All-Time csapatok - Southeast

All-Time csapatokról szól a mostani uborkaszezon - a Southeast együtteseinek legjobb 10 fős kereteit raktuk össze.

A másik két keleti All-Time csapatos cikket ezeken a linkeken találjátok: Central, Atlantic


 

Miami Heat

Tim Hardaway, Dwyane Wade, LeBron James, Chris Bosh, Alonzo Mourning
Jason Williams, Eddie Jones, Glen Rice, Rony Seikaly, Shaquille O'Neal

Vezetőedző: Pat Riley

Három játékost nem nagyon kell magyarázni a kezdőből, hiszen Dwyane Wade a franchise legnagyobb ikonja, az első, még Big3 nélküli bajnoki cím döntő MVP-je, LeBron James a csapat legsikeresebb, két gyűrűt hozó korszakának vezére és minden idők egyik legjobb játékosa, Alonzo Mourning pedig Wade mellett a klub másik igazi ikonja, aki ugyan 2006-ban már kiegészítőként lett bajnok, de a 90-es években 5-ször volt a Miamiből All-Star, kétszer volt az év védője és kétszer fért be az All-NBA első vagy második csapatba - vesebetegsége előtt a liga egyik legjobb centere volt. Chris Bosh 5-szörös All-Star innen, mind az öt itteni idényében beválasztották a gálára és bár harmadik opció volt négy éven keresztül, így is 17.8 pontot és 7.3 pattanót átlagolt. Tim Hardaway (első ezen a néven... már a ligában) a 90-es évek második felében és a 2000-es évek legelején, tehát a Mourning korszakban volt a másik húzóember, 2-szer volt innen All-Star, de egyszer az All-NBA első és kétszer a második csapatba is beválasztották a crossoverek egyik királyát.

A padon Jason Williams foglal helyet nálam az irányító poszton - Miamiben kifejezetten lenyugodott már, így bár csak 4.9 gólpassza volt meccsenként az itt eltöltött három év során, erre mindössze 1.6 eladott labda jutott, 10.1 pontját pedig főleg a 2005/06-os, bajnoki címet hozó évben hozta nagyon hatékonyan (56.1% TS). Eddie Jones a Lakersből és a Hornetsből volt All-Star, de itt töltött öt idénye alatt is átlagolt 16.0 pontot, 4.5 pattanót és 3.0 gólpasszt - Los Angelesből Kobe Bryant, innen pedig Wade miatt kellett mennie. Glen Rice első hat évét töltötte itt még a Hornetses fénykora előtt, 19.3 pontot és 4.5 pattanót átlagolt a közönség egyik kedvence. Rony Seikaly a franchise első húzóembere volt a 80-as évek legvégén és a 90-es évek elején, 6 idény alatt 15.4 pontot és 10.4 pattanót átlagolt, 1989/90-ben pedig az év legtöbbet fejlődött játékosának választották. Shaquille O'Neal nem tudta már hozni a Lakersnél mutatott domináns játékát, de 19.6 pontot és 9.1 pattanót itt is elért meccsenként, a bajnoki címben nagy szerepe volt, kétszer volt az All-NBA első csapatában, háromszor volt All-Star és kétszer övé volt a legjobb mezőnyszázalék az egész ligában.

Az edzőknél bár Erik Spoelstra több mindent nyert, mint Pat Riley, utóbbihoz köthető a franchise első bajnoki címe, ráadásul a Hardaway-Mourning-féle keretet is ő vezette egy keleti döntőig, nem mellesleg ő volt Spoelstra legnagyobb pártfogója, mikor 2010/11-ben égett a jelenlegi tréner alatt a kispad.

Kimaradók: Dan Majerle, Steve Smith, Jamal Mashburn, Grant Long.

 

Orlando Magic

Penny Hardaway, Tracy McGrady, Hedo Türkoglu, Dwight Howard, Shaquille O'Neal
Scott Skiles, Nick Anderson, Dennis Scott, Rashard Lewis, Horace Grant

Vezetőedző: Stan Van Gundy

Innen négy ember helye szerintem nem kérdés, hiszen a legtöbben vagy a Penny Hardaway-Shaquille O'Neal-, vagy a Tracy McGrady-, vagy a Dwight Howard-féle korszakkal azonosítják a Magicet. Shaqet leszámítva mindannyian voltak All-NBA első csapatban, O'Neal egyszer, T-Mac kétszer nyert pontkirályi címet, Howard pedig négy pattanókirályi címe mellett háromszor az év védője is volt, gyakorlatilag kérdés nem férhet a beválogatásukhoz. Hedo Türkoglu első öt itt töltött évében Howard mellett a másik vezér volt, 17.2 pont mellett 5.0 pattanója és 4.2 gólpassza is volt találkozónként, így került be ötödiknek a kezdőbe.

A padon Scott Skiles helye volt az egyik legbiztosabb, itt töltött öt éve alatt 12.9 pontot, valamint 7.2 gólpasszt átlagolt mindössze 2.7 eladott labdával, nem mellesleg ő tartja az egy meccsen kiosztott asszisztok rekordját is. Nick Anderson szinte a teljes 90-es éveket a Magicnél töltötte - 10 év alatt 15.4 pont, 5.3 pattanó és 2.8 gólpassz voltak a mutatói. Dennis Scott hét szezont húzott le Floridában, ahol a liga egyik legjobb hármasdobójaként tartották számon - 14.8 pontos statját 40.3%-os triplázással hozta össze úgy, hogy 2.2 bedobott trojkája volt mérkőzésenként. Rashard Lewis itteni 3 és fél idénye nem volt diadalmenet, de Türkoglu és Howard mellett azért így is hozott 16.3 pontot meccsenként 2.6 bedobott hármassal és 39.9%-os triplamutatóval, emellett volt egyszer All-Star is. Horace Grant pedig 1994-ben csatlakozott az együtteshez 5 szezon erejéig, 11.3 pontot és 8.2 pattanót tudott felmutatni a később Hardaway-t sérülés, Shaqet pedig a szabadügynökpiac miatt elveszítő együttesnél.

A vezetőedzőknél Stan Van Gundy az eredményeivel került be, mert bár Doc Rivers is irányította a gárdát több idény erejéig, ő mindössze első körös kiesésekig jutott, míg Van Gundy korábban már Miamiben is épített fel nyerő csapatot - év közben váltották le az első bajnoki cím megszerzése előtt -, itt pedig döntőbe, keleti fináléba jutott a gárdával.

Kimaradók: Grant Hill, Jameer Nelson, Mike Miller.

 

Charlotte Hornets

Muggsy Bogues, Dell Curry, Glen Rice, Larry Johnson, Alonzo Mourning
Baron Davis, Eddie Jones, Gerald Wallace, Anthony Mason, Emeka Okafor

Vezetőedző: Paul Silas

A Hornets történelme érdekes, hiszen 2002-ben New Orleansba költöztek, Charlotte-ban lett helyettük Bobcats 2004-ben, majd most megint az eredeti néven futnak - elvileg az eredeti Hornets múltja az övék is a Charlotte-ban töltött időszakig, két szezon kimarad náluk, 2004-től kezdve pedig értelemszerűen a Bobcatset tekintjük a franchise-nak, nem a New Orleansban továbbműködő, jelenleg Pelicans néven ismert együttest.

A kevert múlt és a Bobcats elég sikeretelen évei miatt itt pár jó szezonnal az All-Time 10-esbe lehetett kerülni. Glen Rice a franchise egyetlen háromszoros All-Star játékosa - három itt töltött idényében 23.5 pontot átlagolt 44.4%-os triplázással, volt All-Star MVP és 1-1 alkalommal befért az All-NBA második és harmadik csapatába is. Larry Johnson még játszott Rice-szal egy évet, de korábban az Év Újonca volt, és ő is befért az All-NBA második csapatába, kétszer az All-Star gálára is elvitték és 19.6 pont mellett 9.2 pattanót, valamint 4.1 gólpasszt átlagolt. Alonzo Mourninggal lehúzott három évet Johnson, de nem nagyon jöttek ki egymással - mindenesetre a center is volt kétszer All-Star és elég masszív, 21.3 pontos, 10.1 pattanós és 3.2 blokkos statisztikái voltak. Minden idők legalacsonyabb NBA játékosa, Muggsy Bogues 9 és fél évet töltött itt a 80-as évek legvégén és a 90-es években és 8.8 pont mellett 8.8 gólpasszt is átlagolt - asszisztokban 5-ször volt a liga 5 legjobb játékosa között. Dell Curry pedig lassan arról lesz a leghíresebb, hogy ő Stephen Curry édesapja, de Rice mellett a klub történetének másik nagy tripladobója, 10 éve alatt 14.0 pontját 40.5%-os hármasmutatóval szerezte.

A padról Eddie Jones még a Hornets-időszakból van itt, másfél évet húzott csak le Charlotte-ban, de All-Star lett egyetlen teljes idényében, összességében 19.2 pontot, 4.5 pattanót és 4.2 gólpasszt átlagolt és 1999/2000-ben 2.7 szerzett labdával nyerte a kategóriát az egész ligában. A nemrég elhunyt Anthony Mason 4 évet töltött itt, de sérülés miatt egy szezont teljesen kihagyott, 13.4 pontot, 10.0 pattanót és 4.8 gólpasszt azonban így is fel tudott mutatni mérkőzésenként. Baron Davis karrierje is itt indult 1999-ben és még New Orleansban is lehúzott 2 és fél évet a csapatnál - egyszer innen volt All-Star. A Bobcats-korszak egyetlen All-Starja és a "hiúzok" arca Gerald Wallace, aki 6 és fél szezon alatt 16.4 pontot és 7.5 pattanót hozott össze találkozónként. Emeka Okafor a franchise nagy reménysége volt a 2000-es évek második felében, és bár egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 14.0 pontig, 10.7 pattanóig és 1.9 blokkig így is eljutott meccsenként, a klub történetének jobb magasemberei közé tartozik.

Az edzőknél nem volt túl nagy választék, ugyanis 3 idénynél tovább nem nagyon húzta senki a csapatnál, Larry Brownt leszámítva pedig olyan nagyon nagy név sem ült a kispadjukon, ő viszont nem volt sikeres. Paul Silasre esett így a választás, aki 1999-ben vette át a csapatot és három idényig irányította, egy első és két második kört értek el vele Baron Davisék.

Kimardók: Elden Campbell, Rex Chapman, Kendall Gill, Stephen Jackson, Jamal Mashburn, Johnny Newman, Jason Richardson, Kelly Tripucka, Raymond Felton.

 

Atlanta Hawks

Lenny Wilkens, Pete Maravich, Dominique Wilkins, Bob Pettit, Dikembe Mutombo 
Mookie Blaylock, Lou Hudson, Joe Johnson, Cliff Hagan, Moses Malone

Vezetőedző: Alex Hannum

Pistol Pete Maravich-et a Jazzből ismerjük, de itt töltötte első négy évét, kétszer volt All-Star és már itt is 24.3 pontot, 5.6 gólpasszt és 4.2 pattanót átlagolt, egyszer befért az All-NBA második csapatba is. Dominque Wilkins a 80-as évek második felének és a 90-es évek első felének egyik legjobb kiscsatára volt. Bob Pettit minden idők egyik legjobb erőcsatára volt, kétszer volt MVP, 4-szer All-Star MVP és zsinórban 10 éven keresztül volt az All-NBA első csapatának a tagja az 50-es évek második és a 60-as évek első felében. Dikembe Mutombo minden idők egyik legjobb védekező centere volt a négy Év Védője címével, amiből kettőt itt nyert. Lenny Wilkens pedig itt és Seattle-ben is legenda lett - 5-ször volt a St. Louis Hawksból All-Star és 15.5 pontot, 5.5 gólpasszt és 4.9 pattanót átlagolt.

Mookie Blaylock nem sokkal szorult mögé, megkockáztatom, hogy ízlés kérdése, ki kit választ az első csapatba, hiszen itteni hét idénye alatt neki is volt 14.9 pontja, 7.3 gólpassza és 4.6 pattanója találkozónként, és bár csak egyszer volt All-Star, kétszer az első, négyszer pedig a második védekezőötösbe választották be. Lou Hudson a 70-es évek elején 6-szor volt All-Star és 22.0 pontos, 4.9 pattanós és 2.9 gólpasszos mutatói voltak itteni 11 évében. Joe Johnson hasonló adatokkal került be, ő 7 év alatt volt 6-szor All-Star innen és 20.9 pontja, 5.2 gólpassza és 4.2 pattanója volt találkozónként, volt egyszer az All-NBA harmadik csapatában is - ők ketten adott esetben Maravich helyére is bekerülhetnek, de Pistol Pete akkora legenda lett, hogy ezzel megelőzte nálam mindkettejüket. Cliff Hagant arról ismerhetjük, hogy érte és Ed Macauley-ért cserélte el a Hawks Bill Russellt anno, de a kiscsatár 10 év alatt 5-ször volt All-Star, kétszer az All-NBA második csapat tagja és 18.0 pontja mellett 6.9 pattanót és 3.1 gólpasszt is átlagolt.

Az edző és a cserecenter posztja erősen kérdéses, mivel itt több nagynevű All-Star játékost is be lehetett tenni. Moses Malone-ra a teljes karrierje miatt esett a választás, 16.5 pontot és 10.0 pattanót itt is átlagolt, egyszer volt All-Star, de korábban háromszor volt MVP és egyszer döntő MVP is a Phillynél. A trénereknél nagy nevek is ültek a kispadon, hiszen irányította az együttest a Knicks-legenda Red Holzman, Alex Hannummal nyertek és buktak egy döntőt, de ő másfél idénynél is kevesebb ideig ült a padon, Harry Galatin és Richie Guerin meghatározóak voltak a 60-as években, a Wilkins-féle csapatot Mike Fratello irányította, Blaylockékat a 90-es évek második felében a játékosként is nagyot alkotó Lenny Wilkens. Végül azért esett Hannumra a választás, mert az egyetlen bajnoki címet az irányítása alatt szerezték - Wilt Chamberlain egyetlen philadelphiai győzelme is az ő nevéhez fűződik, a 13 év alatt 11 bajnoki címet nyerő Bostont tehát csak ő csapatai tudták legyőzni.

Kimaradók: Shareef Abdur-Rahim, Zelmo Beaty, Walt Bellamy, Bill Bridges, Joe Caldwell, Jamal Crawford, John Drew, Al Horford, Mel Hutchins, Clyde Lovelette, Ed Macauley, Jason Terry, Josh Smith, Steve Smith, Kevin Willis.

 

Washington Wizards

Gilbert Arenas, Earl Monroe, Gus Johnson, Elvin Hayes, Wes Unseld
Rod Strickland, Jeff Malone, Bernard King, Antawn Jamison, Walt Bellamy

Vezetőedző: Dick Motta

Gilbert Arenas nem a tipikus irányító mintaképe, de négy értékelhető (sérülésektől nem tönkretett) évében 26.2 pontot, 5.6 gólpasszt és 4.3 pattanót hozott a konyhára meccsenként, háromszor All-Star volt, egyszer All-NBA második, kétszer pedig a harmadik csapatba választották. Earl Monroe a Baltimore-i időszakban, még a 60-as évek végén és a 70-es évek elején húzott le itt négy szezont, volt kétszer All-Star és átlagolt 23.7 pontot, 4.6 gólpasszt és 3.7 pattanót. Ő egyébként egyszer volt All-NBA első csapattag is, tehát a legjobb dobóhátvéd a ligában és a Knicksszel később bajnoki címet is ünnepelhetett. Gus Johnson játszott vele együtt, 9 évet töltött Baltimore-ban, 5-ször volt All-Star, 17.5 pontot és 12.9 pattanót átlagolt, emellett négyszer választották be az All-NBA második csapatba és kétszer a legjobban védekező ötösnek is tagja volt. Elvin Hayes minden idők egyik legjobb játékosa négyes poszton (11. az örökranglistán a pontokat tekintve, volt 8-szor All-Star csak ettől a franchise-tól, 6-szor volt az All-NBA első vagy második csapatában, 9 itt töltött idényében pedig 21.3 pontot és 12.7 pattanót átlagolt). Az ő társa volt a palánk alatt Wes Unseld, aki újoncként azonnal MVP címet is nyert, majd a később bajnoki címet nyerő csapat vezére és döntő MVP-je volt, ő a franchise legnagyobb legendája.

A padról Rod Strickland 4 és fél szezont húzott le a Washingtonnál, ahol 15.5 pontot, valamint 8.9 gólpasszt tett a közösbe, egyszer volt gólpasszkirály is (1997/98, 10.5) és abban az idényben az All-NBA második csapatába is befért. Jeff Malone 7 évet töltött itt, 2-szer volt All-Star, de Washingtonban 20.2 pontot tett a közösbe fellépésenként. Bernard King a dicsőséges New York-i idők után tette át ide a székhelyét és súlyos térdsérülését követően sikerült újra beindítania karrierjét. Négy itteni évéből egyszer All-Star és egyszer All-NBA harmadik csapattag volt, emellett 22.0 pontot, 4.7 pattanót, valamint 3.9 gólpasszt hozott. Antawn Jamison 5 és fél idényéből 2-szer volt All-Star, 20.8 pont és 8.9 pattanó voltak a mutatói. Walt Bellamy pedig még a 60-as évek elején volt a gárda sztárja - egy-egy évet lehúzott a Chicago Packersnél és a Chicago Zephyrsnél is, onnan lettek Baltimore Bullets 1963-ban. Négy idényéből 4-szer volt All-Star, 27.6 pontot és 16.6 pattanót átlagolt.

Dick Motta az aranykorszak edzője volt, vele nyert bajnoki címet és játszott döntőt az együttes a 70-es évek végén, messze a legsikeresebb tréner volt a csapat történetében ezzel.

Kimaradók: Rex Chapman, Phil Chenier, Archie Clark, Bob Dandridge, Bailey Howell, Juwan Howard, Moses Malone, Kevin Loughery, Michael Jordan, Don Ohl, Jeff Ruland, Gus Williams, Chris Webber.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus