A playoff első két körének Top10 nemzetközi játékosa

Véget ért az NBA playoffjának második köre, a főcsoportdöntők előtt ideje számba venni, hogy ki mit tett le az asztalra. Ezúttal a tengerentúli szakzsargonban csak nemzetköziként (international) jelölt játékosokkal foglalkozunk. 

A cikk elolvasása előtt érdemes tudni, hogy itt olyan játékosokat nem vettünk figyelembe, akik az amerikai egyetemi rendszeren keresztül kerültek be az NBA-be, vagyis "tisztán" olyan kosarasokat rangsoroltunk, akik egyenesen külföldről (jellemzően Európából) kerültek a ligába. Ennek megfelelően például Ben Simmons, Joel Embiid, Tristan Thompson vagy Andrew Wiggins nevével maximum csapattársaik vagy ellenfeleik értékelésénél találkozhatunk. 

10. Manu Ginobili

Borzasztó nehéz éve volt a San Antoniónak (Leonard-saga, rengeteg sérülés, Gregg Popovich családi tragédiája), Aldridge mellett egész szezonban egy stabil pont akadt a gárdában, az idén júliusban már a 41-et töltő Ginobili. Az argentin legenda a rájátszásban is mindent megtett, egy meccset leszámítva végig lehetett rá számítani, az egyetlen győzelem is nagyrészt neki köszönhető. Nem tudjuk, hogy valaha látjuk-e még játszani, mindenesetre ha minden idők egyik legjobb hatodik embere nyáron visszavonul, akkor az idei Ginóra szívesen emlékezünk majd. 

9. Marco Belinelli

Belinelli utoljára a 2014-es rájátszásban dobott nagyot, akkor meccsnyerő momentuma is akadt a Heat elleni nagydöntőben. Azóta nem sokat hallottunk felőle, az idei szezont még Atlantában kezdte, ahonnan időben sikerült kimenekítenie őt a Phillynek, Belinelli pedig ezt alaposan meghálálta az első körben, történetesen éppen a Miami ellen. Hozta, amiben jó: 16.6 pontot átlagolt, kétszer 20 pont fölé is jutott, de akadt 5 gólpasszos meccse is. Ha csak az első kört kellene értékelni, a 32 éves triplagyáros jóval előrébb végzett volna, de sajnos az összképbe belerondít a Boston elleni második kanyar, ahol rutinos rókaként neki kellett volna előlépni, amikor fiatal csapattársai megzavarodtak. Ez nem igazán sikerült, pontátlaga drasztikusan visszaesett (9.2 pont), ahogyan mezőnymutatója (45.2 – 34.1) is, a párharc záró, ötödik mérkőzésén már mindössze 11 percig tarthatta pályán Brett Brown. 

8. Bojan Bogdanovic

Bár a Pacers nem élte túl az első kört, hét kőkemény meccsre kényszerítették a Clevelandet, amit alaposan felértékelt az, hogy ezt követően Jamesék simán kisöpörték a keleti első Torontót. Bogdanovic valódi vezérként játszott, a harmadik meccsen 30 pontot, közte hét triplát vágott be, összességében közel 38%-kal célzott kintről, 12.4 pontot átlagolt. Ami miatt bekerült a Top10-be, az a védekezése volt, az NBA-ben a testalkata miatt eleve hátrányból indul, de ezt lelkesedéssel, hajtással végig igyekezett kompenzálni, többnyire sikeresen. 

7. Jonas Valanciunas

A litván center a Wizards elleni nyitó párharcban nagyszerűen játszott, majdnem 58%-kal célzott mezőnyből, három triplakísérletéből kettőt bevágott, emellett közel 87%-kal büntetőzött. 13.5 pontja mellé 9.3 pattanót átlagolt és kiosztott 1.3 blokkot is – ami a számok értékét növeli, hogy mindezt meccsenként 24 és fél perc alatt hozta össze. A második kanyarban is mindent megtett a Cavaliers ellen, 24.3 perc alatt dupla-duplát átlagolt (16.3 pont, 12.3 pattanó), mellette 1.8 blokkot osztott ki, emellett 50 százalékkal mezőnyözött és 79%-kal büntetőzött. Megtette, ami tőle telt, az már nem az ő hibája, hogy az azóta menesztett Dwane Casey megint nem használta többet támadásban, illetve hogy a Cavaliers small-ballja ellen inkább Ibakát választotta. 

6. Dario Saric

A másodéves horvát tehetség idén megvillantotta, hogy miért tartják az új Toni Kukocnak, elképesztően sokoldalú játékos, emiatt az edzői stábnak nem volt nehéz dolga beilleszteni Embiid és Simmons közé. A Miami elleni párharcban az első három meccsen (ne feledjük, ez karrierje első három playoff-meccse is!) elérte a 20 pontot, jól lepattanózott, gólpasszokat adott, sőt volt egy 4 szerzett labdás teljesítménye is. A párharc utolsó két meccse nem sikerült extrára, szenvedett a dobásaival, ugyanakkor így is 16.6 pontot, 6.8 pattanót és 3.4 gólpasszt átlagolt. A Boston elleni második körben aztán bizonyította, hogy mennyit számít az, hogy ez már a hatodik profi szezonja, már 2014-ben ABA Liga MVP és ABA Liga Final Four MVP is volt. A Boston ellen Simmons gyengélkedése miatt elő kellett lépnie, és ezt meg is tette, rengeteget javított a dobási hatékonyságán (39.2 – 45.5), 40 százalékkal triplázott és majdnem megduplázta a kiharcolt büntetők számát. Emellett 7.8 pattanója, 3.6 gólpassza és 1.2 szerzett labdája is akadt. A Celtics ellen a két utolsó meccsen, amikor már a túlélés volt a tét, ligaelit szintet hozott: átlagban 26 pont, 9 pattanó, 4 gólpassz, 1 blokk és 1 szerzett labda került a neve mellé, közel 55%-os mezőnymutatóval, 4/6-os triplázással és 14/17-es büntetőzéssel. 

5. Joe Ingles

Az ausztrál kiscsatár-mindenes kínai-spanyol-izraeli kitérők után került az NBA-be, nem szokványos történet az övé. Az elmúlt három évben kiegészítő volt a Jazzben, Gordon Hayward távozása után viszont 30 évesen megkapta a kezdő pozíciót, egyben élete lehetőségét, és élt is vele. Az alapszakaszban egyetlen meccsről sem hiányzott, 11.5 pontot, 4.2 lepattanót és 4.8 gólpasszt átlagolt, egyúttal ő lett a Utah glue guy-a, aki „összeragasztja” a csapatot. Ingles a playoffban is bizonyított, a Thunder ellen 14.2 pontja mellett 3.5 pattanót és 3.2 gólpasszt hozott össze, tette mindezt majdnem 47 (!) százalékos triplázással – no de nem is emiatt marad emlékezetes az a párharc, hanem Paul George miatt, akit több meccsen is leradírozott a pályáról. A második körben Ricky Rubio kidőlése miatt nem maradt sok esélyük a Houston ellen, de ez legkevésbé Ingles-ön múlt, növelte az átlagait (15 pont, 5.4 pattanó, 3.6 gólpassz), majdnem 51 százalékos mezőnymutatót hozott össze, és a triplája is majdnem 44%-os maradt. Kiemelkedő volt a párharc második meccsén, ahol 27 pontot vágott be 7/9-es triplázással, óriási szerepe volt abban a győzelemben. 

4. Nikola Mirotic

Belinellihez hasonlóan őt is ki kellett menteni előző állomáshelyéről, hiszen a szezon előtt azzal került be a hírekbe, hogy csapattársa, Bobby Portis kiütötte egy edzésen... New Orleansban aztán rögtön otthonra talált, átvette DeMarcus Cousins elárvult helyét a kezdőben, az alapszakasz végén már több dupla-duplája akadt, a playoff első körében, a Portland ellen pedig fantasztikusat nyújtott a pálya mindkét oldalán. Egyrészt behegesztett 18.3 pontot (a harmadik meccsen kerek 30-at szórt), 57%-kal dobott mezőnyből és 46%-kal triplázott, másrészt letépett 9.5 pattanót, szerzett 1.8 labdát, és kiosztott 2.5 (!) blokkot. A második körben, a címvédő ellen már neki is akadtak gondjai, visszaestek a dobószázalékai, de így is 12.4 pontot és 9.6 pattanót jegyzett, hozta magát. 

3. Rudy Gobert

A francia center az OKC ellen szép számokat hozott (14 pont, 11.2 pattanó, 2 blokk, 1.2 szerzett labda, 61% feletti mezőnymutató), de az ő nagysága nem is elsősorban a számokban mutatkozik meg. A palánk körüli védekezésben hozta a ligaelit szintet, a párharc első meccse után a 107 dobott pont volt a legtöbb az OKC-től, a párharcot lezáró hatodik meccsen mindössze 91-ig jutottak, ebben óriási szerepe volt Gobertnek. Ahogy fentebb már említettük, a Rockets ellen Rubio hiányát már nem tudták elviselni, de Gobert azért itt is rendben volt (12.2 pont, 10.2 pattanó, 2.6 blokk) – külön kiemelendő, hogy (bár kevés kísérletből) a Houston ellen 71.4%-kal (!) dobott mezőnyből. 

2. Giannis Antetokounmpo

A Görög Szörny a szezon kezdete előtt vesztette el édesapját, ennek ellenére karrierje legjobb évét tudhatja maga mögött, 26.9 pontot és 10 pattanót átlagolt, emellett kiemelkedő számokat hozott gólpasszban, blokkban és szerzett labdában is, még az edzőváltás sem zavarta meg. A playoff-továbbjutás sem rajta múlt – ahogyan a Cavaliers-Pacers, úgy a Celtics-Bucks párharc vesztes csapatát is felárazza, hogy a következő körben a Boston viszonylag simán jutott tovább a 76ers ellen. Antetokounmpo vezetésével hét mérkőzésig vitte a sorozatot a Bucks, amelyben 25.7 pont, 9.6 pattanó, 6.3 gólpassz, 1.4 szerzett labda és 0.9 blokk került Antetokounmpo neve mellé, mindez 57%-os mezőnymutatóval és 69%-os büntetőzéssel párosult. Ha a Bucks megnyeri a párharcot, illetve Giannis nem 28.6 százalékkal triplázik, akkor első lett volna ebben a rangsorban.

1. Clint Capela

Így viszont nem volt kérdés, hogy az angolai és kongói szülőkkel rendelkező, de már Svájcban született Rockets-center lesz a befutó. Mike D'Antoni megmondta neki a playoff előtt, hogy nem rajta fog múlni, hogy idén bajnok lesz-e a Houston, de ha ő nem hozza magát, akkor biztosan nem lesznek azok, és Capela megértette, miről van szó: maximális erőbedobással tette (és csak azt tette), amiben a legjobb. A Minnesota ellen egyrészt teljesen leszedte a pályáról Karl-Anthony Townst, másrészt 15.8 pontot, 14.2 pattanót és 2 blokkot átlagolt, tette mindezt 67%-os mezőnymutatóval. A védekezésben mutatott klasszis játéka mellett támadásban szinte tökélyre fejlesztette játékkapcsolatát Hardennel és Paullal, az elzárás-leválás játékoknál folyamatosan megoldhatatlan feladatot jelentett. A Wolves elleni teljesítményre rátett még egy lapáttal védekezésben Gobert-rel és a Jazzel szemben, 3.6 blokkot osztott ki, illetve 1.8 labdát szerzett. 

Honorable

Ricky Rubio

Hét évig várt arra a spanyol klasszis, hogy végre playoffban szerepeljen, és megérte várni még akkor is, ha keserédesre sikeredett az idei utószezon, hiszen a Thunder elleni hatodik meccsen megsérült, és a Rockets ellen már nem is játszhatott – emiatt nem is tudtuk betenni a Top10-be, ahol egyébként helye lenne. Az OKC elleni első meccs neki sem sikerült jól, másodjára viszont 22 pontot termelt közte 5 triplával, harmadjára pedig tripla-duplázott, ráadásul 26 pontot szórt. Összességében a 14 pont, 7.3 pattanó, 7 gólpassz és 1.3 szerzett labda parádés, emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy mindezt ki ellen hozta. 

Jusuf Nurkic

A Portlandnek nem úgy sikerült a rájátszás, ahogy tervezték, de ez kevéssé múlt a bosnyák centeren, hiszen labda nélkül ő sem tud alkotni, azt pedig nem igazán tudták hozzá eljuttatni. Így is 11.8 pontot átlagolt, hátul pedig 8 pattanót, 1.3 blokkot és 1.5 szerzett labdát jegyzett – mindössze 23.3 perc alatt! 

Ersan Ilyasova

A "Szabadítsuk ki a Hawks-veteránokat" projekt másik tagja a török erőcsatár, akit szintén Atlantából hozott el a Philly, és fényesen bevált az első körben. A Heat ellen majdnem dupla-duplát átlagolt (10.8 pont, 9.2 lepattanó), 51% felett dobott. A második körben már az ő fénye is megkopott, a Boston ellen jóval kevesebb ideig lehetett pályán tartani, ráadásul a Celtics védekezése nála drasztikusan megmutatkozott, mindössze 33%-al dobott. 

Citromdíjasok

Serge Ibaka

Elképesztően távolinak tűnik, pedig nagyjából három-négy éve ha Ibaka benne volt a fantasy-csapatodban, valószínűleg nyerted a blokk-kategóriát és lepattanózásban is az első háromban végeztél. Ettől a szinttől ma már nagyon messze van a kongói-spanyol erőcsatár, az idei playoff csúnyán beárazta, mint rájátszás-menőt, pedig a Thunderrel anno nagydöntőt is megjárt spílerről beszélünk. Már a Wizards elleni 8.8 pont, 7 pattanó, 1.3 blokk, illetve a 43%-os mezőnymutató is erősen szájhúzós kategória (pláne úgy, hogy a pontátlagban benne van a nyitómeccsen beszórt 23 pont), de a Cavaliers elleni, papíron neki kedvező párharcban bemutatott 8.5 pont, 4.3 (!) lepattanó, illetve 40 százalék alatti dobáspontosság már botrányos. Különösen úgy, hogy ezért 20 millió dollárt kap – jövőre majdnem 22, aztán pedig 23 millió dolláros szerződéssel rendelkezik, lehet vele gondja az új vezetőedzőnek...

Goran Dragic

Szeptemberben Európa-bajnokságot nyert a szlovén válogatottal, bevitte a csapatot a playoffba, ahol nem voltak rossz számai (18.6 pont, 4.6 gólpassz, 47% körüli mezőnymutató), de aki látta a Sixers elleni párharc mérkőzéseit, annak nem kell ecsetelni, hogy milyen szinten tűnt el időnként. Egy franchise playertől, vagy a csapat játékát fazonírozó hátvédtől ennél jóval több kell, ráadásul Dragic lepattanózásban (2.6) és labdaszerzésben (1.0) sem brillírozott, gyakorlatilag semmi extrát nem tudott hozzátenni a Heat játékához. Ebben nyilván benne volt az is, hogy neki nagyon rossz matchup a hasonló méretű irányító nélkül játszó Philadelphia, de olyan játékosról beszélünk, aki már 2010-ben főcsoportdöntőben remekelt,  2014-ben All-NBA harmadik csapatba választották, idén pedig meghívást kapott az All-Star Gálára.

Pau Gasol és Tony Parker

Az egykori Finals MVP és a kétszeres bajnok spanyol magasember kéz a kézben esett ki végleg azok közül a veterán játékosok közül, akik a playoffban még hozzá tudnak tenni – csapattársuk, Manu Ginobili játéka különösen élessé teszi a kontrasztot... Tony Parker a Warriors ellen már csak maximum 17 percet kapott, volt ugyan egy 16 pontos meccse, de semmi hatással nem bírt az eseményekre, azt is simán bukta el a Spurs, ráadásul játékszervezésben, védekezésben sem tud már előlépni. Pau Gasol talán még egy fokkal jobb állapotban van, ő 16-20 percekre fent volt, 4.8 pattanó és a 2.8 gólpassz rendben is van, de a hatpontos átlag hozzá méltatlan. Nyilván az is közrejátszik Gasol gyengébb szezonjában, hogy ő egy pöccre induló rendszerben képes nagyot alkotni, és ez a San Antonio nem az, de sajnos érezhetően sokat lassult is. Parker 36, Gasol 38 éves lesz egyébként a következő szezon kezdetére, sok nincs már nekik hátra az NBA-ből.