Tüzér-tűz 2.rész (5.évad)

Félkészülési programunk következő fontos állomását jelentette a hétvégi Bányász Kupa. Két nap, két minőségi ellenfél. Az elődöntőben a házigazda Oroszlány akart nemes revansot venni rajtunk az előző heti Gyurasits István Emléktorna döntőjében elszenvedett vereségért. Emlékszem, a tavalyi alapozás során mi voltunk az elsők, akik még a hivatalos átadás előtt felléphettünk a minden igényt kielégítő, egykori OSE legendáról, Krajnyik "Akác" Andrásról elnevezett sportcsarnokban. Irigylésre méltó ékszerdoboz, annyi szent!

Most erős félház fogadott minket, a mindig ezer fokon égő kemény mag elmaradhatatlan hangerejével. Ez, talán az erőltetett heti edzésmunka, esetleg dolgozó felnőttjeink pénteki fáradtsága vagy csak simán a piros-fekete oroszlánok ellenállhatatlan dobószázaléka okozta a félidei húszpontos hátrányunkat. Bármi volt is az ok, a nagyszünetben alaposan átbeszéltük a dolgokat. Levetkőzve megilletődöttségünket, elérve az üzemi hőmérsékletet és a Trónok Harca Arya Starkjához hasonlóan a Harcos Honvédosok "arcát" felvéve a harmadik negyedet már úgy játszottuk, ahogyan idén szeretnénk. Szorosabban, nagyobb büszkeséggel védekeztünk, nehéz dobóhelyzetekbe kergetve ellenfelünket. Mivel a Pamutkezű Honvédos "arc" még gyártás alatt van Bravoos titokzatos Fekete - Fehér Házában, így az engedélyezett hét hazai pont ellenére csak felezni tudtuk a félidei különbséget. A negyedik negyedben valódi vadnyugati pisztolypárbajt csodálhatott a nagyérdemű, amely végén megérdemelten ünnepelhették döntőbe jutó kedvenceiket.

Másnap a MAFC csapatától szoros csatában vereséget szenvedő Győr gárdájával játszottunk a bronzérmekért. Ott folytattuk, ahol egy nappal korábban abbahagytuk. Záporoztak a kosarak mindkét oldalon. Az utóbbi négy szűk esztendő során elvétve tapasztalt 27 dobott pontos első negyed után mindössze egyetlen kosárnyi különbség volt az előnyünk, így nem jelentett komoly kihívást megértetni a Srácokkal, hogy ez nem a mi profilunk. Feltűrtük hát az ingujjakat, és belekezdtünk a védjegyünké vált csapatvédekezésbe. Minekutána előre tovább is kifejezetten gördülékenyen tevékenykedtünk, a félidőre kétszámjegyű előnyt építettünk ki. Az öltözői szusszanást követően sem változott a játék képe. A láthatóan a csapatépítési fázis elején járó, egyébként kiváló szerkezetű Bukics-tanítványok nehezen találtak rést a védelmünkön, míg mi kihasználtuk a 12 fős rotáció adta lehetőségeket. Minden játékosom játszott legalább tíz percet, de huszonnégynél senki sem többet, mialatt hozzátette a tőle elvártat a győzelem érdekében.

Bíztató volt látni a felnőtt mezőnyben a tűzkeresztségen ezen a hétvégén áteső Tamások, Mucza és Széphelyi aktív, lelkes és hasznos játékát. Örülök, hogy a magyar nemzeti színeket az U23-as B33 válogatottban büszkén képviselő Pintér Dávid és a kisebb kihagyás után visszatérő Stefán Dávid olajozott fogaskerékként illeszkedett vissza a Honvéd-gépezetbe. Reményeink szerint a jövő heti SZEZ-ON tornára a Pálházi - Steier - Vincze - Máté kvartett is maga mögött tudja sérülését, és akkor az általam előzetesen megtervezett rotációval tesztelhetjük magunkat.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!