Kösz mindent, Timmy!

Tegnap hivatalosan is visszavonult Tim Duncan, minden idők egyik legjobb kosárlabdázója, aki bizonyos szempontból a történelem egyik legnagyobb sportolója is - megmutatta, hogy egy legenda is maradhat ember.

Az 1997-es draft 1/1-ese. Az 1997/98-as év újonca. 5-szörös bajnok. 3-szoros döntő MVP. 2-szeres alapszakasz MVP. 15-szörös All-Star. 10-szeres All-NBA első csapattag. 8-szoros All-Defensive csapattag. Zsinórban 13 szezonon keresztül dupla-dupla átlag. A legtöbb dupla-dupla a PO-ok történetében. A legtöbb blokk a rájátszást figyelembe véve. A legtöbb győzelem egy csapattal. A leggyorsabban elért 1000 alapszakasz győzelem. A harmadik legtöbb lepattanó a PO-ot számolva. Mindössze ketten nyertek rajta kívül a legjobb egyetemi játékosnak kijáró John Wooden trófeát, Év Újonca díjat, alapszakasz, All-Star és döntő MVP-trófeát is: Michael Jordan és Larry Bird. Kareem Abdul-Jabbar mellett az egyetlen, akinek 26.000 pontja, 15.000 lepattanója és 3.000 blokkja is van. KAJ és Robert Parish mellett a harmadik, akinek megvan az 1000 győzelme. Draftolása óta a négy major sportágban egyetlen csapat sem ért el olyan jó győzelem-vereség mutatót, mint a Spurs (71%). Az egyetlen játékos a liga történetében, aki három évtizedben is bajnoki címet szerzett.

A felsorolás nem teljes, de ezúttal nem is annyira lényeges, mert a tegnap hivatalosan is visszavonuló Tim Duncan sokkal többet adott annál a kosárlabdát szeretőknek és a következő generációnak, mint a megnyert címei, díjai, elért statisztikái vagy akár a játéka.

Jelenleg mindenki elismeréssel szól a San Antonio Spurs legendájáról, de ez általában a visszavonulások alkalmával így van. Ennél szerintem jóval sokatmondóbb az, hogy egy játékost hogyan ítélnek meg pályafutása során, Duncanre pedig nemcsak most, hanem karrierje alatt sem nagyon érkezett egyetlen rossz szó sem. Sem fizikai attrocitás, sem nagyot mondó, "én vagyok a világ legjobbja" nyilatkozatok - pedig utóbbi az ő esetében még magyarázható is lett volna. A legnagyobb botrányánál úgy viselkedett, ahogy minden okos ember - kinevette a bohócot, név szerint Joey Crawford játékvezetőt.

Lehetett volna okosabban is menedzselni, "reklámozni" azt a tudást, azokat a sikereket, amiket elért? Ez egészen biztos, hiszen tizedannyi reflektorfény sem vetült rá, mint amennyit érdemelt volna. De ahogyan visszavonulásakor, úgy pályafutása során sem kellett ez neki.

Sokan minden idők egyik legjobb kosárlabdázójának tartják, de szerintem a sporttörténelem egyik, ha nem a legnagyobb sportolója is bizonyos szempontból, mert amellett, hogy egyéni tudása mellé nem is akármennyi csapatsiker párosult, megmaradt hétköznapi, "közénk tartozó" embernek. Megmutatta, hogy bármit csinálsz, az alapok elsajtátítása és tökéletesítése a legfontosabb. Hogy ha híres sportoló vagy, akkor is maradhatsz szerény, és hogy önmarketing nélkül is lehetsz legenda. Nagyon nagy kár, de pont ezek miatt a tulajdonságok miatt érthető is, hogy a fiatalok körében általában miért nem Tim Duncan az első számú példakép, pedig ennek az embernek nemcsak a játékát, hanem a viselkedését is tanítani kellene.

Kösz mindent, Timmy! Nálam sok szempontból te voltál az etalon - még a kedvencem, Michael Jordan előtt is.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus