40 év felett is van élet az NBA-ben

Mint azt látni fogjuk, egy-két kivételtől eltekintve jellemzően csak a játék legnagyobb alakjai között találunk olyanokat, akik a negyedik X-en túl nem csak, hogy még aktívak maradtak, de produktívan is tudtak még teljesíteni a pályán.

Ha már a "játék legnagyobb alakjai" kifejezés elhangzott az imént, kezdjük akkor a legeklatánsabb példával, Michael Jordannel. A Levegő Ura utolsó szezonja, a 2002/2003-as idény során, 2003 februárjában töltötte be a 40-et. Ez azért is jött kapóra neki, mert egy nagy rakás olyan rekordot állíthatott fel, amely a 40. életév betöltésével kapcsolatos: ő lett például az első olyan játékos, aki 40 évnél idősebben 40 pontot ért el egy meccsen, 2003. február 21-én 43 pontot szórt a New Jersey ellen. Egy 40. évet betöltött ember sem átlagolt továbbá 20 pontot egy szezonban, Jordan ezt az idényt pedig pontosan 20.0 pontos meccsenkénti átlaggal zárta. Csapatszinten azért sok folyománya e teljesítménynek nem feltétlenül volt, az ekkoriban már a Washington Wizardsban kosarazgató MJ playoff-részvétel nélkül kellett, hogy zárja karrierjét, ahogyan nem is olyan rég Kobe Bryant tette azt.

A Jordan-korabeli Utah Jazz két legendája, Karl Malone és John Stockton egyaránt termékeny játékosok maradtak 40 éves koruk után is. Az 1962 márciusában született Stockton utolsó idénye Jordanhez hasonlóan szintén a 2002/2003-as volt, a szezon során már a 41-et is betöltő irányító mind a 82 alapszakasz-meccsen pályára lépett, közel 11 pontot és 8 asszisztot átlagolva, ami legalábbis megsüvegelendő. Az 1963 júliusi születésű Malone pedig még 2003/2004-ben is játszott, 2003 nyarán igazolt ugyanis, 18 év után elhagyva a Jazzt, a Los Angeles Lakershez, első bajnoki aranygyűrűjét hajszolva. A szezon azonban nem sikerült úgy, ahogy arra a "Postás" számíthatott, nem csak karrierje első komoly sérülését szenvedte el, de Kobe Bryanttel is tengelyt akasztott, aki rossz néven vette ugyanis, hogy Malone állítólag túlontúl heves érdeklődést mutatott a felesége, Vanessa iránt. A Lakers ugyan bejutott a 2004-es nagydöntőbe, de azt meglepetésre elbukták a Detroit ellen, és bár az öreg Karlnak még egy év hátra lett volna a szerződéséből, és a térdsérülése is meggyógyult, a Kobe-affér hatására és a 2004 nyarán széthulló Lakers láttán inkább visszavonult. Pedig a 2004/2005-ös szezon során állítólag a San Antonio Spurs és a New York Knicks is megkereste a továbbra is energikus tenyészbika fizikumú Malone-t, hogy játsszon náluk, mindhiába. Megjegyzendő, a Spurs ugyebár bajnok lett 2005-ben. Ha Malone hallgatott volna Gregg Popovich hívó szavára...

Csak egyetlen ember szerzett a liga történetében több pontot Karl Malone-nál, ő pedig köztudottan Kareem Abdul-Jabbar. A horogdobások ura 20 szezont húzott le a ligában, 41 évesen is a Lakers kezdőcentere volt az 1988-as döntőben, amit a Detroit Pistons ellen nyertek meg az aranysárga-lilák, sőt még egy évvel később, 42 évesen is ott volt végig a parketten a nagydöntőben, amely az előző évi visszavágója volt, csak ezúttal a Pistons győzedelmeskedett, véget vetve ezzel Kareem patinás karrierjének és a "Showtime" Lakers-korszaknak is. Jabbar egyébként az első játékos volt a liga történetében, aki 20 szezonban lépett pályára, és 40 év felett lejátszott mindkét szezonjában beválogatták az All-Star-gálára, 18 All-Star szereplésével szintén csúcstartó jelenleg is (bár ezt a csúcsot Kobe Bryant az idén beállította).

43 éves koráig játszott az NBA-ben Jabbar kortársa és legnagyobb ellenfele a '80-as évek Lakers-Celtics csatáinak folyományában, Robert Parish. A Boston centereként legendássá vált "Főnök" (sztoikus nyugalmat árasztó tagbaszakadt karaktere miatt nevezték el, a Száll a kakukk fészkére c. regény és film szereplője nyomán, "The Chief"-nek) 40 évesen, 1993/1994-ben még kezdőjátékosa volt a Celticsnek, és ezt követően előbb még két szezont lehúzott a Charlotte Hornetsben, majd a Chicago Bullstól vonult vissza 1997-ben. A Bullsnál természetesen már sokadik cserejátékos volt csak ekkor, de mindenesetre bajnoki címet ünnepelhetett utolsó szezonja végén is (ahogy azt a '80-as években a Bostonnal háromszor is tehette). Parish, Abdul-Jabbar fent említett rekordját megdöntve, 21. NBA-szezonja után vonult vissza, ezt a rekordot pedig az idén beállította, és jövőre megdöntheti Kevin Garnett, ha a 2016/2017-es idényben is pályára lép, márpedig erre készül, ha hinni lehet a Minnesotából származó híreszteléseknek.

A modernkori NBA legidősebb játékosa szintén egy center, az 1962 szeptemberi születésű Kevin Willis, aki 2003 nyarán, 40 évesen még a San Antonióval szerzett bajnoki címét ünnepelte, majd még egy szezont a Spursnél, egyet pedig az Atlantánál töltött, mielőtt 2005-ben, 42 évesen visszavonult. Másfél év kihagyás után, 2007 tavaszán aztán reaktiválta magát, és a Dallas Maverickstől kapott szerződést, ahol 5 alapszakasz-meccsen játszhatott is 44 évesen. Ezzel pedig még mindig nem ő az abszolút korrekorder, az ugyanis egy Nat Hickey nevű úriember. Az 1902-ben született, 1979-ben elhunyt Hickey a Providence Steamrollers nevű, régesrég megszűnt ódon NBA- (akkori nevén BAA-) csapat játékos-edzője volt 1948-ban, amikor két nappal 46. születésnapja előtt egy meccsre pályára küldte saját magát, ezzel mind a mai napig ő tekintendő a valaha volt legidősebb NBA-játékosnak. Hasonlót produkált Bob Cousy, az '50-es, '60-as évek nagy Boston Celticsének Hall of Famer irányítója, aki az 1969/1970-es szezonban, 41 évesen a Cincinnati Royals játékos-edzőjeként lépett 7 meccsen pályára (mindezt úgy, hogy eredetileg már 1963-ban visszavonult, tehát 6 év kihagyás után érezte ezt a visszatérést jó ötletnek).

Na de térjünk is vissza az NBA-történeti régmúltból a közelmúltba. Vegyük például Dikembe Mutombót, a kongói center szintén egészen 42 éves koráig aktív volt. A Houston Rocketsnél töltötte karrierje utolsó éveit 2004 és 2009 között, Yao Ming gyakori sérülései miatt még 40 felett is gyakorta kezdőként léphetett pályára, sőt, 2007 márciusában, közel 41 évesen volt például 22 lepattanós mérközése is, ezzel messze ő legidősebb játékos, aki valaha 20 lepattanó felett szedett egy meccsen.

És hogy pár példát említsünk az egészen közelmúltból is, itt van például a 2012/2013-as szezon, amelynek során a New York Knicksnél Jason Kidd és Kurt Thomas, a Los Angeles Clippersnél Grant Hill, a Miami Heatnél pedig Juwan Howard szerepelt 40 évesen, mindannyian pályafutásuk utolsó idényét futva. Howard speciel már akkor is inkább egyfajta segédedző volt, aki 7 meccsen azért pályára lépett, és bajnok is lett a szezon végén a Heattel, ahol azóta is tényleges segédedzői pozíciót betöltve dolgozik. Kidd és Thomas részesei voltak a Knicks mai napig utolsó playoff-szereplése kiharcolásának, bár a rájátszásban az addig egész szezonban megbízhatóan teljesítő Kiddet hirtelen utolérte 40 évének súlya és lényegében csődöt mondott, Thomast pedig azután, hogy 2013 márciusában törött lábbal is végigjátszott egy meccset, a Knicks kitette a keretéből a playoff előtt, hogy a helyére egy egészséges játékost tudjanak igazolni. Grant Hill pedig, akinek Hall of Fame-kinézetű karrierjét annak potenciális zenitjén egy igen csúnya és éveken át húzódó bokasérülés-kálvária helyezte át a "what if?" kategóriába, sajnos nem sok sót evett már meg a Clippersnél 40 évesen.

A kétszeres MVP irányító, Steve Nash szintén betöltötte már a 40-et utolsó idényében, 2014 márciusában, de pályára lépni egész szezonban 15 meccsen tudott mindössze állandó sérülései miatt a Lakersnél. És hogy maradjunk az irányító pozíciónál, visszakanyarodva egyúttal végül Tim Duncanhez is, ne feledjük: 40 évével jelenleg nem Duncan a liga legidősebb játékosa, hanem tulajdon csapattársa, a szezon közben a Minnesotától a Spurshöz érkezett rafkós játékmester, Andre Miller, aki 40. születésnapját március 19-én ünnepelte.