Tüzér-tűz 33.rész (5.évad)

"...a sajnálom, a bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek..." - énekli Kowa a legújabb slágerük refrénjeként. Ebben a négy kifejezésben majd minden benne van, amiért és ahogyan élni érdemes. Nem akarok túlzott moralizálásba bocsátkozni az évadzáró TT alkalmával. Meggyőződéssel adom, amit a dallamos hangzásvilágba komoly mondanivalót becsempészni igyekvő banda refrénje állít. Az embernek tudnia kell felismerni, megérteni és használni ezeket a szavakat. Igyekszem eszerint élni az életem mind civilben, mind edzőként. Ezekből sohasem lehet elég. Erősebbé, felszabadultabbá tesznek...

Budapesti Honvéd kosárlabda szurkolónak lenni különleges állattani besorolást jelent. Valahol félúton a már bőven kihalófélben lévő "Csodálatraméltóanusz Elmeroggyantusz" és a napjainkban ritkán felbukkanó "Tűzönisz-vizenisz Kitartusz" fajok kereszteződésénél találjuk őket. Az enciklopédia leírása szerint: olyan élőlények, amelyek makacsul kitartanak rajongásuk tárgya mellett, számtalan esetben dacolva környezetük megvetésével és totális értetlenségével. Mikor figyelmük és szeretetük fókuszál, minden idegszálukkal erre koncentrálnak és ettől semmiféle eszközzel el nem tántoríthatók. Se színesebb, se szagosabb, se csillogóbb nem képes kimozdítani őket ebből a fajta, már-már a fanatizmus határát súroló meggyőződésből. Az sem ritka, életük egészét ez az egyetlen dologért történő rajongás kíséri végig...

1997 füllesztő nyara. Múlt vasárnapig utolsó, országos bajnoki kiírás során elhódított bajnoki serlegünk ideje. Huszonegy hosszú esztendő. Több mint két évtizednyi végigizgult, átmérgeskedett Honvéd kosármeccs. Tisztességesen megharcolt, hol az elvártnál kicsit rosszabb, hol egy lehelletnyit jobb szezonok. Sokszor utánpótlás válogatottakkal felálló korosztályos csapatok, amelyek nem tudták maradéktalanul beváltani a beléjük látott ígéretet. NB1-es gárdák a becsületes középszer taposómalmában. Egyetlen U20 arany, az A-csoportosokkal akkor még nem összeeresztett B-sek legjobbjaként 2012-ből.

Egészen 2018. június 9. 23:14-ig, amikor a Szent Pál Akadémia felett aratott drámai győzelemmel a Budapesti Honvéd U23-as gárdája megnyerte az NB2-es bajnokságot. Számos egyedülálló sportszakmai tény társul ehhez a - túlzás nélkül - magyar kosárlabdatörténeti bravúrhoz. Első ízben fordul elő, hogy egy színmagyar, teljes egészében huszonegy évnél fiatalabb játékosok alkotta csapat országos, felnőtt versengés során diadalmaskodjon, utolsó négy mérkőzését (7 napon belül) kivétel nélkül egylabdás különbséggel behúzva.

Látni a diadalittas arcokat, semmihez sem hasonlítható tapasztalat. Olyan élmény, ami immár végérvényesen beleívódott a jelenlévők kollektív tudatába. A legendás piros-fehér keménymag. Lajos, Gábor és Jóker. Leírhatatlan boldogság és büszkeség. Elkopott hangszálak, elmorzsolt örömkönnyek. Ezzel a sikerrel talán vissza tudtunk adni valamit azért a mérhetetlen szeretetért cserébe, amit évtizedek óta kapunk tőlük.

Köszönöm szépen.

És köszönöm a CSAPATNAK, amely valódi csodát tett ezen a hétvégén, némi dicsőséges nosztalgiát varázsolva az istálló ódon falai közé...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

Foto, Slide - BHSE facebook