Tüzér-tűz 23.rész (4.évad)

Annyira elegem van már ebből. Utálom ezt. A szánakozó pillantásokat, amelyek a vesztes meccsek végén hozzám odalépő kívülállók arcára kiül.

"Nagyszerűen küzdöttetek... egy pillanatra sem adtátok fel... ott azt gondoltam, megfordítjátok... már úgy tűnt, a kezetekben van... igazán szerethető csapatot raktál össze..."

Na, eddig és ne tovább! Milyen kategória az a "szerethető és/vagy szimpatikus csapat"?? Lúzer. Komolyan mondom - amilyen idegállapotban pötyögök éppen - simán odaadnám egy ujjpercemet, ha ezt hallgathatnám azok, az amúgy nyílván bíztatásnak szánt mondatok helyett:

"De Artúr, szégyelld magad, ez ÚJABB undorító egy győzelem volt... gusztustalan módon nyertetek MÁR MEGINT... förtelmesen játszotok, hogy a francba húztátok be EZT IS?!"

Minden tiszteletem az ellenfeleinké. Őszintén gratulálok nekik. Nem vonom kétségbe az érdemeiket. Hála a szabályalkotóinknak, nálunk minden lényeges fekete és fehér. Azaz, nyertél vagy nem nyertél. Ennyi a fontos, a többi csak púder.

Tartják, egy csapat úgy játszik, ahogyan az ellenfele engedi neki. Van benne igazság. Részben...

Mondjuk a TIZENÖT második szándékból kapott pontra húzzuk rá (melyik sportközhelyet puffogtassam az ilyenkor használtakból?):

- Fizikális fölényben volt ellenfelünk. (megjegyzés: a frissen igazolt amerikai center 208 centiméterén és 115 kilóján kívül ez elfogulatlanul is ingatag érv...)

A TIZENKILENC eladott labdánk esetében legyen:

- Fojtogató védekezésük alaposan megnehezítette labdajáratásunkat. (megjegyzés: az olyan alap kosárlabdás elemek figyelmen kívül hagyása részünkről, mint a 'sarkazás' vagy az 'elszakadás', jelentősen segítette a sárga mezesek erőfeszítéseit...)

TIZENKÉT elhibázott büntetőnk kapcsán pedig:

- A miskolci játékosok és szépszámú szurkolóik mesterei a szemmel verésnek...(megjegyzés: nincs...)

Mielőtt folytatnám, gondolatébresztőképp (számomra a gép előtt ülve, tehetetlen kínomban puszta kézzel a saját arcbőröm lenyúzására) a mérkőzés végeredménye:

MEAFC - Budapesti Honvéd 79:74.

15. 19. 12. Három szám. Statisztikai adat. A siker reményében embertelen energiákat mozgósító CSAPATUNK teljesítményének mérhető utózöngéjeként. És akkor egy szót sem ejtettem arról, hogy megszokott húzóembereink közül kizárólag Stefán Dávid (24 pont, 15/23 összes dobás, 9 lepattanó, 6 kiharcolt fault és 30 VAL) hozott bravúrgyőzelemhez szükséges számokat. Mellé tudott extrát nyújtva csatlakozni Fülöp Botond (5 pont, 2 lepattanó, 7 VAL és +8) és Pálházi Richárd (6/6 pont, 2/3 tripla). A többi piros-fehér honvéd maximum átlagosan pattogtatott. A listavezető borsodiak csarnokában...

Tisztában vagyok vele, számos dolgot csak tapasztalat árán lehet megtanulni. Azt is tudom, ez elkerülhetetlen folyamat, siettetni nem lehet. Végig kell menni a fázisokon. A rutint nem lehet tanítani és edzésen gyakoroltatni. Viszont idei harmadik, nüansznyi különbséggel elbukott derbink után, ahol olyan elrettentő számokat produkáltunk, amelyek következtében egy "normális" csapattal feltörlik a parkettát, jogosan merülhet fel bennem a kérdés:

Képesek leszünk átlépni a saját árnyékunkat, egyszer s mindenkorra legyűrve legnagyobb ellenfelünket, saját magunkat?

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!