Ha igaz volna - Európa! Itt vagyunk!

A 2015-ös Európa-bajnokság selejtezőjének utolsó fordulójában Magyarország - Csehország mérkőzést rendeztek a Tiszaligeti Sportcsarnokban. Hiába szóltak az előjelek a magyar válogatott ellen, s bizonyult kőkemény feladatnak a cseh nemzeti együttes legalább 17 ponttal történő legyőzése, Vojvoda Dávidék a szolnoki közönség segítségével megpróbálták a lehetetlent. Satoransky elképesztő erőket mozgósítva szinte egymaga húzta a vendég együttest folyamatosan előre, viszont a sorozatos felzárkózások, momentumgyilkos dobások, ítéletek ellenére sem veszett el a magyar válogatott esélye a hőn áhított különbség megteremtésére.

A mérkőzés utolsó negyedét Thomas és Ruják András kosarai nyitották, melyek a korábbi három játékrész hozományaként kicsit tehermentesítették Vojvodát, aki ezt követően fontos pontokat szerzett, s hárompontosával előkészítette a mérkőzés lezárását. Jött a végjáték, az utolsó perc, melyben utolsó szalmaszálként érkezett Tóth Norbert triplája. Extázisban tombolt a csapat, a kispad, a szurkolók. Sajnos az utolsó támadásnál sansz sem mutatkozott arra, hogy egy triplával kiharcoljuk a 17 pontos előnyt. Keller Ákost faultolták, jöhettek a magasember büntetői. Az első a helyén, hatalmas kövek gördültek le a szívekről, de jött a nehezebb feladat. Szándékosan hibázni másodjára, hogy még maradjon esély. Kimaradt a büntető, a felek közelharcot vívnak a játékszerért, pörögtek a másodpercek, majd rövid közjáték után megkaptuk a labdát. Nem maradt viszont sok idő dobásra, inkább csak egy pöcire. Az az 1 másodperc már feszülő izmokkal lecsapni igyekvő hóhérként állt az órán, viszont a képzeletbeli bárd élén felcsillant a remény apró sugara.

Talpon mindenki a csarnokban, súlyos feszültség ül a levegőben. Az alapvonalról feladott labdára a lehető legjobb ütemben érkezett az imént büntetőző Keller, aki védője szorításában a lehető legjobb ütemben ugrott fel, irányította jobb kezével a hozzá kerülő labdát a cél felé, a játékszer pedig a végső dudaszó vigyázó kíséretében landolt a gyűrűben. Abban a pillanatban tudatosult mindenkiben, hogy a magyar válogatott kijutott a 2015-ös Európa-bajnokságra! Felfoghatatlan! Hátborzongató atmoszféra, diadalittas kiáltások, tenyérbe temetett arcok, ökölbe szoruló és tapsoló kezek szerte a csarnokban. Megannyi átböjtölt év után egy csapat végsőkig küzdő fiatalember kiharcolta, hogy hazánk kosárlabdáját újra felhelyezhesse Európa térképére. A csarnok nem csendesedett. Hosszú perceken át éltette a közönség újra és újra a válogatottat s tagjait. Kijárt az ünneplés Vojvoda Dávidnak és társainak, akik - mint egyfajta zárásként - közösen énekelték el a szurkolókkal a Himnuszt.
 

A sorsolás

A 2014. december 8-i, Párizsban tartott sorsolást azon ténynek biztos tudatában vártuk, hogy a három papíron leggyengébb csapatot, nevezetesen Izlandot, Észtországot, és Grúziát biztosan elkerüljük, ugyanis velük együtt alkottunk egy négyest, mint hetedik kalap. Nagy túrára nem kellett vállalkozniuk a magyar szurkolóknak, válogatottunk a C-csoportba kapott besorolást. A zágrábi hatosban Horvátország, Hollandia, Görögország, Szlovénia, és Macedónia kapott még helyet. Kőkemény ellenfelek, ám kiindulva a selejtezőbeli mérkőzéseken mutatott küzdeni tudásból, csapategységből, könnyeden, ám nagy biztonsággal kijelenthettük, hogy nem csupán a közelgő ünnepek miatt kerültünk bizakodó, pozitív hangulatba.
 

Előzmények

Az elmúlt évekhez képest a lehető legkomplettebb, legegészségesebb válogatott keret állt össze 2015. júliusában, Kecskeméten. Ott volt az élete formájában lévő Lóránt Péter, a pár héttel korábban U20-as, B-divíziós Európa-bajnokságot nyerő Perl Zoltán, Báder Márton, és az a mag mely kiharcolta a kontinenstornán való részvételt, élükön Vojvoda Dáviddal, továbbá a felkészülésbe később bekapcsolódó, San Antonioból érkező Hanga Ádám. Valóra vált ugyanis a 2011 óta már elérhető közelségbe kerülő álom, Hangát szerződtette a Spurs azt követően, hogy Manu Ginobili a szezon végén bejelentette, befejezi pályafutását. Ha nem is gyors egymásutánban, de egymást érték a jó hírek a kosaras színtereken.
 

Újra Európa térképén

1. mérkőzés - Hollandia

A nyitómérkőzésnek úgy vágott neki nemzeti együttesünk, hogy mindenki tudatában volt annak, ott lehet a legnagyobb esély a győzelemre. Eme tény tükrében is mondhatni álomszerűen kezdődött azonban számunkra az Eb. Kis túlzással a kezdők által a kispadra dobott törölközők még földet sem értek, máris 7-0-s magyar vezetést mutatott az eredményjelző. Vojvoda triplával nyitotta a pontgyártást, majd Hanga egy labdaszerzés utáni zsákolást adott elő, amit 15 másodperccel később megismételt, tombolt a nagyjából négyszáz főt számláló magyar tábor. Persze nem váratott magára a holland időkérés, a fiaink azonban egy cseppet sem torpantak meg. A Manresába igazoló Thomas jól mozgatta a csapatot, ahogy Wittmann is, vagy épp Hanga, ha úgy hozta a helyzet.

Amikor Vojvoda már a harmadik tripláját küldte helyére a negyed végén, akkor megnyugtató, 14 pontos előnyben játszott nemzeti együttesünk. Olyan jó napot fogott ki a csapat, hogy hiába próbálkozott Hollandia zónavédekezéssel, emberfogással, nem tudtak megoldást találni a magyar támadások feltartóztatására. A félidőhöz érve már Vojvoda és Hanga is átlépte a 15 pontos határt, Lóránt már dupla-duplával büszkélkedett, az eredményjelző pedig 56-35-ös magyar vezetést mutatott. A fordulás után pár perc elteltével egy 6-0-s roham időkérésre késztette Ivkovics mestert, de innen már csak pár örömteli momentuma akadt a holland csapatnak. Magyarország pazar dobóformájának köszönhetően, ellentmondást nem tűrő módon nyerte meg első mérkőzését az Európa-bajnokságon (84-61).

2. mérkőzés - Szlovénia

Az érthető módon optimista hangulatba kerülő magyar szurkolókat hamar lehűtötték a második nap eseményei. A szlovén együttes elleni kezdés még reménykeltőnek bizonyult, hiszen Lóránték első négy támadása egyaránt mezőnykosárral zárult. Dragic és társai viszont hasonló módon cselekedtek, s mire időt kérhetett volna a magyar válogatott, Klobucar triplájával már 12 pontos volt a különbség. Az alapvető különbséget a támadólepattanók hatékonyabb megszerzése (19-5), valamint a agresszívebb és egyben eredményesebb védekezés eredményezte Szlovénia javára, s bár Hangáék több kísérletet is tettek az egyenlítésre, a kialakulóban lévő rohamokat rendre elfojtotta az ellenfél (80-66).

3. mérkőzés - Görögország

A hellének elleni találkozó nem is kezdődhetett volna jobban. A kék-fehér mezesek kissé félvállról vették a magyar együttest, melyben a Lóránt-Hanga duó nagyon jól kezdett, előbbi a félidőben már dupla-duplánál járt, a Spurs játékosa pedig 16 pontnál. A második negyed végén Wittmann játszotta meg a sarokban üresen álló Ferenczet, aki triplájával már 10 pontos fórhoz juttatta a magyar csapatot. A fordulás után jött a feketeleves. A más dimenzióba kapcsoló Antetokounmpo vezetésével 21-5-ös rohamot vágtak ki a görögök, sem az időkérés, sem a zónáról emberfogásra váltás nem zökkentette ki őket a hatékony támadásbeli ritmusukból, s végül sima, 84-67-es sikert arattak.

4. mérkőzés - Macedónia

A szünnap jó hatással bírt a nemzeti együttesre. A két nagyobb különbségű vereség úgy tűnt, hogy nem hagyott mély nyomott Vojvodáékban, s egyáltalán nem kezdtek megilletődötten. Egy negyednyi játék után 16-16-os állást mutatott az eredményjelző. Jött azonban Hendrix és Damjan Sztojanovszki, s egy 9-0-s etappal ellépett az ellenfél. Nálunk is rendre jött egy-egy nehéz helyzetből értékesített mezőnydobás, de ezek nem a húzóemberektől, hanem Tóth Norberttől, Wittmanntól, vagy Ferencztől érkeztek, így a különbség nem nőtt tovább. A nagyszünet után Hangáék felzárkóztak, szorosan tapadtak az ellenfélre, a Vojvoda, Hanga, Lóránt hármas osztozott szinte kizárólag a pontokon, s válogatottunk 14 alkalommal egyenlített a fordulás után. Négy perccel a lefújás előtt viszont másfél perc alatt három külső dobást értékesítettek a macedónok, amivel megalapozták későbbi sikerüket, mivel ezt az időszakot pont nélkül zárta csapatunk és már nem tudott a folytatásban újat húzni. (72-80)

5. mérkőzés - Horvátország

A négy győzelemmel érkező horvátok úgy vághattak bele a mérkőzésbe, hogy már totálisan biztos az első helyük, továbbjutásuk. Nem tudni biztosan, hogy az ezáltal kiváltott nyugalom, vagy a magyar együttes hatékony védekezése miatt, de rosszul indult számukra a mérkőzés. Több mint négy perc telt el, mire Ukic megszerezte a házigazdák első pontját, ekkor már a mieink 8 egységnél jártak. A horvát és a magyar tábor remek hangulatot teremtett, s csapatunk kemény küzdött, hiszen tudták Hangáék, hogy amennyiben nyernek, akkor továbbjutnak a csoportból.

Úgy játszottak az együttesek, mintha valamilyen sormintát követnének. Itt is, ott is kisebb futások fordították az előnyt hol egyik, hol másik fél javára. Báder és Lóránt jó büntetőzéseit követően Simon triplájával Horvátország fordított az utolsó percre fordulva, de jött Hanga, aki kifacsart helyzetből értékesített egy duplát, egalizált, 21 másodpercük maradt a hazaiaknak. Ukic úgy döntött, hogy felidézi 2012. szeptember 8-át, amikor Szombathelyen dobott győztes kosarat a két ország Eb-selejtezőjén. Ahogy akkor, úgy most is sikerrel járt, s elcsendesítette a már hosszabbításra hangoló magyar tábort. Sajnos nem sikerült a bravúr, két ponttal alulmaradtunk a horvátokkal szemben. (75-77)
 

Egy győzelemmel és négy vereséggel zártuk az Európa-bajnokságot, de annak, aki látta a mérkőzéseket, el kell ismernie, hogy csapatunk nem játszott alárendelt szerepet, a várakozásokat felülmúlva állt helyt a nála jóval erősebb együttesekkel szemben. Azzal a játékkal, teljesítménnyel, csapatmunkával, melyet ezen az öt mérkőzésen mutattunk, visszahelyeztük magunkat Európa kosártérképére, s már legalább nem intéznek el minket az ellenfelek egy hanyag kézmozdulattal.
 

Bár a valóságban egyetlen pont miatt lemaradt válogatottunk a 2015-ös Európa-bajnokságról, szép győzelmeket arattak fiaink, csapatként működve álltak helyt, s adtak némi reményt a szurkolóknak, hogy a következő években lesz újabb sansz kijutásra, hogy ismét kontinenstornán szoríthassanak a magyar nemzeti együttesért.
 

Fotó - Hegedűs Róbert - kezdő5.hu