Bryant, Rose és a többiek: az idei év visszatérői

 

Rövidesen rajtol az NBA 2014/15-ös szezonja. Az elmúlt évadban sajnálatosan sok nagynevű hiányzót jegyezhettünk fel, kevés gárda akadt, mely komolyabb sérült nélkül le tudta hozni az idényt. Örömmel jelentjük, a maródiak a legtöbb helyen játékra készek – őket vesszük most sorba. 

Derrick Rose

Két korábbi MVP is szinte teljes egészében kihagyta az elmúlt évadot, közülük azzal kezdjük a felsorolást, akire a nagyobb feladatok várnak idén.

Rose pályafutása ugyanolyan lendületesen indult, mint a játékos maga: a 2010/11-es idényben minden idők legfiatalabb MVP-jének választották a Bulls 2008-as 1/1-esét, ám hiába nyerték meg az alapszakaszt abban az évben 62 győzelmet összehozva, a Keleti Konferencia Döntőjében a frissen összeállt James-Wade-Bosh-Arroyo tengely által húzott Miami Heat 4-1-es összesítéssel jobbnak bizonyult a Bikáknál.

A következő évben jöttek először a sérülések: alig két héttel a szezonrajt után ráesett a könyökére, de ezt még megúszta maradandó károsodás nélkül. Ezt követően indult be nagyon a henger, gond volt a nagylábujjával, a hátával, összeszedett egy ágyékhúzódást, majd a bokája is kiment. Az alapszakasz végére visszatért, de a rájátszás első meccsén máris jött a baj: egy betörést követően rosszul érkezett a talajra, bal térdében elszállt a keresztszalag. A Bulls nem is bírta el hiányát, 4-2-re alulmaradt az akkor még profi kosárlabdacsapatra emlékeztető Sixers ellenében. 

A következő idényt teljes egészében kihagyta, nem akarta elsietni a visszatérést még úgy sem, hogy (az előző évadhoz képest jelentősen meggyengült) csapata ismét a Heattel találta magát szemben (és kapott ki újfent 4-1-re).

A 2013/14-es szezonra elméletben készen állt, ott is volt a nyitómeccsen a társakkal (a Miami ellen, ki hinné?), de visszatérése felemásra sikerült: egyszer sem dobott ugyan 12 pont alatt, de dobószázaléka csak egyszer érte el a 45%-ot, a többi derbin alatta maradt. A dobás mellett az eladott labdákkal is hadilábon állt, látszott, hogy idő kell formája visszanyeréséhez.

Ezt a luxust azonban nem kapta meg: 10. találkozóján a Portland volt a soros ellenfél, Rose-t senki nem bántotta, úgy tűnt, csak megcsúszott; a diagnózis meniscus szakadás, ezúttal a jobb térdében. Újabb kiült szezon, újabb 4-1-es vereség a rájátszásban (ezúttal a Washington volt az elkövető). 

Idén nyáron jelentősen megerősítették a keretet Forman GM-ék, de Gasol ide, Mirotic, McDermott oda, a Szeles Városban Derrick Rose az, aki ezt a nagyon jó csapatot a legjobbá teheti.

Kobe Bryant

Kevés megosztóbb személyiség van a ligában a Lakers hátvédjénél: rajongói szűnni nem akaró győzni akarását, rendkívül széles támadórepertoárját, öt bajnoki címét emlegetik szívesen (sok egyéb erénye mellett). A másik oldalon bírálói önzőnek, Jordan majmolójának tartják, aki 3 gyűrűjét O’Neal-nek köszönheti, és egyébként is csak egyszeres alapszakasz MVP (mára kissé megfakult, de egy évtizede forró  téma volt coloradói kiruccanása is, részletekért keresse fel google-jét “bryant hotel colorado” kulcsszavakkal). 

Egy dologban azonban egyetérthet(ett) a két tábor: Kobe Bryant nem az a sérülékeny fajta.

Persze nem lehet róla Karl Malone-i magasságokban beszélni, de hosszabb időt ez idáig nem kellett mulasztania. Csakúgy, mint Rose, ő is első komolyabb sérüléséből (Achilles) felépülve kényszerült vissza szinte azonnal a partvonalra: bal térdében keletkezett egy törés, de szerencsére a szalagok nem sérültek. 

2013 novemberében írta alá új kétéves, 48 és fél millió dollárt garantáló szerződését. Ekkor már Achilles-rehabilitációja végén járt, nagyjából két héttel később pályára is lépett, de csak 6 meccset bírt ki (13.8 pont, 6.3 gólpassz, 5.7 eladott labda), december közepén véget ért számára a szezon. 

Az új kontraktussal eléggé megkötötte a vezetőség kezét, de állítólag több Lakers bérlettulajdonos is Kobe maradásához kötötte (nem kis pénzbe kerülő) bérletének meghosszabbítását - na nem mintha kapkodtak volna a csapatok a gipszben sántikáló Bryant után, és az összeg nagysága is túlzott. Los Angeles aranysárga-lila felén nyilván szentségtörés kimondani vagy leírni a “rebuild” szót, így tankolásról szó sem lehet; ennek ellenére az előző szezonhoz hasonlatosan idén is az alsóház juthat osztályrészül a derék szurkolóknak. A klub következő szupersztárját viszont aligha a drafton szerzik be, ahhoz ugyanis még ez a keret is túl jó, hogy leghátul végezzenek.

Ha nem sérül le újra, Jordant túl fogja dobni, néhány száz pont kell csak ehhez. De a rekordok hajszolásán kívül Bryant célja nemigen lehet más, mint hogy megmutassa a liga többi sztárjának: igenis maradt még benne kakaó, nyugodtan jöhetnek mellé játszani (szárnysegédnek, de akkor is) premier szabadügynökök - bár ezen ügyet nem fogja elősegíteni Jeanie Buss nyilatkozata, miszerint csak a lúzerek félnek együtt játszani Kobe-val.

Rajon Rondo

Immáron több mint 6 év telt el a bostoni “Big Three” bajnoki címe óta, a nagy hármas összes tagja rég lelépett, sőt, az akkori keretből már csak Rondo maradt meg hírmondónak - de az elmúlt két évben mindössze 68 mérkőzésen tudott csapata rendelkezésére állni. 

Térdsérüléséből elvileg felépült, az elmúlt évad utolsó 30 meccsén már csatasorba állt (11.7 pont, 9.8 gólpassz, 5.5 lepattanó), azonban egy állítólagos otthoni baleset következtében - megcsúszott a zuhanyzóban - eltört a keze, de így is készen lehet a szezonrajtra, pár napja már teljes értékű edzésmunkát végez.

Még nem világos, mik Danny Ainge GM céljai a fineszes irányítóval, Bostonban ugyanis eléggé vegyes képet mutat a keret. Vannak fiatalok, akiket nyilván játszatni kell majd fejlődésük érdekében (Marcus Smart, Jared Sullinger, Kelly Olynyk, James Young), de több olyan veterán is akad, akik inkább csak játékperceket vesznek el az ifjoncok elől, egy tankoló csapatban nem sok keresnivalójuk van (Brandon Bass, Avery Bradley, Jeff Green, Evan Turner, Gerald Wallace, Marcus Thornton).

A Bradley-vel való hosszabbítás, Green megtartása, valamint Turner leigazolása arra mutat, hogy talán nem akarják Sixers-módra szétszedni a keretet a Keltáknál, Smart draftolása viszont Rondo esetleges elcserélését vetítheti előre - de ahhoz, hogy feltornázzák az értékét, játszatni kell őt is, különben csak áron alul tudják kipostázni. A jó statok egyébként nem csupán a csapatnak, de a játékosnak is jól jönnének: az idény végén lejár jelenlegi, közel 13 millió dolláros kontraktusa.

A jelenlegi állomány még egy egészséges Rondo-val sem igen jobb egyébként 25-30 győzelemnél (tavaly 25 jött össze), ezért a reális cél az alagsorba kerülés lehet - ahhoz viszont nincs szükség a veteránokra, ők csak a draftpozíciót gyengítenék produkciójukkal.

Ha viszont 2007 nyarát akarják lekopírozni Ainge-ék, vagyis csere útján akarnak nagyot robbantani, akkor érthető, miért tartanak ki Rondo mellett - láttuk, mire képes jó csapattársakkal.

Al Horford  

Unalmas középcsapatból rövid idő alatt izgalmas, nézhető kosárlabdát játszó alakulattá formálta Mike Budenholzer edző a Sólymokat - pedig ebben nem volt nagy segítségére legjobban fizetett játékosa, a korábbi kétszeres NCAA-bajnok Al Horford.

Sérülését tekintve ő sem “elsőbálozó” már, másodszor szakadt el mellkasában egy izom, először a bal, majd a jobb oldalon. 29 meccset követően, december végén dőlt ki, és nem is tért már vissza a rájátszásra sem - a most kezdődő szezon elején sem várhatunk még tőle csodát, nincs formában. Jól indult pedig a tavalyi éve, az említett 29 derbin eddigi legjobb számait hozta pontok (18.6), blokkok (1.5) és dobószázalék (56.7%) tekintetében, remélhetőleg nem veti vissza túlságosan a válla.

A legutóbbi rájátszásban a Hawks emlékezetes hétmeccses ütközetre késztette az akkor még lényegesen esélyesebb Pacerst, idén talán már nem az underdog szerepe vár rájuk az első körben, mivel a csapat magja egyben maradt - a külső védelmet Thabo Sefolosha fogja tovább szilárdítani, Horford pedig ütős kinti-benti kombót alkothat Paul Millsap-pel.

Brook Lopez

Ha nem is a legjobban fizetett, de mindenképpen egyik legfontosabb játékosa a Brooklyn együttesének az utóbbi időben sokat sérült magasember. Persze 15.7 milliós évi gázsijával sok (egész pontosan 17) másik csapatnál listavezető lenne, a Nets-nél csak bronzéremre elegendő ez a pénz - amelyet egyébként megszolgál, már ha egészséges.

Első három évében egyetlen mérkőzést sem mulasztott, majd 2011-ben jött egy lábtörés, azóta a jobb lábával állandóan gondok vannak - Horfordhoz hasonlóan ő is tavaly december végén dőlt ki az egész szezonra. Pedig számára sem indult rosszul az év, hiszen 20.7 pontját 56.3%-os mezőnymutatóval szerezte, átlag alatti (6.0) pattanózását pedig 1.8 blokkal ellensúlyozta - mindenképpen a liga top centerei között van.

Kidőlésétől függetlenül egyébként valamennyire összekapta magát az évet csúnyán indító Brooklyn: a playoff első körében egy trash talk-tól sem mentes párharcban, a hetedik meccsen idegenben diadalmaskodva ejtették ki a Toronto együttesét, majd hajtottak fejet a keletet 4. éve uraló Miami előtt. 

Bár a gárda a nyáron edzője mellett elveszítette Paul Pierce-t és Shaun Livingstont is, Lopez visszatérésével így is a keleti felsőház kell, hogy legyen a cél – tegyük hozzá, jelenleg is kisebb gondjai vannak azzal a bizonyos jobb lábbal…

Jrue Holiday

A fiatalabbik Holiday-tesó kisemberekre nem igazán jellemző fáradásos töréssel került partvonalra, és ő sem bírt sokkal többet a fentebb említett két úriembernél: 34 mérkőzésen tudott csak pályára lépni első new orleans-i idényében.

Ezalatt hozta a tőle megszokott színvonalat, 14.3 pont, 7.9 gólpassz, és 4.2 pattanó mellett a triplái 39%-át is a helyére küldte. Távollétében nem teljesített rosszul Tyreke Evans, kérdés, hogyan forgatja majd a rotációt Williams edző: amennyire kellemes problémának tűnik a Holiday-Gordon-Evans trió, a valóságban annyira nehéz lehet elosztani köztük a perceket.

Omer Asik érkezésével már csak a hármas poszt lyukas, ezt leszámítva egészen jó játékosokból áll a keret, más kérdés, hogy a bivalyerős nyugat legerősebb divíziójában - ahol a Spurs, a Mavs, a Rockets és a Grizzlies az ellenfelek - mire elég ez a fiatal, minimálisan összeszokott társaság. Holiday visszatérésével a csúcs egy tavalyi Phoenix-féle, radar alatti menetelés lehet, meglepetés nyolcadik hellyel.

Ryan Anderson

Amikor 2014 februárjában egy Gerald Wallace-szal történő ütközést követően hordágyon vitték le a pályáról Ryan Andersont, úgy látszott, a karriere is veszélybe került; ehhez képest az új idényben játékra jelentkezik, félelmetes nyaksérülése már a múlté.

Csapata összetételét már fentebb taglaltam, Asik érkezésével Davist visszatolhatják eredeti négyes posztjára, így valószínűleg Andersonra csak a padról számítanak - kiscsatárban veszélyes lenne használni, már ha a győzelem a cél. A liga egyik legjobb hármasdobója, vérbeli Stretch 4. Sérüléséig megbízhatóan termelt, 22 mérkőzés alatt mindössze egyszer maradt 10 pont alatt, és mindig volt legalább egy bedobott trojkája. 19.8 pontot és 6.5 pattanót tett a közösbe, közel 41%-os triplázása és 95%-os büntetőzése csak hab volt a tortán. 

Mivel posztján játszik az elmúlt évek legtehetségesebb magasembere, ezért nem lenne olyan nagyon meglepő, ha elcserélnék - rengetek contender csapat tudna használni egy ilyen vajkezű játékost.  

Larry Sanders

2013 decembere igaz fekete hónap volt a ligában a centereknek: a Horford-Lopez páros után a Milwaukee blokkológépe, Larry Sanders is ekkor dőlt ki, igaz, sérülésének nem sok köze volt a kosárlabdához; egy szórakozóhelyen keveredett balhéba az új, vaskos (4 év, 44 millió dollár) szerződését pár hónappal korábban aláíró magasember.

Sajnos a magasághoz és a jó adottságokhoz nem minden esetben párosul ész, elég csak Andrew Bynum-ra gondolni, vagy egy kicsit lentebb görgetni. Sanders sem állt meg ennyinél, sajnálatos márciusi arccsont törését (Harden könyökébe nézett bele) megfejelte egy pozitív marihuána teszttel, elég erős bounce-back szezonra lesz szüksége, hogy butaságait feledtesse.

Pedig egy jó Sanders-szel egészen pofásan festene a fiatal Bucks, Antetokounmpo, Parker, Henson (és talán még Knight is ide sorolható) mind-mind sikerre éhes ifjoncok, a jó Larry pedig hátul stabilitást adhat nekik. Egészségesen 9.5 pontot, 9.5 pattanót és 2.8 blokkot hozott, valóságos terror volt a gyűrűt támadókra, ráadásul Jason Kidd vezetőedző is be tudná építeni, a Sandershez hasonló Tyson Chandler hasznossága anno hozott neki is egy bajnoki aranygyűrűt 2011-ben - kíváncsian várjuk visszatérését.

JaVale McGee

Fellélegezhetnek a Shaqtin’ A Fool kedvelői, a sorozat hőse visszatér fáradásos töréséből! 

Bár egyelőre nem futja be azt a karriert, amit adottságai alapján (fizetésben is) megelőlegeztek neki, mindenképpen a liga egyik legszórakoztatóbb játékosáról van szó, még ha ez a szórakoztatás nem is szándékos. Állítólag a cipőkötés már megy neki, innentől kezdve minden más, amit lerak az asztalra, már csak bónusz. 

Nem tett egyébként jót a pályafutásának a Denverbe cserélése, játékideje csökkenni kezdett: washingtoni 27 percei helyett Colorado-ban húsz alatt tartották, egyrészt az ottani viszonylagos logjam miatt (Hickson, Mozgov, Koufos is előtte volt a rotációban), másrészt kiszámíthatatlan produkciója miatt. 18 perc alatt 9.1 pont, 4.8 lepattanó, valamint 2 blokk jött tőle, a kezdőötösbe azonban nem fért be, bár a fizetése alapján erre következtetnénk. Idén még megkapta a fiatal bosnyákot, Jusuf Nurkic-ot is a nyakába. 

Tavaly mindössze öt mérkőzésen lépett pályára, nem is volt a régi nélküle Shaq műsora. Na majd idén!

Danilo Gallinari

Nem csoda, hogy nem ment tavaly a Nuggets-nek, hiszen a Ty Lawson utáni két legjobban kereső játékosa (Gallo 10.14, McGee 10.75 milliót kapott) sem állt Brian Shaw edző rendelkezésére gyakorlatilag az egész szezonban. 

Az olasz 2013 tavaszán szenvedett keresztszalag-szakadást, emiatt a teljes tavalyi évadot ki kellett hagynia - az egyik leghosszabb ideje sérült játékosról van szó esetében. Nem ismeretlen egyébként a keresztszalag-nyavalya a coloradoiaknál: Nate Robinson és J.J. Hickson is ezzel dőlt ki, Gallinari-nak pedig 3 műtétre is szüksége volt, hogy helyrehozzák a térdét. Az előszezonban már mutatott biztató jeleket limitált percei ellenére is, szüksége is lesz csapatának a bedobó hasznos játékára - a New Orleans-hez hasonlóan az ő keretük is túl jó a tankoláshoz, így csakis a győzelmek bezsebelése lehet a cél Denverben. 

9 játékosuk fog 3-12 millió dollár között keresni idén - és ebben még nincs benne Faried jövőre életbe lépő kontraktusa -, nem csodálkoznánk, ha sok cserében felmerülne a Nuggets neve, mint lehetséges partner. 

Gallinarinak emlékeztetnie kell a ligát, hogy jó éveiben egy jó képességű scorer (14.5-ös karrierátlag), aki kintről is betalál (36.9%), emellett védőként sem rossz. A Lawson-Afflalo-Gallinari-Faried-Mozgov ötös McGee-vel, Nate Robinsonnal, Wilson Chandlerrel, Randy Foye-jal, J.J. Hicksonnal megtámogatva nem fest rosszul, ha egyben marad a keret, a playoff alsóbb helyeire eséllyel mehetnek Shaw-ék.