Tüzér-tűz 32.rész (2.évad)

Mérész Csabi ugyanolyan penge, mint amilyen játékosként volt. Most meccselhettem ellene először és nem kellett csalódnom benne. Folyamatos rotációval, szerkezet és taktikai váltásokkal okozott nem egyszer komoly fejtörést. Régen volt utoljára mikor ennyire koncentrálnom kellett az ellenfél változtatásaira. A szokásos hangszál leamortizálás, kilóméternyi fel-alá járkálás és izzadtságtól tocsogó Honvéd galléros póló mellett agyilag is elfáradtam a végére. Megérte! Hat pontos előnnyel várhatjuk a visszavágót...

Zaklatott szezonunk utolsó hazai környezetben megvívott derbije előtt annyit kértem a Srácoktól, hogy élvezzék ki a pillanatot. Végig melóztunk tíz hónapot, megjártuk a pokol különböző bugyrait, estünk-keltünk, csiszolódtunk csikorogva, hogy aztán végre valahára CSAPATtá érjünk a rájátszásra. Itt már úgy és olyan szellemiségben kosárlabdáztunk, kosárlabdázunk, amire büszkék lehetünk egyénileg és közösségként egyaránt. Két minőségi skalpot (Oroszlány és Békés) már az övünkre tűztünk, ám az utolsó megmérettetés más kávéház...

Egy győzelmen múlt a Veszprém felsőházi szereplése. Játékoscserék, sérülések és edzőváltás után álltak össze, hogy -idáig- ellentmondást nem tűrően érvényesítsék dominanciájukat, ország világnak bebizonyítva, nekik előrébb lenne a helyük. A sportban azonban a feltételes mód a kispad végén pörgeti a törülközőt, így Kováts Viktoréknak Budapest piros-fehér bicskásain kellene túljutniuk a 9. helyért. És mi ezt harc nélkül nem adjuk. Tudtuk jól, statikus, tapasztalaton, renomén alapuló stratégiával csak asszisztálhatunk a nálunk nevesebb, rutinosabb ellenfelünk játékához. Lelkesedéssel, odaadással, őszintén és felszabadultan lehet sanszunk...

Miután ezt sokadszorra is átbeszéltük, egymás szemébe nézve kiáltottuk harsányan: "Honvéd"! Puff neki, szájkaratékák! Már az ötödik percben ki kellett kérnem az időmet. Szerintem, ha van nálunk toll és papír autogrammot sem resteltünk volna kérni tőlük. Üres dobás, könnyű dobás, ziccer, üres dobás, könnyű dobás, ziccer volt a forgatókönyv. (Remélem a fiúk nem így vetik be magukat otthon, mikor "fellelkesülnek", mert akkor még évekig frusztrált szinglikkel kell csatába indulnom..)

Huszonkilenc pontot sikerült ezüsttálcán átnyújtanunk Kámán Tomiéknak, akik udvarias látogatóként örömmel vették mazochista felajánlásunkat. A szezonzáró hazaira majd teljes kerettel kivonuló B-közepünk deja vu érzésekkel szörnyülködött védő oldalon bemutatott töketlenségünket látva. A Békés ellen már belementünk egy hasonló adok-kapokba, de szilárd meggyőződésem, ez a fajta "alapszakasz enbíés" hozzáállás távol áll a mi filozófiánktól. Nekünk brusztolni, kaparni, fogcsikorgatva kell melózni. Emellett ha úgy támadunk - márpedig az utóbbi meccseken sikerült -, ahogyan tudunk, akkor emelt fővel és tiszta lelkiismerettel mehetünk zuhanyozni a lefújás végén, mutasson bármit a tábla.

Nagyszerű ritmusban támadtunk, kiválóan osztottuk a zsugát (18 gólpassz), kintről (13/28 tripla) és bentről egyaránt eredményesek tudtunk lenni. Ez a fajta stabilitás és az a tény, hogy mindenki hozzá tudott érdemben szólni a pontszerzéshez, megnyugtatott és koncentráltabbá tett hátul is. Fokozatosan faragtuk le a hátrányunkat, 48-50-nel vonultunk a nagyszüneti frissítésre. 

Ugyan a Békés ellen alapvető hangulati és pszichológiai változást generáló letámadó zónánk ezúttal nem eredményezett olyan áttörést, mentális fókuszáltság javításra feltétlenül jó volt. Tudtam, a jövőre még merészebb terveket szövögető Veszprém tele van A-csoportos, sőt külföldi tapasztalattal felvértezett profikkal, akik nem fognak kétségbeesni egy bármily lelkes védekezés ellen sem. Ellenben mi hosszú támadásokon keresztül szerencsétlenkedtünk a személyi hibák és fizikai fáradtságuk miatt meghúzott zónájukkal szemben. Szó, ami szó, a honi B-csoportban ritkán fordul elő, hogy olyan magas (Szabó-Kámán-Fekete-Puszta-Gáll: 1012 centi..) és sűrű (465 kilogramm) embererdővel szemben kelljen játszanunk, mint a kék-fehéreké. Fiaim becsületére váljon, gyorsan tanultak és idővel ráéreztek a hatásos elemekre és a ritmusra. Mindez, a védekezésben mutatott gyökeres szemlélet és agresszivítás váltással megfűszerezve stabil 3 és 8 pont közötti vezetést eredményezett.

A legkiegyensúlyozottabb csapatteljesítményt mutattuk be 2014/2015-ben. Mind a tíz, pályára lépő spílerem játszott legalább tizenegy percet, szerzett pontot és összeszorgoskodott minimum 6 VAL-t. Mácsai Karesz és Stefán Dávid remekül kiegészítette egymást a palánkok alatt (29/9 pont, 12/20 mezőny, 13 lepattanó, 3-3-3 szerzett labda, gólpassz, kiharcolt fault, 41 VAL). Haris Robi és Kovács Doma (17/15p., 6/9 mezőny, 3gp. és 16 VAL) fenékig ürítette a célzóvizes poharat. Sinkovits Dani és Kerpel Fronius Gáspár (6-6 pont és gólpassz, 5 kiharcolt, 4 lepattanó és 15 VAL) pörgette a védekezést. Szollár Geri, Máté Márk és Szalay Ákos (29p., 12kf., 6gp., 5lp. és 29 VAL) kulcsfontosságú kosarakat szerzett. Sebők Bencével (11 perc alatt +11, 7 VAL, 5 lepattanó, 3 pont) pedig szárnyaltunk.

Fejcsóválásra kizárólag a pocsék büntetőzésünk késztet, szerdán ebben is előre kell lépnünk. Arra a kérdésre pedig, hogy Veszprém megye büszkesége mennyire akarja a "legjobb-nem-a-feljutásért-játszó-csapat" címet egyetlen adat:

Kámán Tomi negyven perces bevetésen van túl...

Két kosárnyi előnyünk van, de nem számolgatunk. Egyszer már legyőztük őket, a visszavágón is ez lesz a cél!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!