Megint jőnek, kopogtatnak

Bár a címbeli sor Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című remek versében található, onnan kiragadva felvezethető vele a magyar - elsősorban a férfi - kosárlabdázás egyik legújabb jelensége, a honosítási hullám. Az a hullám, amelyet meglovagolva lehet, rövid távon néhány csapat jól jár, de amely hosszú távon, úgy gondoljuk, súlyos károkat okozhat a szakágnak.

Szóval megint jőnek kopogtatnak... mármint a honosított kosarasok. Más országban, más (kosaras)kultúrán nevelkedett újsütetű honfitársaink szinte ellepik csapatainkat. Akadnak olyan gárdák, amelyek, kihasználva ezt a lehetőséget, már több honosított játékost is foglalkoztatnak. Sajnos közöttük akadnak olyan csapatok is, amelyeknek az utánpótlás nevelő munkájuk ma is országszerte elismert, vagy volt egészen a közelmúltig.

A 3 légiós szerepeltetését szinte minden klub kihasználja, de akadnak csapatok, amelyeknél 2-3 honosított is pattogtat. Ez azt jelenti, hogy a magyar kosaras műhelyek kitermelte játékosok e csapatokban gyakorlatilag a 6-7. emberek a hierarchiában - sajnos.

Ez nem lenne olyan nagy baj, ha minden honosított kosaras jobb, sokkal jobb lenne a háttérbe szoruló magyaroknál, ez azonban korántsincs így. Vannak bizony honosított  játékosok, akik gyakran csak epizodisták, percemberek csapataikban, mégis előrébb, előbb kerülnek pályára, mint egy adott helyen a saját nevelésű fiatalok. Ezen újsütetű honfitársaink talán annyival jobbak a magyar műhelyek kitermelte fiúknál, hogy tapasztaltabbak.

Úgy hírlik ma már szinte iparággá vált a honosítás, ügynökök, ügyvédi irodák keresnek busásan az ügyleteken. Még ezzel sem lenne gond, ha igazi minőséget honosítanának - de nem mindig történik ez...

Kétféle honostíott kosaras létezik. Az egyik olyan, aki az előző évadokban a magyar élvonalban letett valamit az asztalra, az őt honosítani akaró klub tudja mit tud, nem vesz zsákbamacskát, pontosan tudja, mit nyerhet vele az adott csapat. Úgy gondolom, ez az út tökéletesen járható, amint azt többek között Trotter, Thomas, Rakics és Ivosev esete mutatja. Ők olyan honosított játékosok, akiktől tényleg tanulhat a magyar fiatal, akik tényleg valódi erősítést jelentettek, jelentenek csapataiknak.

A problémám inkább a szinte a semmiből felbukkanó, s a magyar bajnokságba már honosított játékosokként kerülő kosárlabdázó "szakemberekkel" van. Nem nagyon látni olyan klub elöljárót, aki egy így honosított kosaras kapcsán elégedetten dörzsölgetné tenyerét, mondván: na ezzel a sráccal megütöttük a főnyereményt, óriási fogást csináltunk, ráadásul honosítani is sikerült...

Ennek kapcsán jegyezném meg: itthon elég jelentős érdekvédelmi harc folyik például a magyar bor, a magyar kenyér, tej és még sok egyéb itthon előállított, termelt áru hazai versenyképességének megtartásáért, lobbi, hogy előnyt élvezzenek az import termékekkel szemben.

Tudom, a helyzet főleg jogilag nem egyszerű, egyértelmű, de valami hasonlót a kosárlabdában is be kellene vezetni, éppen a honosítások kapcsán. Az olyan honosítások kapcsán, amelyeknek "köszönhetően" a honi műhelyekből kikerült fiatalok megállnak a fejlődésben, mert a honosított kapja a játékperceiket...

Ha egy magyar mérnök vagy orvos kimegy dolgozni külföldre, a fogadó ország nyelvére le kell fordíttatnia diplomáját. Ugyanez a helyzet, ha külföldről érkeznek hozzánk dolgozni mérnökök, orvosok, és más területre hazánkba érkező diplomások. Magyarán valahogy számot kell adni tudásukról.

Nos, a honosítandó kosárlabdázóknál is valami ilyesmire lenne szükség. Azért, hogy csak olyan kvalitású, tudású külföldiek folyamodhassanak magyar állampolgárságért, akiknek magyarokként való szerepeltetése valóban előre viheti nem csak az adott csapatot, hanem az egész szakágat.

A következő kérdés, hogyan is lehetne ezt megvalósítani. Szükség lenne egy kluboktól független, elismert edzőkből, szakemberekből álló ún. minősítő testületre, vagy bizottságra, amelynek tagjai egy próbajátékon tesztelhetik a klubok által honosítandó játékosokat. E szakmai minősítő testület tagjai látva a kiszemeltek játékát dönthetnének róla: lehet-e őket honosítani, vagy sem. Tehát először illene meggyőződni arról, valóban érdemes-e a procedúrát végigcsinálni, megéri-e a férfi szakágnak egy ismeretlen illetőt magyar játékosként foglalkoztatni. Az Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, Vajdaságból származó, valóban magyarul jól beszélő, magyar nevet viselő kosarasok - például Török Rolland - egyértelműen megkapnák az állampolgárságot. Van, aki a kosárlabdától függetlenül is kérte, kérhette.

Ezen túlmenően - tényleg nem tudom, jogilag lehet-e, de - fontos lenne a honosított kosarasok létszámát szabályozni, akár úgy is, hogy más vonatkozzon az élvonalra, s más az alacsonyabb osztályokra. Az ugyanis nonszensz, hogy egy másodosztályú csapatban 6 nem Magyarországon született kosaras pattogtasson... minek van és milyen az utánpótlás abban a városban?

A magyar fiatalok "felfelé áramoltatásának" védelme most azért is lenne különösen fontos, mert a TAO-nak köszönhetően, úgy tűnik, az utánpótlás nevelésben elkezdődött az igazán minőségi munka, felkészült, képzett edzők irányítása mellett. Nyilván nekik is fontos lenne, hogy több éves munkájuk eredményeként képzett, felkészült fiatal magyar kosarasok kapjanak helyet az élvonalbeli csapatokban, nem pedig középkorú vagy már kiöregedő félben lévő, tapasztaltabb, de képességek tekintetében náluk nem jobb honosított játékosok. Akik most egyébként nagyon "felkapottak" lettek, a tavaly kezdődött nagyszabású honosítási hullám "első fecskéi" közül páran már kis hazánkon belül klubot is váltottak.

Ma már annyi a honosított magyar kosaras egyébként, hogy eljátszhatunk a gondolattal, akár belőlük is össze lehetne állítani egy válogatottat: Savic, Thomas, Trotter, Rakics, Jancsikin, Bell, Ivosev, Török, Jones... Ők biztos beférnének.

A gondolatsor a magyar utánpótlásnevelés védelme és a férfi szakág felemelkedése érdekében íródott. Nem gondolom, hogy mindenben igazam van, de úgy vélem, az alap gondolatban igen. Az írás vitaindító is lehet a témában.

Kosaras portál révén talán nem szentségtörés, ha Petőfi remek versének vonatkozó versszakát egy szó erejéig megváltoztatjuk:

Megint jőnek, kopogtatnak:
"Csendesebben vigadjanak
Isten áldja meg kendteket
Szegény édesanyám beteg"

Itt próbáljuk csak meg az édesanyám  helyett oda képzelni: férfi szakág...

Foto(1) - szolnokinaplo.hu
Foto(2) - vaol.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus