A Raptors vajon megtöri a James-átkot?

 

Hogy mi a James-átok?

 

2011: Derrick Rose MVP-szezont fut és a Bulls 1998 után újra a főcsoportdöntőbe jut. A vége sima 4-1, de kirajzolódóban van egy sokáig tartó nagy keleti párharc a Heat és a Bulls között. A sztori vége: 2012-es playoff legelső meccsén Rose térde szétszakad, a Bulls azóta keresi önmagát.

2012: a 2008-ban bajnok, 2010-ben döntős Boston Celtics a Pierce-Garnett-Allen-Rondo négyessel megint nekirugaszkodik, és el is megy a keleti konferencia döntőjéig. A végeredmény 4-3 Jameséknek úgy, hogy a Heat 2-3-ról áll fel, úgy tűnik, a Boston rutinrókáiban még van kakaó. A sztori vége: Ray Allen nem így gondolja, átigazol Miamiba, vele pedig dől a dominó, egy év múlva már a rebuildet kezdik.

2013: a fiatal, pofátlanul sokoldalú, de a playoff-ban kevés rutinnal rendelkező Paul George vezette Indiana Pacers kisebb meglepetésre elmegy a főcsoportdöntőig, ahol mindhárom hazai meccsét meg is nyeri. A végeredmény 4-3 a Heatnek, de kirajzolódóban van egy nagyon izgalmas párharc a Heat és a Pacers között.

2014: a fiatal, pofátlanul sokoldalú, de már PO-tapasztalattal is felvértezett George vezette Indiana megszerzi a pályaelőnyt az alapszakaszban, de semmire nem mennek vele a főcsoportdöntőben, Jamesék nem mennek 7. meccsre Indianába, hat meccsen lerendezik a párharcot. Úgy tűnik, hogy évekig ez a párharc fogja meghatározni Keletet. A sztori vége: Paul George brutális lábtörést szenved a Team USA egyik edzőmeccsén, a Pacers pedig szétesik.

2015: James előző nyáron berobbantotta a Big Three-t, hazament Clevelandbe, de továbbra is áll a tétel: Keleten James aktuális csapata a "team to beat". Ezúttal egy kiváló csapat jön szembe a főcsoportdöntőben, az Atlanta 45 év után jut el megint a keleti döntőbe, 2015 januárjában az egész kezdőcsapat lett a "hónap játékosa" – ezek azonban mit sem érnek, sima 4-0 a Cavsnek. A sztori vége: Re-tool Atlantában, egy évvel később már három kezdőjátékos (Carroll, Teague, Horford) nincs a Hawks keretében.

2016: Szisztematikus építőmunka jutalma, hogy 20 éves fennállása során először jut be a konferenciadöntőbe a Toronto. A kanadaiak sem tudják megállítani azonban a Clevelandet, 2-2 után két Cavs blowout következik… A sztori vége (lehetett volna): a Toronto a jó szezonkezdet után 2017-ben borzalmas formában játszik, sérülések sújtják, és kicsúszik a keleti Top4-ből, James pedig éppen elkezdi dörzsölgetni a kezét…

… amikor Masai Ujiri beújít

A fenti sztorik tanulsága, hogy ugyanúgy rossz korba születtek, mint Jordan keleti riválisai egyik csapat sem tudott vagy akart előre menekülni és megerősített kerettel újra próbálkozni. A Bulls nem tudott, a Celtics már nem akart, a 13-as Pacers még nem akart, a 14-es már nem tudott, a Hawks meg örült, hogy 45 év után ennyit össze tudott hozni.

Lábjegyzet: ahhoz képest, hogy azóta már a negyedik kezdőjátékosuk, Korver is távozott, kifejezetten ígéretes az Atlanta. Mike Budenholzer megtanult ezt-azt Gregg Popovich és RC Buford mellett.

A Raptors GM-elnöke, a még mindig szemtelenül fiatal (46 éves) Masai Ujiri viszont soha nem arról volt híres, hogy összecsinálja magát a nehéz helyzetekben. Évek óta kiválóan építgeti a Torontót, jól jött ki abból, hogy kétszer estek ki pályaelőnyről az első körben, és a szisztematikus munka eredménye volt a tavalyi konferencia-döntő. Vannak persze rosszabb húzásai, leginkább DeMarre Carroll, aki sajnos csapágyasra lett hajtva Atlantában, pedig őt szánták a LeBron-stoppernek, vagy Terrence Ross évi 10 milliós szerződéshosszabbítása, de Dwane Casey vezetőedző is áldhatja az eget, kevés GM-nél kapott volna ennyi időt. (A Bruno Caboclóra ellőtt 1/20-as pick pedig nem ebben az alternatív valóságban történt meg, lépjünk tovább.)

Egyetlen nemezise volt eddig: az erőcsatár poszt. Chris Bosh 2010-es távozása óta olyan nevekkel próbálkoztak Torontóban, mint Amir Johnson, Andrea Bargnani, Ed Davis, Reggie Evans, James Johnson, Tyler Hansbrough, Steve Novak, Patrick Patterson, Anthony Bennett, Luis Scola, újabban pedig Pascal Siakam és Jared Sullinger. Nyilván ez egy öröklött probléma, mivel Ujiri csak 2013 óta dolgozik Kanadában, de az elmúlt bő három évben ő is inkább csak mélyítette a gondot a játékospolitikájával.

Azt sokan és sokszor leírták már, hogy egy Serge Ibaka-szerű erőcsatár úgy kellene ebbe a kezdőötösbe, mint egy falat kenyér – ezzel mindössze egy gond van, ezek az erőcsatárok vagy nem mozdíthatóak, vagy mindig van valaki, aki többet fizet értük. Nyáron éppen az Orlando volt ez a franchise, az ő ajánlatukkal nem tudott versenyezni a Raptors, hiszen kezdőjátékost nem tudtak volna feladni, a cseresorban nincs igazán feltörekvő fiatal (Terrence Ross nagyon hektikus volt), az elsőkörös pickjük pedig Top 5 körüli, sajnos hátulról.

A kör bezárult, de csak átmenetileg.

Óriási szerencséje volt a Raptorsnak, hogy az orlandói projekt legrosszabb verziója valósult meg, hiszen a Vucsevics-Ibaka-Biyombo magasember trió egészen borzasztónak bizonyult, a csapat csak Brooklynt előzi meg Keleten, 99.9%, hogy Ibaka nem hosszabbított volna, fiatal tehetségek ide vagy oda (ráadásul Aaron Gordon fejlődésre utaló jeleket mutat a posztján). Ha azt nézzük, hogy Bismack Biyombo nyáron a Torontót hagyta el a Magic kedvéért, akkor tulajdonképpen érte, Terrence Rossért és egy kései elsőkörösért rántották be Ibakát, ami teljesen rendben lévő deal. Bár IBlocka lejáró, a Bird-jogokat hozza magával Kanadába, így a sapka felett is hosszabbíthatnak vele, és ne legyenek kétségeink: rajtuk nem fog múlni, és Ibaka is bolond lesz egy élcsapatot elhagyni. A hosszabbításnál egyébként a pénz mellett sokat nyomhat a latban Masai Ujiri személye, hiszen a GM Nigériából indulva futott be karriert, Ibaka pedig Kongóból, valószínűleg azonnal megtalálják a közös hangot.

(Csak egy gyors számolgatás, a Magic-drukkerek most görgessenek a következő bekezdésre: Victor Oladipót, Domantas Sabonist és Ersan Ilyasovát adták oda Ibakáért, akiért cserébe most kaptak egy Terrence Rosst és egy kései elsőköröst. Rob Hennigan GM már most kapja a savat, évek múlva pedig ez a cserebere visszaköszön majd mindenféle tízes listákról – hacsak Terrence Ross nem másolja le a szintén Kanadából Floridába költöző Tracy McGrady karrierjét, de erre azért sok pénzt nem tennék.)

Mit jelent ez Keleten?

Tételezzük fel, hogy a Toronto megtáltosodik, és befut a keleti második helyre az alapszakasz végén. Ez nem lehetetlen küldetés: a Boston 4.5 meccsel van előttük, illetve még a Hawksot és a Wizardsot kell megelőzniük. De ha a Bostont nem is érik utol, a 3. helyre simán oda tudnak érni, ezzel elkerülik a Cavaliers ágát (adjuk meg, ami a Királyé: a Cavaliers megint nyeri Keletet). Egészségesen a playoff első köre ujjgyakorlat kell, hogy legyen: a Lowry-DeRozan duó a Pistons-Bulls-Pacers trió hátvédsorainál jobb, az Ibaka-Valanciunas páros pedig bárkivel felveszi a versenyt. A második körben már húzósabb lehet akár a Wizards, akár a Celtics, akár a Hawks, de mindegyikükkel szemben nagyon rossz matchupokat tudnak felvonultatni, ráadásul a csapatvédekezésük mindegyiknél jobb. El tudnak tehát jutni a főcsoportdöntőig, ahol borítékolhatóan a Cavaliers következik.

Itt álljunk meg egy pillanatra.

Még nem láttuk Ibakát a Raptors mezében, de nagyjából lehet sejteni, hogy hol emelhet a csapatjáték szintjén. Az egyik a palánk alatti védekezés, hiszen kiváló blokkolóról, lepattanózóról, korábbi Év Védőötöse-tagról beszélünk, aki fizikálisan képes terrorizálni az ellenfél centereit is, így small-ball felállásoknál is remekül használható. Mivel posztjához képest mozgékony, a periméterre is simán ki tud érni, különösen egy olyan, védekezésben erős rendszerben, mint a Torontóé. Támadásban kint és bent is kiváló opció, idén egy borzasztó gyenge összjátékot bemutató Orlandóban is majdnem 40 százalékkal triplázott, leütésből és a palánknak háttal is képes dolgozni.

Összességében mindkét oldalon képes szintet emelni a csapat játékán, hiszen nagy terhet vehet le Valanciunasról (akinek így több ereje marad labdáért üvölteni támadásban), illetve szép nagy célpont a saroktriplánál, akit a jól passzoló hátvédek meg tudnak találni. A Toronto két nagy problémájára (kinti dobások és Valanciunas tehermentesítése) egyszerre nyújthat megoldást.

Mit jelent ez a Cavaliersnek?

Kevés jót. Kevin Love (és cseréje, Channing Frye) kifejezetten nem szereti, ha mobilis és kellőképpen magas emberek fogják őket, mert tripladobásban drámaian csökken a hatásfokuk – azt meg még kevésbé szeretik, ha túloldalon a periméteren kell szaladgálniuk. LeBron Jamesnek is nehezebb, ha egy lyuk nélküli védekezés ellen kell támadnia, ahol nem lehet megtalálni a rossz matchupokat, mivel egyszerűen nincsenek. Ráadásul Kyrie Irving betöréseinek élét is nagyon könnyen elveheti egy ilyen palánk alatti páros (kiegészülve egy valamennyire egészséges, jó besegítő védő Carrollal).

A Cleveland nagyon sok erősségén ront Ibaka – egyelőre még csak papíron. Ha azonban a Raptors összeáll áprilisra, az utóbbi évek legizgalmasabb keleti rájátszása vár ránk. A sorsolás szeszélye, hogy április 12-én fut majd össze leghamarabb a két gárda, amikor már bőszen pihentetnek a nagycsapatok, vagyis ha összeakadnak a rájátszásban, nem nagyon lesz egymás elleni tapasztalatuk, ami még izgalmasabbá tenné a párharcot.

.

.

.

Már persze ha Ibaka nem jár úgy, mint Oklahomában, és adnak neki labdát az "alfahímek". Valanciunas tudna erről hosszan és kimerítően mesélni...