Ennyit jelent még egy év Adria Liga

Érdekes, hogy a szombaton befejeződött tornán ugyanazok a csapatok jutottak a legjobb 4 közé, mint tavaly - csak a Szolnok mögött más sorrend alakult ki.

Tavaly a Sopron egy szoros, izgalmas végjátékra késztette a Szolnokot a fináléban, idén viszont a második negyed közepétől ellépett, a harmadik közepére meg el is döntötte a Kecskemét elleni finálét az Olaj.

Dragan Alekszics legénységének a döntőn lejátszott 3 mérkőzése során mindig volt egy negyede, amelyben megtörte éppen aktuális ellenfele ellenállását. A négy közé jutásért a Kaposvár ellen a második negyedet 32-16-ra, az ASE elleni elődöntőben a harmadikat 20-10-re, a Kecskemét elleni fináléban a második 10 percet 22-10-re hozta az Olaj - e szakaszok után minden meccsen "nyeregben érezhették" magukat Vojvoda Dávidék. A Szolnok Adria Ligában edződő 9 játékosa olyan csapásszámmal tudott játszani, amelyet az ellenlábasok csak ideig-óráig voltak képesek követni. Nyilvánvaló: más a játék lüktetése, intenzitása a délszláv sorozatban, mint a magyar NB I-ben. Persze ez önmagában nem lett volna elég az Olaj fölényes sikeréhez. A Szolnok próbált a honi riválisokból is felkészülni, nem becsülte le az NB I-es riválisokat, hanem teljes erőbedobással küzdött ellenük, és ebben nyilván óriási volt az Alekszics-Jurkunas kettős szerepe. No meg abban, ahogy végig három meccsben gondolkodva osztotta el a játékperceket, amikor megnyugtatóvá vált az előny, bevetve a fiatalokat, pihentetve a kulcsembereket.

A sorozat előtt-alatt betegeskedő Vojvoda a Paks és a Kecskemét ellen is akkor villogott leginkább, amikor csapata leszakította az ellenfelet, és a szolnoki csapatban két a magyar NB I szintjén hihetetlen "energiabomba" található: Keller Ákos és Sztrahinja Milosevics. Az ő egy-egy megmozdulásuk, alley-oop zsákolásuk, óriási blokkjai alkalmasak az ellenfél demoralizálására. A döntőben például Keller rögtön a meccs elején "betakarta" a Kecskemét legponterősebb játékosát, Djeraszimovicsot - a KTE ásza "megúszta" pont nélkül a finálét.

Djeraszimovicsnál maradva:  a Szolnok ellen pályára lépni, úgy tűnt, óriási bizonyítási vágyat kelt a riválisok játékosaiban. Ez azonban egyeseknél görcsös erőlködésbe csaphat át. A már említett Djeraszimovics például annak ellenére maradt pont nélkül, hogy 10 alkalommal is próbálkozott kosárszerzéssel, és a paksi Dugat sem teszi ki büszkén az ablakba az Olaj elleni elődöntőn elért 2/13-as mezőnymutatót.

Visszatérve a kecskemétiek kulcsemberére, a döntőbeli betlizése ellenére nem szabad elvenni tőle: abban, hogy döntőbe jutott a KTE Duna Aszfalt, elévülhetetlen érdemei voltak. A Sopron ellen 5/9-es (56%) mezőnymutatóval 15/9 ponttal, 7 lepattanóval és 2 szerzett labdával zárt, a Pécs elleni negyeddöntőn pedig extrát nyújtott: 27/15 pont 9/14-es (64%) mezőnymutató, 6 lepattanó. Méltó társa volt - főleg a Sopron elleni elődöntőben - James Kinney, aki 21/6 pontig, 8/13-as mezőnymutatóig (62%) és 5 gólpasszig jutott. A szövetségi kapitány csapatában a két Pongó fivér már az élcsapatok ellen is képes egyre markánsabb teljesítményre, Ivkovics bármikor bevetheti őket, Hegedűs pedig talán élete meccset, de mindenképpen élete egyik legnagyobb meccsét játszotta a Sopron ellen: 16/9 pont 6/7-es mezőnymutatóval (86%). A döntőben Djeraszimovicshoz hasonlóan ő sem tudott pontot dobni. A két egymás által sűrűn váltott center, Barovics és Djeraszimovics pedig megbízható átlagot hozott, az más kérdés, hogy előbbi a döntőben dobott 9 pontjával csapata legeredményesebb játékosa lehetett. Barovicsnak az előző év után idén is ezüst jutott a kupában. Tavaly soproni, most kecskeméti színekben jutott döntőbe.

Sokan gondolták, mondták: előrehozott döntő volt a Szolnok-Paks. Nos, utólag mondhatjuk, igazuk volt azoknak, akik így vélekedtek. A paksi csapatnak van az NB I-es mezőnyből a legmélyebb kerete, Dzunics Braniszlavnak a legjobbak a rotációra a lehetőségei, sőt, 12 játékosra kivetítve kispadja "vége" még az Olajénál is erősebb. A paksiak is próbáltak végig magas csapásszámmal nagy iramot diktálva játszani. A Falco együttesén könnyedén léptek át, és az az érdekesség a paksiaknál, hogy náluk nincs is olyan, hogy gyenge ötös lenne a pályán. Az Olaj Adia-Liga keménységébe, agresszivitásába az ő bicskájuk is beletört. Igaz, az elődöntőben az ASE még 15 pontos hátrányból vissza tudott jönni a hajrára, de a Szolnok nemzetközi tapasztalata révén, és mert végig teljes koncentrációval játszott, tudott újítani. A döntőnek is beillő elődöntő érdekessége, hogy a Paks 21 (!) támadó pattanót tudott szerezni az Olaj palánkja alatt. Ezzel általában meccset lehet nyerni - ezúttal erre ennek ellenére sem volt esélye az ASE csapatának.

Nem önmagában a 4. hellyel, hanem a Kecskemét elleni elődöntőn mutatott enervált játékával a négy közé jutott csapatok közül a Sopron okozott egyedül némi csalódást szurkolóinak. E sorok írója végigkísérte a Sördögök szereplését, s a szezont szenzációsan kezdő Sabáli-brigád úgy tűnik, mostanra elvesztette azt a helyzeti előnyét, amely a szezon elején annak köszönhetően volt meg neki, hogy kerete gyakorlatilag teljesen együtt maradt. Mostanra a riválisok is összeálltak, lehet, kiismerték a soproni csapat játékát. Az is nagy hátrány volt soproni szempontból, hogy a bajnokságban korábban többször is nyerőembernek bizonyuló Mario Edwards passzívan, görcsösen játszott, s csapata 3 meccsén írd és mondd 8 pontot hozott össze - nem átlagban, összesen... A már említett KTE elleni elődöntő érdekessége az volt, hogy a még a nemrég Szolnokra visszakerülő Rakiccsal felálló Kecskemétet a bajnokságban a Sopron oda-vissza verte, Sopronban és Kecskeméten egyaránt hosszabbításban felülmúlva riválisát. Most pedig egyik legjobbját elvesztve a Kecskemét simán nyert, ami akár egy újabb, külön elemzést is megérne. A bronzmeccs úgy 35 percen át kiegyenlített játékot hozott, a második félidő elejének 12-0-s rohanása elég volt a Paksnak a győzelemhez. Az elődöntőben csalódást okozó Sopronnak a becsülete megmaradt, a Paks pedig a legjobb csapattól az elődöntőben elszenvedett veresége után kihozta a maximumot a kupaszereplésből.

A Zsíros Tibor Magyar kupa nyolcas döntője adott egy támpontot a csapatoknak, rámutatva, kinek miben kell előrelépni. A bajnokságban az alapszakasz a végéhez közeledik, majd a középszakaszban újra fokozódnak az izgalmak. Hamarosan kiderül, melyik csapatnál hogyan szűrte le a szakvezetés a kupadöntő tapasztalatait.

Foto, Slide - olajkk.hu, Kakó Zsolt