Tüzér-tűz 8.rész (5.évad)

Hajnal van. 5.22. Minden csendes. Bejja dolgozni indul. Hortyognak a Sáskák. Potyaleső macskáim reggeliért dorombolnak. Kipihent vagyok. A tegnapi vezetés után meglepő. Nem hozták közelebb Nyíregyházát...

"Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább, csak így lehet győzni. Ne mutogass másra. Ne mondd, hogy nem te vagy a hibás, mert ez gyáva duma!"

Kígyózva gőzöl a fekete. Előttem a laptop. Üresen villog a kurzor. Blogot kéne írni. Tüzér-tűz time. Nincs kedvem a sablonjaimhoz. Bla-bla-bla. Mentünk, harcoltunk, kikaptunk. Bla-bla-bla. Színes-szagos köntörfal. Piros-fehér cukormáz. Bla-bla-bla, Puskás-módra...

"Jobban utálok veszíteni, mint amennyire szeretek nyerni. Van különbség."

Statisztika. Betűk és számok tudálékos halmaza. Hidegen hagy. A nyolcvanegy rádobás. A mínusz huszonhárom. Csak egy emlékfoszlány zavar. Egy hang. Csontig hatoló kritika. Egy nevetés a lelátóról. Zsigeri fájdalmat okozó. Ez a Honvéd...

"De én nem küzdhetek helyetted. Viszont nézz a melletted ülőre. Nézz mélyen a szemébe. Azt látod majd benne, hogy a srác segít majd a harcban. Látni fogod, hogy ő meghozza ezt az áldozatot a csapatért. Tudja jól, hogyha rajtad múlna, te is megtennéd ezt érte. Ezt hívják csapatnak..."

Újra felkelt a nap. Ébresztem a Sáskákat. Zokni keresés. Tankönyv a táskába. Akciós kroaszan mancsba. Kamu reggeli középfokon. Verdába be. Irány a suli. FFDP zúz. Nincsenek véletlenek. A No One Gets Left Behind: "Együtt maradunk, és küzdünk, vagy egyedül halunk meg." Kakaót rá, Fater! Nehogy elkéssünk. A Rácz Sanyi az ügyeletes. Nem ad kegyelmet...

Sietek vissza. Vár a Békés!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!