A Celtics, az ABA és a Bucks legendái

A hétvégén volt 97 éve, hogy megszületett az NBA történetének (talán) legnagyobb "nem játékos" alakja, a Boston Celtics legendája, Red Auerbach. 65. születésnapját ünnepelte tegnap az ABA történetének egyik legdominánsabb játékosa, az NBA-ben is komoly nyomokat és máig fennálló rekordot is elérő Artis Gilmore, és szintén tegnap volt születésnapos (57) a 80-as évek Milwaukee Bucksának vezére, a liga történetének egyik legjobb védőjátékosa, Sidney Moncrief. Az ő pályafutásukra tekintünk most vissza!

1917. szeptember 20-án, Brooklynban született Arnold Jacob Auerbach. 1941-ben végzett a George Washington egyetemen, és ezt követően azonnal edzőnek állt. Előbb két középiskolában volt vezetőedző, majd a tengerészetnél dolgozott három évig. 1946-ban a Washington Capitols trénere lett, és a BAA-ben három évig ő irányította az együttest. 1949-ben összeolvadt a BAA és az NBL, Auerbach pedig a Tri-Cities Blackhawkst irányította az "új" liga, az NBA első szezonjában. Egy év után azonban innen is távozott - előbbi munkahelyén és itt sem sikerült kijönnie a tulajdonossal -, 1950-ben pedig elkezdődött a bostoni korszaka, ami legendássá tette.

Az első hat idényben a PO-ban egyáltalán nem sikerült komoly sikereket elérnie a Bob Cousy - Bill Sharman - Ed Macauley későbbi Hall of Fame trióval. Jött azonban az 1956-os draft, ahol a második helyen Bill Russellért cserélt Auerbach - többek között Macauleyt feláldozva -, és megszerezte még Tom Heinsohnt és KC Jonest is, újabb három későbbi Hall of Famert. Az eredmény ismert: a következő 10 idényből 9-szer a Celtics nyerte a bajnokságot - csak 1957/58-ban nem.

Auerbach befejezte az edzősködést 1966-ban, a bostoni franchise GM-je lett, így még 6 bajnoki címet nyert 1984-es pozícióváltásáig (1967/68, 1968/69, 1973/74, 1975/76, 1980/81, 1983/84). Nem volt vége azonban a bostoni korszakának, hiszen 1984-től a gárda elnöke volt, egészen 2006-os haláláig. Mivel 1985/86-ban is bajnok lett a Celtics, így 29 év alatt 16 elsőséget gyűjtött be a franchise-zal, minden idők egyik legnagyobb alakja ezzel az NBA történetében, akit nem a kosárpályán mutatott eredményei miatt ismerünk.

Ő volt az első 1950-ben, aki afroamerikai játékost draftolt (Chuck Cooper), 1964-ben pedig az első olyan csapatot küldte pályára, ahol a kezdőötösben mindenki afroamerikai volt. 1965-ben volt az év edzője - a díjat 1967-ben róla nevezték el -, 11-szer irányított csapatot az All-Star gálán (1957-67), 1980-ban pedig az év legjobb vezetőjének is megválasztották. A Celtics a 2-es mezszámot vonultatta vissza 1985-ben Auerbach tiszteletére, ezzel jelezve, hogy ő volt a franchise töténetének második legfontosabb személye - az első Walter Brown, aki megalapította a klubot. A győzelem kulcsát a védekezésben, a csapatmunkában és a gyorsindításokban látó Auerbach 2006-ban, szívrohamban hunyt el. Isten nyugosztalja!

 

1949. szeptember 21-én látta meg a napvilágot az ABA és a Kentucky Colonels egyik legnagyobb figurája, Artis Gilmore. Két évig egyetemi előkészítőre járt, majd két évet húzott le a Jacksonville egyetemen (1969-71). 1970-ben az NCAA nagy tornájának döntőjéig vezette csapatát, ahol ugyan kikaptak a UCLA Bruinstól, de Gilmore mély nyomokat hagyott az emberekben. A két idény alatt egyike lett annak az öt játékosnak az egyetemi kosárlabdázás történetében, akik teljes egyetemi karrierjük alatt 20 pont és 20 pattanó fölött átlagoltak - 22.7-es pattanóátlaga máig fennálló rekord az NCAA legmagasabb, Div. 1-es osztályában.

Az 1971-es NBA draft 7. körének 117. helyén vitte el a Chicago Bulls, de ekkor már tudható volt, hogy az ABA drafton lefoglalta játékjogát a Kentucky Colonels, akik rekord összegnek számító pénzt fizettek neki azonnal. Meg is érte a befektetés: első évében rögtön 23.8 pontot, 17.8 pattanót és 5.0 blokkot átlagolt 59.8%-os mezőnypontossággal - ez utóbbi kategóriában, illetve a pattanóknál ligaelső lett, így nem meglepő, hogy az Év Újonca díj mellett megnyerte az alapszakasz MVP címet is.

Az ABA-ban töltött öt szezonja maradéktalanul sikeres volt, hiszen általában 20-24 pontot mellet 15.5-18.5 pattanót tett a közösbe meccsenként. Négyszer nyerte meg a pattanókategóriát az öt év alatt, mind az ötször ott volt az All-Star gálán, az All-NBA első ötösében és az első idényt leszámítva az All-Defensive első ötösben is. 1973/74-ben az All-Star gála legértékesebb játékosa lett, az 1975-ös ABA rájátszásban pedig csapatával ért fel a csúcsra, bajnok lett a Kentuckyval, gyakorlatilag tehát mindent megnyert, amit meg lehetett.

Az 1976-os ABA-NBA összeolvadáskor a Colonels megszűnt, így a Chicago Bulls az ún. ABA dispersal drafton lefoglalta újra a játékjogát, ezúttal az 1/1-gyel. Átlagai főleg pattanózásban estek vissza, de meccsenként 18-23 pontot és 10-13 pattanót így is "bevállalt" a Bullsnál töltött hat idénye során, és négyszer meghívták az NBA All-Star gálájára is. 1982 nyarán a San Antonio Spurshöz cserélték, ahol öt évet töltött el. Az első három szezonban tartotta átlagait, és kétszer meg is hívták az All-Star gálára - utoljára a Spursnél töltött negyedik évében -, aztán elkezdett meredeken esni teljesítménye. 1987-ben visszacserélték a Bullshoz, ahonnan szezon közben a Bostonhoz került. 1988 nyarán befejezte NBA pályafutását, egy évet lehúzott még Olaszországban, majd visszavonult.

Játékos-pályafutása befejezését követően a Jacksonville-i közösségben folytatott aktív munkát, dolgozott például egykori egyetemén, illetve annak meccsein kommentátorként is. 2011-ben beválasztották a Hírességek Csarnokába. Chicagói utolsó két, illetve San Antonio-i első két idényében a liga legjobb mezőnyszázalékait produkálta, négy egymást követő szezonon keresztül, és egyébként is a hatékonyság mintapéldája volt az "A-Train" becenévre hallgató kosaras, hiszen NBA-s karrierátlaga 59.9% a mezőnykísérleteket tekintve, ez a valaha volt legjobb mutató a liga történetében.

 

Az 1957. szeptember 21-én született Sidney Moncriefről és a Milwaukee Bucks 1970-es évek végi és '80-as évekbeli korszakáról három éve már megemlékeztünk egy kicsit részletesebben is. Az egyetlen játékos, aki nem magasemberként nyert egynél több Év Védője díjat, az első két ilyen "trófea" elhódítója, 2011-ben tért vissza a Buckshoz segédedzőként, 2013 óta azonban az FSN Wisconsinnak dolgozik elemzőként és szakkommentátorként a Milwaukee mérkőzésein. Isten éltesse őt és Gilmore-t is!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus