Stefan Timbus első tapasztalatai a MAFC vezetőedzőjeként

Az NB I B-ben idén ezüstérmet szerző, ám így is az A-csoportba jutó budapesti MAFC svéd-román kettős-állampolgárságú, de magyar gyökerekkel rendelkező frissen kinevezett vezetőedzője, Stefan Timbus megérkezett új állomáshelyére, és egy hetet végig is dolgozott már leendő csapatával. A svéd válogatott segédedzőjeként is tevékenykedő fiatal szakemberrel beszélgettünk az új kihívásról és az eddigi tapasztalatokról.

Egy hetet tölthettél el új csapatod közvetlen közelében, ami alatt kipróbálhattad a keret magyar játékosait és adhattál ízelítőt abból, milyen veled a munka egy profi klub kötelékein belül. Miért akartátok, hogy a "rendes" felkészülési időszak előtt hetekkel legyen egy ilyen ismerkedős hét a társasággal?

Fontos volt nekem, hogy megismerjem a játékosokat és így jobban lássuk, hova és milyen légiósra van szükség, valamint a srácok is kaptak egy képet arról, mi várja majd őket augusztustól és így addig is jobban fel tudnak készülni erre a közös munkára.

Milyen jellegű edzéseket vezettetek a gárdának?

Nem volt fizikai jellegű felkészülés, bár Mócsán András erőnléti edzővel a játékosok csináltak konditermi edzéseket is, velem labdás tréningeket csináltak a srácok, bemutatva azokat a gyakorlatokat, védekezési felállásokat, szituáció-gyakorlásokat, melyeket én alapnak tekintek ennél a társaságnál. A segédedzőmnek, Vavra Andrásnak is hasznos lehetett ez az időszak, látta, hogy miként tartom az edzéseket, hogyan tudunk majd együtt dolgozni és ennek a kultúrának letettük az alapjait vagy legalábbis megpróbáltuk bemutatni azt. Akár olyan apróságokban is, mint a nyújtás vagy egymás segítése, illetve versenyhelyzetben való kezelése edzés közben. Remélem ezt meg tudja tartani a társaság és akár még erősíti is, amíg én vissza nem térek.

Milyen célokkal jöttél Magyarországra edzősködni?

Vannak egyéni célok, illetve a klub is tudja, miért szerződtetett, elmondták a vezetők, hogy mit kell teljesíteni, én pedig azért vagyok itt, hogy ezt megvalósítsam - nem csak teljesíteni a célt, de a lehető legtöbbet kihozni a csapatból. Én az új helyzetben új energiát, impulzusokat is kapok, próbára teszem a Svédországban már évek óta működő kosárlabda filozófiámat, azaz, hogy működik-e más ligában, más környezetben. Ugyan magyar vagyok, de régóta élek Svédországban és abban a kosárlabda kultúrában, rendszerben nőttem fel, úgyhogy érdekes kihívás lesz ez nekem.

Mit vártál a kerettől és ehhez képest mit kaptál?

Nyitott voltam az újra, azaz nem igazán akartam a fejemben gátakat szabni, illetve nem tettem irreálisan magasra sem a mércét. Az tetszik, hogy keményen akarnak dolgozni, így van egy egészséges verseny, lehet kiből választani és jobbá is tudják egymást tenni a srácok. Én csak akartam látni, hogy mi a helyzet és megmutatni a játékosoknak, edzőknek, vezetőknek, hogy mit várhatnak tőlem.

Mennyire voltál képben a magyar kosárlabdával korábban?

Az utolsó egy évet leszámítva - mikor már készültem arra, hogy esetleg itt folytatom Magyarországon -, nem igazán követtem, ám azóta igyekeztem elmélyedni a dologban. Ismerem Földi Sándort, az ő csapatait mindig is követtem, tehát arról a vonalról voltak információim korábbról is. Néhány éve voltam egyébként az akkor még másodosztályú svéd klubommal Szolnokon játszani egy edzőmeccset, de akkor nagyon kikaptunk, de a szurkolók és a fanatizmusuk jó benyomást tett rám.

Hogy engedted el a srácokat a következő hetekre?

A legfontosabb az, hogy tudják, ezek "csak" átlagos edzések voltak, tehát augusztusban ennél keményebb, alaposabb munka vár a társaságra, s erre pszichikailag fel is kell készülniük. Azt szeretném, hogy ettől függetlenül emlékezzenek arra, hogyan és mit csináltunk ebben az egy hétben és azokat az elveket már ne kelljen újra bemutatni, hanem tudjunk azokra építeni a további munka során.

Mi a véleményed a klubról és a környezetről az eddigiek alapján?

Nagyon jól érzem magam itt, úgy érzem, hogy megkapom a bizalmat és tisztelnek is itt, ezen felül pedig mindenki próbálja megteremteni a lehetőséget ahhoz, hogy úgy dolgozzunk, ahogy én gondolom, ez nekem nagyon pozitív.

Köszönjük az interjút!

Fotó: MAFC

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus