Tüzér-tűz 4.rész (2.évad)

Pénteken, az elődöntők első felvonásában az alacsony szerkezettel operáló címvédő Eger alaposan meglepte a toronymagas favoritnak hitt MTK-Törökbálint csapatát. Ránk a friss B-csoportos Oroszlány várt, ahol jónéhány dörzsölt, sokatlátott profi penget.

Nehéz mérkőzésre számítottam és igazam lett. Kovács Nándor tanítványai, amíg szuflával bírták, végig tartották velünk a lépést. Azt nem írhatom, hogy a ritmust, mert Ughy Bucikáék nem ma kezdték az ipart, folyamatos darálásunkra igyekeztek taktikus, lassabb játékstílussal reagálni. Ennek egy küzdelmes, néhol látványos derbi lett az eredménye, ahol az utolsó néhány perces erőfölényünknek és a Stefán Dávid (13 pont, 6 lepattanó, 3 gólpassz) - Taga György (13 perc, 13 pont 6/8 mezőny) páros kiváló összjátékának köszönhetően sikerült diadalmaskodnunk.

Örömteli, hogy a fiúk megint egy picit előreléptek tudatosságban és fegyelmezettségben. Egyre jobban reagálnak a folyamatos rotációra, megint senki sem töltött 27 percnél többet a parkettán úgy, hogy a tizenkettedik ember is legalább hatot játszott.

Másnap következhetett a döntő. Nagyon kezdetleges még a repertoárunk, a késői, október 12-i szezonkezdés miatt. Két figurális játék és alapokra épülő védekezés. Kizárólag saját magunkkal foglalkozom, ám ezúttal, a trófea elhódítás fontosságának apropóján külön is beszéltem a fiúknak Váczi Péter csapatáról. Rengeteg váltással próbáltunk az öt mezőnyjátékosos szerkezet sajátosságaira reagálni. El akartuk kerülni a betörés-kiosztás-demoralizáló tripla kombinációkat. Inkább engedtünk néhány egyéni villanást a két nagyszerű képességű húzóemberüknek, Szabó Péternek és Máté Balázsnak.

Mint mindenkit, őket is egész pályán, folyamatosan gyűrtük, elszívva az oxigént és a játékkedvet tőlük. Fizikális és mentális fárasztás ez, amit játékos és csapat legyen a talpán, amelyik negyven percen keresztül elvisel. Az Egernek egy félidőn keresztül sikerült. Folyamatosan, palánktól palánkig kényszerítettük őket ütközésekre, figyelemre, teljes erőbedobásra. A második játékrészben "elrágták a pórázt" a srácok. 55-20-as ámokfutást produkáltak, nagyszerű egyéni teljesítményekkel megfűszerezve. A torna MVP-jének megválasztott Máté Márk (6/8-as mezőnymutatóval 17 pont, 25 VAL, 21 perc alatt), Kovács Domonkos (10 pont, 5 szerzett és 18 VAL, 25 perc), Haris Róbert (5/6 összdobás, 15 VAL, 19 perc) irgalmatlanul hatékonyan dolgozott támadásban, míg Kwame Rob (8p., 5-5lp. és gp., 4szl. 22 VAL, 25 perc) ezúttal védekezésben dominált. Emellett nagyon örülök Szalay Ákos kiegyensúlyozott irányítói munkájának (5 gólpassz, 3 lepattanó, eladott labda nélkül, 13 VAL, 17 perc alatt) és Szeleczki István (10/14 összdobás, 7 kiharcolt fault, 23 VAL, 13 perc) dominanciájának a támadó palánk alatt.

Ex-irányítói vérem és a csapatjátékban fanatikusan hívő edzői filozófiám okán a legörömtelibb ("kézzelfogható") adat a két összecsapás alatt kiosztott 44 gólpassz! Remélem a játékosaim is átérzik ennek és a megalkuvást nem tűrő küzdésnek, együtt dolgozásnak a jelentőségét...

Természetesen nem gyúltak örömtüzek a Tüzér utcában. Helyén kezeljük ezt a sikert. Örülünk neki, büszkék vagyunk rá, de dolgozunk tovább rendületlenül. Kedden megyünk a szívemnek oly kedves JKSE-hez, majd csütörtökön Csirke Feri barátomhoz Pécsre. Két nagyszerű, "A"-csoportos ellenfél, akiktől tanulni és akik ellen gyakorolni lehet. Hétvégén Oroszlányban lesz jelenésünk, az Oroszlánok Tornáján.

Van feladat tehát dögivel, csak győzzem az Egyetem-Munkahely-Fővárosi forgalom szentháromság fogságában kimatekozni a játékoskeretet...

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!