2k17 Chicago Bulls és a(z el)számító Pat Riley

Ma hajnalban Dwyane Wade-nél hivatalosan is betelt a pohár, 1+1 évre 47.5 millió dollárért a Chicago Bullshoz szerződött. A floridaiak ikonja elégedetten térhet nyugovóra, hiszen pályafutása során először lesz csapata legjobban fizetett játékosa, 23 millió dolláros idei bére pedig jócskán több, mint amit jelenleg ér. Rajta, családján és barátain kívül viszont őszintén mosolyogni csak az ellenfelek tudnak, a két érintett csapat maximum kínjában...

Pat Riley-t elérte a végzete: akkora király volt (én is annak gondoltam és még mindig gondolom), hogy azt hitte, mindent lehet. 2010-et ne keverjük ide (a három sztár saját döntése volt, hogy lemondanak pénzről, hogy beférjenek ők és még Mike Miller is a sapka alá), de a 2014-es offszezon óta Chris Bosh, Goran Dragic és Hassan Whiteside is megkapták a maximum szerződést, miközben Wade esetében folyamatosan ment a spórolás. 2014-ben 2 év 32 millió (42 helyett, ilyen szerződésből lépett ki LeBron James esetleges visszaigazolása miatt), tavaly pedig az utolsó nagyobb név volt, aki aláírt, és bár odavetettek neki egy évre 20 milliót, annak is egy "jól van, öreg, úgyse tudjuk már senkire elkölteni" íze volt. Idén ugyanez ment: jöhetett volna Durant maximumért, és ki spóroljon ennek érdekében a legtöbbet? Természetesen Wade.

Ezt így nem lehet. Egy játékos hiába a franchise történetének legnagyobb ikonja, ha ezt épp a tárgyalóasztalnál nem éreztetik vele soha. Nem is a spórolással van a gond, hanem a körülményekkel - az utolsó utáni pillanatig húzták vele mindig ezeket a megállapodásokat, miközben másokkal vagy azonnali megegyezés történt (Dragic, Whiteside), vagy egy másik csapat belebegtetése után írtak alá rögtön (Bosh). Előbbi bánásmódot sosem kapta meg Wade, így maradt az utóbbi, de láthatóan elég volt neki ebből az állandó huzavonából.

Alapvetően ennyit már nem ér Wade - 19.0 pontját 51.7%-os TS-sel hozza, gyenge adat, 4.6 gólpasszára pedig 2.7 eladott labda jut, ráadásul védekezésben is rengeteget pihen már, ami kora és térdei miatt nem is meglepő. Ettől függetlenül a Heat egy centivel nincs előrébb azzal, hogy nem az ő sapkájukat nyomja már, hiszen pótolni a piacról maximum JR Smith-szel tudják, tankolni meg a jelenlegi kerettel még egyáltalán nem tudnak - se rebuildet nem tudnak kezdeni, se a fiataloknak nem lesz több játékideje (Justise Winslow és Josh Richardson is sokat játszottak volna Wade maradása esetén is), se egy második kört nem tudnak elérni pad nélkül. Ha Riley jövő nyáron igazol valakit a sapka alatti helyből, javíthatja ezt az idei fiaskót, de ha nem, akkor a nagy semmiért vett el egy álmot minden NBA-t szeretőtől: azt az álmot, hogy Wade karrierje végéig a Miaminél játszik majd.

A legendás szakvezetőnek nem is volt tevbe véve, hogy elengedi Wade-et, ezt szerintem világosan mutatja a 2 éves, 40 milliós ajánlat, valamint az, hogy Josh McRobertset megpróbálták elcserélni, hogy még több pénzt adhassanak Wade-nek. Nem sikerült, de a floridai adószabályok miatt 40 millió dollár is elég lett volna, ha Wade maradni akar. Nem akart, és Riley-nak szerintem ez egy kijózanító pofon volt: a végeredmény (szerződés megkötése) a legfontosabb dolog, de az oda vezető út sem mindegy, a franchise ikonjával nem játszadozol csak azért, mert arra építesz, hogy "úgyis marad".

Riley-nál nagyobb baklövést csak Gar Forman és John Paxson, a Bulls két GM-je követett el, akik "hazavitték" Wade-et.

A kiindulóhelyzet az, hogy Derrick Rose és Jimmy Butler nem tud egymás mellett játszani, mert mindkettőnek kell a kezébe a labda, de Rose anélkül használhatatlan, mert nem tud dobni. Előbbit elcserélik, és mivel felmerül egy komolyabb rebuild lehetősége, ezért utóbbi mozdításáról is tárgyalnak több csapattal is, végül marad - legalább is jelen állapot szerint. Erre először sikerül megszerezni azt a Rajon Rondót, aki jobb irányító, mint Rose, de hasonlóan gyenge védő az ACL-szakadása óta, dobni pedig szintén nem tud, tehát ugyanolyan rossz fit Butler mellé, mint Rose volt - egy jó éve volt "shooterként", az előző, de 36.5%-os mutatóját meccsenként 0.9 bedobott triplával jegyezte. Erre sikerül most rápakolni a kintről legendásan rosszul célzó Wade-et, és akkor még azt is meg kell jegyezni, hogy Butler is mindössze 31.2%-os volt az előző szezonban a hármasokat tekintve.

Ebből a trióból Butlerben benne van egy 37-38%-os kinti dobás (egy éve dobott már így), de olyan, mintha Formanék megfogták volna a 2k sorozat legújabb részét, és pakolgatnák a játékosokat a csapatba, mint egy 9 éves hülyegyerek... "Ez 90 overall, az 91, Wade meg tök jó játékos volt, már hallottam róla, na, akkor az majd zsír lesz így együtt". Az nem lényeg, hogy úgy indult a nyár, hogy Rose balra el, mert Butler kezébe kell a labda, erre hoznak két olyan embert, akik csak labdával a kezükben jók, egyébként szinte semmire. Az se lényeg, hogy a rebuild is felmerült, ezt pedig sikerült a 30 és fél éves Rondóval és a 34 és fél éves Wade-del megtámogatni. Az pláne nem lényeg, hogy kinti dobások és spacing nélkül manapság egy kört se lehet menni a PO-ban - ha egyáltalán bejut oda egy csapat -, itt meg olyan perimétert kell összerakni, ahonnan jelenleg Rondo a legjobb dobó a kezdők közül... 

Wade-nek 2010-ben nagyon tudtam volna örülni (igaz, Rose mellé se lett volna jó fit, még a két játékos fénykorában sem), most viszont amellett, hogy semmi értelmét nem látom ennek az igazolásnak, a csapat teljesen koncepciótlan, és ez sokkal jobban zavar annál, hogy egy év elmegy a levesbe. Magát a játékost nem tudom hibáztatni, sok pénzt kapott, többet, mint amennyit ér, és hogy nem csak ez számított neki, azt mutatja, hogy a Denver Nuggets még ennél is többet költött volna rá, mégsem őket választotta. Szülővárosában játszhat, ez neki egy frusztráló 2 évet és 3 nyarat magába foglaló időszak után ha nem is mindent helyrehozó, de kicsit enyhítő végkifejlet.

Minden szarkazmussal megtöltve megtapsolhatjuk azonban Pat Riley-t, akinek nem idén, hanem évek hosszú során sikerült elérnie, hogy egy ekkora játékos ne egy csapatban töltse karrierjét, és kifejezetten elege legyen abból a klubból, amelynek már oly sok örömöt okozott. Másrészt hangos ovációkkal búcsúztassuk a színpadról remélhetőleg levonuló Gar Formant és John Paxsont, minden reményem szerint ugyanis ők az idény végén távoznak a Bullról, nélkülük pedig elindulhat egy ésszerű "rebuild" jövőre Butler, Robin Lopez és a fiatalok köré építkezve. Mert ebben a nyárban minden volt, csak ész nem...