Tüzér-tűz 7.rész (4.évad)

Mielőtt belekezdenék a legendás budapesti rivalizálás legújabb fejezetének történetírásába, szólnom kell egy másik mérkőzésünkről. CSAPATUNK ugyanis több mint az NB1-es gárda. Huszonhat Srácom négy kiírásban pallérozódik és képviseli a piros-fehér színeket. Ezek közül az egyik épp most kezdődött el. Egészen pontosan a Hepp Ferenc Emlékkupa selejtezői.

A Simon János Kosárlabda csarnokban fogadtuk az NB2-es Dunaharaszti csapatát. Soraikban az utóbbi két évtized egyik legeredményesebb játékosával, Trepák Zolival. Ifjú spílereimnek, főképp az alsó posztokon szereplőknek nagyszerű alkalmat kínált ez a derbi a centerjáték feladatainak, csínjának-bínjának ellesése a korábbi többszörös válogatott, bajnok, kupagyőztes Trepitől. Örömmel jelenthetem a Bea Gergő, Vincze Balázs, Sebők Bence (19 pont, 18 lepattanó, 8 blokk, 36 VAL) trió a legmélyebb tiszteletadás mellett, megilletődöttség nélkül keserítette meg a DMTK sztárigazolásának pályán töltött perceit. És minekutána a mezőnysorunk (Weisz András - Ramon Valerio Bonilla 13-13 pont és VAL Szarvas Gábor 10 pont, 17 VAL, Répási Richárd 9/9 pont, 11 VAL és Pálházi Richárd 8 pont, 7 lepattanó, 11 VAL) sem tétlenkedett, magabiztosan harcoltuk ki a főtáblára kerülést.

Tavalyi szezonunk negatív fordulópontját a MAFC ellen elszenvedett váratlan vereség jelentette. Akkor olyan zuhanórepülésbe kezdtünk, amit egy kamikáze iskolában tanító professzor is csettintve süvegelne meg. Azóta sok víz lefolyt az agg Dunán. Újjáalakult csapatunkkal minden adva volt ahhoz, hogy ezúttal ne szomorítsuk el fanatikus ultráinkat.

(Apropó, szurkolók. Mivel imádott Jókerünk jelenleg - esztétikai szempontból teljes mértékben érthető okokból - a kispesti kézilabdás hölgyek labdáira koncentrál, a kifogyhatatlan mennyiségű death, black és thrash metál póló-gyűjteménnyel rendelkező Lajost illeti a Honvéd Főszurkoló titulus. Egyik célunk, hogy idén annyi meccset nyerjünk, amivel képesek leszünk az esztétika oltárán eltévelyedő testvérünket visszacsalogatni a rendezetlen szakállak és szőrös lábak birodalmába...)

Ahogyan mindig, a MAFC-Honvéd nem egy szokványos kosárlabda mérkőzés. Lehet ugyan csak a B-csoport egyik alapszakasz összecsapása, valami megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan varázs körbeveszi. Egy biztos, ezt a legutóbbit nem fogják lélekszakadva, cizellált aranybetűkkel, áhitattal könnyes arccal belevésni a Budapesti Honvéd históriás könyvébe. Talán kap egy sort az utolsó oldalon, a győzelem rovatban. Csúnya, izzadtságszagú, de győzelem! És ebben az idei kiírásban teljesen mindegy, csitty-fitty parádéval masírozva vagy vérrel-verítékkel hozod a sikereket. Hozd, nyerj és menj tovább! Aki nem így tesz, komoly lépéshátrányba kerül(het) már az elején...

Szóval, 2/2 a mutatónk. Ismét nem az olajozott támadójátékunknak és a gördülékeny labdajáratásunknak köszönhetjük a makulátlan mérleget. 35% mezőny, 65% büntető. Ez nyilvánvalóan lesz jobb. Ami viszont alap és ezt az idei CSAPATOT maximálisan jellemzi, azt "tanítani" nem, "gyakorolni" bajosan lehet. Nevezetesen a megalkuvást nem tűrő, tűzön-vízen át hozott harci, küzdő és versenyszellemet. Pedig Mészáros "Lujó" István emlékeiben 55-50-nél felsejlett a tavalyi tragédiánk. Döbbenettől kipirosodott arccal meredt maga elé a 34. perc elején. Ekkor azonban valami olyan belső fizikális és lelki tartalékot mozgósítottunk, amivel szó szerint lenulláztuk és állvahagytuk az egyébként fantasztikusan játszó műegyetemista ifjakat. Máté Márk (20/6 pont, 8/12 mezőny) ihletett formában dobott, Stefán Dávid és Kováts Robi összebrusztolt egy 20 pont - 20 pattanós csomagot, Kiss Ádám és Bános Csaba (8 lepattanó, 4 gólpassz, 11 VAL és +14) a padról beszállva adtak új erőt, míg Tóth Bence (12/6 pont, 6/10 összes dobás, 5 lepattanó, 16 VAL és +23) ismét akkor és azt tette hozzá a sikerünkhöz, amit és amikor nagyon kellett.

Következik az idei bajnokság egyik nagy esélyese, az ismételten komoly, új alapokra épített, feljutási terveket dédelgető DEAC. Válogatott játékos, karizmatikus légiós, majd harminc esztendőnyi profi, A-csoportos tapasztalat, a kiváló Ferenczi - Horváth edzőpáros által vezetve. Ezúttal "csak" a szív kevés lesz. Minden tudásunkra szükségünk lesz, ha valóban meg akarjuk cibálni a favorit bajuszát.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!