Az évtized cseréi - a 70-es évek

A sorozat korábbi részei: 50-es évek, 60-as évek

14. (1978. augusztus 4.)
Boston Celtics adja: Kevin Kunnert, Kermit Washington, Sidney Wicks, Freeman Williams
San Diego Clippers adja: Tiny Archibald, Marvin Barnes, Billy Knight, 1981 második körös (Danny Ainge), 1983 második körös (Rod Foster)

Érdekesség, hogy nem volt egyértelmű ebben a cserében, ki a legnagyobb érték, a tegnap születésnapos Nate Archibald vagy Billy Knight - a két második körös kézzel fogható értékkel nem bírt még akkor, Marvin Barnest kitette keretéből a Boston és csak 1980-ig volt a ligában, Knight viszont az Indianánál egyszer az ABA-ben, egyszer pedig az NBA-ben volt All-Star, volt a ligában 26.5 pontos szezonja is ezt megelőzően két évvel és még a Buffalónál is 22.9 pontot és 7.5 pattanót átlagolt 1977/78-ban.

Archibald két pocsék idényen volt túl: 72/73-ban még egyszerre nyerte a pont- és a gólpasszkirályi címet, volt háromszor All-NBA első és egyszer második csapat tagja, a csere előtti két szezonban azonban összesen 34 mérkőzést tudott játszani Achilles-szakadása miatt, a Clippersnél például pályára sem lépett. A Boston sokat nem kockáztatott, hiszen Sidney Wickset erősen leszállóágban adták el, nem is állt meg a lejtőn és 1981-ben befejezte. Kevin Kunnertet azon a nyáron igazolták és 7.0 pont volt a legtöbb, amit hátralévő karrierje alatt átlagolt. Freeman Williams három és fél idényt lehúzott a Clippersnél és 16.4 pontos átlagot hozott, Kermit Washington pedig csak egy évet töltött San Diegóban, a Portland TrailBlazershez került kompenzációként, mikor a Clippers leigazolta Bill Waltont - teljesen hiába.

A Boston nagyot húzott, hiszen Archibald fontos szereplője lett a Bostonnak, háromszor volt All-Star, 1980/81-ben, a bajnoki címet érő évben pedig All-NBA második tag és All-Star MVP is lett. Az 1981-es második körösön húzott Danny Ainge a 80-as évek másik két bajnoki címéből vette ki a részét és volt All-Star is az együttesnél.

Érdekesség: Archibaldot három nyár alatt háromszor cserélték el, és értékének csökkenését, valamint 1976-os és 1977-es megítélését jól mutatja, hogy az első két alkalommal még két első köröst lehetett kapni érte két, illetve egy játékossal megtoldva - ezt követően ez az 1978-as csomag szinte semmi nem volt, amit Achilles-szakadása magyaráz is, a Boston azonban jó lóra tett vele.

 

13. (1979. szeptember 13.)
Utah Jazz adja: Spencer Haywood
Los Angeles Lakers adja: Adrian Dantley

Nagy lehúzás volt ez a Jazz részéről, bár ezt előre azért nem lehetett látni. A Seattle Supersonics egykori csillaga, Spencer Haywood a New York Knicksnél is 17.1 pontos és 8.6 pattanós játékos volt még, a New Orleans Jazznél pedig egy fél idény alatt 24 pontot és 9.6 pattanót tett a közösbe fellépésenként - úgy tűnhetett, hogy a Lakersnél Jamaal Wilkes mögött csak cserekiscsatár, de így is 17.3 pontot átlagoló Adrian Dantley-t megérheti rá elcserélni. Haywood azonban kategóriát zuhant (9.7 pont, 4.6 pattanó), és bár 1980-ban bajnok lett, a következő idényben Olaszországban játszott már, 1983-ban pedig be is fejezte NBA-karrierjét. Dantley pont a bajnoki cím és a Showtime kezdete előtt távozott, de a Utah-nál legenda lett, hiszen hét idényéből hatszor All-Star lett, zsinórban négy éven keresztül átlagolt 30 pont fölött, kétszer pedig meg is nyerte a pontkirályi címet.

Érdekesség: Dantley-nek nem volt túl sok szerencséje ezekkel a cserékkel karrierje alatt, hiszen a Lakers után a Jazzből is mennie kellett az aranykorszak kezdete előtt, 1986-ban postázták a Detroit Pistonshoz, ahonnan pedig 1989 februárjában kellett Dallasba költöznie, őt adta a Pistons Mark Aguirre-ért cserébe, így egyik detroiti bajnokcsapatnak sem volt tagja.

 

12. (1977. július 11.)
Golden State Warriors adja: -
Los Angeles Lakers adja: 1978 első körös (Purvis Short), készpénz
(Jamaal Wilkes leigazolása miatt kompenzációként fizet a Lakers)

Kakukktojás ez a "csere", mert lényegében az, hivatalosan azonban egy igazolás kompenzációja. Wilkes három évet húzott le ezt megelőzően a Golden State-nél, ahol egyszer All-Star is volt, ő volt az Év Újonca 1974/75-ben (ekkor bajnok is lett azonnal a csapattal), kétszer pedig All-Defensive második tag volt - már vitte is a Lakers Kareem Abdul-Jabbar mellé, ám ekkoriban ilyen igazolásért még kompenzálni kellett a volt csapatot. Ezért adott a Lakers egy következő évi első köröst a Warriorsnek, amit nem is használtak ki rosszul - a Kansas City Kings első választását kapták meg a Lakerstől, az 1/5-tel pedig Purvis Shortot draftolták. Wilkes tovább emelte átlagait, 20 pont fölötti szezonjai is voltak és 1985-ig volt a Lakers tagja, még két bajnoki címet bezsebelt ez idő alatt. Short 9 idényen keresztül szolgálta a Golden State-t és 19.4 pontos átlagával a franchise történetének egyik legjobb kiscsatára lett.

 

11. (1976. augusztus 5.)
Portland TrailBlazers adja: Geoff Petrie, Steve Hawes
Atlanta Hawks adja: ABA dispersal draft 1/2-ese (Maurice Lucas)

Nagy volumenű lépés volt ez akkoriban, hiszen Geoff Petrie a Blazers történetének egyik legjobb hátvédje volt, 1970/71-ben az év újonca lett Dave Cowensszel megosztva, volt kétszer All-Star is. A Portland azonban úgy döntött, hogy teljesen más alapokra helyezik a csapatot - az előző idény házi pontkirályát, Sidney Wickset két hónappal később egyszerűen eladták a Boston Celticsnek, a második legjobb scorerüket, Petrie-t pedig egy olyan magasemberre cserélték, aki az új csillag, Bill Walton társa lehetett a palánk alatt. Így került a képbe az NBA-ABA összeolvadás után rendezett ún. dispersal draft, ahol az új NBA-ből kimaradó két volt ABA együttes, a St. Louis Spirits és Kentucky Colonels játékosainak játékjogát lehetett lefoglalni. Az 1/1-es Artis Gilmore után a Blazers választása Maurice Lucasra esett, ez pedig mint később kiderült, azonnal eredményre is vezetett.

Lucas és Walton vezetésével 1977-ben bajnok lett a Portland fennállása során először és mindmáig utoljára. Lucast 1980 februárjában elcserélte az együttes, de három teljes portlandi idényében végig All-Star volt, egy All-NBA második, egy All-Defensive első és egy második csapattagság is befért neki ebbe az időszakba. Az ellenérték közül a nevesebb azonnal kiszállt, Petrie ugyanis olyan súlyos térdsérülést szenvedett, amely miatt be kellett fejeznie karrierjét, soha nem lépett pályára Atlantában. Steve Hawes hat és fél szezon alatt 10 pontos és 7 pattanós átlagot hozott a Hawksnál, de kiegyensúlyozottnak így sem lehet mondani ezt a tranzakciót.

 

10. (1978. augusztus 16.)
Philadelphia Sixers adja: George McGinnis, 1978 első körös (Mike Evans)
Denver Nuggets adja: Bobby Jones, Ralph Simpson, 1984 első körös (Leon Wood)

Az előző tranzakciónál is komolyabb mozgás volt ez. George McGinnis az akkori Sixers egyik legjobb játékosa volt, hiszen három ott töltött idényében 21.6 pontot, 11.5 pattanót és 4.1 gólpasszt átlagolt, kétszer volt All-Star is, az 1977-es döntő után azonban 1978-ban a második körben kikapott a Sixers, így váltásra szánták el magukat. Azért a Bobby Jonesért cserélték el többek között McGinnist, aki kétszer volt NBA és egyszer ABA All-Star négy profi idényében és a korszak legjobban védekező erőcsatáraként tartották számon már ekkor is - teljesen más erősségei voltak, mint McGinnisnek, de Billy Cunningham vezetőedző úgy döntött, Jonesra nagyobb szükségük van. A két első körösön húzott Mike Evans és Leon Wood nem sok vizet zavartak a ligában később, az ABA-ben pedig nagy sztárnak számító Ralph Simpson az NBA-ben meg sem közelítette korábbi önmagát, 1980-ban be is fejezte.

McGinnis a Denverből is All-Star lett (22.6 pont, 11.4 pattanó), ami a liga történetének egyik legnagyobb lehúzásához vezetett, de erről egy kicsit később. Jones hatalmas fogás volt a Phillynek, hiszen a 80-as évek elején ligaszinten is meghatározó, kétszer döntős, egyszer pedig ezen felül bajnok Sixersnek volt az alapembere. A bajnoki évben az év hatodik emberének választották, volt kétszer All-Star és 1983/84-ig befért az All-Defensive első csapatokba minden évben. 

 

9. (1971. november 10.)
New York Knicks adja: Mike Riordan, Dave Stallworth, készpénz
Baltimore Bullets adja: Earl Monroe

A nevekből kiderül könnyen, hogy ez óriási lehúzás volt a Knicks részéről, de kényszerpályán mozgott a Bullets. Earl Monroe első négy idényéből kétszer All-Star, egyszer pedig All-NBA első csapat tagja volt, ügynöke azonban az 1970/71-es idény után cserét kért a Bulletstől a Chicago Bullshoz, a Los Angeles Lakershez vagy a Philadelphia Sixershez. Állítólag találkozott az ABA-s Indiana Pacers képviselőivel is az 1971/72-es idény kezdete után, ezt követően nem sokkal cserélték el a Knickshez. Az érte kapott érték ennek megfelelően finoman szólva is "nyomott" volt. Mike Riordannel még nem is jártak rosszul, hiszen a 9.5 pontos kiscsatárnak volt három 15 pont fölötti szezonja is a Bulletsnél - 1977-ben vonult vissza, mielőtt bajnoki címet nyert volna a Washington -, Dave Stallworth viszont 10 pont környékéről pont a cserét követően kezdett mélyrepülésbe, 1975-ben a Knickstől vonult vissza. Monroe ezzel szemben Walt Frazierrel minden idők egyik legjobb hátvédpárosát alkotta, nyertek bajnoki címet 1973-ban és 1980-ig, visszavonulásáig New Yorkban játszott.

 

8. (1980. febuár 15.)
Los Angeles Lakers adja: Don Ford, 1980 első körös (Chad Kinch)
Cleveland Cavaliers adja: Butch Lee, 1982 első körös (James Worthy)

Hatalmas lehúzás lett ebből a cseréből is - jól mutatja, miért nem cserélnek általában a csapatok jövőbeli első körösöket kiegészítő játékosokért még akkor sem, ha kapnak viszont első köröst is. Don Ford ugyanis egy 7 pontos, 4 pattanós erőcsatár volt a Lakersnél töltött öt és fél évében, 1982-ben pedig vissza is vonult a Cavstől. Butch Lee még ennyit sem hozott össze, ő a cserét követő nyáron, összesen második szezonjában hagyta abba. Azt már februárban is tudni lehetett, hogy a Lakers valahol nagyon hátul húzhat majd, 41-18-cal álltak a cserét megelőzően és végül az első kör utolsó előtti helyén választhatott a Cavs a tőlük kapott pickkel. Chad Kinchet draftolták, aki egy idény után kikopott a ligából...

1980 áprilisában azonban még nagyobb bajba került az ohiói csapat, Ted Stepien vásárolta meg ugyanis a franchise-t, aki minden idők leghülyébb tulajdonosa volt (elég az hozzá, hogy miatta vezették be a Stepien-szabályt, amely tiltja, hogy egy csapat a jövőre nézve két egymást követő évben első körös nélkül maradjon, Stepien ugyanis úgy gondolta, ért a kosárlabdához és szórta a pickeket a középszerűbbnél középszerűbb emberekre). Ebből lett az, hogy 1981/82-re a Cavs a liga legroszabb csapata lett (15-67), így az 1/1-en a Lakers James Worthy-vel gazdagodott.

 

7. (1978. október 12.)
Philadelphia Sixers adja: World B. Free
San Diego Clippers adja: 1984 első körös (Charles Barkley)

Lloyd (World) B. Free három idényt húzott le a Phillynél, ahol 15-16 pontos dobóhátvéd volt - tagja volt a 77-es döntős csapatnak is. A Clippers úgy gondolta, hogy ő lehet a felemelkedéshez vezető kulcs, ezért egy hat évvel később felhasználható első köröst adtak érte a Sixersnek. Nem is sakkoztak rosszul, legalábbis eleinte ezt lehetett gondolni, hiszen 28.8 és 30.2 pontot átlagolt Free, volt All-Star is második San Diegóban töltött évében, az elsőben pedig az All-NBA második csapatába választották - mindkét évben második lett a pontlistán George Gervin mögött. A csapat azonban nem lépett szintet és ez így volt az egész 80-as években. Ennek megfelelően jött az 1984-es draft, amelyről azóta kiderült, hogy minden idők (egyik) legjobbja volt, a Philly pedig kiválasztotta Charles Barkley-t, akinek az érdemeit felesleges sorolni.

Érdekesség: Free-t 1980-ban el is cserélte a Clippers a Golden State Warriorshöz egy Phil Smith nevű, korábban bajnok, All-NBA és All-Defensive második csapattag, valamint kétszeres All-Star dobóhátvédre, de tőle is rövid úton megszabadultak. Kaptak viszont egy 1984-es első köröst ők is a Warriorstől, amellyel a nyolcadik helyen húzhattak, hárommal a Philly mögött - majdnem Barkley-szintű játékosra, a ligából négy év alatt kikopó és 5.6 pontot átlagoló Lancaster Gordonra esett a választásuk.

 

6. (1972. június 23.)
Baltimore Bullets adja: Jack Marin
Houston Rockets adja: Elvin Hayes

Elvin Hayes első négy évében pont- és pattanókirály is volt, négyszer volt All-Star. A helyére érkező Jack Marinnak egy igazán jó éve volt, pont a csere előtti, amikor 22.3 pontot és 6.8 pattanót átlagolt, All-Star is lett, így a Rockets úgy gondolta, hogy meghúzzák a cserét - hiba volt. Hayes minden idők egyik legjobb erőcsatára lett, háromszor járt döntőben a Bullets-cel, ebből egyszer nyert, szinte végig All-NBA és All-Defensive csapattag volt. Marin ezzel szemben All-Star volt ugyan első houstoni évében, a másodikban azonban elcserélték a már korábban említett Kevin Kunnertre és Dave Wohlra - mondhatni elaprózta a Rockets történetének egyik legnagyobb ászát.

Érdekesség: Hayes 1981-ben visszakerült Houstonba, de akkor már csak két második körös volt az ára annak ellenére is, hogy 17.8 pontos és 9.7 pattanós játékos volt még utolsó washingtoni szezonjában is, sokat tehát nem kellett érte adni egyik alkalommal sem.

 

5. (1980. február 1.)
Denver Nuggets adja: George McGinnis
Indiana Pacers adja: Alex English, 1980 első körös (Carl Nicks)

Minden idők egyik legnagyobb lehúzása lett ebből a tranzakcióból. McGinnis az ABA történetének egyik legjobb játékosa volt, MVP címet nyert, kétszer All-ABA első csapat tagja volt és két bajnoki címet is besöpört, mindezt az Indiana Pacersszel... Az NBA-ben előbb a Philadelphia Sixersnél játszott, majd a Denver Nuggetshez került, mint arról már értekeztünk. A coloradóiaknál All-Star lett első évében, de a második szezonjában már "csak" 15.6 pontot, 10.3 pattanót és 4.9 gólpasszt átlagolt. A Pacers nem látta még a veszélyt és megszerezték egykori ikonjukat, cserébe a Boston Celtics első körösét adták, amelyről tudható volt, hogy nem sok értékkel fog bírni (Carl Nicks lett a kiválasztott a 23. helyen, aki három szezont töltött összesen a ligában).

Alex English két Milwaukee-ban töltött idény után került 1978-ban a Pacershez, akiknél kezdő kiscsatár lett, 16.0 pontot átlagolt. Úgy tűnt, egál lehet a csere, ám English Denverben kibontakozott, a franchise történetének legnagyobb legendája lett. 11 év alatt 8-szor volt All-Star, zsinórban 8-szor átlagolt 25 pont fölött, egyszer nyert pontkirályi címet is és az 1980-tól 1990-ig tartó 10 év legponterősebb játékosa volt az egész ligában - 25.9 pont, 5.6 pattanó és 4.4 gólpassz voltak a mutatói a Nuggetsnél. McGinnis ezzel szemben soha nem érte már el korábbi szintjét, 1981/82-ben már csak 4.7 pontot és 5.2 pattanót hozott meccsenként, az idény végén pedig visszavonult.

 

4. (1976. október 24.)
Houston Rockets adja: 1977 első körös (Wesley Cox), 1978 első körös (Micheal Ray Richardson)
Buffalo Braves adja: Moses Malone

A Houston javította valamivel több mint négy évvel korábbi hibáját, két első körösért szerezték meg ugyanis történetük második legjobb centerét, a náluk kétszeres alapszakasz MVP, ötszörös All-Star és 2-2 alkalommal All-NBA első és második csapattag Moses Malone-t.

Az ellenérték több szempontból is érdekes. Malone-t ugyanis a már említett ABA dispersal drafton a Portland TrailBlazers választotta ki, de mivel ott volt már náluk Walton és aggódtak a pénzügyek miatt is, így választaniuk kellett Lucas és Malone között - végül utóbbit egy 1977-es első körösért elcserélték Buffalóba. A Braves két meccs után cserélte el, tehát elvileg nyertek rajta egy első köröst úgy, hogy semmit nem csináltak, az 1977-es első körösért azonban George Johnsont szerezték meg a Warriorstől, akit fél év után többek között az 1978-as első körössel együtt továbbpostáztak a náluk meccset sem játszó Tiny Archibaldért, lényegében tehát pofára estek.

 

3. (1975. június 16.)
Los Angeles Lakers adja: Junior Bridgeman, Dave Meyers, Elmore Smith, Brian Winters
Milwaukee Bucks adja: Walt Wesley, Kareem Abdul-Jabbar

A liga történetének egyik legfontosabb cseréje volt ez, amelyet Kareem Abdul-Jabbar kezdeményezett, nagyobb városba akart költözni, hogy kulturális igényeit ki tudja elégíteni - Los Angelesbe vagy New Yorkba akart menni. Mint ismert, Abdul-Jabbar az aranysárga-liláknál még további öt bajnoki címet és egy Finals MVP trófeát gyűjtött be, minden idők egyik legjobb játékosa lett, aki az örökranglista vezetője 38387 pontjával és a Lakerstől vonult vissza 1989-ben. A Los Angeles nem adott fel túl sok mindent a Milwaukee-nál már bajnok, kétszeres pontkirály és egyszer a legjobb blokkoló címet is elnyerő KAJ-ért és a két clevelandi szezonjától eltekintve világ életében cserecenter Walt Wesley-ért, aki egy évvel a tranzakciót követően vissza is vonult.

Dave Meyers összesen öt évet töltött a Bucksnál, amiből egyet hátsérülése miatt teljes egészében kihagyott. Elmore Smith 1973/74-ben még blokk-király lett 4.9-es meccsenkénti átlaggal, de hiába átlagolt első Bucksnál töltött idényében 15.6 pontot, 11.4 pattanót és 3.1 blokkot, a következő szezon közben továbbcserélték - két első köröst kaptak érte, de nem gazdálkodtak jól velük a későbbiekben. A Meyershez hasonlóan ezen a nyáron draftolt Junior Bridgeman 10 szezont húzott le Milwaukee-ban és megbízható kiscsatára volt az együttesnek 13.9-es átlagával a 10 év alatt. Az első éve után elcserélt Brian Winters pedig az ő társa volt a kezdőben, a dobóhátvéd kétszer All-Star gálára is eljutott a Bucksnál töltött 8 évében, amely alatt 16.7 pontot tett a közösbe fellépésenként.

 

2. (1980. június 9.)
Boston Celtics adja: 1980 első körös (Joe Barry Carroll), 1980 első körös (Rickey Brown)
Golden State Warriors adja: Robert Parish, 1980 első körös (Kevin McHale)

Nem kevésbé fontos csere ez sem, hiszen Red Auerbach sokadik hatalmas húzását mutatta be, amellyel összeállt a 80-as évek legendás Bostonja. A Golden State Warriorsnél Robert Parish pályafutása első négy évét töltötte, utolsó két szezonjában pedig 17 pont és 11-12 pattanó környékén átlagolt már. A Warriors azonban "szerelmes" lett az 1/1-nek várt Joe Barry Carrollba, így azért, hogy megszerezhessék, odaadták Parish-t és az 1/3-at az 1/1-ért és az 1/13-ért. Mindkét picket egyébként a Detroit Pistonstól szerezte korábban a Celtics, amikor leigazolták ML Carrt és ezért kompenzációként elcserélték Bob McAdoo-t ezért a két 1980-as első körösért - az 1/1 volt a Pistons saját draftjoga, az 1/13-at pedig a Washington Bulletstől szerezték ők is korábban.

Minden idők legegyoldalúbb cseréjeként beszélnek azóta is erről a húzásról, hiszen Brown öt szezon után kibukott a ligából (4.4 pontos átlag), Carroll pedig soha nem ért fel azokhoz a várakozásokhoz, amelyeket vele szemben támasztották, hiába átlagolt a Warriorsnél 6 és fél idénye alatt 20.4 pontot és 8.3 pattanót, és hiába volt egyszer All-Star is. Parish egymaga jobb karriert futott ugyanis nála, 14 bostoni évéből 9-szer volt All-Star, 16.5 pont mellett 10.0 pattanót és 1.5 blokkot hozott a Celticsnél és mindhárom 80-as években bajnoki címet nyerő bostoni együttesnek alapembere volt - az első igazi Big3-t alkotta ő Larry Birddel és Kevin McHale-le. Azzal a McHale-lel, aki teljes karrierjét a Celticsnél játszotta, 13 év alatt 7-szer volt All-Star, kétszer az év hatodik emberének választották, volt All-NBA első csapattag és összesen hatszor a legjobban védekező első vagy második ötösbe is beválasztották. A Bill Russell-cserével egylapon emlegethető ez az üzlet is fontosság tekintetében, még ha az 11 bajnoki címet is hozott, ez pedig "csak" hármat.

 

1. (1976. augusztus 5.)
New Orleans Jazz adja: 1977 első körös (Kenny Carr), 1978 első körös (Freeman Williams, 1979 első körös (Magic Johnson), 1980 második körös (Sam Worthen)
Los Angeles Lakers adja: 1977 második körös (Essie Hollis), 1978 első körös (Jack Givens)
(Gail Goodrich leigazolása miatt kompenzációként fizet a Jazz)

A liga történetének egyik legnagyobb mellényúlása volt ez a New Orleans részéről. Gail Goodrich az 1972-es bajnok Lakers egyik húzóembere volt Jerry West és Wilt Chamberlain mellett, eddigi 10 éves karrierje alatt összesen 5-ször választották All-Starnak, és az első három évet leszámítva 22.4 pontos, valamint 5.5 gólpasszos átlagai voltak, volt All-NBA első csapat tagja is. Kicsit elindult már a lejtőn, bement 20 pont alá az 1975/76-os szezonra, viszont a Jazz össze akarta rakni Pete Maravich-csel, ezért 3 évre 1.4 millió dollárért leigazolták. A kompenzációban három első köröst adtak egy második körössel együtt, cserébe egy első köröst kaptak egy második körössel.

A két második körös közül Essie Hollis soha nem játszott a ligában, Sam Worthen pedig mindössze két évet töltött az NBA-ben. Az 1978-as első köröst egy 11 pont, 8 pattanós centerre, Joe Meriweatherre cserélte a Jazz, akit másfél szezon után tovább is küldtek. Ami a Jazz számára nagyobb gond volt, hogy Goodrich Achilles-sérülést szenvedett, műteni kellett, így három év alatt 14.2 pontot és 4.5 gólpasszt átlagolt - mire Magic Johnsont 1979-ben ledraftolták, ő visszavonult. A Lakers az 1978-as első körösét elkótyavetyélte a korábban Phoenixben 3-szor is All-Starnak választott, de már pályafutása vége felé járó Charlie Scottra, akit fél év után továbbcseréltek. Az 1977-es első körösön húzott Kenny Carr a 80-as években egészen potens, 10-15 pontos, 7-10 pattanós erőcsatár lett, de csak miután két és fél évnyi szenvedés után elcserélte őt a Lakers két második körösért.

Az 1978/79-es szezon leggyengébb mérlegével azonban a New Orleans végzett, amely meg is nyerte a pénzfeldobást az akkor még a nyugati főcsoport utolsó helyén végző Chicago Bulls ellen - így döntötték el akkoriban, kié az 1/1, a további sorrend mérleg alapján ment. A többi történelem: az 1/1-es Magicet kár bemutatni, 5 bajnoki cím jött vele a Lakershez és a Showtime-korszak, minden idők három legjobb játékosa között tartják számon, így szerintem ez az évtized cseréje - egy szinten talán a bostoni tranzakcióval és valamivel Abdul-Jabbar megszerzése előtt.