Tüzér-tűz 10.rész (4.évad)

"- Erre nem mehetnek tovább. Szarvas felé kerüljenek." - lépett oda kisbuszunkhoz a rendőr a 44-es út közepén.

Remek, gondoltam magamban. Nem elég, hogy klasszik Honvéd-módra sikerült jelentős késéssel elindulnunk, még ez is. Békés eleve rettentően messze van a Nagyfalutól, ráadásul az "Ismerd meg szeretett szülőfölded" mozgalom híveiként olyan úttalan utakon rallyztunk, amelyek láttán Sebastian Loeb sírva adta volna vissza autóversenyzői szuperliszenszét.

"- Pinyó! Mit ír a csodamasinád? Hány kilóméter kerülő ez a kis kanyar?" - fordultam Pintér "GPS" Dávidhoz, aki az egész turnénk alatt percre és méterre pontosan diktálta az itinert.

" - Pillanat! Megvan. Plusz huszonhárom és visszavezet a 44-esre. Onnan még körülbelül félóra. 17.22-re írja az érkezést." - válaszolta a kecskeméti Fánkkirály.

Parádés kilátások. 18.00-kor kezdünk a tavalyi keleti ezüstérmes oroszlánbarlangjában. Hogy pikánsabb legyen a muri, a csapat másik felét szállító kisbusz cirka akkor zötyög át Hírös város határán. Sebaj. Ez már ilyen lesz. Ebből kell kihoznunk a legtöbbet! A legendás Űrgolyhók című Star Wars paródia után szabadon: "Kapcsoljunk értelmetlen sebességre!"

(Megkérném gyengébb idegzetű, túlzottan vizuális vagy rendőrként dolgozó olvasóimat, elegáns mozdulattal görgessék egerük segítségével egy bekezdéssel lejjebb irományomat...) 

A tizennégy autót számláló konvoj egyhuzamban történő megelőzése csipp-csupp rávezetésnek bizonyult csupán. Akadt szakasz, ahol nem kátyús volt az út, hanem utas volt a kátyú. Mint egy bizarr X-BOX játékban, ahol a gaz aszfalt(tank)csapdák kikerüléséért jár pont. Meg azért, ha képes vagy három próbálkozás után a bal oldaladdal simára borotválni a tovasuhanó fákat, miközben két távolsági buszt gyűrsz le egy baljósan kísérteties hajtűkanyarban. Igazából ez már a "Level 2". Onnan tudhatod szintlépésed komolyságát, hogy a veled immár negyedik esztendeje vidéki meccsekre utazó Zuglói Zsebmetszők is néma csendben, áhitattal teli koncentrációval fohászkodnak a Hazárdjátékosok Védőszentjéhez kegyelemért. A küldetés teljesítéséhez azonban le kell győznünk a Főgonoszt. Magát a legyőzhetetlent, az eltántoríthatatlant. Békés megye rettegett szörnyetegét. A Kombájnt. 7600 kilógrammnyi tömör vas. Sártól tocsogó cséplő és vágószerkezet. Betölti a sávokat. Lehúzódni? Francokat. A Kombájn nem ad kegyelmet. Meg akarsz ütközni a Gladiátorokkal? Akkor túl kell jutnod rajta! Visszakettő, latyakba ki, árokszélen kötéltánc, kormány megmarkol, szem szűkít és padlógáz!

Megjöttünk. A helyiek ferde szemmel méregetnek. Kertész Daniék már bőszen végzik a bemelegítés aktuális szakaszát, mikor kissé sápadt ábrázattal megérkezik hat piros-fehér játékos. Akkor milyen arcot vágnának, ha tudnák, a mezek a másik verdában vannak! Tuti, hogy nem a szokásos hegyi beszédemmel tüzelem fel a Srácokat. Végül bruttó tizenhét percnyi mocorgás után nekiugrunk az ismét szép számú közönség által űzött-hajtott kék-fehéreknek...

Tisztában voltunk vele, Koma Dani eltiltása megsokszorozza elszántságukat. A vezér elvesztése egy erős közösségi érzessel bíró csapatot feltüzel. Márpedig a Balog testvérpár által vezetett Békés ilyen. Nekünk ugranak, keményen dolgoznak elöl-hátul. Emberükre akadnak bennünk. Nyerni jöttünk. A győzelmi szériánkat tovább nyújtani. Irtózatosan nehéz lesz. Pláne Schéda Martin szerencsétlen sérülése után (jobbulást Martin, ezúton is!). Akadnak fellángolánsaink, összeszedett periódusaink. Pintér Dávid (14/12 pont, 4/8 tripla) és Máté Márk (16/9 pont, 6/10 mezőny, 19 VAL és +16) jó százalékkal operál, de a védekezésünk csak egyes időszakokban stabil és fegyelmezett. Egál félidő után bíztatóan kezdjük a harmadik negyedet, ám komoly hibát vétek a kizökkentőnek kitalált zóna védekezés elrendelésével. Kizökkentett. Minket...

Örömmámorittas hazai szimpatizánsok zengik a "Tíz! Tíz! Tíz!" rigmust. Nekik áll a meccs, kár lenne szépíteni. Viszont az idei Budapesti Honvédot olyan fából faragott sportemberek alkotják, akik a "feladni" kifejezést hallomásból sem ismerik. Nincs nagy mágia. Összenézünk. Tűz lobog a szemekben. Tíz perc. Tíz pont. Lépésről-lépésre. Ekkor lép előre Tóth Bence (20/3 pont, 11/18 összes dobás, 4-4 gólpassz és lepattanó, 3-3 kiharcolt fault és szerzett labda, 25 VAL és +20) zsinórban mutatva be kulcsjátékokat védekezésben és támadásban egyaránt. Hitchcock-i végjátékot követően 68-68-at mutat az eredményjelző. Az erőn felül teljesítő Gladiátorokat már inkább a szíve viszi előre. Emelem kalapom előttük! Akárcsak az én Srácaim előtt!

A hosszabbításban nincs kegyelem. A Kováts Robi - Stefán Dávid center párosunk (24 pont, 17 lepattanó, 15/26 összes dobás, 41 VAL) még egy fokozattal feljebb kapcsol, hogy aztán Szalay Ákos idei első sikeres, koporsószög-szerű triplájával végérvényesen lezárja a végletekig kiélezett rangadót.

A hazaútra rendelt virslis pizzával (Lujó bá, ne má'...) letudtuk az ünneplés részét. Hétfőtől dolgozunk tovább. Nincs megállás. Utazunk a masszív Nyíregyházához. Remélem, az autópályán nem lesz forgalom elterelés...

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!