Búcsú A Kingstől

1999-ben járunk. 13 és fél éves vagyok, a lockout éppen befejeződik, Michael Jordan pedig visszavonul (másodjára is). Kell valaki, egy csapat vagy egy játékos, aki miatt továbbra is követem az NBA-t, miután gyorsan kiderül, hogy a Chicago Bulls valami rejtélyes, teljesen érthetetlen oknál fogva megérzi némileg Jordan, Scottie Pippen és Dennis Rodman távozását: kiesnének a ligából, ha ez lehetséges lenne, és rossz is őket nézni (ez azért az általános iskolában még elég komoly szempont, a jövőbeli draftpickek és sapka alatti hely kevésbé). Azt még ekkor nem sejtem, hogy ez a bizonyos "új csapatom" a nyugati parton lesz, pedig Kaliforniában már fél évvel korábban kezd alakulni az ezredforduló leglátványosabb játékát játszó Sacramento Kings.

'98 májusában elcserélik a franchise legendáját, Mitch Richmondot, illetve Otis Thorpe-ot a borzasztóan tehetséges és már egyszeres All-Star Chris Webberre. Júniusban az 1/7-es draftjoggal érkezik White Chocolate, azaz Jason Williams, a lockout feloldását követően, januárban pedig a két szerb, az 1996-os 1/14-es, Peja Sztojakovics, aki ezzel kezdi el NBA-karrierjét, illetve szabadügynökként Vlade Divac. Ott van még a csapatnál három fontos kiegészítő, Corliss Williamson (1995, 1/13), Scot Pollard (1997, 1/19), illetve Lawrence Funderburke (1994, 2/51) - mindhárman a klub saját draftoltjai.

A csapat 27-23-mal 7. helyen bejut a PO-ba, de a Utah Jazz azonnal kiejti őket 2-3-mal. Nem baj, még úgyse nagyon követem őket... Egy évre rá nincs már Vernon Maxwell, van Tony Delk és Nick Anderson, de a lényeg és az idény vége is ugyanaz: 44-38-cal 8. hely nyugaton és 2-3 az első körben, ezúttal a Los Angeles Lakers ellen. Ekkor azért már tudni, hogy J-Will valószínűleg Óz utódja, a C-Webb - Divac páros a liga egyik, ha nem a legjobban passzoló magasemberpárosa, ennek eredménye pedig egy borzasztóan látványos játék, ami nyilván meg is tetszik. Sok képi anyagot még a neten sem találni, de a halál és az adó mellett egy dolog biztos még: Williams egyik megmozdulása nélkül nincs NBA-vágás a sport hírekben.

Ami szintén nincs, az megállás (99.3-as pace-szel úgy vezetik a ligát 1999/2000-ben, hogy a közelükben nincs senki), kezdő szintű kettes, illetve elég játékidő Pejának, így Williamson Torontóba kerül 2000 szeptemberének legvégén, Doug Christie érkezik a helyére. Szabadügynökként szerződik a csapathoz Bobby Jackson, az 1/16-os draftpickkel pedig egy török gyerek, de nincs gond, az európaiakkal jól jártunk eddig is. A Raptors-csere tökéletes, a kezdő kész, a játék csak jobb, hátul sokkal stabilabb Christie-vel. 55-27-tel megvan a harmadik kiemelés nyugaton, majd az első PO-párharcban aratott siker is a Phoenix Suns ellen (3-1), a Lakers azonban nem ugyanaz a szint (0-4). Élvezem, mert látványos a játék, ráadásul eredménye is van. Williams miatt mindig érdemes videóra vadászni, Peja személyében pedig megvan az örök kedvenc.

2001. június 27-e: Őrjöngök, elcserélik J-Willt. Értem, rengeteg az eladott labda, sorsdöntő támadásnál a kockázatos hát mögötti passz és emiatt a bukott meccs, na de hát ő Jason Williams, arról meg fogalmam nincs, ki az a Mike Bibby. Mint később kiderül: jól járunk vele, mert kevesebb a látvány, de a hiba is. Türkoglu sokat fejlődik, Peja először All-Star, heten (!!!) átlagolnak 10 pont fölött, a kezdőből pedig csak Sztojakovics nem hoz legalább 3.7 gólpasszt meccsenként. Parádé van labdajáratás és eredményesség terén is, így jön a 61-21 és az alapszakasz elsőség. Sima a Jazz (3-1) és a Dallas Mavericks (4-1) ellen is, majd jön minden idők legundorítóbb sorozata a Lakersszel szemben (3-4).

Utálom ezt az egészet, mert minek játszunk, ha úgyis meg van mondva előre, ki nyerhet? Nem kicsit csalódott vagyok, így egy időre abba is hagyom a liga követését, a Kings pedig ezután már csak lefelé megy - elcserélnek vagy elszerződik mindenki, akit szeretek, a csapat pedig egy rossz bohózat. Egy valamit azonban így is ennek a Kingsnek köszönhetek: az 1998 és 2002 közötti fejlődésük az az időszak, ahol rájövök, hogy nem egy-egy ember miatt érdekel ez az egész, hanem a sportág miatt - Jordan ugyan nincs (a Wizardsot hagyjuk), lelkesedésem azonban a játék iránt van.

Na ebből a Kingsből vonult most (pénteken) vissza az utolsó ember(em) is, Hedo Türkoglu. Azt nem mondom, hogy kidolgozott testtel láttam bármikor is, de azért örülök, ha néha eszembe jut, hogy az a "tróger", aki pályafutása második felére lett, honnan indult, annak a bizonyos Kingsnek ugyanis ő is szerves és hasznos része volt. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Gerald Wallace 2001/02-ben kezdett, de egyrész ő csak hivatalosan nem vonult még vissza, lényegében már igen, másrészt róla akkoriban is csak annyit tudtam, hogy egy jó zsákoló, azt is csak az NBA Live sorozatból, ahol gyors volt, de dobni nem lehetett vele, és Kaliforniában nem is volt jó egyáltalán, a Charlotte-nál bontakozott ki nagyon. Nálam a Sacramento Türkogluval fejezte be végleg pénteken - örülök, hogy ehhez szerencsém lehetett: