Tüzér-tűz 17.rész (2.évad)

A legjobbak ellen sem vallottunk szégyent.

Büszkeséggel tölt el, hogy bajnokságunk éllovasai komolyan vettek bennünket. Mind a Veszprém, mind az Oroszlány kőkeményen odaállt a sereghajtó Honvéd ellenében. Lehet, megtehették volna a takaréklángos örömjátékot. Feljutásra hajtó riválisaink azonban nem adtak kegyelmet, és ez feltétlenül játékosaim dícsérete.

Kezdődött szerdán az Óbudai Kaszások pályáján rendezett derbivel, ahol a félelmetes átlagmagassággal és rutinnal operáló Mérész-tanítványok tették tiszteletüket. Az első félidőben macska-egér játék folyt a parkettán, és nem mi voltunk Tom. Ember ellen türelmes labdajáratás utáni ziccerekkel használták ki fizikai fölényüket, míg a területvédekezést nemes egyszerűséggel szétbombázták. Hozzá tartozik a történethez, hogy Körtélyesi Gergely B-csoportos játéka a "sportszerűtlenség netovábbja". Körte olyan szinten emelkedik ki az amúgy kifejezetten színvonalas és remek játékosok alkotta Piros csoportból, ami elmondhatatlan. Kosárlabdánk szégyene, hogy ő nem valamelyik A-csoportos gárda húzóembereként penget még mindig, hanem itt fűzi a filmet. Nyilvánvalóan óriási ajándék ifjú kosarasaim számára az ellene történő szereplés.

Szóval, a Veszprém jött, brusztolt, irreálisan jól dobott, és győzött. Fordulás után már abszolút egyenrangú ellenfélnek bizonyultunk. Heten értek el kétszámjegyű teljesítményindex mutatót, szezoncsúcsot jelentő 22 büntetőt harcoltunk ki. Mentünk becsülettel, de fejet kellett hajtanunk a nagyobb tudás előtt. Sok időnk nem volt sebeket nyalogatni, alig negyvennyolc órával később a toronymagasan listavezető OSE Lions látott vendégül minket.

Fantasztikus hangulat uralkodott a Krajnyik "Akác" András sportcsarnokban. Külön köszönet illeti fanatikus szurkolóinkat, akik a piros-fehér körökben méltán híres Lajos- Jóker-Gábor keménymag vezetésével sokadszorra bizonyították be, náluk nincs hűségesebb és odaadóbb B-közép kis hazánkban. Ugyan létszámban nem vehették fel a versenyt a kiváló piros-feketékkel, ám vendéglátóink táborának tiszteletét mi sem jelzi jobban, mint a vastaps, amit a minket tüzön-vizen át támogató szimpatizánsaink elismerésük gyanánt kaptak tőlük. Utólag is áldom az eszem, hogy két kosaraspalánta Sáskámat elhoztam Oroszlányba. Olykor kipillantva rájuk láttam, elvarázsolta őket az atmoszféra.

Hála a Srácoknak, a túra nem kizárólag a lelátón tapasztaltak miatt marad örök emlék imádottan vásott kölykeim számára. Helyenként kifejezetten ötletes, tudatos és szemre is tetszetős kosárlabdát mutattunk be. És mivel az együtt töltött éveink során védjegyünké vált keménység/lelkesedés duó ezútal sem hiányzott a repertoárból, képesek voltunk egy élvezetes mérkőzést játszani a bajnokesélyessel. Az első negyed után a hátralévő harminc percet megnyerve (63:62), a palánkok környékén brutális dominanciát mutatva (40-24 lepattanózás és 44 közeli pont a 22-vel szemben) vettük fel a kesztyűt. Alig 18 esztendős hátvédünk, Mucza Tamás 24/3-as karrier-, illetve idei csapatcsúccsal, míg Stefán Dávid 14/3 pontos és 12 lepattanós dupla-duplával szaporította a Vavra-Mócsai edződuó szarkalábait.

Természetesen a lényegen nem változtat ez a két, a vereségek ellenére rengeteg pozitívumot felvonultató mérkőzés. Továbbra is tisztes távolból üldözzük a mezőnyt. Jövő héten újra két kihívás. Óbudai affér a PVSK szuperifjoncaival, majd presztízsderbi az egykori Honvéd edző, Simon Nándi MTK-Törökbálintjával.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus