Tüzér-tűz 3.rész (5.évad)

Rendbe jössz, Andris, nem lesz semmi baj!

...és akkor az a hang, amit soha nem fogok elfelejteni. Furcsán tompa csattanás, mintha a parketta reccsenne szürreálisan nagyot. Bárcsak az átkozott fadarab lenne. Andris lábával történt valami rettentes. Földrerogyva kiabál segítségért. A II. SZEZ-On torna utolsó mérkőzésének harminchetedik percében. A csarnokban döbbent csend. Andris pokoli kínok között hív segítséget valahonnan. Bárhonnan. Bárkitől. Mint valami rettenetes rémálomban, ahol alig húsz esztendős, életerős kosárlabdázóknak csak úgy kettétörik a sípcsontja...

Mennem kell. Egy játékosom bajban van. Weisz Andris az, aki tavaly még a Honvéd család tagjaként harcolt a piros-fehér színekért. Weisz Andris az, aki nap nap után elsőnek érkezett az "istálló" ódon falai közé kétlabdázni, teniszlabdát vezetni vagy dobni egy-egy szünetben két edzés között. Weisz Andris az, akinek a célja az NB1-ben szereplés volt, és ezért bármit megtett. Weisz Andris az, aki szorgalommal és alázattal végezte a legunalmasabb feladatokat is, mert tudta, egyszer a hasznára lesznek. Weisz Andris az, aki úgy döntött, kilép a komfortzónájából, elhagyva a jól megszokott körletet, és a B-csoport utóbbi éveinek egyik élgárdájához, az MTK-Törökbálinthoz igazol a nulláról kezdeni. Weisz Andris az, aki álhatatos munkával kiharcolta magának a kezdő dobóhátvéd posztot, sokoldalú játékával kivívva a szakértők elismerését. Weisz Andris az, aki most a kezemet szorongatva kérdezi: "Artúr, miért történt ez velem?"

Most légy okos, Puskás. Te, aki a szavak embere vagy. Erre a kérdésre felelj. Miközben tanítványod szemében zsigerig hatoló kétségbeesést látsz. Tölts el reménnyel egy ifjú sportembert, aki élete álmát látja szertefoszlani. Próbálok valami vicceset kipréselni magamból, elvonva Andris gondolatait a fájdalomtól, a bizonytalan jövőről, de nem igazán sikerül. Le a kalappal újdonsült csapattársa, Mohay Peti bajtársiassága, edzői, Simon Nándi és Bódi Feri higgadtsága és lelki ereje előtt! Amíg a feladatukat profin ellátó mentősöket várjuk, mindig van egy mozdulat, egy mondat, egy érintés, ami a világot jelenti Andrisnak...

Most írnom kellene a tornáról. A bajnokság kezdete előtti utolsó megmérettetésről. Amit beárnyékolt egy tragikus esemény...

Szóval, játszottunk öt mérkőzést. Ezüstérmesek lettünk a veretlen Budafok mögött, négy győzelmet szerezve. A Srácok maximálisan odatették magukat, ami sosem egyszerű egy ilyen erőltetett menet alkalmával. Mindenki igyekezett kihasználni a rendelkezésére álló játékidőt. Akadtak bíztató szakaszok, ám a részletek csiszolása az utolsó hetek nehéz feladata lesz.

Büszkék vagyunk a torna legjobb ötösébe - a MAFC-os Siklós Olivér, a Tehetséges Fiatalokat erősítő Kerkai Ákos és a budafoki Lados Erik mellett - beválasztott Stefán Dávidra és Weisz Andrásra...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! 

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus