Lóránt Péter naplója (vol. 58)

Sziasztok!

Igen hosszú idő után jelentkezem újra itt, ám mivel megint külföldre kerültem játszani, úgy gondolom, hogy annyival mindenképp tartozom nektek az itthon kapott szeretetért, hogy rendszeresen mesélek arról, hogyan megy a sorom itt Pesaróban és milyen említeni való érdekességek történnek velem hétről hétre. Még csak hat napja vagyok itt, de már annyi minden történt, hogy itt az ideje, hogy máris írjak egy kis update-t.

Ebben a csapatban én vagyok az egyik legidősebb, mivel rengeteg a fiatal, amikor hétfőn becsatlakoztam a munkába, akkor még rendesen megküzdöttem magammal, hiszen előtte egy nappal 900 km-t vezetve jutottam el Pesaróba, aztán részt vettem reggel egy orvosi vizsgálaton is, de kedden már szépen ki tudtam bontakozni, szerdán pedig a Bolognában lejátszott edzőmeccsen nagyon jól is ment a játék, dobtam 18 pontot öt jó triplával és más dolgokban is hasznos tudtam lenni érzésem szerint.

Ami őszintén megvallva nagyon tetszik az az, hogy egyszerre állnak hozzám profin és tiszteletteljesen, az edzőnk csütörtökön már meg is mondta, hogy kezdeni fogok vasárnap és nagy a szabadságom a pályán.

Egyébként a keretet tekintve van egy nagy darab ötös centerünk, aki fizikálisan elég erős, viszont a liga és az ellenfelek adottságai miatt vélhetően elég sokat játszom majd ötösben is. Edzéseken nagyon hatékony tudtam lenni ellene eddig és jó százalékkal be is dobom a helyzeteimet, minden adott tehát, hogy komoly szerepet és rengeteg játékidőt harcolhassak ki magamnak. Fontosnak tartom azt is, hogy nagy a szabadságom játékban a pályán, külföldön korábban sosem játszottam ennyire szabadon, megkötések, tiltások nélkül.

Van egy új irányítónk, Chris Wright, aki a D-League-ből jött, ő még nem volt az edzőmeccsünkön, mert beállt a dereka, ám csütörtökön már edzett velünk, vasárnapra nagyon fontos, hogy jó állapotban legyen a Brindisi elleni bajnokinkon.

Kiváló intenzitása van az összes edzésnek, a két óra úgy megy el, hogy bár elfáradunk nem kicsit, de nem vontatott az egész, hanem nagyon pörgős és játékos, sok a 3-3, a 4-4 és az 5-5. Minden nagyon profin működik itt, két masszőr, egy erőnléti edző és három segédedző van, de az elnök, a GM és az intéző is ott ülnek edzéseken, ezen felül külön ember van még arra is, hogy a vizeket hozza edzésen. Noha a korábban jóval komolyabb anyagi lehetőségekkel bíró klubnál az utóbbi évekre alaposan visszavették a büdzsét, tudják jól, hogy mennyire fontos dolgok ezek és hogy alapvetően nem pénzkérdés ennek a légkörnek a megteremtése.

Bennem már mostanra kialakult egy nagyon pozitív kép, ráadásul 100 méterre lakom a tengerparttól, egy nagyon nyugodt környéken, közel az edzőkomplexumhoz. A meccseinket egyébként nem ott játsszuk, hanem a 11 ezres Adriatic Arénában. Az egész város életét meghatározza a kosárlabda, s hiába vannak rosszabb periódusban, mégis mindenki lelkes és pozitív. Alattam lakik a fiatal amerikaink, LaQinton Ross, aki kettestől négyesig bármit tud játszani, eszméletlenül tehetséges srác, továbbá lesz még egy visszatérőnk is két héten belül, így nekem az a véleményem, hogy egész jó kis csapatunk van. Noha annyira nem ismerem még az ellenfeleket, de bízom benne, hogy hamar össze fogunk állni és nem a kiesés ellen küzdünk majd, hanem felzárkózunk a középmezőnyhöz.

Vasárnap 18:15-től játszunk a Brindisi ellen, hazai pályán, s ahogy mondtam is, kezdeni fogok, méghozzá négyes poszton. Kapok felvételeket, videókat a lehetséges embereimről is, addig is nagyon készülök belőlük. Azt fontos kiemelnem, hogy ebben az egy hónapos időszakban úgy érzem, elég jó formába kerültem fizikálisan és a dobásomat is egész jól rendbe tudtuk tenni Bácsalmási Gáborral, mondhatnám, hogy majd kicsattanok az erőtől és nagyon várom már, hogy bemutatkozhassak!