Korszakváltás San Antonióban, de gyűrűvel vagy anélkül?

A hónap végén kezdődik az alapszakasz, végigvesszük, mire számíthatunk a csapatoktól - a San Antonio Spurst vizsgáljuk.

A szezonfelvezetők korábbi részei:
Atlantic: Sixers, Celtics, Knicks, Raptors, Nets
Pacific: Lakers, Warriors, Clippers, Kings, Suns
Central: Pistons, Pacers, Cavaliers, Bulls, Bucks
Northwest: Timberwolves, TrailBlazers, Nuggets, Jazz, Thunder
Southeast: Heat, Wizards, Hornets, Hawks, Magic


A Spurs off-szezonját ezen a linken átnézhetitek újra. Azóta négy nem garantált szerződést osztottak ki: Rasual Butler, Deshaun Thomas, Kiefer Sykes és Youssou Ndoye kaptak meghívót az edzőtáborra., közülük Butlernek esélye van a 15 fős keretben is bennmaradni.


Jelenlegi keret:
Parker - Green - Leonard - Aldridge - Duncan
Mills - Ginobli - Anderson - West - Diaw
McCallum (nem garantált) - Simmons - Butler (ng) - Bonner (ng) - Marjanovics
Sykes (ng) - Fredette (ng) - Williams (ng) - Thomas (ng) - Ndoye (ng)


Majd két évtizede nem voltak akkora változások a San Antonio Spursnél, mint idén nyáron, hiszen a szabadügynökpiacról szerzett elsővonalas sztárt Gregg Popovich együttese, erre időtlen idők óta nem volt példa, és azonnal komolyabb kérdéseket is felvet majd, de azt azért nem lehet mondani, hogy ne alakult volna kiválóan a Spurs nyara, hiszen Kawhi Leonard (és Danny Green) hosszabbításával, illetve LaMarcus Aldridge megszerzésével középtávon is be van biztosítva az együttes.

Két nagy kulcsa van szerintem a San Antonio szezonjának, amelyből az első nem újdonság, ez az öregedés és a sérülések témaköre. Elcsépelt közhely ez már velük kapcsolatban, de Manu Ginobili már összességében több kárt csinált talán az előző idényben, mint amennyi hasznot húztak a játékából, és ami a nagyobb probléma, hogy Tony Parkerre is ugyanez elmondható volt - döntően befolyásolta a Spurs idényét, hogy a francia képtelen volt egészséges maradni hosszútávon. Ginobili folyamatos lemorzsolódása szerintem nem lesz akkora probléma, neki ugyanis lehetnek helyettesei Jonathon Simmons és Kyle Anderson személyében. Az teljesen egyértelmű, hogy egyikőjük sem ér fel az argentin egykori szintjére, borítékolható, hogy nem lesznek az év hatodik emberei, de még a díj közelébe sem kerülnek majd, viszont Anderson Boris Diaw szintjén sokoldalú és hasonló kosárIQ-val is megáldott játékos, Simmons pedig pont azt tudja, amit a mai NBA megkíván: hatalmasakat zsákol, de a triplát is jól dobja és jól is védekezik, ez egy működő rendszerben több mint elég.

Parker szerepe viszont kulcs, nagyon alternatívája ugyanis nincs, Patty Mills egy más stílusú egyes, Ray McCallumra pedig azért nem bíznék egy nyíltan a bajnoki címet célul kitűző együttest. Az is igaz, hogy a nyáron Torontóba távozó Cory Joseph is hasonló cípőben járt tavaly és elég jól helyettesítette Parkert, úgyhogy McCallum ilyen szempontból titkos fegyver lehet - a Kingsnél ráadásul voltak nagyon bíztató meccsei is -, de az már nagyon lutri kategória, ha benne kell bízni, ezért lenne elengedhetetlen, hogy Parker összeszedje magát. Nem jó előjel, hogy végignyomta szeptemberben az Eb-t, ahol nem is volt jobb szinte semmivel sem, mint az előző szezonban a Spursben, úgyhogy az ő pihentetését Popovich-nak meg kell oldania - ha mondjuk valaki meg tudja ezt oldani, az éppen ő. Parker irányítójátéka és 2-2-i nélkül ez a Spurs támadásban jelentősen visszafogottabb és főleg kiegyensúlyozatlanabb csapat volt, hiába próbálták már a támadójáték egyéni részét Leonardra átvinni.

Érkezett azonban most még egy olyan játékos, akit nyugodtan lehet 1-1-eztetni az ellenfeleivel szemben, ő Aldridge, itt viszont el is érkeztünk a második kulcshoz, ez pedig LMA játéka és az, hogyan sikerül őt beépíteni az együttesbe, a stílusa ugyanis szinte teljesen mást mutatott eddig, mint amit a csapat játszott. Nagyon sokszor játszották meg őt a festék környékén vagy akár 5-6 méteren is a Portland TrailBlazersnél, ahol általában megoldotta azért a feladatát. A liga egyik legjobb középtávoli tempójával rendelkezik, ez azonban nem a Spurs játéka - sem az, hogy támadásokon keresztül egy embert tömnek, és az majd megoldja, sem az, hogy középtávolról lövöldözgetnek. Azt már mindkét oldal, a GM, RC Buford és Aldridge is lenyilatkozta, hogy egyértelmű, váltania kell a csapatnak és a játékosnak is, de ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni. Az erőcsatárnak szerintem van olyan kosárIQ-ja, amivel illik majd a sokpasszos játékba, meg fogja találni az embereket, viszont majdnem egy évtized berögződéseit nem 1-2 hónap kiölni valakiből.

Ugyanez a szituáció egyébként David Westtel is, aki a másik olyan erőcsatár, aki középtávolról halálos, nála viszont ugyanúgy azt gondolom, van elég esze és van elég széles repertoárja, hogy ha nem is kell leszoknia erről teljesen, de tud majd alakítani annyit játékán, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Tiago Splitter elcserélése és a két magasember érkezése még egy kérdést felvet, ez pedig majd center poszton lesz, Tim Duncannek ugyanis innentől kezdve full-time ötöst kell játszania, de jó eséllyel Boris Diaw-nak is - West és Aldridge echte négyesek, utóbbi ki is szórta a nyáron azon csapatokat, akik centert akartak vele játszatni, Boban Marjanovics pedig egy 221 centis óriás, de erősen meg kell majd válogatni azokat az ellenfeleket, akik ellen használható lesz, mert az atletikusságot hírből sem ismeri, így olyan ötösökre nem lehet rárakni, akik előszeretetettel játszanak a festéken kívül is és eredményesek is onnan.

Összességében nézve rengeteg dolga lesz Popovich-nak - ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ő az egyetlen, aki miatt elhiszem, hogy ez így működhet már rögtön az első idényben, mindenki más kudarcra lenne szerintem alapból ítélve. Stílust kell hozzá váltani és újjá kell varázsolni Parkert is ehhez, két olyan dolog, amiből egy is borzasztóan nagy kérdőjelet tenne a szezonjuk mellé. Popovich azonban egyszer már váltott úgy, hogy abból gyűrű lett a vége, hiszen a 90-es évek végén még betonvédelemmel nyert, két éve pedig a liga történetének egyik legjobb csapatjátékot játszó egyletével, úgyhogy az ő személye miatt minimum komolyan kell venni ezt a Spurst is. Az alapszakasz-helyezésüket nehéz belőni, a nyugati Top6-ban ők is ott vannak, de sokat fognak kísérletezni és pihentetni is, úgyhogy az, hogy ott hol végeznek, szerintem elég lutri. Az szerintem elképzelhetetlen, hogy ne jussanak PO-ba, náluk pedig az alapszakasz-eredménynél sokkal fontosabb lesz, milyen fejlődési ívet írnak le a rájátszáshoz érkezve játékban, sikerül-e változtatni a csapatnak és Aldridge-nek is, illetve mi marad Parkerből akkorra, amikor igazán fontos lesz már a játéka.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus