Tüzér-tűz 11.rész (5.évad)

Kétszeri hosszabbítást követően elbukni idegenben, szívfacsaró tapasztalat. Edzőként látni, ahogy a magukból mindent kiadó játékosaid végtelen csalódottsággal a szemükben kénytelenek gratulálni ellenfeleinknek, elmondhatatlan fájdalom. Ötven percnyi elkeseredett, iszonyatosan fizikális harc két kőkemény rivális között. Mindezek után egyetlen árva pont dönt diadalittas örömről és csontighatoló szomorúságról. Az utóbbi jutott nekünk osztályrészül...

Hónapok óta idegenben vívjuk csatáinkat. Nyeretlenül, a táblázat sereghajtójaként próbálunk egy brutálisan erős bajnokságban győzelmet kiérdemelni. Ezt a mostanit megérdemeltük volna. A sportot azonban nem érdemre játszák, a feltételes módnak helye nincs. Odatettük magunkat, amolyan "honvédosan". Keményen, lelkesen, együtt melózva. Az első félidőben még nem találtunk fogást a magas szerkezetét okosan használó Nagykőrösön, ám a fordulás után alaposan megváltoztak a dolgok. Percek alatt eltüntettük a hátrányunkat, és innentől elkeseredett kötélhúzás kezdődött. Hol ők álltak előrébb, hol mi. Klasszikus húzd meg-ereszd el játék, a végletekig kiélezve.

A támadójátékunkban idei legjobbunkat hoztuk. Huszonhét gólpassz, tizenegy tripla, helyenként szemre is tetszetős akciók. Védekezésben sem voltunk rosszak. Csalóka a 96 kapott pont. Melóztunk egy-egyben, segítettünk a gyenge oldalról. A vereség ellenére tartom, képesek voltunk elbírni a sok második nagykőrösi esélyt, illetve a példátlan számú (47) büntetőt. Még ezekkel együtt is volt tartásunk, megmaradt a hitünk és a lehetőségünk a bravúros győzelemre. Azonban az ilyen típusú csatákat nüanszok döntik el. Olyan, az elkövetésük pillanatában talán nem is gondolt jelentőséggel bíró apróságok, amelyek a végső dudaszó felharsanásakor döntenek győzelemről és vereségről.

Pedig most volt bennünk kakaó. Tűz. Erő. Akarat. Tudtuk, mit akarunk. Hogyan akarjuk. Begyakoroltuk az edzéseken,  és tartottuk magunkat hozzá élesben is. Akadtak extra teljesítmények. Vincze Balázs ifjú pályafutásának legeredményesebb játékával és hibátlan (5/5 mezőny, 4/4 büntető) dobásokkal jutott el 14 pontig és 20 VAL-ig. Bea Bence NB1-es debütálásán kőkemény védőmunkát bemutatva nyújtott hasznos játékot (2 pont, 3 lepattanó, 5 VAL és +10-es plusz/minusz). Két dörzsölt rutinrókánk, Kováts Robi és Máté Márk régen nem látott dominanciával vezették piros-fehér gárdánkat, 37/18 pontot, 14 lepattanót, 12 gólpasszt, 10 szerzett labdát és 53 VAL-t lapátolva a közösbe.

Ha kívülállóként kellene tekintenem erre a mérkőzésre, elégedetten csettintenék. Ennél jobb propagandája nem is lehetne csodálatos sportágunknak. Drámai izgalmak, szikrázó ütközések, bravúros egyéni teljesítmények. A vesztes fél edzőjeként sajnos nem oszthatom a közönség eufóriáját. Természetesen szomorú vagyok. Nem kizárólag a vereség, inkább a parkettára szívüket-lelküket kirakó Srácaim miatt. Azonban a következő érzések, amik eszembe jutnak, a büszkeség és az eltökéltség. Hiszem, ha ebben a szellemben dolgozunk tovább a mindennapokban, és összetartunk a nehézségek során, az elvégzett munkának meglesz a gyümölcse.

Zárásképp szeretnék köszönetet mondani. A Gábor - Jóker - Lajos triumvirátus vezette B-középnek a feltétel nélküli szeretetéért és a nehéz időkben talán még fanatikusabb buzdításáért, valamint a csapatunktól eligazoló Pálházi Ricsinek és Kiss Ádámnak az éveken keresztül végzett áldozatos munkájáért.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! .