All-Time csapatok - Atlantic

A Central divízióban szereplő csapatok All-Time kereteit ezen a linken eléritek!
 

Toronto Raptors

Damon Stoudamire, Vince Carter, Tracy McGrady, Chris Bosh, Antonio Davis
Kyle Lowry, DeMar DeRozan, Doug Christie, Morris Peterson, Charles Oakley

Vezetőedző: Lenny Wilkens

A kezdőből Vince Cartert legkevésbé megmagyarázni, mint a franchise eddigi 20 éves történelmének messze legnagyobb alakját. Damon Stoudamire a Raptors első draftoltja volt (1995, 1/7) és Carter mellett az egyetlen játékos, aki év újonca tudott lenni, két és fél itt töltött szezonjában kiemelkedő játékmester volt (19.6 pont, 8.8 gólpassz), később a JailBlazers irányítójaként ismerhettük. Chris Bosh a másik Carter mellett, akit kevésbé kell magyarázni, mint messze a legjobb magasember (7 idény, 5 All-Star, 20.2 pont, 9.4 pattanó). Tracy McGrady már a konkurencia hiánya miatt kaphatott helyet a kezdőben, neki nagyon nem a torontói korszaka volt kiemelkedő (11.1 pont, 5.5 pattanó), de később olyan korszakot és következő generációt meghatározó játékos lett, hogy bekerült a kezdőbe. Antonio Davis pedig vele ellentétben pont itt élte a fénykorát és egyetlen All-Star gálája is a Raptorsból van (4 idény, 12.9 pont, 9.2 pattanó).

Charles Oakley T-Mac és Davis "keveréke": ugyanaz a korszak, mint utóbbi, a franchise aranykorában, az ezredfordulón játszott itt, T-Machez hasonlóan pedig komoly szerepe van a Top10-emben annak, hogy egyrészt nincs konkurenciája - finoman szólva sem dúskált a Raptors meghatározó magasemberekben -, másrészt karrierje többi részében fontos szerepe volt más csapatoknál. Bár DeMar DeRozan védekezésben finoman szólva is láthatatlan, ő és Kyle Lowry közte van annak az öt játékosnak, akiket beválasztottak az All-Star gálára a Raptorsból (Bosh, Carter és Davis a másik három), ráadásul mindkettejükkel hosszútávon is számolnak. Doug Christie pályafutása legjobb szakaszát töltötte itt (4 és fél idény, 14.2 pont, 4.6 pattanó, 3.8 gólpassz, 2.1 szerzett labda) és a csapat történetének (egyik) legjobb védője volt. Morris Peterson pedig a 2000-es évek első felében 7 idényen keresztül volt meghatározó alakja a gárdának (12.0 pont).

Lenny Wilkensnek túl sok konkurenciája nem akadt, nem sok nagyra tartott edzője volt eddig az együttesnek, és bár csak három idény erejéig irányította a kanadaiakat, a gárda történetének legjobb eredményét (2001, második körös 3-4-es búcsú a Philadelphia Sixers ellen) is a vezetése alatt érte el az együttes.

Kimaradók: TJ Ford, Jalen Rose, Jose Calderon, Andrea Bargnani.

 

Boston Celtics

Bob Cousy, John Havlicek, Paul Pierce, Larry Bird, Bill Russell
Jo Jo White, Bill Sharman, Tom Heinsohn, Kevin McHale, Dave Cowens

Vezetőedző: Red Auerbach

Ez az a kezdő Red Auerbach-hal egyetemben, akiknél nem sok kérdés merült fel, hiszen Auerbach minden idők legsikeresebb edzője a liga történetében, Larry Birdöt minden idők legjobb 3-4 játékosa között emlegetik az utóbbi 25-30 esztendőben, Bob Cousy a korai NBA egyik legnagyobb sztárja volt (13 All-Star, MVP-cím, 10 All-NBA első és két második csapattagság), Bill Russell a Montreal Canadiens egykori sztárjával, Henri Richarddal együtt a major sportok történetének legtöbb bajnoki címét szerezte 11 gyűrűjével, minden idők (egyik) legjobb védője ötös poszton, John Havlicek a liga történetének egyik legjobb all-around játékosa (20.8 pont, 6.3 pattanó, 4.8 gólpassz, 5 All-Defensive 1st team jelölés), aki Russell visszavonulása után franchise-playerré lépett elő, Paul Pierce pedig az utóbbi majdnem 20 év legnagyobb Celtics-legendája és a legutóbbi bajnoki címet nyerő együttes vezére, döntő MVP-je.

Dave Cowens Havlicek mellett a Russell utáni korszak meghatározó alakja volt, a 70-es évek egyik legjobb centere (8 All-Star, 18.2 pont, 14.0 pattanó, 3.9 gólpassz, MVP-cím). Kevin McHale a Bird-korszak, a 80-as évek egyik legjobb erőcsatára volt (All-NBA első és két második csapattagság, 8 All-Star gála, két Év Hatodik Embere díj). Jo Jo White Cowensékkel egy időben játszott a Celticsnél, 1976-ban döntő MVP címet nyert és a PO-okban rendre rá tudott tenni még egy lapáttal az alapszakasz-teljesítményére (7 All-Star, 2 All-NBA második csapattagság, 18.4 pont, 5.1 gólpassz, 4.3 pattanó). Tom Heinsohn játékosként, edzőként és szakkommentátorként hivatalosan is a Celtics-család tagja volt a csapat mind a 21 döntőjénél és 17 bajnoki címénél (játékosként 6 All-Star gála, 4 All-NBA második csapattagság és Bill Russell-t megelőzve ő lett az év újonca 1956/57-ben). Bill Sharman pedig az 50-es évek meghatározó alakja volt (8 All-Star, 4 All-NBA első és 3 második csapattagság).

Kimaradók: Ray Allen, Kevin Garnett, Bailey Howell, Sam Jones, Reggie Lewis, Ed Macauley, Cedric Maxwell, Dennis Johnson, Antoine Walker, Paul Silas, Robert Parish.

 

Brooklyn Nets

Jason Kidd, Vince Carter, Julius Erving, Buck Williams, Derrick Coleman
Stephon Marbury, Drazen Petrovic, Rick Barry, Kenyon Martin, Brook Lopez

Vezetőedző: Kevin Loughery

Ebből a felsorolásból csak Jason Kidd az, aki nem nagyon szorul túl sok magyarázatra, hiszen minden idők egyik legjobb irányítója pályafutása jelentős és meghatározó szakaszát töltötte itt. Carter a Toronto után itt is bekerült produktív négy és fél évével is (3 All-Star, 23.6 pont, 5.8 pattanó, 4.7 gólpassz), Julius Erving pedig hiába volt még nála is kevesebbet az együttesnél, mindössze három szezont az ABA-ben, mindhárom alkalommal All-Star, MVP és All-ABA első csapattag lett, kétszer pedig bajnoki címet is nyert vezetésével az akkor még New York Netsnek hívott gárda, egyébként pedig minden idők egyik legjobb kiscsatára. Összesen két Év Újonca címet nyert a Nets az NBA-ben, ezt a kettőt pedig Buck Williams és Derrick Coleman hozták - előbbi 8 idény alatt 3 All-Star tagság, 16.4 pont, 11.9 pattanó és ezt követően a Portland TrailBlazersnél is meghatározó szerepe volt, utóbbi pedig 5 év, 1 All-Star, 19.9 pont, 10.6 pattanó, 3.1 gólpassz.

A cseréknél Stephon Marbury itteni két és fél idénye tartalmasra sikeredett (1 All-Star, 1 All-NBA harmadik csapattagság) és 2001 nyarán gyakorlatilag egy az egyben meg lehetett érte kapni Kiddet. Drazen Petrovic a franchise legnagyobb vesztesége, hiszen gyengébb portlandi NBA-rajtja után itt kezdte megmutatni, miért tartják minden idők (egyik) legjobb európai kosárlabdázójának (19.5 pont, 43.7% tripla), mielőtt 1993-ban autóbalesetben életét vesztette volna. Rick Barryt Ervinghez hasonlóan nem innen ismerjük, hanem sokkal inkább a Golden State Warriorsból, ő pont az Erving előtti korszakban volt két idény erejéig a csapat meghatározó játékosa (30.5 pont, 7.5 pattanó, 4.1 gólpassz, 2 All-Star, 2 All-ABA első csapattagság). Kenyon Martin a 2000-es évek elején itt kezdett és húzott le 4 idényt, volt All-Star is (15.1 pont, 7.6 pattanó), Brook Lopez pedig az utóbbi 7 év meghatározó játékosa és új alapja a csapatnál annak ellenére is, hogy két évét is tönkretették a sérülések (1 All-Star, 17.9 pont, 7.3 pattanó).

Kevin Loughery neve kevésbé lehet ismerős az NBA-t követőknek, ő valamivel több mint 7 idény erejéig irányította a gárdát még a 70-es években, vele nyertek két ABA bajnoki címet és ő volt a franchise első edzője az NBA-ben.

Kimardók: Kenny Anderson, Sam Cassell, Richard Jefferson, Bernard King, Micheal Ray Richardson, Keith Van horn, Deron Williams, Otis Birdsong.

 

New York Knicks

Walt Frazier, Bernard King, Carmelo Anthony, Willis Reed, Patrick Ewing
Micheal Ray Richardson, Earl Monroe, Richie Guerin, Harry Gallatin, Dave DeBusschere

Vezetőedző: Red Holzman

Három ember helye szerintem nem kérdés a kezdőben. Walt Frazier messze a csapat történetének legmeghatározóbb irányítója volt (7 All-Star, 19.3 pont, 6.3 gólpassz, 6.1 pattanó), a két centert pedig szintén nem lehet kihagyni az első ötösből, hiába egyértelműen ötösök mindketten. Willis Reed a két bajnokcsapat legfontosabb láncszeme és legendája (1 alapszakasz és 2 döntő MVP cím, 4 All-NBA második és 1 első csapattagság, 7 All-Star), míg ennek ellenére valószínűleg Patrick Ewing az, akivel a legtöbben azonosítják a franchise-t, másfél évtizeden keresztük volt a Knicks és a liga egyik kiemelkedő alakja (11 All-Star, Dream Team, 6 All-NBA második és egy első csapattagság, 22.8 pont, 10.4 pattanó, 2.7 blokk).  Két kiscsatár került még be, Bernard King és Carmelo Anthony, mert két pontkirály volt összesen a gárda történetében, ők ketten - előbbi 4 idény alatt kétszer volt All-Star, mindkétszer All-NBA első csapattag volt, és 26.5 pont, valamint 5.2 pattanó voltak az átlagai, utóbbi pedig 4-szer volt All-Star és 26.1 pont, valamint 7.0 pattanó a mutatói.

Micheal Ray Richardson 4 évet húzott le itt a 80-as évek elején, ebből háromszor All-Star volt, kétszer az All-Defensive első csapat tagja, 1979/80-ban pedig egyszerre nyerte a gólpassz (10.1) és a szerzett labda (3.2) kategóriákat 15.3 pont és 6.6 pattanó mellett - érte kapták meg Bernard Kinget. Earl Monroe-nak nem véletlenül és nemcsak a dallamos hangzása miatt adták a "Pearl", azaz a Gyöngy becenevet, és bár ő a Baltimore-nál volt igazán elemében, bajnok lett a Knicksszel és kétszer All-Star is (16.2 pont, 3.5 gólpassz). DeBusschere Frazier és Reed mellett a két bajnokcsapat oszlopos tagja volt, 5 és fél idény alatt 5-ször volt All-Star, 6-szor volt az All-Defensive első csapat tagja és egyszer All-NBA második csapattag is. Harry Gallatin a kezdeteknél, az 50-es években volt 7-szeres All-Star, egy All-NBA első és egy második csapattagsága is van, Richie Guerin pedig ennek az évtizednek a végén, a 60-as évek elején 6-szor volt All-Star és háromszor az All-NBA második csapat tagja.

Több nagynevű edző is irányította az együttest, Pat Riley is letette a névjegyét itt töltött négy szezonjában, ám Red Holzman volt a leghosszabb ideig a kispadon és a legeredményesebb tréner is a gárdánál. 14 idényben volt a Knicks főedzője (1967/68-1976/77, 1978/79-1981/82), amiből 12 teljes szezon volt, vele nyert a New York két bajnoki címet, egyszer a döntőben buktak, háromszor pedig a főcsoportdöntőben véreztek csak el.

Kimaradók: Walt Bellamy, Allan Houston, John Starks, Latrell Sprewell, Kenny Sears, Willie Naulls, Bob McAdoo, Jerry Lucas, Larry Johnson, Spencer Haywood, Johnny Green, Carl Braun.

 

Philadelphia Sixers

Allen Iverson, Hal Greer, Julius Erving, Charles Barkley, Wilt Chamberlain
Mo Cheeks, Billy Cunningham, Bobby Jones, Dolph Schayes, Moses Malone

Vezetőedző: Billy Cunningham

Két embert kár lenne magyarázni, hiszen Allen Iverson és Julius Erving nemcsak korszakos egyéniségek voltak, de olyan stílusban kosárlabdáztak, amely az őket követő generációt teljes mértékben meghatározta. Hal Greer teljes, 15 éves karrierjét itt töltötte és bajnok is lett természetesen Wilt Chamberlainnel az oldalán 1967-ben (10 All-Star, 7 All-NBA második csapattagság, 19.2 pont, 5.0 pattanó, 4.0 gólpassz). Charles Barkley, Wilt Chamberlain és Moses Malone közül nem volt annyira egyszerű a választás, de Chamberlain minden idők legdominánsabb játékosa volt - philadelphiai karrierje még a Warriorsnál indult, de a Sixersnél lehúzott három és fél idényében is nyert három pattanókirályi kategóriát, volt pontkirály, háromszor volt MVP, mindháromszor All-NBA első csapattag is és bajnok is lett a gárdával, míg Barkley a 83-as bajnoki címet követő időszak legmeghatározóbb embere volt a franchise-nál (8 idény, 6 All-Star gála, Dream Team, 4 All-NBA első és 3 második csapattagság, valamint egy pattanókirályi cím).

Moses Malone-nak nem volt szerencséje azzal, hogy Chamberlainnel egy poszton van, így hiába volt itt töltött négy éve alatt alapszakasz és döntő MVP is, kétszer az All-NBA első és egyszer a második csapat tagja, valamint All-Defensive első ötösbe is hiába került be, itt nem kerülhetett be a kezdőbe. Mo Cheeks a 80-as évek csapatának volt az egyik legfőbb pillére (4 All-Star, 4 All-Defensive első és egy második csapattagság, 12.2 pont, 7.3 gólpassz). Dolph Schayes a Greer előtti korszak kiemelkedő alakja volt, az 50-es évek egyik meghatározó játékosa ligaszinten is (12 All-Star gála, 6 All-NBA első és 6 második csapattagság, 18.5 pont, 12.1 pattanó). Bobby Jones a 70-es évek második felének és a 80-as évek első felének legjobb védője volt a posztján, csak a Sixersnél töltött 8 idényéből 6-szor volt All-Defensive első és egyszer a második csapat tagja - ezelőtt még 4 első csapattagsága volt Denverből az ABA-ből és az NBA-ből -, kétszer volt All-Star is a Phillyből.

Billy Cunningham különleges, hiszen játékosként és edzőként is odafér szerintem az All-Time csapatba. 1965-től 1976-ig mindössze két idényben nem volt a Sixers játékosa - akkor az ABA-ben játszott és lett egyszer MVP is -, a Phillynél volt bajnok, négyszeres All-Star, háromszor az All-NBA első és egyszer a második csapat tagja, és 20.8 pont mellett 10.1 pattanót és 4.0 gólpasszt is átlagolt - a kor egyik legjobb 3-4-es átmenete volt. 1977-től már a gárda vezetőedzőjeként köszönhettük és trénerként is nyert egy aranygyűrűt 1983-ban, volt még kétszer döntőben és összesen majdnem 70%-os mutatója volt az alapszakaszokban (454-196, 69.8%).

Kimaradók: Chet Walker, George Yardley, Hersey Hawkins, Doug Collins, Red Kerr, Andre Iguodala, George McGinnis.