Hogyan köss 50 milliós szerződést – anélkül, hogy tudnál dobni

Tavaly nyáron egy hosszabb elemzésben mutattuk be az NBA egyik új „találmányát”, a 3-and-D játékosokat – remek alkalom volt ez, hiszen a D-ben kiemelkedő, és a fontos pillanatokban kintről is betaláló Kawhi Leonard kapta meg a döntő legjobbjának járó MVP-trófeát. Leonard remeklése megnyitotta az utat a többieknek, hiszen a 2015-ös szabadügynök-piac legkeresettebb portékái voltak már a centerek mellett a 2-3-as poszton játszó, atletikus, védekezésben és/vagy tripladobásban jeleskedő kosarasok.

A poszt (aminek elnevezése is szinte csak két éve létezik) tehát villámkarriert futott be a tengerentúlon, nem véletlenül. Elég csak megnézni az alapszakasz-győztes Warriors keretét, ahol négy játékos (Klay Thompson, Andre Iguodala, Harrison Barnes, Justin Holiday) is belevehető a kategóriába – vagy a Keletet nyerő Hawkst, ahol DeMarre Carroll, Kyle Korver és Thabo Sefolosha képviseli a trendet. Sefolosha emlékezetes sérülése miatt nem vehetett részt a rájátszásban, és a Cavaliers ellen látszott is a hiánya.

Nem csak náluk van azonban ilyen játékos – ha valaki el akar érni valamit a ligában, akkor manapság szinte kötelező nem egy, nem kettő ilyen típusú kosárlabdázó a keretben, markáns játékpercekkel.

A felhozatal azonban egyelőre véges, a trend viszont a csúcson pörög, ami egyrészt a kluboknál kényszerhelyzetet teremt (KELL ilyen kosaras), másrészt elhozza a Kánaánt néhány játékosnak. Olyanoknak, akiket évekkel ezelőtt leírtak, vagy csak álmukban remélhettek évi 8-10-15 milliós szerződéseket. Leonard „bűnsegédje” ebben Andre Iguodala, aki tripladobásban talán szintén nem annyira extra, de a védekezése kiváló – ez elég volt ahhoz, hogy jó rendszerben, jó csapatban Finals MVP-címet nyerjen.

Olcsó, jó, fiatal

A gyengébb/okosabb/draftjogokkal betárazó csapatok a 3-D hiányt igen olcsón, a draftról tudták megoldani. A Pistons egyenesen a Top10-ben, a 8. helyen húzta ki Stanley Johnsont, akinek a dobását nem valószínű, hogy valaha is tanítani fogják, de pont az a motor van meg benne, amit mostanában keresnek az NBA-scoutok. Talán szentségtörés ilyet mondani a Pistonsszal kapcsolatban, de Van Gundy diszkontáron szerezte be a maga (balhémentes) Ron Artestjét.

A 10. helyen a Heat Justise Winslow-t vitte el, aki két méteres, villámgyors, nagyon jó keze van – benne több a potenciál, mint egy 3-D, viszont első 1-2 évében nem sokat lesz a kezében a labda a Dragic-Wade páros, illetve Bosh mellett. Sokat tanulhat viszont Luol Dengtől, akinek hosszú távon az utódja lehet a csapatban.

A 15. helyen Kelly Oubre kelt el, a Wizards így egy év után (Trevor Ariza 2014 nyarán távozott) ismét rendelkezik egy specialistával – akiben egyébként Winslow-hoz hasonlóan több a potenciál, csak előtte meg a Wall-Beal páros van... Oubre 201 centi magas, irtózatos hosszú kezei vannak, atlétikai képességei parádésak; már az egyetemen is kiváló számokat hozott labdaszerzésekben, blokkokban, lepattanózásban, ugyanezt várják el tőle itt is. No meg a triplázást, az egyetemen 37%-kal tüzelt kintről, 40 százalék körüli mutatóval több, mint hasznos tagja lesz a Washingtonnak.

A 21. helyen kihúzott Justin Anderson lehet a tökéletes opció Dallasban Wes Matthews és Chandler Parsons mellé – utóbbi helyében egyébként kicsit elkezdenék aggódni, mert fizetéséhez képest nem sokat tett le az asztalra GM-ként játékosként, és két év múlva lejár a szerződése. Anderson egy 3-D prototípus, védekezésben robbanékony, brutális izomzattal, ráadásul eszes. Támadásban legyen elég annyi, hogy 2. egyetemi évében 29 százalékkal dobta a hárompontosokat – a harmadikban már 45-tel. Valószínűleg ekkor már figyelte az NBA-trendeket…

A Brooklyn Nets a Portland Trail Blazerst rabolta le a 23. helyen kihúzott Rondae Hollis-Jefferson megszerzésével csere útján (a Trail Blazers 3-D kálváriájáról még szó lesz a későbbiekben). Bár a triplákkal egyelőre hadilábon áll, RHJ is hasonló a detroiti Stanley Johnsonhoz: elpusztíthatatlan és fáradhatatlan benyomást kelt a pályán.

A szabadügynök-piac nagy halai

A 2015-ös FA-piac két legnagyobb 3-D neve egyértelműen DeMarre Carroll és Wes Matthews voltak, miután Khris Middleton és a Bucks kölcsönösen és gyorsan meg akart egyezni (5 év, 70 millió dollár). Carroll a Hawks szintlépésében, az alapszakasz második hely kiharcolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az Atlanta azonban a Toronto Raptors 4 éves, 60 milliós ajánlatát már nem bírta meccselni, így a 29 éves Carroll valószínűleg élete szerződését kötötte.

Még Carroll kontraktusát be lehetett tudni annak, hogy tényleg elképesztően jó két idényen van túl, Wes Matthews esetében azonban már belépett a képbe a csapatok kétségbeesési faktora is. DeAndre Jordan esete után a Dallas mindenképp jó fej akart lenni a szezon közben Achilles-ín szakadást szenvedett Matthews-zal, és az eredeti 4 év-57 milliós szerződésajánlatát feltornázták 4 év-70 millióra. Mark Cuban így akarta jutalmazni, hogy Matthews nem mondta vissza a szerződést a DeAndre-féle komédia után sem.

Van persze ellenpont: Arron Afflalo az előző két évad hányattatásai miatt 2 évre, 16 millióért szerződött a New York Knickshez, ami egy óriási steal, hiszen Afflalo rutinos (30 éves), de jó karban lévő, súlyos/krónikus sérülése nincs. A félig-meddig 3-D-nek számító, de a kategóriát véleményem szerint már kinövő Jimmy Butler (5 év, 95 millió dollár), valamint Danny Green (4 év, 45 millió) és Iman Shumpert (4 év, 40 millió) hosszabbítása a sapka emelkedése miatt bőven a „megérte” kategória. A triplabajnok Marco Belinelli 3 évre 19 millióért ajándék a Kingsnek (még akkor is, ha ő azért védekezésben messze nem elit).

Akik jó áron keltek el

A veterán houstoni Corey Brewer (3 év, 23.4 millió) valószínűleg élete utolsó jó szerződését kötötte, de a Rocketsnál teljesen arra tudják használni, amiben a legjobb (védekezés, rohanás, néha tripla). Hasonló a helyzet Jae Crowderrel is (5 év, 35 millió), aki a terméketlen dallasi évek után Bostonban napok alatt közönségkedvenc lett – még mindig csak 25 éves, a legjobb szezonjai most következnek, évi átlag 7 millióért.

A Clippers a szomszédból elhozta Wesley Johnsont, aki ugyan nem igazán tud dobni, de védekezni igen, 1.1 millióért bőven jó. Justin Holiday bajnoki gyűrűvel gazdagabban, 2 évre 1.7 millióért ment Atlantába, ennyiért bőven megéri kipróbálni, hátha befut egy hasonló pályaívet, mint DeMarre Carroll.

A haszonélvezők

A Trail Blazers esete kívánkozik az élre, hiszen a drafton megszerzett Rondae Hollis-Jeffersont elkótyavetyélték, majd 30 millióért 4 évre leigazolták Al-Farouq Aminu-t. Hogy ezt a pénzt hol és mivel érdemelte ki a kiscsatár, nem tudjuk, de biztosan nem a kosárpályán nyújtott teljesítményével.

Kyle Singler (5 év, 25 millió) új kontraktusával sem nagyon tud elszámolni Sam Presti, a Thunder GM-e – talán azzal lehet magyarázni a masszív túlfizetést a „szegény ember egerének Kyle Korvere” esetében, hogy az új sapkában el fog férni, illetve cseretöltelékként kiegyensúlyozhat egy-egy dealt pénzügyileg.

A végére maradt a legújabb hosszabbítás: Michael Kidd-Gilchrist nemrég aláírta új szerződését, ami meggyőződésem, hogy a 3-D trendhullám hiányában nem lett volna ennyi. A Hornets üdvöskéje az elmúlt években nem a dobásairól volt híres, és akkor még finoman fogalmaztunk. Nem a triplavonal mögül, hanem 10 lábon (kb. 3.5 méter) túli távolságból sem tudott 27-28%-nál jobban teljesíteni. 2014-15-ben aztán ezt feltornázta 40% fölé, ami önmagában nem egy kiemelkedő adat (pláne, hogy kevesebb, mint 200 kísérlete volt összesen…), ugyanakkor a magasabb szintű statisztikák alapján MKG jelenléte pici pluszt már adott csapata játékához, amellett, hogy védőoldalon a hatékonyságával eddig sem volt gond. Steve Clifford vezetőedző azzal magyarázta MKG új szerződését, hogy vele 62-55, nélküle 14-33 a gárda mérlege. Lelke rajta, az nem túl szerencsés, ha 20+ meccseket hiányzik a gárda alapembere (eszerint ugyanis annak tekintik) már ilyen fiatalon, és a 62-55-ös mérleg sem nagy dicsőség Keleten…

Összességében extra védekezés, átlagosnál kicsit gyengébb dobások, sérülékenység – ez manapság 4 évre 52 milliót ér. Már persze akkor, ha az ember hajaz egy 3-D játékosra.