Tüzér-tűz 9.rész (5.évad)

Ismét a helyes úton, ám a régi hibával...

Unalomig ismételgetett kosárlabda szakközhely, miszerint a mérkőzés negyven percig tart. Az eddigi tapasztalataink alapján, a mérkőzés minden pillanatában koncentrálni kell változatra cserélném fel. Sőt. Velünk kapcsolatban a leginkább találó frázis a mérkőzés minden periódusában LEGALÁBB elfogadható szinten kell teljesíteni lenne. Erre továbbra sem vagyunk képesek. Mikor borul a bili, minden piros-fehér nyakig ül a szaftban. Írtam már korábban, mennyire idegesített megboldogult DigiSportos NCAA közvetítéseink alkalmával az a töménytelen időkérés-mennyiség amivel az edzők széttördelték a játékot a nagy vizen túl, ám Honvéd edzőként most már át tudom érezni, mennyire jól jön, hogy az ember bele tud nyúlni egy negatív spirál okozta zuhanó szakaszba. Sokszor azt mérlegelem, megéri-e ekkor vagy akkor "elpazarolni" az egyperces kizökkentő eszközöket vagy sem. Ezúttal semmilyen jele sem volt a leolvadásunknak. A tizenötödik percben vezetünk 27-26-ra, ekkor a Balog-testvérek magukhoz intik fiaikat. Ami a nagyszünetig hátralévő percekben történik (6-28-as szakasz), nehezen visszadható szavakkal. Hátul öngyilkos előzékenység, elöl totális fejetlenség. Nyíregyházi deja vu a semmiből...

... sajnos, a 2017/2018-as Piros csoport küzdelmei során szinte lehetetlen vállalkozásnak ígérkezik egy-egy totális áramkimaradással járó, dekoncentrált szakasz után történő fordítás. Annyi plusz ráfordítással jár mind fizikálisan, mind mentálisan az ilyen tipusú hajrá, amibe óhatatlanul csúsznak hibák, holott ekkora deficit esetében majdhogynem tökéletes játék szükségeltetik a csodához. Ezúttal Békésen ástuk magunkat nyakig egy húszpont mély gödörbe a második negyedben, amelyből gyakorlatilag több szempontból is lehetetlen küldetésnek bizonyult a kikecmergés. Egyrész ez a Békés, már nagyon nem az a Békés, mint korábban volt. Minőségi rotáció, remek szerkezet, kiváló kondícionális állapot. Másrészt, azonos képességű ellenfelek esetében körülbelül százból kétszer fordul elő, hogy az összeomló és ekkora hátrányba kerülő csapat a maga javára fordítsa a derbit. Nekünk sem sikerült. Óriási pozitívumként azonban nemhogy nem adtuk fel és csordogáltattuk le a mérkőzés második félidejét, hanem épp ellenkezőleg, irtózatos energiákat mozgósítva, komoly aggodalmat okoztunk a szép számú és valóságos majális hangulatot teremtő Gladiátor szimpatizánsoknak.

Természetesen a krónikákba kizárólag a győzelem vagy a vereség kerül be, ám jelenlegi állapotunkban nagyon nem mindegy, milyen szájízzel fejezünk be egy meccset. Erre a teljesítményre bízvást lehet alapozni. Ebben volt erő, kohézió, akarat, küzdőszellem és CSAPATMUNKA. Tóth Bence eddigi legjobb, Honvéd mezben hozott fellépése (20/9 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 4 kiharcolt fault, 7/12 mezőny, 3/3 büntető és 28 VAL) mellett valódi extra nélkül tudtunk két perccel a vége előtt huszonnégy pontos hátrányból hét egységre visszajönni. Pedig fájdalmasan bőkezűen osztogattuk az eladott labdákat (18) és klubtörténeti negatív rekordként mindösszesen ötször állhattunk a jótékonysági vonalra...

A lényeg tehát változatlan, a Budapesti Honvéd továbbra is nyeretlenül, béka-perspektívából nézi minden idők legjobb B-csoportos bajnokságának riválisait. Azonban a magyar rekordbajnok - a hétköznapok során rendezve sorait - visszatalált az őt jellemző kaptafához. Nem kérünk és nem is várunk mástól segítséget. Elfogadjuk a hosszú idegenbeli sorozattal járó extra kihívásokat, és egy pillanatra sem jut eszünkbe erre fogni az ínséges időszakot. Újra egységbe rendeződtünk, kizárólag saját magunkat hibáztatva a vereségekért, és kizárólag saját magunkban keresve a felemelkedés megoldókulcsát. Megyünk tovább ezen a rögös, akadályokkal teli úton, bízva az elvégzett munkában és a csapategység erejében!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus