016-17-es idényben a Barcelona mellett a másik hatalmas csalódást jelentő csapat a Maccabi volt, az izraeliek nagyreményű igazolásai totálisan csődöt mondtak, a néhány hónapra vagy hétre kinevezett edzők sem tudtak felnőni a feladathoz, így mindössze két csapatot előztek meg az alapszakaszban, az izraeli bajnoki döntőben pedig már három éve nem járt az ország kirakatcsapata.

Ezek után nem meglepő, hogy teljes körű nagytakarítást tartottak Tel-Avivban, hiszen egyedüliként a nem éppen húzóember Itay Segev maradt meg az előző évi csapatból. Joe Alexander (Hapoel Holon), D.J. Seeley (Gran Canaria), Andrew Goudelock (Milano), Victor Rudd (Gaziantep) és Quincy Miller (Bamberg) mellett még a hazai játékosokat sem marasztalták, hiszen Gal Mekel (Gran Canaria), Sylven Landesberg (Estudiantes), Guy Pnini (Hapoel Holon) és Yogev Ohayon (Hapoel Jeruzsálem) is új kenyéradó után nézett. Egyedül Devin Smith lehetett volna az, aki méltón viselhette volna továbbra is a sárga-kék mezt, az ő egészségi állapota azonban nem teszi lehetővé, hogy továbbra is ezen a szinten kosárlabdázzon, így a nyár elején elérkeztünk arra a pontra, hogy a 2014-es Euroliga-győztes csapatból senki sem volt a csapat rosterében.

Hogy ez ne sokáig maradjon így, arról Alex Tyus (Galatasaray) visszaigazolásával gondoskodott a vezetőség, illetve az akkori csapat sikeredzőjével, David Blatt-tel is jól haladtak a tárgyalások. Blatt azonban végül mégis Törökországban maradt, így a korábban szintén a klubnál dolgozó Neven Spahijára esett a választás, a legutóbb az Atlanta Hawksnál három évig segédedzőként dolgozó horvát szakember pedig nem is tűnik rossz húzásnak, ha már Blattről lemaradt a Maccabi.

Tyus és a honosított játékosunk, DeAndre Kane (Betis) mellett természetesen még egy seregnyi új embert kellett igazolniuk az izraelieknek, akik közül a tavalyi szezon egyik legjobb centere, Art Parakhoszki (Kazany), és a két ex-NBA játékos, Pierre Jackson (Dallas Mavericks) és Norris Cole (Oklahoma City Thunder) neve cseng a legizgalmasabban.  Rajtuk kívül a további érkezők: DeShaun Thomas (Efes), Michael Roll (Besiktas), Jonah Bolden (Crvena Zvezda), Jake Cohen (Maccabi Ashod), Karam Mashour (Bnei Herzliya) és John DiBartolomeo (Maccabi Haifa).

A Maccabi elmúlt néhány évét, és ezt a teljesen új gárdát nézve nem tudhatjuk, hogy mire számíthatunk tőlük, de a tavalyi szereplésnél jobbat nem lesz nehéz elérni. Nagyon sok fog múlni Spahinján, aki ha elődeivel ellentétben ki tudja alakítani a megfelelő kémiát a csapaton belül, akkor a Maccabi számára a rájátszásba jutás sem lehetetlen, de egyelőre teljesen vakon vagyunk velük kapcsolatban, így látatlanban valahova a 7-12. helyek közé tennénk őket az erősorrendünkben.

 

Himki Moszkva (orosz)

Tavalyi helyezés: -
Tipp az idei alapszakaszra: 7-10.

Tavaly a VTB Liga alapszakasza után a harmadik helyről indulva, 0-2-es állásról fordította meg a Zenit Szentpétervár elleni elődöntőt a Himki Moszkva, így kiharcolta a fináléba jutáson túl az Euroliga-szereplést is, és egy év kihagyás után visszatért az elitbe az orosz alakulat.

Az Euroliga nyilvánvalóan más kávéház, mint volt tavaly a Eurocup, így a moszkvaiak igyekeztek a lehető legjobban megerősíteni keretüket. Ez nem is sikerült rosszul, elsőként ugyanis megtartották szupersztárjukat, a CSZKA által is kiszemelt Alexej Shvedet, valamint Dusko Ivanovics újabb „ámokfutását” megelőzendő lecsaptak Jorgosz Barcokasz edzőre, aki bár a Barcelonánál csúnyán megégett, de tavalyelőtt még egy másik orosz csapatot, a Lokót szinte a semmiből bevezette a Final Fourba. Shved mellett a többi orosz játékosát is megtartotta a Himki (Szergej Monya, Andrej Zubkov, Szlava Zajcev, Dmitrij Szokolov, Egor Vjalcev), ahogy Marko Todorovics is maradt.

Az Efesnél kissé érthetetlen módon nem marasztalt Tyler Honeycutt visszacsábítása is remek fogásnak tűnik, ahogy Charles Jenkins (Crvena Zvezda), Sztefan Markovics (Zenit Szentpétervár), Thomas Robinson (Los Angeles Lakers), James Anderson (Darüssafaka), Anthony Gill (Yesilgiresun) és Malcolm Thomas (Kína) leigazolása is.

Ez egy igencsak ütőképes, mély merítési lehetőségekkel rendelkező csapatnak tűnik, amit ha Barcokasz a saját képére tud formálni, és a játékosokban megfelelő partnerekre talál, akkor ott fognak kopogtatni a rájátszás kapujában.

 

Baskonia Vitoria Gasteiz (spanyol)

Tavalyi helyezés: 7.
Tipp az idei alapszakaszra: 8-12.

Hanga Ádám miatt az elmúlt években a szívünk csücske volt a Baskonia, azonban Ádám – és sok más kiválóság – távozása miatt meglehetősen nagy bizonytalanság lengi körül jelenleg a vitoriaiakat. Hanga mellett ugyanis a másik két legfontosabb láncszem, az irányító Shane Larkin (Boston Celtics) és a vezetőedző Sito Alonso (Barcelona) is elhagyta a Baskoniát, de rajtuk kívül Kim Tillie (Olympiakosz), Jaka Blazic (Andorra) és Nicolas Laprovittola (Zenit Szentpétervár) sem tagja már a gárdának.

A baszkoknál maradt ugyanakkor a Toko Shengelia, Rodrigue Beaubois, Johannes Voigtmann, Ilimane Diop négyes, illetve egy merész húzással kinevezték a kispadra a tavalyi szezonban még játszó Pablo Prigionit. Az újonnan érkezők közül Marcelinho Huertas (Los Angeles Lakers) és Carlos Delfino (Boca Juniors) neve is jól cseng, ám előbbi már 34, utóbbi pedig 35 éves, így ők inkább Prigioni munkáját könnyíthetik meg, ténylegesen pedig Jayson Granger (Efes), Janis Timma (Zenit Szentpétervár) és Jordan McRae (Cleveland Cavaliers) jelenthetik a legnagyobb erősítést (bár utóbbi rögtön meg is sérült).  A Baskonia további szerzeményei Patricio Garino (Orlando Magic), Vincent Poirier (Paris-Levallois) és Matt Janning (Lokomotiv) voltak a nyáron.

A változásokat látva jelentősen gyengült tehát a baszk alakulat, és bár Prigioni is látott már egy s mást hosszú karrierje során, de neki sincs még semmilyen edzői tapasztalata, így a Baskoniának minden bizonnyal a csillagok szerencsés együttállására is szükségeltetik majd a rájátszásba jutáshoz, ezt nem is várhatjuk el tőlük, a 10. hely környéke inkább a realitás számukra.

 

Valencia Basket (spanyol)

Tavalyi helyezés: -
Tipp az idei alapszakaszra: 8-12.

A tavalyi szezon tündérmese-sztorija egyértelműen a Valencia nevéhez fűződik, hiszen azt követően, hogy a gárda előbb még 1-0-s vezetésről elbukta a EuroCup döntőjét, mégis ki tudta vívni az Euroliga-szereplés jogát. Hiszen az ACB Ligában a Barcelona, majd hatalmas bravúrral a Baskonia és a Real Madrid elleni párharcát is megnyerte a playoffban (utóbbi kettőt ráadásul pályahátrányból), így a klub történetében először megnyerte a spanyol bajnokságot, és ezzel együtt bezsebelte a legjobb nem A-licences spanyol klubnak járó indulási jogot az Euroligában.

A csapatot történelmi sikerre vezető Pedro Martinez azonban ennek ellenére sem maradt Valenciában, helyét pedig a spanyol válogatott segédedzőjeként is dolgozó Txus Vidorreta vette át. Martinez mellett Pierre Oriolát (Barcelona) is elvesztette a Valencia, rajtuk kívül viszont más távozója nem akadt a spanyol bajnoknak, a csapatot már évek óta szolgáló Fernando San Emeterio, Bojan Dubljevics, Sam Van Rossom, Antoine Diot, Rafa Martinez, Romain Sato, Guillem Vives, Will Thomas, Joan Sastre sor továbbra is rendelkezésre áll a narancssárgáknál.

Hozzájuk csatlakozott még az Olympiakosztól a vezérszerepre vágyó Erick Green, aki véleményünk szerint az egész átigazolási szezon egyik legnagyobb fogása lesz, már az eddig lejátszott néhány meccs alapján is egyértelmű, hogy ő lesz a Valencia fő fegyvere támadásban. Az Oriola távozásával keletkezett űrt Tibor Pleiss (Galatasaray) és Latavious Williams (Kazany) tölthetik be, valamint helyet kaphat a rotációban a hosszú szezon során Aaron Doornekamp (Tenerife) is.

Martinez távozása azért felvet néhány kérdőjelet a Valenciánál, nem tudni, hogy az eddigi nagybetűs csapatjátékuk mennyire fog sérülni, de San Emeterio és a többi rutinos játékos jelenléte azt vetíti előre, hogy semennyire. Ha ez így lesz, illetve Green beváltja a szerződtetéséhez fűzött reményeket, akkor a Valencia újabb szép szezon elé nézhet, és ha minden klappol, és nem őrli fel őket a kettős terhelés, akkor várhatóan ők is ott végeznek valahol az utolsó rájátszás-hely környékén, tippünk szerint a 8-12. helyek között.

 

Unicaja Malaga (spanyol)

Tavalyi helyezés: -
Tipp az idei alapszakaszra: 12-14.

Az Euroliga tavalyi átszervezésének egyik nagy vesztese a korábban állandó résztvevő Malaga volt, a Eurocup bravúros megnyerésével (három párharcot is pályahátrányból vívtak meg sikerrel esélyesebb riválisaik ellen) azonban egy év kihagyás után máris visszakerültek Európa legjobb csapatai közé az andalúzok.

A Malaga a tavalyi sikereit egyértelműen a Joan Plaza által kialakított fegyelmezettségnek és csapategységnek köszönheti, várhatóan idén sem a szemet gyönyörködtető kosárlabdájuknak köszönhetően lesznek majd eredményesek. Ezt támasztják alá a nyári igazolásaik is, hiszen James Augustine (CSZKA Moszkva), Dragan Miloszavljevics (ALBA Berlin), Sasu Salin (Gran Canaria) és Giorgi Shermadini (Andorra) egyaránt remek csapatemberek voltak eddigi klubjaikban, és várhatóan azok lesznek a meglévő Nemanja Nedovics, Dejan Musli, Adam Waczynski, Carlos Suarez, Alberto Diaz, Daniel Diez sor mellett is, a kreatívabb feladatokat pedig Jeffrey Brooks és Ray McCallum (Charlotte Hornets/Grand Rapids Drive) vállalhatják majd magukra.

Csodát és nagy bravúrokat nem kell és nem is lehet várni a Malagától, a rájátszásért zajló csatába valószínűleg nem fognak beleszólni, de kellemetlen, brusztolós stílusukkal sok csapat életét megkeseríthetik.

 

Brose Bamberg (német)

Tavalyi helyezés: 13.
Tipp az idei alapszakaszra: 12-14.

Aligha kellemes érzés, viszont annál nagyobb elismerés Andrea Trinchierinek és a Bambergnek, hogy egy-egy jól sikerült szezon után a csapat legjobbjait rendre elhalásszák a sztárcsapatok. Így történt ez a mostani holtszezonban is, hiszen lényegében a teljes kezdőt, azaz Nicolo Mellit (Fenerbahce), Janis Strelniekst (Olympiakosz), Fabien Causeurt (Real Madrid), Darius Millert (New Orleans Pelicans) és Daniel Theist (Boston Celtics) vagy egy Final Fourban vagy pedig egy NBA-ben szereplő csapat vitte el.

A bambergieknek viszont jár az újabb elismerés, hiszen Ricky Hickman (Milano), Luka Mitrovics (Crvena Zvezda), Quincy Miller (Maccabi), Daniel Hackett (Olympiakosz), Bryce Taylor (Bayern München) és Augustine Rubit (Ulm) személyében már megfelelő rutinnal rendelkező, ám egy-egy sérülés, gyengébb szezon vagy előrelépési lehetőség miatt mégis bizonyítani vágyó játékosokat igazoltak Nikosz Ziszisz, Leon Radosevic, Maodo Lo, Lucca Staiger és Elias Harris mellé.

Trinchieri mester már sokszor bizonyított, így a Bambergtől a jelentős változások ellenére is stabil teljesítményt várhatunk, amivel elsősorban hazai pályán lehetnek eredményesek, és a tavalyihoz hasonló helyezést érhetik el.

 

Zalgiris Kaunas (litván)

Tavalyi helyezés: 10.
Tipp az idei alapszakaszra: 13-15.

A tavalyi szezon felvezetőjében a Zalgirist tippeltük a várhatóan leggyengébb csapatnak, ám Sarunas Jasikevicius és csapata alaposan rácáfolt erre a jóslatra, a szezon hajrájához közeledve még a rájátszás elérésére is volt némi esélyük, végül pedig a 10. pozícióban végeztek, ami azzal a kerettel igencsak bravúros eredménynek számított.

Ezúttal nem követjük el azt a hibát, hogy Sarasék ellen tippelünk, ám főleg a tavaly megelőzött Barcelona és Maccabi megerősödése miatt, illetve az alapemberek közül Leo Westermann (CSZKA Moszkva), Lukas Lekavicius (Panathinaikosz), Brock Motum (Efes) és Augusto Lima (Besiktas) elvesztése okán nem hisszük, hogy ez a helyezés idén is megismételhető lesz.

Kevin Pangos, Paulius Jankunas, Arturas Milaknis, Edgaras Ulanovas és Antanas Kavaliauskas maradtak, illetve hozzájuk csatlakozott még Axel Toupane (New Orleans Pelicans), Vaszilij Micics (Tofas), Aaron White (Zenit Szentpétervár), Brandon Davies (Monaco) és Dee Bost (Monaco) is, velük pedig hasonló dolgokra lehet képes a Zalgiris, azaz megalkuvást nem ismerve küzdeni és a Zalgirio Arena elképesztő atmoszféráját kihasználva néhány nagy skalpot begyűjteni.

 

AX Armani Exchange Olimpia Milano (olasz)

Tavalyi helyezés: 16.
Tipp az idei alapszakaszra: 13-15.

„Szintén ebbe a szekcióba (10-14. hely) várjuk a Milano gárdáját is, akikben nagyon nehéz hinni az elmúlt évek bukdácsolása láttán. Emiatt minden holtszezonban megnyomják a reset gombot a lombard fővárosban, amit félig-meddig most is megtettek.” A fenti mondatokat szinte pontosan egy évvel ezelőtt írtuk, és ez most is szinte szóról szóra megállja a helyét, azzal a különbséggel, hogy most már egy 10. hely is jó eredménynek számítana a tavaly utolsóként záró olaszoktól.

Az idei nagytakarítást csak Mantas Kalnietis, Zoran Dragic, Awudu Abass, Davide Pascolo és Andrea Cinciarini élték túl, Ricky Hickman (Bamberg), Kruno Simon (Efes), Miroslav Raduljica (Kína), Milan Macsvan (Bayern München), Bruno Cerella (Venezia), Jamel McLean (Olympiakosz) és Rakim Sanders (Barcelona) pedig máshol folytatják karrierjüket. Jasmin Repesa edző sem maradhatott természetesen a tavalyi blama után, helyette pedig a milánói szurkolók által vegyesen (vagy sokkal inkább negatívan) fogadott Simone Pianigianit nevezték ki, aki hosszú éveken át a Montepaschi Siena kispadján keserítette az Olimpia életét.

A „tudatos építkezés” következő lépéseként leigazolták aztán Andrew Goudelockot (Maccabi), aki egy kiváló scorer és bármikor képes 30 pontot dobni, ám ugyanilyen könnyen el is mehet rajta egy-egy mérkőzés, mondhatni tökéletesen illik a Milano profiljába. Goudelock leigazolása persze akár még jól is elsülhet, akárcsak a tavalyi BL-szezon MVP-jének, Jordan Theodore-nak (Banvit) a megszerzése. Rajtuk kívül még Vladimir Micov (Galatasaray), Dairis Bertans (Darüssafaka), Marco Cusin (Avellino), Arturas Gudaitis (Lietuvos Rytas), Patric Young (Olympiakosz), Amath M’Baye (Brindisi), Cory Jefferson (Austin Spurs) és Kaleb Tarczewski (Oklahoma City Blue) is Armani mezt visel majd ebben a szezonban.

 

Crvena Zvezda mts (szerb)

Tavalyi helyezés: 9.
Tipp az idei alapszakaszra: 16.

Ahogy a Zalgiris, úgy a Crvena Zvezda is messze a várakozások felett szerepelt tavaly, ők ráadásul több szenzációs győzelemnek köszönhetően nagyon sokáig playoff-helyen is álltak, az utolsó fordulóban azonban kikaptak a Darüssafaka elleni ki-ki meccsen, és lemaradtak a negyeddöntőről. A szerbek aztán újra megnyerték az Adria Ligát, és ismét itt lehetnek az elitben, ám most még az eddigieknél is nehezebb dolguk lesz.

Pénzügyi gondok is jelentkeztek ugyanis Belgrádban, így a „csodatevő” Dejan Radonjics mester nem folytatta a munkáját, illetve nemcsak a légiósok, azaz Charles Jenkins (Himki Moszkva), Nate Wolters (Utah Jazz) és Deon Thompson (Burgos), hanem Branko Lazics, Milko Bjelica és Nemanja Dangubics kivételével az összes szerb válogatott, így Ognjen Kuzmics (Real Madrid), Sztefan Jovics (Bayern München), Marko Szimonovics (Zenit Szentpétervár), Marko Gudurics (Fenerbahce) és Luka Mitrovics (Bamberg) is lelépett.

Lényegében kiürült tehát a Zvezda kerete, amit első lépésként tehetséges hazai fiatalokkal igyekezett feltölteni a Radonjics helyére kinevezett, szintén nagyon fiatal, még csak 31 éves Dusan Alimpijevics vezetőedző. Néhány nagyobb nevet is sikerült aztán kifognia a Zvezdának Taylor Rochestie (Lokomotiv), Pero Antics (Fenerbahce) és James Feldeine (Panathinaikosz) személyében, valamint a tavaly még Körmenden is pályára lépő Mathias Lessort (Nanterre), illetve Marko Keselj (Oostende) azok, akik a nemzetközi rutint képviselik.

Ezt a keretet tehát nemhogy az a veszély nem fenyegeti, hogy érdekelt legyen a hazai rendezésű Final Fourban vagy akár csak a rájátszásban, hanem még az is meglepő lenne, ha nem az utolsó helyen végeznének.