Tüzér-tűz 28.rész (3.évad)

...Dobd! Jóóó! Ez is jó! Négy triplát verünk be zsinórban. 73-71. Időt kérnek. Vezetünk. 2:14 van még vissza, karnyújtásnyira az elődöntő. Aki addig ült, talpon immár. Mucza és Kerpi fater ölelkezve medvetáncol. Közel hatszáz torokból zeng a "Csak a Honvéd!". Ódon falainkat szétveti a hangorkán. Nem tudják mire vélni. Húsz éve szundikálnak békésen, vakolathullajtó apátiában. Most azonban újra élet van. Hangulat van. Kosárlabda mérkőzés van. '98 forró nyara óta először igazán. Amikor még Bandi és Lujó irányított a padról. Előbbi a lelátón, szakmai igazgatóként, vagyis jelenleg mint vérbeli főszurkoló, utóbbi mellettem, szakosztály vezetőként, szótlan hidegvérrel, kissé fátyolos tekintettel. Talán a régi sikercsapatra gondol. Az utolsóra. A harmincharmadikra. Amelyikben Zacsi darált, Borisz vezényelt, Vitya szőnyegbombázott, Béci pattanózott és Benő repült...

...mint az évek. A múlt dicsősége. A Tüzér utca legendája. A Budapesti Honvéd nimbusza. Hol van már az Albacomp tábor gúnyos "Istálló, istálló!" rigmusa? A körmendi brigantik vasi büszkeségtől fűtötten csillogó szeme, ahogy összefüggő piros-fekete zászlóerdőbe burkolózva éneklik az MTE himnuszt? Vagy a zalaegerszegi ultrák véget nem érő, kígyózó sora, amint zsúfolásig megtöltik a vendégszektort? Régen volt. Talán igaz se volt...

...most azonban huszonnégy kölyök időutazásra hív. Cirka két órányi nosztalgiára. Mindannyiunkat, akik abban a kiváltságos helyzetben vagyuk, hogy részesei lehetünk ennek az élménynek. Junior országos bajnokság. Utolsó csoportmeccs. Élet-halál. Egyszerű képlet. Nyerünk, szárnyalunk az érmekért. Veszítünk, brusztolunk a helyezésekért. Ellenfél a Vasas. A nagyszerű, a rettegett, a már továbbjutott Vasas. Páholyban, teher nélkül, kegyelmet nem ismerve. Kivezényelték az egész szakosztályt. Kiporosodott arcú kosarastanoncok. Mi sem teszünk másképp. Sípok, dobok, komolyan, nádihegedűt is hallottam! Leírhatatlan hangulat. Felejthetetlen. A teljes csapatom a B-középben tombol. Az ősz halántékú Jóker vezényszavára skandálva a piros-fehér rigmusokat. Letűnt korszak tanujaként ő még látta. Hallotta. Magába szívta. Most érzi, valami visszatért. Ha csak egyetlen meccs erejéig, de akkor is. Időutazunk...

...a csoda elmarad. Kikapunk. Túl jó ez a Vasas. Megérdemlik a gratulációt. A későbbi aranyért nemkülönben. Megrázzák magukat. Mi elizguljuk. Egy kicsit kevésnek bizonyulunk. Nem lesz érem. Dübörög a "Szép volt fiúk". Szép volt. Fantasztikus volt. Lélekemelő volt. Köszönjük, hogy átélhettük. A katarzist. A drámát. A honvédos szívdobbanást. 

A szombati elődöntők után került sor a Honvéd-Győr rájátszás mérkőzésre. Az 52 néző előtt lejátszott összecsapáson a vendégek 41 pontos győzelmet arattak, így a magyar rekordbajnok a B-csoport 13-16. helyéért folytathatja az idei küzdelmeket.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!