A centerek játékának változása Hakeem szemszögéből

A small ballt és mostani korszak játékát sokan az igazi centerek halálának tartják - nincs azonban közöttük Hakeem Olajuwon, aki szerint pont hogy felszabadultak az ötösök manapság. A Players' Tribune legutóbbi cikkében az ő véleményét olvashatjátok (érdemes egyébként átfutni a teljes anyagot, hiszen nem teljes fordítást közlünk).

Olajuwon mesélt arról, mennyire nagyra tartotta Gary Paytont - aki egyébként folyamatosan óriási problémákat okozott nekik az egymás elleni meccseken -, hogy rendszeresen a palánknak háttal játszik, a gyűrű közelében, miközben irányító volt. Azért csodálta a Seattle Supersonics ikonját, mert nem akart csak hátvéd lenni, ő pedig sosem akart csak center lenni. Soha senki nem mondta neki, mit jelent ötösnek lenni, hogyan kellene játszania. Úgy érkezett Amerikába 18 évesen, hogy egyetlen NBA meccset sem látott és nem ismert egyetlen NBA játékost sem. 17 évesen volt először a kezében kosárlabda, de jól is jött neki, hogy  szinte semmit nem tudott a sportágról.

Nem volt semmiféle tudása, így előítélete sem - mikor mondták neki, hogy játsszon centerben, fogalma nem volt, mire gondolnak. Az első egyetemi éve előtti nyáron mondta neki az edzője, hogy maradjon a festékben, de ő ezt nem nagyon akarta. Látta, mennyire kreatívak a hátvédek, a palánk alatt viszont unalmas volt a játék - ő szeretett volna folyamatosan kint és bent is játszani, a pálya minden pontján, ezért fejlesztette magát.

Nemcsak a magasembereknek előírt tréningeket végezte el, hanem a labdakezelésén, a középtávoli tempóján, a passzolásán és a lábmunkáján is dolgozott. Ha egy lassabb ember védekezett ellene, kicsalta a komfortzónájából, és átdobta vagy kicselezte, ezzel szabadútja volt a gyűrűig. Ha kisebb volt az embere, jöhetett a játék a palánknak háttal, pozíciófogás és centermunka. Korábban focizott, és rájött, hogy egy dologban megegyezik a két sportág: mindenki annyit tud, amennyit a védelem enged neki. Az edzők pedig rájöttek, hogy nem szabad neki megmondani, hogy hol játsszon.

Két héttel korábban a Golden State Warriors és a Houston Rockets első körös párharcát nézte a barátaival, a téma pedig erre a képre terelődött, amin Shaquille O'Neal védekezett ellene az 1995-ös nagydöntőben, a triplavonalnál. Sokat nevetgéltek, hogy akkor ők találták fel a small ballt, valaki egy triplát is utánzott az ő mozdulatával, de mindig is jó emlékei voltak a képről, illetve arról, hogy az egész közönség őrjöngött, mikor megkapta a triplavonalnál a labdát - akkoriban a centereknek jól definiált szerepük volt, és nem ez.

Beszélt ezt követően a régi nagyokról, Shaqről, Dikembe Mutombóról, David Robinsonról, Patrick Ewingról, de előkerült Yao Ming és Michael Jordan is - azokat a dolgokat említette Hakeem, amik miatt nagyszerű játékosok voltak, majd rátért a lényegre: 1995-ben nagyon ritka volt, hogy két center a periméteren játszik, míg manapság már hátvédként is tudni kell kosarazni ahhoz, hogy a ligában maradhassanak.

Sokan kérdezik, hogy vége van-e a domináns magasemberek korának, és rengetegen úgy gondolják, hogy a jól dobó hátvédek ligája lett az NBA a small ball miatt, de ha valaki Steph Curryre és Klay Thompsonra koncentrál csak, akkor Olajuwon szerint lemarad a lényegről. Az alacsony szerkezet ugyanis sztárt csinált a kisemberekből, de számára az a legnagyobb dolog, hogy a magasembereknek többé nem a szokásos feladataik vannak csak, nincsenek a festékbe kényszerítve.

Olajuwon szerint a small ball nem a magasemberek halálát jelenti, hanem azoknak a berögzült gondolatoknak az elfelejtéséhez fog vezetni, amiket a különböző posztokról, illetve az ott játszók szerepéről gondolunk. Mindenki szereti az egyes korszakokat összehasonlítani, és szerinte nagyon könnyen elképzelhető, hogy a mai magasemberek sokoldalúbbak, mint bármelyik elődjük - Draymond Greent és LaMarcus Aldridge-et hozta példának, akik úgy játszanak, mint a hátvédek.

A houstoni legenda szerint imádná a mai NBA-t, mert az olyan, mint amikor először megérkezett Amerikába, és semmit nem tudott a centerposztról. Úgy tett, mintha hátvéd lenne, de igazából soha nem akarta, hogy egyetlen posztra beosszák. Nagyon szívesen játszana emiatt még ma is - nagyon sajnálja például azt a játékost, akinek Greent kell védenie, mert olyan, mint egy 208 centi magas Gary Payton. Azt nem tudja, mennyi ilyen stílusú kosaras lesz az idő előrehaladtával, de annyi biztos, hogy ő nagyon fog rájuk figyelni.
 

Azt pedig már én teszem hozzá: a sok "régen minden jobb volt" megszólalás, korábbi sztárok igen csak "savanyú a szőlő" kommentje után nagyon üdítő kivétel volt minden idők egyik legnagyobbjától ez az írás.