Helyzetjelentés: hogy állnak újoncaink az AS környékén?

 

20+1. Rodney McGruder – Miami Heat

Gyakorlatilag november vége óta a kezdőötössel fut ki a parkettre az egykori ASE-légiós, és nem is csak amolyan Pascal Siakam-féle "token" kezdőként: 26.1 percet tölt pályán meccsenként, amely a második legmagasabb szám Brandon Ingram 27.8-a után. 6.1 pontja és 3.4 pattanója nem Év Újonca-szintű számok, de a hazai kötődés miatt mindenképp helyet kapott a listán Rodney.

20. Malcolm Delaney – Atlanta Hawks

Delaney meg az Olaj ellen játszott anno az EuroChallenge-ben, és McGruderhez hasonlóan ő is a rutinosabb, 25 év fölötti újoncokhoz sorolható. Ennek megfelelően viszonylag stabilan látja el a csereirányító posztot Atlantában (6 pont, 2.8 gólpassz), bár a dobásán még lenne mit csiszolni (39.7% mezőny, 26.7% tripla).

19. Dejounte Murray – San Antonio Spurs

Bár egyelőre alig láttuk játszani, annyit már ki merek jelenteni, hogy remek kis hátvédet kukázott a 29. helyen a Spurs (ki más?). Bár irányítóban az öregedő Parkertől Patty Mills lassan átveszi a karmesteri pálcát, a további utánpótlás is biztosítottnak látszik. Az egész szezonban csak egyszer játszott többet 30 percnél Murray, de ott rendesen odatette magát: 24 pontot szórt, 7/11-es mezőnyözéssel.

18. Kris Dunn – Minnesota Timberwolves

Murray-hez hasonlóan az 1/5-ös Dunn berobbanására is várnunk kell még, nem letisztázott az irányítókérdés Minnesotában. Bár a szezon előtt volt szó arról, hogy Rubio és akár Tyus Jones mellett is be lehet vetni az újoncot dobóhátvédként, ebből egyelőre csak a hátvéd valósul meg, a dobó nem (37.3% mezőny, 28.3% tripla, 58% büntető). Mivel a játék ezen szegmense Rubionak sem erőssége, ez bizony Jones malmára hajtja a vizet, és osztja szét az irányító-játékperceket.

17. Mindaugas Kuzminskas – New York Knicks

Bár 19-nek néz ki, valójában már 27 éves a Knicks újonc bedobója, aki nevével állandó kihívás elé állítja a tengerentúli közvetítőket. Nagy kapkodást tőle sem láthatunk a pályán, letisztult a játéka – csak azt vállalja be, amit tud (na meg amit a D-Rose – Melo páros enged neki, de ez egy másik történet). Nagyjából január közepéig kimondottan jó spot-up triplázó volt, utána azonban a csapattal együtt a dobása is szétesett (3 találat kintről a legutóbbi 24 kísérletéből). Egy esetleges Anthony-cseréből profitálhatna, de jelenleg azért nem tűnik valószínűnek, hogy bárki is megfelelő ellenértéket adna Meloért.

16. Jaylen Brown – Boston Celtics

Újoncként erős csapatba kerülni nem a leghálásabb feladat, pláne, ha egy 3. helyen kiválasztott fiatalról van szó. Ennek ellenére nem írnám le csalódásként Brown szezonját, egyszerűen csak túl sok NBA rotáció-szintű ember van körülötte, akikkel versengenie kell a percekért. Az utóbbi időben ez olyannyira jól ment neki, hogy a kezdőbe is beverekedte magát, sőt január végén a Magic ellen 20 ponttal megdobta eddigi karriercsúcsát is. Pozitív oldala is van persze annak, hogy a Boston mostanában nagyot megy: hamar megízlelheti az ifjonc, milyen is a győztes kultúra, míg másoknak erre 6-7 ligában töltött év is kevés (rád nézek, Boogie).

15. Pascal Siakam – Toronto Raptors

Siakam sem épp kutyaütő társaságba keveredett Kanadában, bár ők most épp nincsenek bombaformában (4 győzelem 14 meccs alatt). A négyes poszt Bosh óta legendásan lyukas a Raptoroknál, a szezon elejétől egészen januárig kezdő Siakam helyén próbálgatták a jelenleg sérüléssel bajlódó Patrick Pattersont (cserejátékos szint), Jared Sullingert (nem megoldás), de még Bebe Nogueirát (dettó) is. Az atlantai DeMarre Carroll úgy fest, nem jön már vissza, ezért ő sem megnyugtató ott, a szintén újonc Jakob Poeltl pedig echte center. A  "two years away from being two years away" Bruno Caboclo eddig 89 percet játszott – 3 év alatt, tehát jövőre elvileg készen kell állnia (bocs). A poszton a konkurencia tehát nem világverő, ennek ellenére sem fér a Top 10 közvetlen közelébe a kameruni – egyelőre.

14. Caris LeVert – Brooklyn Nets

Az évadot sérülés miatt csak késve tudta elkezdeni, de kétségtelenül ígéretes játékosnak tűnik a Brooklyn bedobója – legalábbis a highlight-ok alapján, mert annál azért vannak fontosabb dolgok az életben, minthogy az ember Brooklyn meccset nézzen. Még ha Lin játszana (apropó, 5 éve volt már a csoda!), de sajnos jó ideje maródi ő is. Kevés pozitívumot jegyezhetünk fel a Netsnél az idei évből, LeVert (és a remekül kezdő Trevor Booker inspiráló játéka) ezek közé tartozik.

13. Andrew Harrison – Memphis Grizzlies

A korábban kidőlő Mike Conley helyettesítését hellyel-közzel jól megoldó Harrisont láthattuk már a Top 10-ben is korábban, egy a Grizzlies-be remekül illő, melós játékost ismerhetünk személyében. Nála sem a számok a mérvadóak, valószínűleg sosem lesz sztár, de idővel stabil rotációtag lehet – egyelőre Toney Douglas érkezése nem tesz jót a játékidejének.

12. Domantas Sabonis – Oklahoma City Thunder

Enes Kanter kidőlése elméletben jól jött Sabonisnak, de egyelőre olyan nagy javulást nem láthattunk a litván magasembertől - 33%-os triplázása még elmegy szódával, de 40.8%-os mezőnypontossága hagy kívánnivalót maga után. 6 pontot és 3.6 pattanót hoz idén, nagy befolyása nincs a meccsek végkimenetelére, de ezt a többi Thunder játékos is elmondhatja magáról, akinek nem Russell a keresztneve. Ami pozitív lehet fejlődése szempontjából, hogy Jaylen Brown-hoz hasonlóan ő is jó eséllyel Playoff-résztvevő lesz rögtön első évében, és pályára is fog kerülni, ellentétben például Kay Felderrel.

11. Isaiah Whitehead – Brooklyn Nets

Mivel az általam Legtöbbet Fejlődött Játékos-díjra titkos esélyes, fentebb már említett Jeremy Lin gyakorlatilag az egész évet kiülte eddig sérülés miatt, így felszabadult a terep a Nets fiataljai számára – Sean Kilpatrick, Whitehead és LeVert is kapnak játékidőt bőven, és a győzelmek sem maradnak el. 12 alkalommal szállított legalább 10 pontot a fiatal hátvéd, gólpasszokban pedig 8 a legjobbja – nyilván lehetne produktívabb, de Brook Lopezen kívül nem sok mindenkinek lehet asszisztolni a csapatban.

10. Yogi Ferrell – Dallas Mavericks

Ha az egész éves produktumot néznénk, nyilván nem kerülne ide Yogsanity, hiszen eddig mindössze 17 mérkőzésen szerepelt - mivel azonban ebből a kevésből is több emlékezetes akadt, mint a legtöbb újoncnál egész évben, ezért megtiszteljük egy Top 10-es helyezéssel a Mavericks kisemberét. Érdemes itt egy pillanatra elidőzni, és kiemelni Rick Carlisle munkáját hátvédeivel: J.J. Barea és  Devin Harris bár megfordultak más csapatoknál is, hasznosak csak itt tudtak lenni. Seth Curry is Carlisle keze alatt kapta meg a lehetőséget, és egyelőre él is vele, míg Deron Williams és Wesley Matthews amolyan "újjáépítő" projektek – bár Williams most is sérült, amíg egészséges volt, remekül kosarazott, Matthews pedig gyakorlatilag korábbi, portlandi szezonjaival megegyező számokat hoz, Achilles-sérülés ide vagy oda. Már ez az öt játékos is remek munkára enged következtetni, de bónuszként itt az újonc Ferrell, aki a drafton senkinek nem kellett, hogy aztán 32 pontot hintsen Portlandben 9/11-es triplázással – ott úszott el végleg Damian Lillard Év Védője-kampánya. 

9. Ivica Zubac – Los Angeles Lakers

A fentebb taglalt Ferrell-hez hasonlóan Zubac sem játszott sokat (21 meccs, átlag 13.2 perc) eddig, viszont limitált szerepkörben is produktív – 3 dupla-duplája is van már például, pedig még sosem töltött többet egy mérkőzésen a parketten 28 percnél. Walton edző tett már arra utalásokat, hogy az All-Star gála után szabadjára engedi fiatal centerét, és mivel előtte a Mozgov – Black páros található, nem kell nagy bátorság kijelenteni, hogy a kezdőötösre célzott a coach. Fantasy spílerek, ne késlekedjetek, katt a plusz gombra!

8. Marquese Chriss – Phoenix Suns

Nyomokban Stoudemire-t tartalmazhat, írtam anno, és ezt továbbra is tartom – egy klasszikus scorer erőcsatár kezd kirajzolódni az arizonai alakulatnál, még ha nem is 1-2 év alatt lesz All-Star Chriss-ből. Az elmúlt hetekben volt 20, illetve 27 pontos meccse is, a Suns csont nélkül utolsó nyugaton, nem látszik tehát, miért ne kapna lehetőséget a továbbiakban is. Dragan Bender ráadásul kidőlt valószínűleg az egész idényre, így négyes poszton olyan nagy konkurenciára sem kell számítania a 8. helyen húzott ifjoncnak.

7. Brandon Ingram – Los Angeles Lakers

Három egymást követő mérkőzésen is 10 pont fölé jutott az 1/2-es, ez eddigi leghosszabb ilyen jellegű sorozata a profik között – ez a teljesítmény valószínűleg egybevág azzal, hogy elfoglalta Luol Deng eddigi helyét a kezdők között. A Suns után a Lakers gyűjtötte a legkevesebb győzelmet nyugaton, így Zubac mellett Ingram sem fog panaszkodni a játékpercekre a jövőben, főleg, ha a bombaformában lévő Nick Young-ot elcserélik előle, ami azért nem lehetetlen. Ha a 2016-os draftosztályt nézzük, szinte minden főbb statisztikai mutatóban Top3-ban, vagy akörül mozog: dobott pontban holtversenyben harmadik (453), gólpasszban negyedik (109), pattanóban első (229), sokoldalúságából tehát máris kaphatunk ízelítőt.

6. Willy Hernangomez – New York Knicks

A jelenlegi MeloDrama 2.0 és az Oakley-helyzet fényében Derrick Rose bejelentés nélkül mulasztott meccse a múlt ködébe vész már – üdv a New York Knicks háza táján. A jó öreg Linsanity óta öt év telt már el, de izgalmas fiatal azért most is akad a Nagy Almában – persze a legtöbbünknek azonnal Kristaps Porzingis neve ugrik be, de a fentebb már említett Mindaugas Kuzminskas, illetve egy másik európai, Willy Hernangomez sem kutyaütő játékosok. Mivel centerből három használható is akad Jeff Hornacek rotációjában (plusz Porzingis, ha nagyritkán beteszik ötösbe), így Hernangomez helyzete annyira azért nem rózsás – ennek ellenére egyre gyakrabban villan, többször is előfordult az elmúlt hetekben, hogy csak a pontok hiányoztak a dupla-duplához, a pattanók rendre megvannak. Joakim Noah inkább már a múlt, mintsem a jelen (még szerencse, hogy "csak" négyéves szerződést írt alá tavaly...), Kyle O'Quinn pedig egy szimpatikus fiatalember, és jól is játszik, de négy évvel idősebb Willynél, így idővel megnyerheti ezt a csatát a spanyol.

5. Buddy Hield – New Orleans Pelicans

Bár Hieldről bőven olvastam negatív kritikát az év folyamán (például hogy milyen remek fit lenne a dobóhátvéd-draftee-jairól hírhedt Sacramentóba, Boogie-val biztos öribarik lennének), a szezon közepére azért összekapta valamennyire magát a Bahamákon született hátvéd. December eleje óta kezdő, és ugyan csak kétszer termelt 20 pont fölött egy meccsen, ami kicsit csalódást keltő lehet, de összesen 23 alkalommal érte el a tízpontos határt, 12 alkalommal pedig legalább 3 triplát is elsüllyesztett az ellen gyűrűjében – természetesen a hatékonyságán kell majd javítania, (39.3% mezőnyből) de a 36.8%-os tripla rendben van. A borzalmas rajt ellenére csak 3 meccs a Pelicans hátránya a 8. helybe kapaszkodó Denverrel szemben, így egy huszáros hajrával akár a Playoffban is láthatjuk Buddy-ékat, más kérdés, hogy jó-e ez nekünk, vagy nekik...

4. Jamal Murray – Denver Nuggets

Mint mondottam volt, nem ereszti az utolsó, még rájátszást érő nyugati pozíciót a coloradói alakulat, ebben pedig újonc hátvédjük is szerepet vállal – hol nagyobbat, hol kisebbet. November végén volt egy remek sorozata, amikor is 3 mérkőzésen összesen 67 pontot szerzett, utána azonban veszített lendületéből, csak az utóbbi hetekben kezdte újfent szállítani a pontokat. Gary Harris továbbra is a kezdő kettes, valamint ott van még Will Barton is a poszton – egyelőre. Szerintem jövőre stabil első hátvéd lesz a padról, van benne potenciál scorerként.

3. Dario Saric – Philadelphia 76ers

Bár csak a padról jön a horvát, eddig csapata minden mérkőzésén rendelkezésre állt, és nem is teljesít rosszul az eddig kissé langyos újoncosztályban. Négy alkalommal érte el a 20 pontot, ugyanennyi dupla-duplája van a szezonban, pontátlagot tekintve pedig a második Embiid mögött, 10.3-del. Védekezésben még bőven van hová fejlődnie - 0.2 blokkját például nem teszi ki az ablakba erőcsatár létére -, de még ő is csak karcolgatja a felszínt, mint ahogy igaz ez csapatára is. Jahlil Okafor cseréje ráadásul a küszöbön áll, ez is jótékony hatást gyakorolhat Saric teljesítményére.

2. Malcolm Brogdon – Milwaukee Bucks

Újabb produktív, sokoldalú spílert talált a Milwaukee, szépen gyűjtögetik az ilyen típusú játékosokat. Ezzel együtt elég nagy pechje van a Bucksnak, éppen mire felépült Khris Middleton, akkor veszítik el a szezonra Jabari Parkert. Pedig egy érdekes, rendkívül modern együttes képét festi a fiatal Bucks, amennyiben mindenki rendelkezésre áll: a hajtós, remek védő, játékmesternek sem utolsó Brogdon mellett Middleton, Antetokounmpo, Parker, valamint Henson kitűnő támadó/védő szekciót alkothat. A padról pedig jöhetne Dellavedova vért szívni, Monroe a második sor pontjaiért lenne felelős, csakúgy mint az ebben a rendszerben használhatónak tűnő Beasley. Ja, és persze ne felejtsük el Spencer Hawest Thon Makert sem, aki már a draft előtt is nagy talány volt, annyi azonban bizonyos, hogy kosarazni tud a srác... 

1. Joel Embiid – Philadelphia 76ers

Ez természetesen nem kérdés, nagyjából a szezon első hete után tudtuk, ki a legjobb újonc idén - bár csapata 52 meccséből csak 31-en tudott pályára lépni, simán fogja nyerni a kategóriát. Január végén a Sixers kosárkülönbsége pluszos volt, amikor Embiid pályán volt, míg nélküle bőven a mínusz tartományba billent ez a szám – azért ez egészen különleges adat, elnézve a keret többi részét. 25.4 perc alatt hozza 20.2 pontját, 7.8 pattanóját és 2.5 blokkját, ez sem igényel különösebb kommentárt – szép jövő áll a Sixers előtt, ha Simmons is jó fogásnak bizonyul.