A megérzés

Elképzelt történet Kevin Durant és a Thunder szakításáról – a valósággal való bárminemű egyezés pusztán a véletlen műve

 

Sam Presti letette a telefont és elégedetten tápászkodott fel irodájának kényelmes karosszékéből, a bárszekrényhez sétált, és bár nem szokott inni, töltött magának egy dupla whiskey-t. Elmélázva forgatta poharában az aranyszínű italt, és az ablak alatt elterülő Thunder-edzőpályát nézte, miközben arra gondolt: furcsa lesz a következő szezon. Nem elsősorban a meccsek, hiszen az elmúlt években Kevin sokat volt sérült, nélküle kellett boldogulnia Scottnak – sokkal inkább az edzőtermi hétköznapok változnak meg. Kevin mellett nem lesz itt Serge sem; a változás előszele már most érezhető.

A tegnap nagyon rossz volt. Kevin felhívta, és elmondta neki, amire igazából már számított valahol, de jó szokásához híven egészen addig nem akart vele foglalkozni, amíg nem vált biztossá. A rá mindig is jellemző türelem, illetve a kapkodás teljes hiánya most jól jött neki, hiszen percekkel a Nagy Bejelentés után elkezdtek körözni a héják Oklahoma felett – a rivális GM-ek egy-két sajnálkozó mondat után gyorsan a lényegre tértek: "Mi lesz Russ-szal? Mozdítható? Mennyiért? Mikor?"

Senkinek nem mondott semmi lényegeset - ahogy kell, rutinos rókának mutatta magát, akit nem ingat meg holmi MVP-k eligazolása. De azért most már lassan bevallotta magának, hogy KD hívásakor úgy érezte magát, mint az első egyetemi vizsgája előtt: összeszorult gyomor, beszűkült tudat, a "csak essünk már túl rajta" mondat mantra-szerű ismétlődése a gondolataiban. Az első sokk után azonban pontosan érezte, hogy KD valamit nem mond el. Mármint pontosan azt mondta, amire számított: igen, Russ kezelhetetlen, igen, túl sok időt adtak Scottnak, és igen, amikor Serge elcseréléséről kérdezték a véleményét, ott megtört benne valami. Ugyanakkor kilenc év az kilenc év, és ennyi idő alatt azért meg lehet ismerni egy játékost, mint embert, és Presti érezte, hogy Durant most úgy beszélt vele, mintha az ügynöke által betanított szöveget mondaná fel.

Nem amiatt nem tudott egész éjjel aludni, mert a csapat egyik alappillére eligazol, hanem emiatt – jártak a gondolatai, hogy vajon miért döntött így Durant, ahogy. Úgy ismerte, mint aki hűséges a régi helyekhez – ezért is merült fel korábban Washington, mint új csapat. Szerencsére a fővárosiak előadták ugyanazt, amit az elmúlt szűk 40 évben: a legrosszabbkor sikerült elbaltázniuk az addig látszólag szépen haladó csapatépítést, így abban biztos volt, hogy KD oda nem fog elmenni. Presti a Warriors-szal nem is nagyon foglalkozott, annyira szürreálisnak tűnt, hogy oda igazolhat Durant – ott van a Splash Brothers, a tenyérbe mászó Draymond Green, akitől KD mentalitása annyira messze áll, amennyire csak lehet. Persze, ők kicsit jobban nyúltak bele a kezdő vezetőedző kiválasztásába (ezt csendben bevallotta azért magának), de azt minden elemző leírta, hogy a labdákat lehetetlen lenne elosztani, ha ő odaigazolna, és a védekezésben is lenne bőven kérdőjel. Persze a siker nagy vonzerő, és Bob Myers nagy mágus, amikor a fizetésekkel kell bűvészkedni, de valahogy a GSW mindig a radar alatt repült, legalábbis ő így érezte – és soha nem csalódott még a megérzéseiben.

Ma reggelre megerősödött benne a gondolat, hogy itt pénzről van szó – de nem fizetésről, hanem reklámszerződésekről. Egészen pontosan egy reklámszerződésről, a legnagyobbról. Két hónapja már, hogy visszavonult Kobe, és ezzel megüresedett egy hely a Legnagyobb Cipőgyártó portfóliójában. Bár KD eddig is tagja volt a Legnagyobb Cipőgyártó triumvirátusának, mindig harmadikként kezelték, hiába MVP-cím, gólkirályságok: LeBron és Kobe mögött háttérbe szorult. Most viszont beleköptek a piacvezető levesébe, futólag Presti is látta a híreket az elmúlt hónapokban: az aktív játékosok között sokáig úgy tűnt, hogy LeBron első helye megingathatatlan, aztán jött Curry, és itt is elkezdte átírni a rekordokat. A GM mindig tendenciákban, fejlődési pályákban gondolkodott (anélkül nem is tudott volna halomra draftolni későbbi klasszisokat), látta, hogy Curry cipőeladásai üstökösként lőttek ki, és azt is, hogy LeBron elérte a plafont – ennél népszerűbb sosem lesz, innen már csak szépen lefelé vezet az út, mint Kobe-nak az elmúlt években.

A délelőtti kávé-zuhany után felfrissülve belevetette magát a munkába – a titkárnője legnagyobb meglepetésére azonban a főnök a franchise történetének egyik legnagyobb megrázkódtatását követő reggelen cipőeladási listákat, sportruházati rangsorokat és ebből készült összehasonlító táblázatokat kéretett be, és meghagyta, hogy GM-eknek "nincs bent". Presti kicsit kuncogott is, amikor egyedül maradt nap közben, látva titkárnője "OK, végül is te vagy a főnök" ábrázatát. Tudta, hogy igaza van, és a számsorok is megerősítették az elképzelését: itt "nem nő, hanem cipő" van a dologban. Egyértelművé vált számára, hogy a Legnagyobb Cipőgyártó az "oszd meg és uralkodj" ősi római hitvallást akarja alkalmazni. Túl jól megy az egyik riválisnak? Vigyük oda a csapatához az egyik legjobb emberünket, aki majd szépen elszipkázza a piac egy részét. Ráadásul Steph ugyanolyan "jófiú", mint Kevin, még az is előfordulhat, hogy KD lesz idővel a csapatban az alfahím – onnantól kezdve pedig be fog indulni a marketinggépezet, felemeli Kevint és eltapossa Curry-t…

Délben elhatározta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból: felhívta KD-t, és gratulált neki az új cipő-szerződéséhez. Azt kapta, amit várt: nem a "miről beszélsz?" rácsodálkozást, hanem a "köszi, de ezt honnan a viharból tudtad meg?" meglepődést. És innen már nem volt megállás, igazán nyeregben érezte magát: videó-hívást kezdeményezett a Legnagyobb Cipőgyártó értékesítési vezetőjével, ahol megjátszotta a sértődött és átvert klubvezetőt, aki egy félmondatra van attól, hogy felhívja a sajtót - addig verte a tam-tamot, addig sírt, fenyegetőzött és könyörgött felváltva az összes vezetőnél, amíg el nem érte azt, amit akart.

Hosszú délután volt, sőt, hosszú 24 óra, de most úgy érezte, hogy megmentette a franchise jövőjét. Durant soha nem fog már visszajönni ide, mint tette azt LeBron Clevelandben, de egy utolsó hasznot még hajtott az, hogy Presti felépítette őt, mint játékost és szupersztárt. A GM úgy érezte, Durant döntése és az azt követő 24 óra segített neki abban, hogy igazi nagypályás vezető váljon belőle: könyörtelenül kitaposta magának azt, amit akart, és nem érzett bűntudatot azért, mert kihasználta a helyzetet. Már csak egy hívás van hátra.

Letette a kezében felmelegedett whiskey-t az asztalra, kikereste Russ számát a híváslistából, megnyomta a gombot, majd amikor Westbrook beleszólt a telefonba, lassan, de határozottan elkezdte mondani:

- Russ, beszélnünk kell a jövődről. Most, hogy Kev és Serge eligazolt, biztosan úgy érzed, hogy csak bizonytalanság vesz körül. Ez az érzés most el fog múlni, ugyanis szeretném, ha meghosszabbítanád a szerződésedet. Ne szakíts félbe – igen, nekem az is megfelel, ha csak jövő nyáron. Ha kell, írásba is adom azonnal, hogy meg fogod kapni az ötéves maximumodat. Igen, tudom, hogy a csapat gyengült, de ismersz: meg fogom oldani ezt a problémát. Szóval csak annyit akartam mondani, hogy ne aggódj. Bocs, még egy apróság jutott eszembe: hogy állsz most a cipőszerződéseddel és a saját ruhamárkád felfuttatásával? Csak azért kérdezem, mert ha megkötöd nálunk az 5 éves maximumot, akkor lenne itt egy lehetőség…

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus