A Rose-, az Ibaka- és a Teague-cserék értékelése

Három nagyobb cserét is meghúztak a draft előtti napon és a játékosbörze közben - Derrick Rose a Knicksnél, Serge Ibaka Orlandóban, Jeff Teague az Indianánál, George Hill pedig a Jazznél folytatja pályafutását. Ezeket a cseréket elemezzük kicsit.

Chicago Bulls kapja: Jose Calderon, Jerian Grant, Robin Lopez
New York Knicks kapja: Derrick Rose, Justin Holiday, 2017-es második körös

A Chicago Bulls szakított a 2008-as 1/1-essel, a 2011-es alapszakasz MVP-vel 7 (6) közös idényt követően, amiben szerintem semmi meglepő nincs, hiszen állandó sérülései miatt nemcsak nem lehetett rá számítani, de amikor játszott, abban sem volt sok köszönet. A liga (szerintem) leggyengébb első számú irányítója volt ezekben az években Derrick Rose: 16.4 pontját 47.9%-os TS-sel hozta, másnak már rég megköszönték volna a részvételt, ha nem róla lenne szó, és 49.3%-os TS-nél egyik idényben sem hozott jobban, mióta volt az a bizonyos, 2012-es, Philadelphia Sixers elleni első kör. 5 alá esett gólpasszátlaga, de eladott labdája így is volt nagyjából 3 meccsenként - elvesztette első lépését, így magának csak rossz helyzeteket tudott kialakítani, másokat meg alig látott a pályán, mert egyrészt úgy tudtak ellene védekezni, másrészt sose volt az a pass-first egyes.

Jose Calderon annyiban hasonlít rá maximum, hogy pocsék védő, egyébként teljesen más típusú játékmester - a szó szoros értelmében. Ha Fred Hoiberg vezetőedző gyorsítani akarja a játékot, abban a spanyol nem sok segítség lesz, ehhez ugyanis semmi köze nincs Calderonnak, fénykorában, Torontóban sem volt, viszont felállt védelem ellen jóval jobban használható, főleg ha Rose eltakarításával (és a magasemberek lelépésével) Jimmy Butler tényleg megkapja a vezér szerepet, ahogy az várható (már ha nem cserélik el őt is). Calderon jelentősen jobb szervező a 2-2-khöz (kérdés, a Bullsnál kivel fogja ezt játszani), neki 4 fölötti gólpasszátlagra bőven 2 alatti eladott labda jut, de karrierje alatt 41.2%-kal dobta a hármast, és ezt a szintet hozta az előző két idényben is, ez lehet a legnagyobb fegyvere Butler betörései után.

A Bulls szempontjából Jerian Grant szerintem egyelőre csak egy próbálkozás, ahogy a nem sokkal korábban megszerzett Spencer Dinwiddie is - sok mindent NBA-szinten nem tudtunk meg róluk, most majd lehet lehetőségük kibontakozni.

Náluk azért sokkal érdekesebb Robin Lopez, akit én személy szerint egy kicsit túl szürke eminenciásnak tartok, de van annyira hasznos védekezésben, hogy bőven megérje a 13-14 millió dollárját, amit szezononként keres majd a következő 3 évben. Ezzel a lépéssel egyébként a Rose-szakítás mellett Joakim Noah és Pau Gasol lelépését készítette szépen elő a csapat - még az előtt léptek, hogy mindenki látta volna, hogy szükségük van egy C-re, és Lopeznél olcsóbban a szabadügynökpiacon sem biztos, hogy megoldották volna a pótlást. Gasolt minimum 10 jobb csapat hívja majd a nyáron, nincsenek meg a teljes Bird-jogai, így sapka fölött sem lehet vele hosszabbítani, ha kell még neki nagyobb pénz, Noah pedig egyszerűen szerintem nem akar Chicagóban maradni az elmúlt egy év tükrében. Ennek fényében Lopez egy biztonságos és nem is annyira drága megoldás - ne feledjük, Noah-nál a 27 milliós kezdő fizetésű maximum szerződésről beszélnek többen is.

A Knicks oldaláról a játékot nézve már egy kicsit neccesebb a helyzet. Rose-nak kategóriát, vagy az is elképzelhető, hogy inkább többet is fejlődnie kellene ahhoz, hogy menjen vele valamire a New York. Nagyon jó, hogy van még egy "papíron veszélyes" emberük, de Rose-nak az elmúlt három idénye alapján csak és kizárólag a neve van meg. Egyébként Carmelo Anthonyval ketten szerintem még bőven elférnének a pályán, annyi labdája mindkettejüknek lehet, amennyivel elégedetten lehet tartani őket, de Rose off-the-ball teljesen haszontalan a 30% alatti triplázása miatt, öli a spacinget. Szerintem nem a Melo-Rose kapcsolat lesz alapvetően a kérdés, hanem az, hogy az irányító képes-e bármiben is fejlődni a korábbiakhoz képest, vagy megint maradnak a hangzatos nyilatkozatok.

Azt szerintem tökéletesen fölösleges várni, hogy Rose akkora FA-mágnes lesz, hogy ihaj - jó gyerek, sose bántott senkit, őt se fogja senki egyetlen interjúban sem, de ha valaki nézte az elmúlt 3 évét, az tisztában van vele, mire képes. A neve megmaradt, de ilyen Kevin Durant, Al Horford-szintű játékosoknál szerintem egy arasszal sincs előrébb a Knicks amiatt, hogy fel tudják mutatni most már Derrick Rose-t is. Aki mégis kivétel lehet, az a már említett Noah, aki ennek a csapatnak az öltözőjébe, morál szempontjából úgy kellene, mint egy falat kenyér (látható volt, hogy a Bulls ugyan bukdácsolt vele is, nélküle azonban teljesen szétestek fejben), de nem tudom, hogy a franciánál meddig terjed a lojalitás - nagyon jóban voltak a Bullsnál, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenképpen hülyének kell lennie Noah-nak az FA-piacon is, Gasolhoz hasonlóan szerintem neki is lesznek jobb opciói is.

Nem mellesleg szerintem Kristaps Porzingis ötösben játszatása lehetne a Rose-csere egyik nagy előnye, hiszen Lopez kikerült a képből. A lett magasember védekezésben tud centert, a testi ereje azért kérdéses, hogy megvan-e ahhoz, hogy egész szezonban ötöst játsszon, viszont támadásban tankönybe illő matchup-nightmare lenne a képzettségével és a kinti dobásaival - borzasztóan nagy gondokat okozhatna az ellenfél magasembereinek, ha mindenkivel, így vele is menni kellene a triplavonalig. Ami négyes poszton lassan készség lesz a liga többségénél (kinti dobás), az azért ötösben még mindig unikum lehetne. Egyelőre ezt a verziót azért ne nagyon nézzük, mert a Knicks állítólag centert is akar igazolni.

Pénzügyileg egyik csapatot sem nagyon terhelte meg ez a csere. Egy év múlva lejár Holiday, Rose és Calderon szerződése is, Grant elküldhető, de ha nem, akkor is borzasztóan olcsó. Lopez kontraktusa még három éveg ketyeg, de egy kezdő centert mindenképpen kellett volna szereznie a Chicagónak, 13-14 milliós éves fizetés alatt nem úszták volna meg egyébként sem. Idei nyári capspace-ben semmi nem változott gyakorlatilag, 22.6 millió ment a Bullshoz, 22.3 millió a Knickshez.

Összességében nézve szerintem a Bulls részéről ez egy biztosabb csere. Azt a szintet, amit Rose hozott, Calderon egészen biztosan hozni fogja szintén - lehet, hogy kevesebb lesz a pontja, de a nagyobb szerepre vágyó Butler mellé sokkal jobban fog illeni a spanyol -, Lopez pedig egy stabil center, akit biztosan nem kellett túlfizetni, így a magasembereknél hoppon már nem marad a csapat vele, Taj Gibsonnal és Bobby Portisszal. A Knicks részéről inkább érzem ezt rizikós vállalásnak, hiszen ha centert igazolnak sok pénzért (Dwight Howard, Noah, Horford, közülük egyik se lesz olcsó), akkor gyakorlatilag csak annyi történt, hogy ötös poszton upgrade-elnek, egyes poszton rizikóznak a négy (három) éve pocsék Rose-zal, de közben megettek egy csomó capspace-t, a hátvédeknél pedig vagy előreléptek az irányítóval, vagy nem, de dobóhátvédjük és padjuk továbbra sincs. Én Rose-ban egyáltalán nem bízok és nem bíznék a helyükben, azért nem 15 meccs alatt lehetett leírni az egykori MVP-t, de ha okosan költik el a nagyjából 30 millió dollárnyi sapka alatti helyüket kettes és ötös poszton, akkor még bőven javulhatnak - az is igaz viszont, hogy ezt enélkül a csere nélkül is megtehették volna.


Indiana Pacers kapja: Jeff Teague
Utah Jazz kapja: George Hill
Atlanta Hawks kapja: 2016-os 1/12-es (Taurean Prince)

Volt egy hármascsere is a draft előtti napon, ami felkavarta kicsit az állóvizet. Az Indiana Pacers George Hillért megszerezte Jeff Teague-et - gyakorlatilag ugyanerről a tranzakcióról tárgyalt már a Pacers és az Atlanta Hawks a deadline előtt is, akkor még sikertelenül, most viszont mindkét gárda belement a változtatásba. Larry Birdék gyorsítani akarják a játékot, az teljesen egyértelmű volt, hogy Hillről váltaniuk kell, Teague pedig erre tökéletes lehet. Teague egyébként első olyan évét hozta talán tavaly, amelyben nem fejlődött, kevesebb gólpasszra (5.9) ugyanannyi eladott labda jutott, mint korábban (2.8), csökkent a pontátlaga (15.7) és a hatékonysága is (55.1% TS). Állítólag szakadt térdszalaggal játszotta le a teljes idényt, ami vagy igaz, vagy nem, de némi magyarázattal szolgálhatna az egyébként stabil játékos kisebb hullámvölgyére.

Az biztos, hogy sokkal energikusabb, gyorsabb, a gyűrűt inkább támadó játékmester, mint volt Hill, Paul George mellett van egy másik hatékony támadó is végre az együttesnél. A nagy kérdés nálam az, hogy a Teague-Ellis párost mennyire bírják el a periméteren, mert ha az alapszakaszban szerintem nem is lesz ez akkora probléma, a PO-ban bőven lehet majd rájuk utazni. Ennek a "kis" lyuknak az elfedésében segíthet majd egyrészt Dan Burke segédedző, akiről ódákat zengenek, másrészt az a Thad Young, akit gyakorlatilag ingyen szereztek meg a Brooklyn Netstől. Nagy kavarás lesz Indianában, hiszen Myles Turner megy ötösbe a hírek szerint (és a Young-csere is ezt mutatja), de szerintem ez a Teague-csere elkerülhetetlen volt, ha komolyan gondolták a stílusváltást. Capspace-ük nem változott, 8 millió dolláros lejáró ment, és ugyanilyen szerződés érkezett.

A Pacerstől távozó George Hill nem Atlantába, hanem a Utah Jazzhez érkezett. A Jazznek szüksége volt egy megbízható, jól védekező, ugyanakkor hatékonyan támadó és főleg jó kinti dobó egyesre - na ezt mind egyszemélyben megkapják Hilltől. Utah-ban Gordon Hayward és úgy tűnik, hogy Rodney Hood fogja a játék fazonját szabni, nagyon kulturáltan is kosaraztak, de a spacinggel nagy gondjuk volt. Hill 40.8%-kal triplázott az előző idényben - jó kezű játékos, aki ráadásul nem is igényli a labdát. Védekezésben egészen kitűnő teljesítményre képes, ezzel is illik a Utah játékába - szerintem tökéletesen kiegészítik egymást majd Shelvin Mackkel, Mack ugyanis a közelében nincs védekezésben, viszont a padról tud új lendületet hozni, jóval többet van nála a labda arányaiban, mint Hillnél szokott lenni. Kettejük mellett Hooddal, Haywarddal, Alec Burksszel és Dante Exummal meg van oldva az 1-2-3-as poszt rotációja, ráadásul sem a sérülékeny Burksre, sem az ACL-szakadásból visszatérő Exumra nem kell azonnal túl nagy terhet rakni - Trey Burke eddigi játéka alapján kuka.

Nekik 8 millióval csökkent a capspace-ük, viszont a sok újoncszerződés miatt még így is 25 millió dollárral állnak a sapka alatt, és lényegében már csak cseremagasembereket kell venniük majd, úgyhogy a sapka alatti hely csökkenése ellenére ez szerintem náluk is több mint vállalható lépés volt.

Az Atlanta volt a legkérdésesebb a csere meghúzásának pillanatában, hiszen egy nem túl erős drafton egy 12. picket kicsikarni nem nagy dolog, még akkor sem, ha mindenki tudta, hogy meg kell válniuk Teague-től Dennis Schröder és a lejáró szerződése miatt is. Hogy nem feltétlenül fognak szerintem teljes rebuildbe, azt a draftjuk mutatta, ahol kihúzták az egyik leginkább kész játékost, DeMarre Carroll (potenciális feljavított?) klónját, Taurean Prince-t. Ha Horfordot maradásra tudnák bírni (ez egy óriási "ha", mert rengeteg kérője lesz a centernek, és ő nem igazán kötelezte el magát a Hawksnak egyik nyilatkozatában sem), akkor egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb csapat lesznek, mint az előző idényben - mivel 8 millióval (mínusz Prince fizetése) nőtt a sapka alatti helyük, így mehet a ház és a farm is Horfordnak, de bármelyik szabadügynöknek, 45 milliónyi helyük van. Egy újoncban bízni mindig nagy rizikó, de most olyan sok választása nem volt az Atlantának.


Orlando Magic kapja: Serge Ibaka
Oklahoma City Thunder kapja: Victor Oladipo, Ersan Ilyasova, 2016-os 1/11-es (Domantas Sabonis)

Serge Ibaka szerintem telitalálat az Orlando Magicnél, mert a védekezést össze kellett rakni a floridaiaknál, amit két módon tehettek meg. Egyrészt úgy, ha elcserélik Nik Vucevicet, és a helyére olyan embert hoznak, akinek van köze legalább a besegítésekhez és az elzárás-leválás elleni játékhoz. A másik opció pedig az volt, hogy olyan erőcsatárt szereznek mellé, aki el tudja látni ezt a feladatot, márpedig Ibaka ilyen, és szerintem kategóriát fog dobni az Orlando hátsó alakzatán. A Magic az újjáépülés abba a fázisába került, mikor már nem elég az, hogy "de aranyosak meg tehetségesek", hanem mutatni kellene valamit, leginkább egy rájátszást. Ibakának finoman szólva sem volt jó éve támadásban és védekezésben sem, de alapvetően egy jó kezű játékos, tehát nemcsak hátul, de elöl is képes lehet pluszt adni a csapatnak. Anno Channing Frye leigazolásánál is az volt a terv, hogy egy kintről is veszélyes embert rakjanak Vucevic és az atletikus hátvédek mellé, csak Frye védekezése annyira gyenge volt, hogy nem lehetett a pályán tartani.

Smallball ellen is tökéletes lesz a spanyol játékos, játszhat nagyon simán ötös poszton (ha össze tudja szedni az 1-2 évvel ezelőtti 38-39%-os triplázását, ott még komolyabb gond lehet az ellenfeleknek), akkor pedig jöhet mellette a run&fun Elfrid Paytonnal, Mario Hezonjával és Aaron Gordonnal. Utóbbi esetében sem érzem egyébként óriási problémának Ibaka érkezetését, mert egyrészt Gordonnak villantania kéne valamit, hogy fejlődött, amire lesz Ibaka mögött is elég ideje, másrészt smallballban játszhatnak egymás mellett is, harmadrészt Gordon tud hármast is, a periméterről pedig most kihullott egy ember. Nagy dolgokat nem rizikózott a megszerzésével szerintem a Magic, mert Oladipo és Fournier közül választani kellett (a francia újoncszerződése most, Oladipóé jövőre jár le), utóbbi pedig szerintem jobban kell a csapatnak, mert mást tud, mint a többiek. Az 1/11-en egy újabb olyan fiatal jött volna, akit évekbe telt volna beépíteni, erre szerintem már fölösleges várni az Orlandónak, ha instant előreléphetnek. A capspace-ük nagyjából hasonló maradt (nagyjából 8.5 millió dollárnyi garantált pénz ment, 12.35 millió dollár jött) - még nagyjából 40 milliójuk van további erősítésekre, igaz, ebben nincs benne Fournier új kontraktusa. Ha jövő nyáron lelép Ibaka, annak nyilván nem fognak örülni, de mivel a távozókkal sem nagyon tudtak volna hosszabb távon számolni, így ezt nem érzem akkora negatívumnak, egy jobb idei szerepléssel pedig szerintem rá lehet bírni szerintem a spanyolt a maradásra.

