Jimmy Butler vagy Draymond Green nyeri az MIP díjat?

Kétesélyesnek tűnik a Legtöbbet Fejlődött Játékos díjáért folyó harc - Jimmy Butler, Draymond Green vagy esetleg más nyeri az elismerést?

Alapvetően egész idényben két nevet emlegettek az MIP díjjal kapcsolatban. Az egyik a Chicago Bulls swingmanje, Jimmy Butler, aki támadásban fejlődött ugrásszerűen azok után, hogy tavaly kissé csalódást keltett ezen az oldalon. Óriási előnye mindenki mással szemben, hogy azonos játékidő alatt a statisztikái teljes másik tartományba kerültek, ezzel szerintem behozhatatlan előnye van mindenki mással szemben.

38.8 percet játszik, mindössze 0.1 perccel többet, mint 2013/14-ben, de így is 7 pontot (13.1 -> 20.1) javult úgy, hogy a hatékonysága össze sem hasonlítható az előző idény számaival (39.7 -> 46.2% mezőny, 28.3 -> 36.6% tripla, 5.0 -> 7.1 meccsenkénti rádobott büntető, 76.9 -> 84.1% büntető). A többi statisztikában is előrelépett (4.9 -> 5.8 pattanó, 2.6 -> 3.3 gólpassz), de a pontszerzés és annak hatékonysága az, amiben köröket ver minden más szóba jövő játékosra. Butler szerepe is változott ráadásul, sokkal többször csinálja meg magának a dobóhelyzetet, mint korábban, ennek ellenére nemhogy csökkent volna hatékonysága, de "rossz" kategóriából második vonalas sztár lett (52.2 -> 58.3% TS).

Ellene a védekezés szól. Csapatszinten sem megy úgy a Bullsnak, mint tavaly, és ebben Butlernek is szerepe van - sokat volt sérült könyökével, korábban a kezével is voltak gondok, amely néha meglátszik teljesítményén. Posztján így is az egyik legkeményebb feladat a támadóknak, de ebben a szegmensben tavaly valamivel előrébb járt, előre biztosan nem lépett az alapszakaszban.

Legnagyobb riválisa az Év Védője díjra is esélyes, sőt, ott valamivel jobban álló Draymond Green. A Golden State Warriors erőcsatára szintén sokat lépett előre statisztikákban (6.2 -> 11.8 pont, 5.0 -> 8.2 pattanó, 1.9 -> 3.7 gólpassz), hatékonysága is javult (49.8 -> 53.8% TS), de egyrészt hatékonyságban sokkal nagyobbat lépett előre Butler, két százalékkal ugrott nagyobbat TS mutatója, ami ebben a kategóriában soknak számít, másrészt Green számainak növekedésében jelentős szerepet játszik, hogy játékideje is jócskán nőtt az előző idényhez képest (21.9 -> 31.7), majdnem másfélszer annyit van a parketten.

Mellette szól azonban a védekezés: míg Butler maximum stagnált ebben a szegmensben, Green nagyon sokat lépett előre. Eddig egy kifejezetten sok energiával játszó csereemberként tartották számon, most azonban a Warriors legsokoldalúbb és Andrew Bogut mellett az egyik legjobb védője is, ők ketten elévülhetetlen szerepet játszanak abban, hogy a Golden State védekezésben is ligaelit.

Mögöttük nagyon sok nevet lehetne említeni. Szerintem azok nem játszanak - legalábbis én nem veszem őket figyelembe -, akik gyakorlatilag semmit nem csináltak a ligában, és innen kerültek el egy olyan együtteshez, ahol azonnal bőséges játékidőt kaptak (ilyen Isaiah Canaan vagy Robert Covington a Phillyből, Alexey Shved a Knicksből), van olyan, aki nem is az NBA-ben játszott az utóbbi időben, ezért szerintem egy MIP díjra sem kvalifikálhatja magát (Hassan Whiteside), illetve szintén nem szokásom másodéveseket jelölni, hiszen egy második éve a ligában játszó játékosnál az a normális, ha fejlődik az újoncévét követően.

Ennek ellenére mégis ki kell emelni 1-2 másodéves kosarast, például a Milwaukee Bucks görög játékosát, Giannis Antetokounmpót. A mindkét csatárposzton használható játékos játékából erre az évre szinte teljesen eltűntek a triplák (40-nel próbálkozott az egész idény során), így hiába esett vissza 34.7%-ról 17.5%-ra, összességében ez szinte semmit nem ront hatékonyságán, sőt. Többet játszik ugyan (24.6 -> 31.4 perc), viszont pontátlaga jóval nagyobb mértékben ugrott (6.8 -> 12.7), és ezt leginkább hatékonysága javulásának köszönheti (41.4 -> 49.7% mezőnyből, 51.8 -> 55.7% TS). Védekezésben is előrelépett az ebben a szegmensben Jason Kidd alatt sokat javuló Bucksnál, jövőre pedig állítólag újra beépíti a triplákat, akkor támadásban megint ugorhat egy szintet.

Itt meg lehetne említeni akár Dennis Schrödert is az Atlantából, aki még mindig cserepercek (13.1 -> 19.6 perc) alatt nemhogy megmutatta, hogy van helyen a ligában, de legit cseréje lett Jeff Teague-nek (3.7 -> 9.7 pont, 1.7 -> 4.2 gólpassz), és olykor tökéletesen tudja pótolni, ha az első számú irányítót pihentetik. Schröderhez hasonló Shabazz Muhammad, aki a nagy semmiből lépett elő (7.8 -> 22.8 perc), és ennek megfelelően statjai is ugrottak (3.9 -> 13.5 pont, 50.5 -> 55.6% TS), de őt tavaly alig láthattuk, idén viszont sérüléséig nagyon szépen használta ki a többiek kiesését, akár a jövőben is tervezhetnek vele - ez egy éve csak álomnak tűnt.

Más kategóriában, már nem a másodévesek között említést érdemelhet Nikola Vucsevics is, mert az Orlando Magic centere ugyan nagyban a lehetőségeinek növekedésével (12.2 -> 16.4 mezőnykísérlet) tudta növelni pontátlagát (14.2 -> 19.6), de úgy tudott egy fontos lépést megtenni - a franchise első számú (belső) pontszerzője lett -, hogy hatékonysága tovább javult a korábbiakhoz képest (53.6 -> 55.4% TS). Neki védekezésben kellene még nagyon előrelépnie, mert ezt eddig nem tette meg, és mivel ebben gyenge továbbra is, nem nagyon fogják még ennél a díjnál sem figyelembe venni.

A Utah Jazznél érdekes a helyzet. Gordon Hayward egy nagy kérdésre választ adott: nyáron, mikor maximum szerződést kapott a Charlotte Hornetstől és a Jazz meccselte azt, felmerült, hogy milyen csapat lehet az, amelyiknek ő az első számú scorere, a válasz pedig az, hogy egészen jó, a Jazz a deadline és Enes Kanter eltávolítása óta még nyugati mércével mérve is PO-szintű alakulatnak tűnik. Hayward kevesebb perc (36.4 -> 34.4) alatt több pontot átlagol (16.2 -> 19.1) és jócskán hatékonyabban, mint korábban (52.0 -> 56.6% TS). Nem látványos az előrelépése, mégis belépett egy olyan tartományba, ahol korábban még soha nem járt.

Csapattársa, Derrick Favors is megtette az előrelépést Kanter távozását követően, igaz, Haywardhoz képest kicsiben (13.3 -> 16.4 pont), de palánk alatti társa az igazán nagy durranás. Rudy Gobert is második évét tapossa a ligában, úgyhogy erős idézőjelek között kezelném, statisztikái is jelentős részben játéklehetőségének növekedésével javultak, de akkorát lépett előre a rangsorban a csapatban, hogy nem lehet mellette elmenni szó nélkül. Tavaly még a pályára kerüléssel is gondja volt, ma a liga egyik legjobb belső védője már - ebben messze ő lépte előre a legtöbbet, és ez attól függetlenül is megemlítendő, hogy másodéves.

A legnagyobb esélyesek között számon tartott Green csapattársa, Klay Thompson is az említésre méltó kategória, leginkább a scoring miatt, nem nagyon fejlődött semmi másban, ebben azonban igen: játékpercei csökkentek (35.4 -> 32.0), pontátlaga (18.4 -> 21.3) és hatékonysága (55.5 -> 58.4% TS) mégis sokat javult.

Aki Butler mellett támadójátékban talán a legtöbbet fejlődte, az a Houston Rockets magasembere, Donatas Motiejunas. Nőtt játékperceinek száma is (15.4 -> 28.7), de ennek Dwight Howard sérülése mellett a saját előrelépése is oka volt: a liga legképzettebb magasemberei között tartják már számon, leginkább rajta látszik valami a Hakeem Olajuwonnal együtt töltött munkaórákból. Pontátlaga (5.5 -> 12.0) és hatékonysága (50.4 -> 55.3% TS) is repertoárjának szélesedésével magyarázható leginkább, sokáig Harden mögött sima második opcióként lehetett vele számolni.

Az első vonalas sztárok közé most belépőket (Steph Curry, James Harden, Russell Westbrook, DeMarcus Cousins, Anthony Davis, Kawhi Leonard) is könnyedén meg lehet említeni, hiszen Westbrook boxscore-mutatói sokat javultak, hatékonysága ellenben annyit nem, Currynél pont fordítva és ő védekezésben is sokat lépett előre, Harden szintén, de ő támadásban inkább Westbrook tendenciáját hozta, Cousins leginkább védekezésben lépett szintet, Leonard támadásban most már az alapszakaszban is az első számú embere a Spursnek, Davis pedig a repertoárját szélesítette - ettől függetlenül azért egy MIP díjnál nem valószínű, hogy megszoríthatja bárki közülük Greent vagy Butlert.
 

Összességében véve azt gondolom, hogy egyértelműen kétesélyes a küzdelem. Green mindenben fejlődött, ami számára előny, Butler viszont támadásban akkorát lépett előre, amekkorát senki az egész ligában - mind szerepkörre, mind hatékonyságra, mind átlagra.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus