Meglepő, de nem (mindig) mulatságos 3-4.hét

 

A felülteljesítők listája

1. Indiana Pacers (6-9)

A Pacers a liga legnagyobb anomáliája jelenleg, a szinte teljesen megmagyarázhatatlan jelenség. Az nem elég, hogy Paul George kidőlt (szinte biztosan) egész szezonra, és elvesztették Lance Stephensont a szabadügynökpiacon, egyelőre nem tudott pályára lépni a kezdő négyesük (David West), a kezdő irányítójuk (George Hill) és az elvileg csereegyesnek szerződtetett CJ Watson sem.

Olyan "komoly nevekkel" kell operálniuk, mint Donald Sloan, AJ Price, Solomon Hill, Chris Copeland, Damjan Rudez, Lavoy Allen vagy Ian Mahinmi - ők mind az aktív rotáció tagjai. Rodney Stuckey és CJ Miles is csak 8-8 meccsen voltak bevethetőek, de őket sem neveznénk NBA szinten húzóembernek. Roy Hibbert védekezésben kiváló, egyébként viszont nem nagyon nőttek átlagai, hiába nincs mellette most egyik tavalyi sztár sem (13.1 pont, 7.8 pattanó). Luis Scola sem használta ki éppen, hogy nincs West (8.9 pont, 7.5 pattanó).

A csapatstatisztikáik sem egetrengetőek. Támadásban a támadópattanózást (27.9 ORB%, 5.) leszámítva mindenben gyengék, rosszul is dobnak (47.6 eFG%, 24.) és faultokat is keveset harcolnak ki (.185 FT/FGA, 26.). Védekezésben legalább nagyon jól védik a festéket és kevés személyi hibával dolgoznak (.189 FT/FGA, 5.), pattanózásban pedig itt is jók (78.3 DRB%, 3.). Ettől függetlenül egyénileg annyira nem kiemelkedőek elöl - az 52%-os TS mutatót, ami kifejezetten gyenge szint, csak négyen múlják felül az aktív rotációból, közülük is csak Hibbert és Price "felel" a saját dobásáért -, hogy csoda a jelenlegi mérlegük.

A választ valahol Frank Vogelnél kell keresni, aki jelenlegi teljesítményével nálam ott van legalább az említésre méltók között az Év Edzője díjért folyó szavazáson, mégha nincs is olyan csinos mérlege, mint a listavezetőknek. Az utóbbi két hétben megverték idegenben a Bullst, a Heatet és a Maverickst is egy olyan állománnyal, amely nem sokkal jobb, mint a Sixersé, a hozzáállásbeli, felfogásbeli és szervezettségbeli különbséget azonban zongorázni lehetne. A szezon előtt egy lyukas garast nem tettem volna a PO-jukra, a mostani eredmények alapján, Hill és West visszatérése után viszont ez teljesen reális cél lehet.

2. Toronto Raptors (13-2)

Atlantic első és kelet harmadik helyre betettem a Raptorst a szezon előtt, ettől függetlenül nem sokan gondolták volna, hogy három és fél meccsel vezetik az egész konferenciát egy hónap után. Teszik mindezt úgy, hogy a csapat legnagyobb fejlődési lehetőségét, Jonas Valanciunast még mindig visszafogja Dwane Casey vezetőedző, nagyon sokszor érthetetlenül is - az eredmények azonban eddig őt igazolják.

Azt gondolhattuk, hogy a kanadaiak kezdője működni fog, amennyiben Lowry nem ereszt le a nagy szerződés megszerzése után. Működik is, méghozzá a tavaly bevált formulában: a magasemberek inkább csak pattanóznak, a piszkos munkát végzik el, labda pedig a két kisembernek, Lowrynak és DeMar DeRozannek jut. Az is látszódott, hogy a padot ránézésre megerősítették, az azonban a szurkolók legszebb álmait is felülmúlja, amit eddig a cseréktől kaptak.

James Johnsonnál sosem a tudással, inkább az önértékeléssel volt probléma, nagyon sokszor azért küldték tovább a csapatok, mert több akart lenni egy jól védekező kiegészítőembernél. Talán most ért meg fejben arra, hogy elfogadja, mi a szerepe, és amire tökéletes is - ezt bizonyítja, hiszen a megfelelő 6.7 pont (61.5 TS%), 3.3 pattanós átlagok mellett akkora tartást ad a Raptors második sorának és az egész csapatnak is, hogy még ilyen szerepkörben is a csapat egyik kulcsemberének lehet nevezni.

A másik hős az a Lou Williams, aki ACL-szakadását teljesen kiheverte erre az idényre, és a liga legjobb clutch játékosa, ha a negyedek végi pontszerzésről van szó - volt már győztes dobása is idén. Greivis Vasquezzel olyan scorer duót alkotnak 1-2-n, hogy Lowry és DeRozan pihentetésénél sincs megállás. Óriási igazolás volt Masai Ujiritől, hiszen mint ismeretes, John Salmons szerződéséért sikerült őt és Lucas Noguierát megszerezni Atlantából - mondhatjuk tehát, hogy ingyen.

A Raptors erőssége egyértelműen az egyes és kettes poszt, illetve Lowryéknak köszönhetően a támadójáték - a pattanózást leszámítva Top10-esek a mezőnyből (50.6 eFG%, 10.), szezonbérletük van a büntetővonalra (.295 FT/FGA, 2.), és nagyon kevés labdát is adnak el (10.5 TOV%, 2.). Védekezésben jól kezdték az idényt, de itt a kiharcolt eladott labdákon kívül (16.3 TOV%, 3.) erősen közepesek már minden másban. A 13-2-es mérleg önmagáért beszél, a Chicago elleni vereség óta 6-ot nyertek zsinórban, és kelet egyik komoly esélyesei lettek - legalább az alapszakaszra.

3. Portland TrailBlazers (12-3)

A Blazersnél hasonló a helyzet, mint a Raptorsnál, itt is a cserepad az, ami nagyot javult az előző idényhez képest. Alapvetően a kezdők ugyanúgy néznek ki, mint tavaly, ám Steve Blake (4.7 pont, 4.3 gólpassz) és főleg Chris Kaman (10.9 pont, 6.9 pattanó) óriási javulás ahhoz képest, amit tavaly a padtól várhattak. Mo Williams lelépése sem tűnik így komoly érvágásnak, mivel Kaman elég sok pontot dob, ráadásul eléggé megváltoztatta a Blazers elleni védekezést azzal, hogy a magasemberek közül nem csak LaMarcus Aldridge-ra kell már odafigyelni.

Az oregoniak egy viszonylag egyszerű, de láthatóan működőképes dolgot használnak: jól védekeznek az ellenfél mezőnydobásai ellen (44.9 eFG%, 2.) és elég jól szedik a pattanókat az elhibázott lehetőségek után (76.2 DRB%, 8.), míg támadásban jól dobnak (51.6 eFG%, 6.), de ha kimarad a dobás, jól szedik a támadópattanókat (27.6 ORB%, 7.). Az is belefér nekik hátul, hogy a legkevesebb labdát szerzik arányaiban (10.5 TOV%, 30.), így is Top5-ben vannak egyelőre védekezésben, míg támadásban a kevesebb büntetővel (.196 FT/FGA, 21.) együtt is a legjobb háromban vannak, eddig minden klappol tehát.

Náluk zárójelben meg kell azért jegyezni, hogy 9 meccses győzelmi szériájukat azért nem a legerősebb ellenfelek ellen szedték össze, ettől függetlenül kiválóan kezdtek, és az Oklahoma City Thunder gyengélkedése miatt reális út nyílt előttük a divíziógyőzelemre.

Akik még megemlíthetőek

Golden State Warriors (12-2)
Memphis Grizzlies (13-2)

Ennél a két csapatnál azért megvárnám, hogy meddig húzzák a sorozatukat, mivel mindkét együttesre kérdőjeles nyugati, tehát bajnokesélyesként tekintettem (tavaly és most) a szezon előtt (is). Tavaly kis csalódást okozott mindkét gárda, de idén úgy tűnik, mindkét csapat szintet lépett.

A Memphisnél a Conley-Lee-Allen trió Joerger nagy találmánya, szinte tökéletesen működik együtt ez a hármas, igazi kiscsatár nélkül, Marc Gasol pedig talán a legnagyobb MVP esélyes lenne, ha most zárnák a szavazást (Anthony Davis nyugati 9. helyről nem lesz az év végén sem).

A Golden State egészen félelmetes eddig, hibapont nélkül kosárlabdáznak az utóbbi időben. Bár támadójátékukról híresek, védekezésben vannak jelenleg az első helyen (97.7 kapott pont/meccs), és nemcsak ők a leghatékonyabbak a mezőnyből (55.5 eFG%), de ellenük is dobnak a leggyengébben az ellenfelek (44.6 eFG%).

 

És akiktől elvileg (sokkal) több kellene

1. Charlotte Hornets (4-12)

Már két hete is meg lettek említve. 3-5-ös kezdést követően valami csoda folytán megverték a Phoenixet idegenben, azóta viszont 7 meccses vereségsorozatban vannak, egy-egy negyedes fellángolást leszámítva egészen pocsékul játszanak. A buzzer-győzelmek után a rosszabik végre is bekerültek Solomon Hill kosaránál, a Miami Heat ellen Kemba Walker erőlködte el a végét, de volt ebben a hét mérkőzésben három 20 pont fölötti zakó is.

A védekezésük is felemás, ami a tavalyi szezonhoz képest visszalépés. Ugyan nem sokszor állhatnak ellenük a vonalra (.188 FT/FGA, 4.), de alapvetően hatékonyan dobnak ellenük az ellenfelek (51.2 eFG%, 21.), így azért kevésbé értékes a jó pattanózásuk (78.6 DRB%, 2.). Támadásban ennél jóval nagyobbak a gondok, ott a kevés eladott labda (11.2 TOV%, 4.) mellett semmit nem tudnak felmutatni, a másik három fő kategóriában nincs 25-nél jobb helyezésük.

A három húzóember hiába tölti meg a statlapot, hiszen Walker (15.2 pont, 5.4 gólpassz, 4.9 pattanó, csak 1.6 eladott labda), Lance Stephenson (10.4 pont, 8.7 pattanó, 5.8 gólpassz) és Al Jefferson (22.3 pont, 8.6 pattanó) is produktív látszólag, ebből a csapat nem profitál, mert mindhárman botrányos hatékonysággal szerzik pontjaikat (46.6, 41.4 és 51.6 TS%). Nagy szerencséjük van, hogy keletről van szó, így még van idejük összeszedni magukat - a másik konferenciában már elbúcsúzhattak volna PO-álmaiktól.

2. Brooklyn Nets (6-8)

Jottányit nem léptek egyelőre előre ahhoz képest, amit tavaly mutattak. 4-2-es kezdés után volt egy 5 meccses vereségsorozatuk, majd sikerült megverniük a viharvert Thundert, ma hajnalban pedig a Phillyt, az utóbbi két és fél hétben tehát nem sok mindent tudtak felmutatni. Deron Williamst leszámítva nem sok mindenki dicsérthető - ami azért érdekes, mert a Nets játékosai kifejezetten magas százalékokkal dolgoznak összességében, csapatjáték azonban nem nagyon fedezhető fel náluk.

Joe Johnson ki is akadt emiatt rendesen, pont a 4. győzelem után - kis probléma, hogy ezt követően a csapat talán legönzőbb játékosa lett, ráadásul túl sok minden nem is jött össze neki, legtöbbször csak erőlködött az utóbbi időben. A magasemberek sem tudnak meghatározóak lenni, hiába Lionel Hollins, és emberanyag hiányában a Memphisben látott gyilkos védekezés sincs meg (egyelőre).

A Nets a lepattanózást kivéve szinte kivétel nélkül mindenben egy teljesen közepes csapat, 100 támadásra nézett kapott és dobott pontokban ugyanúgy, mint az összes támadást és védekezést leíró kategóriában - pattanózásban ennél valamivel gyengébbek, de ott is a középmezőny végéhez tartoznak. "Lassú víz partot most" jelenségnek tűnik jelenleg az egész együttes - csak legyenek túl az idényen, 1-2 ember visszavonul, mások eligazolnak, de jelenleg túl sok tüzet nem látni bennük arra irányulóan, hogy ebben a szezonban nagyot akarnak alkotni.