A túloldalról már érdekesebb szerintem a történet, ott nem érzem egyértelmű előrelépésnek ezt a húzást, de a lehetőség megvan erre is. Ibaka gyenge szezonja ellenére azért többször is nagyon kellett a Thundernek, Enes Kanter pedig hiába volt meglepően jó a San Antonio Spurs ellen, és hiába hoz kiváló számokat a padról, egyáltalán nem használható minden egyes párharcban és csapat ellen (lásd a Warriors elleni nyugati döntőt). Ersan Ilyasovát a hírek szerint meg akarja tartani az együttes, garantálják majd 8.4 millió dolláros pénzét, ami szerintem nem is meglepő - sokkal jobb, ha Kanter a padról érkezik, Ilyasova pedig jóval jobb kinti dobó, jobb passzoló, teljesen más típusú támadó, mint Kanter. Az már más kérdés, hogy védekezésben az egyik 19, a másik meg egy híján 20, ebből pedig még lehetnek gondok, mert ha mindkét játékosra sikeresen utazik az ellenfél, nincs már ott Ibaka, akit be lehet küldeni, hogy rendezze a sorokat. A magasemberekhez érkezett ugyan Domantas Sabonis is, akit az édesapja miatt (is) alapvetően nagyon kedvelek, de egy újonc centertől szerintem azt irreális elvárni, hogy egy gyűrűesélyes együttesnél hatékony 15-20 perces csere legyen azonnal - évek múlva szerintem igen, de rögtön...

Victor Oladipo megszerzésével szerintem Dion Waitersnek reszeltek, Oladipóban legalább a remény megvan, hogy fejlődni fog. Szerintem már most sokkal jobb védőjátékos, mint amilyen Waiters valaha is lesz, úgyhogy Andre Robersonnal szépen válthatják majd egymást, de nálam azért kérdéses, hogy alacsony szerkezetben használható lesz-e egymás mellett a két dobóhátvéd, mivel Oladipo is csak 34.8%-kal dobja a hármasokat. Hozzá kell tenni, hogy minden évben fejlődött a kinti dobása, illetve azt is, hogy teljesen más szerepkörben lesz itt, mint volt a Magicnél. Orlandóban szerintem a kelleténél többször kérték meg arra, hogy labdadomináns legyen, neki jobban fog feküdni a kiegészítőember szerepkör, de az is talány, hogy milyen hatással lesz támadási hatékonyságára az, hogy a meccsenkénti 14-15 mezőnykísérlete itt jó eséllyel 10 alá fog menni. Az mindenesetre biztos, hogy Oladipo jelenti a mérleg nyelvét a Thunder esetében, rajta múlik, hogy ez a csere bukás lesz végül vagy siker, és egyelőre érvelni nagyon egyik oldalra sem lehet, csak megérzések alapján - a vállalások és a labdával a kézben eltöltött idő mellett nagy változás lesz számára az is, hogy a liga egyik legjobb csapatába került, illetve hogy Russell Westbrook és Kevin Durant mellett itt aztán teljesen más elvárások lesznek vele szemben egyénileg is, nem csak csapatszinten.

Durant döntésére egyébként nem tudom, hogy befolyással lesz-e ez a húzás, de alapvetően nem tudom, mennyire hangzik az jól, hogy "gyere vissza, nincs már Ibaka, de van Oladipo, Ilyasova és Sabonis, az ifjabb...". Ilyen szempontból kicsit rizikós lépésnek érzem a váltást, mert a 2015/16-os keretnek egy jobb Durantre lett volna szüksége talán a döntőhöz és a bajnoki címhez, erre lehetett volna utazni - még ha nem is mondja ezt senki a szemébe az OKC-től, egy-két jól irányzott újságcikkel is bőven alá lehet ezt támasztani és éreztetni. Prestinek azonban valamennyire a jövőre is kellett gondolnia, az pedig szerintem Ibaka (egyre csökkenő) szerepe miatt borítékolható volt, hogy ő le fog lépni jövő nyáron a csapattól, bármennyire is haverok a két sztárral. Hogy egy bajnokesélyes csapatnál ez mennyire okos taktika (egy végső siker sokkal többet ér szerintem minden franchise-nak, mint több nyugati második kör vagy döntő), az ki fog derülni idén, de Presti újra lapot kért 19-re - ez Billy Donovannél azért szerintem nagyjából bejött, de ahogy idén Durant volt a tét, úgy jövőre Westbrook (és adott esetben KD megint) lesz az.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus