Az újoncok SL-teljesítményei: Az első kör második fele

A korábbi részek: A Top15

1/16, Justin Patton, Minnesota Timberwolves

Patton a törött lábfeje miatt nem játszott a nyári ligában, meg is műtötték már.

1/17, DJ Wilson, Milwaukee Bucks
(5 meccs, 25.3 perc, 11.8 pont, 5.4 pattanó, 1.4 blokk, 46.4% TS, 27.3% tripla)

Wilson hozta azt, amit általában egy projekt játékos szokott a nyári ligában - sokkal több helyzete volt, mint azt a jelenlegi képzettségi szintje indokolná, ebből jött egy gyenge mutató (46.4% TS), és bár nem csak scorerként kell őt figyelni, több mindenben hozzá tudott tenni a meccsekhez, hatékonynak ettől függetlenül sem lehet nevezni - voltak azért olyan találkozók, amikor azt lehetett mondani, hogy ténylegesen is segítette csapatát, de több alkalommal is előfordult, hogy bizony nem ez volt a helyzet. A Bucksban sérülések nélkül nem sok játékideje lesz, hosszútávon kell felépíteni őt.

1/18, TJ Leaf, Indiana Pacers
(3 meccs, 26.9 perc, 12.7 pont, 6.3 pattanó, 52.7% TS, 20% tripla, 57.1% büntető)

Leafnek összesen három mérkőzése volt az orlandói tornán, és bár pocsékul dobta a hármasokat és a büntetőket is, ahhoz képest teljesen elfogadható hatékonyságot hozott az 52.7%-os TS-sel - várhatóan azért a külső dobások jobban fognak neki esni, lesz ideje is a Pacersnél, és jóval kisebb figyelem hárul majd rá. Mutatott nagyon szép dolgokat támadásban, a pattanózásból is kivette a részét, de az azért nem most derült ki, hogy védekezésben mekkora gondjai lehetnek NBA-szinten.

1/19, John Collins, Atlanta Hawks
(5 meccs, 23.1 perc, 15.4 pont, 9.2 pattanó, 62.2% TS)

Collins egészen pazar nyári ligát hozott, amit ugyan óvatosan kell kezelni, mint minden SL-teljesítményt, de nyilván nem bosszankodnak miatta a Hawksnál. Csak 23.1 percet átlagolt, ennél a legtöbb első körös többet játszott, viszont egyáltalán nem vállalta túl magát, borzasztóan robbanékonynak tűnt ebben a mezőnyben, így jött ki a 16.2 pontja 62.2%-os TS-sel és a 9.2 pattanója - nem is nagyon hullámzott a produkciója, végig kiegyensúlyozottan kosarazott. Fizikailag majd erősödnie kell, hogy a nagyok között is hasonlóra legyen képes hosszútávon, de kifejezetten jó benyomást tett a szakértőkre is, és nemcsak az jelzi ezt, hogy bekerült az All-Summer League első csapatba.

1/20, Harry Giles, Sacramento Kings

Giles nem játszott a nyári ligában, valószínűleg korábbi térdproblémái miatt nem akartak vele kockáztatni.

1/21, Terrance Ferguson, Oklahoma City Thunder

Ferguson sem lépett pályára az idei Summer League-ben.

1/22, Jarrett Allen, Brooklyn Nets

Allennek csípősérülése volt, ezért nem szerepelt az SL-ben.

1/23, OG Anunoby, Toronto Raptors

Anunoby jobb térdét még januárban kellett megműteni, abból lábadozik továbbra is.

1/24, Tyler Lydon, Denver Nuggets
(5 meccs, 24.3 perc, 2.4 pont, 4.2 pattanó, 1.6 gólpassz, 1.4 szerzett labda, 28.1% TS, 13.3% tripla)

Lydon volt az első kör egyik, ha nem a legérthetetlenebb választása, és ezt bizonyította a nyári ligában is - kapott átlagban több mint 24 percet meccsenként, és bár mindenben hozzátett egy keveset, de itt nem a "minden"-en van a hangsúly, hanem a "kevés"-en. Pocsék hatékonysággal dolgozott mindenhonnan, és a legnagyobb problémája az, hogy annál a Nuggetsnél, ahol tobzódnak a magasemberek, még 2-3 sérülés esetén sem nagyon látni a helyét, miután nagyjából a hatodik számú erőcsatár Paul Millsap, Kenneth Faried, Darrel Arthur, Trey Lyles és Juancho Hernangomez mögött. Nem kifjezetten a nyári ligás számai az aggasztóak, mint inkább az a tény, hogy ebből maximum edzésen tud majd fejlődni a coloradóiaknál.

1/25, Anzejs Pasecniks, Philadelphia Sixers

A lett center nem szerepelt ezúttal a nyári ligában.

1/26, Caleb Swanigan, Portland TrailBlazers
(8 meccs, 30.8 perc, 16.1 pont, 10.6 pattanó, 2.3 gólpassz, 1.4 szerzett labda, 51.3% TS, 80.6% büntető)

Swanigan sokat játszott a nyári liga során, és nem volt meglepő, hogy egészen jó produkciót nyújtott - az All-Summer League első csapatba választották őt is John Collinshoz hasonlóan. Az egész nyári liga egyik legjobb lepattanózója volt testfelépítését kihasználva, de az is látszott, hogy többet próbálkozott azért támadásban, mint amennyit egyrészt kellene neki, másrészt a felnőtteknél fog. Azért érdekes a helyzete, mert 1/10-en elvitt a Blazers egy másik magasembert is Zach Collins személyében, de nála jóval készebbnek tűnik Swanigan, rotációember is lehet rögtön első évében - igaz, nála meg az a kérdés, hogy ami egy szinttel lejjebb kiemeli, azt tudja-e hasznosítani majd az NBA-ben is, mert ott már csak a fizikumával nem fog kitűnni.

1/27, Kyle Kuzma, Los Angeles Lakers
(7 meccs, 32.0 perc, 21.9 pont, 6.4 pattanó, 2.7 gólpassz, 1.1 szerzett labda, 1.4 blokk, 63.9% TS, 48% tripla)

Kuzma volt az egész SL legnagyobb pozitív csalódása, Lonzo Ball játékszervezői képességét kihasználva egészen pazar statisztikákat gyártott. A legmeglepőbb nála a 48%-os hármasozás volt, ennek a közelében sem járt még az egyetemen sem, és mérkőzésenként majdnem 3.5 értékesített triplával zárt - leginkább ennek volt köszönhető a kiemelkedő, 63.9%-os TS. Nagyon jó benyomást tett a magasember, és könnyen elképzelhető, hogy rotációba verekedte magát Julius Randle és Larry Nance Jr. mellett is - a Ball-lal való játékkapcsolatára a felnőtteknél is építhet, és ott se rá fognak leginkább figyelni a védők, kérdés, tud-e jó szintet hozni triplából a továbbiakban is (a 48%-ot várhatóan azért nem fogja tartani).

1/28, Tony Bradley, Utah Jazz
(8 meccs, 21.3 perc, 9.6 pont, 5.6 pattanó, 1.1 blokk, 51.7% TS)

Bradley a három Utah-i meccsén még elég gyenge hatékonysággal (47.8% mezőnyből) hozott 8 pontot és 4 pattanót, Las Vegasban azonban már sokkal jobban ment neki a játék mind a mezőnyszázalék, mind a pattanózás szempontjából (10.6 pont, 6.6 pattanó, 52.1% mezőnyből). A nyári ligában semmi kiemelkedőt nem csinált, de rosszul sem játszott, a nagyoknál viszont nem nagyon lesz játékideje Rudy Gobert és Ekpe Udoh mögött - sérülés kell ahhoz, hogy lehetőséget kapjon. 

1/29, Derrick White, San Antonio Spurs
(6 meccs, 24.3 perc, 11.8 pont, 2.7 pattanó, 1.8 gólpassz, 46.3% TS, 29.2% tripla)

White-nak is sokkal jobban ment Vegasban, Utah-ban vállalhatatlan százalékkal operált (8.7 pont, 20% tripla, 39.4% TS), viszont második tornáján már egészen elfogadható volt a pontszerzést tekintve, még ha összhatékonysága így is hagyott kívánnivalót maga után (15 pont, 35.7% tripla, 51.5% TS). A nagy csapatban nem sok szerepe lesz még Jonathon Simmons lelépése és Tony Parker sérülése ellenére sem - kérdés, hogy hosszútávon mi lesz belőle, mert a pontszerzésen kívül nem sok mindent mutatott az SL-ben.

1/30, Josh Hart, Los Angeles Lakers
(2 meccs, 22.4 perc, 10.0 pont, 4.0 pattanó, 44.8% TS, 11.1% tripla)

Hart összesen két találkozón lépett pályára, abból még annyi mindent sem lehet kiolvasni, mint 4-6-8 mérkőzésből. A dobás nem ment neki, de nála a hátul mutatott teljesítmény legalább ennyire fontos. Hogy Jordan Clarkson, Kentavious Caldwell-Pope és Corey Brewer mellett mennyi helye lesz, az még nagyban változhat, mivel a Lakers Clarksont is árulta a nyáron, Brewerrel meg egészen biztosan nem számolnak hosszútávon, úgyhogy Luke Walton akár még rotációba is teheti a szezon bizonyos szakaszán.