Tüzér-tűz 14.rész (4.rész)

Három zsinórban elszenvedett vereség után borítékolható volt, parádé nem várható a Nagykőrös elleni hazai bajnoki meccsünkön. Akarva-akaratlanul komoly súly nehezedett a Srácokra. Ettől függetlenül ellentmondást nem tűrően kezdtünk, futószalagon szerezve a labdákat és a könnyű kosarakat. Úgy tűnt, a két kulcsemberét (Stefán Dávid, illetve Tóth Viktor) nélkülöző középcsapat összecsapására nekünk sikerült jobban felpörögnünk.

A második negyedben hozzánk képest kiszakadt a zsák. A vasi triplát, azaz a "háomból-háom-háompontost" teljesítő Szalay Ákos (11/9 pont, 4/6 mezőny, 5 gólpassz, 4 lepattanó, 18VAL) vezetésével alaposan megszórtuk Mácsai Kareszékat. Kiemelkedő dobószázalékunknak hála húszpontos vezetéssel mehettünk a nagyszünetre.

Az öltözőből kijőve rettenetes "gyűrűvéreztetés" kezdődött. Illetve csomagoljuk másképpen. Mindkét gárda fojtogató védekezést mutatott be, aminek nézőcsalogató 9-9-es harmadik negyed lett a következménye. Tóth Bence (13/3 pont, 6/6 büntető, 6-6 lepattanó és kiharcolt fault, 5 gólpassz, 22 VAL és +14) sokoldalú és Kováts Róbert (8 pont, 4/4 büntető, 13 lepattanó, 18 VAL és +18) dörzsölt játékának köszönhetően végül kibrusztoltuk a lélektanilag kiemelten fontos győzelmet, aminek értékét hihetetlenül emeli a tény, hogy képesek voltunk 20/68-as, 29%-os mezőnyszázalékkal nyerni. A pozitívumok közé sorolandó az ifjú Vincze Balázs NB1-es debütálása és első felnőtt mezőnyben szerzett pontja is.

Nagyon fontosnak tartjuk a Hepp Kupát. Ez a mi, B-csoportosok és NB2-esek versengése. A sorsolás szeszélye folytán a 8 közé a legjobb csapat testén keresztül vezetett (volna) az út. A bajnokság kiegyensúlyozottsága miatt rendkívül nehéz feladatnak bizonyult erre a derbire - viszonylag - megfelelő időpontot találnunk. Ráadásul a Nagykőrös meccs időpontját módosítás után lőttük be erre a péntekre. Úgy voltunk vele, se az Oroszlány, se mi ne vállaljunk túlzott kockázatot a következő forduló létfontosságú rangadói előtt (nekik Győr, nekünk Kaszások), így megegyeztünk a vasárnap estében.

Igyekeztem a Stefi hiányában amúgy is alapvetően felforgatott csapatommal úgy meccselni a bajnokin, hogy a lehető legtöbb maradjon a tankban. Tisztában voltunk az erőviszonyokkal, de eltökélt szándékunk volt - legrosszabb esetben - kőkeményen megnehezíteni Wehner Zoliék dolgát. Azt hittem, a mini élet-halál hazai bezsebelése után megkönnyebülve, különösebb teher nélkül megrángatjuk az oroszlánok peckes bajszát. 

Erre fel az első félidőben nem hivatalos negatív csúcsot felállítva gurítottunk egy értelmezhetetlenül tragikomikus 0/13-at a triplavonalon túlról. Nyilvánvalóan, ezzel a lényegi kérdések el is dőltek. A profi körülmények között készülő vendégeink ellenben kíméletlenül kihasználták adódó lehetőségeiket, így 25-46-tal fordultunk. Becsületünkre váljon, nem engedtük el a mérkőzést. Sokkal gördülékenyebb támadásokat vezetve kezdtünk el betalálni. A jól játszó Kováts Robi (15 pont, 7/8 mezőny és 23 VAL) okos játékával támadásban pofásabban teljesítettünk, de hátul továbbra sem volt közünk a partihoz.

Most van egy teljes hetünk felkészülni a Pösti Elklasszikóra. Nagy Bálint csapatának negatív mérlege csalóka. Irtózatosan nehéz bajonettharc vár ránk, mind fizikálisan, mind mentálisan.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!