Tüzér-tűz - 22.rész

A vér nem válik vízzé. Játékosként sem pihentem, nem edzőként  kezdem el. Lassan vége az uborkaszezonnak, alapozásra fel!

A Sáskáim ellepték a Honvéd sporttelepet. Név szerint ismerik az összes portást, kívülről fújják a cukortartalmú retteneteket rejtő autómaták árait, és képesek voltak megolvasztani a folyton morcos úszómester, Csilla néni szívét. Kisebb vagyon maradt a Puskás-kincstárban az egész napos Papa-Táborban való részvételükkel. Reggeli otthon, állatok megabrakoltatása, átszáguldás a városon, napi cuccok kiszórása, házi koszt hűtőbe rejtése, medence megszállás, tornacsarnokban tombolás, majszolgatós energiaraktár-feltöltés és késő délutáni foci a fiúknak, cross-training edzés a lányomnak. Nap, nap után...

Eközben az andalítóan katlanszerű csarnokban sűrű tócsákban gyűlik az izzadtság. A Fővárosi Állat és Növénykert dzsungelszekciója sírva menekülne ki az elviselhetetlen páratartalom okán, ám akad olyan elvetemült Honvéd kosaras, akit nem riaszt a trópus fíling. Déltől másfél óra posztképzés, megspékelve némi tüdőtágítós, adrenalinfröccsös betétekkel, míg este kötetlen játék, kőkemény vonalfutással a veszteseknek.

"Ne magadból indulj ki!" - zengik a mindentudó okosok. Könnyű azt mondani. Hogyan alakítsam, formázzam magamban érthetővé, ha egy játékosom egyetlen egyszer sem bukkan fel a létesítmények közelében egész nyáron?! Mit kellene tennem, hogy előítéletmentesen és kellő toleranciával viseltessek a pia-buli-lányok-láblógatás fontossági sorrend láttán, amikor negyedévszázados játékos-pályafutásom alatt nem volt összesen öt nap, mikor ne végeztem volna sporttevékenységet. Lazítottam, nyaraltam, de hogy két hónapig egyfolytában!?

Furcsa üzenetet hordoz ez a viselkedés, annyi szent. Sosem felejtem, mikor a csodálatosan sokoldalú, abban az időben már 3-szoros NBA bajnok Scottie Pippen különedzőt fogadott, mert nem volt megelégedve a lepattanózásával. Talán nem túlzott vágy a részemről, hogy olyan játékosaim legyenek, akik alázattal és kellő szorgalommal viseltetnek a saját és a csapatuk fejlődése iránt. Pláne a magyar NB1/B bajnokság 15. helyezettjeként...

Ellenpólusként viszont felbukkantak sokan, akik nem elégedettek saját magukkal és eltökélték, a nyarat a fejlődésüknek szentelik. Örömmel tölt el, hogy a kadet és a junior csapat tagjai is szép számmal izzadták lucskosra a piros-fehér mezeket. Esténként előfordult a 20-as létszám, de 8-an mindig voltak a fiúk. Tizenegy pontos partik, sokszor nagyobb hiriggel, mint a versenyidőszakban...

Jól esik az egómnak a töménytelen próbajátékos felbukkanása. Vidékről felköltöző friss egyetemisták, az NB2-nél nagyobb ambíciókat dédelgető ifjoncok, sérülés után a vérkeringésbe visszatérni vágyók és még sorolhatnám a kategóriákat. Mindenkit megnézek, sosem lehet tudni. Sajnos van, akinek ez a szint magas, ám rendelkezik kellő potenciállal. Igyekszem segíteni, hogy előbbre tudjanak lépni egy olyan csapatnál, ahol komoly szakmai munka folyik. Természetesen akadnak akik maradhatnak. Nincs könnyű dolguk, elképesztő a tolongás!

Jelen állás szerint 26-28 játékossal kezdjük a nyári felkészülést, amolyan amerikai focis stílusban. Augusztus végére leszűkítem az NB1-es keretet 17-18 főre, eszelős kaparás várható a kiadó helyekért. Addig azonban vár rám egy rutinbeavatkozásként aposztrofált visszér műtét, hat hétnyi, csábítóan érzéki combharisnyás rehabilitációval megszínezve.

Sebaj, utána könnyebben hajkurászom majd imádott Sáskáimat a Tüzér utcai sporttelepen...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

 

Hajrá Honvéd!

 

 

 

 

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus