NBA Playoff 2014: Az első kör előzetese (1/8)

Oklahoma City Thunder (2.) – Memphis Grizzlies (7.) (Első mérkőzés: 2014. április 20., 03:30)

Mi történt eddig? A Thunder a tavalyi nyugati első hely után idén "csak" a másodikra ért oda, azonban így is kiváló alapszakaszon vannak túl – pedig rengeteg problémával kellett megküzdeniük. Russell Westbrook előbb a szezon elején hiányzott playoffban összeszedett térdsérülése miatt, majd karácsonykor dőlt ki hosszabb időre meniszkusz-problémákkal. A csapat egyik húzóembere mellett két védekezőspecialista, Thabo Sefolosha és Kendrick Perkins is elég sokat mulasztott – azonban Kevin Durant olyan formában játszotta végig a szezont, amire nehéz szavakat találni. Sorozatban kapta a Hónap Játékosa-elismeréseket, megdöntötte Michael Jordan 27 éves teljesítményét (zsinórban 40 meccsen legalább 25 pont), zsákszámra szállította a győztes kosarakat, óriási igazságtalanság lenne, ha nem ő kapná az MVP Díjat. Az 59 győzelem a Spurs mögött a második legtöbb volt idén, eggyel maradtak el a tavalyi 60 sikertől - így elmondható, hogy a Thunder továbbra is az NBA élcsapata, amely ráadásul olyan veterán kiegészítőkkel erősödött, mint a visszatérő Derek Fisher, illetve Caron Butler. Ráadásul fiatalok is szerepet kaptak, az újonc Steven Adams és a még mindig csak 21 éves Jeremy Lamb is alapvetően élt a kapott lehetőséggel. 

A Grizzlies szezonja közel sem volt ilyen nyugodt. Eleve döcögősen indult az évad, mivel új vezetőedzővel, David Joergerrel vágtak neki az alapszakasznak, és bár Joerger hosszú ideje volt segédedzője a gárdának, az átállás nehezebb volt, mint gondolták. Hamar kidőlt az előző playoff egyik meglepetésembere, Quincy Pondexter, majd november 22-én Marc Gasol is térdsérülést szedett össze, ami miatt közel 2 hónapra kiesett. Pondextert szerencsére tudták pótolni, James Johnson remekül illeszkedett be a csapatba, azonban Gasol kiesése mindkét oldalon nagy érvágás volt. Az edzői stáb nem omlott össze, előbb Johnson, majd egy cserében megszerzett Courtney Lee beépítése is remekül sikerült, így amikor január közepén Gasol visszatért, egy mentálisan nem szétesett csapat várta. A szezon második fele valóságos diadalmenet volt, a Memphis ellentmondást nem tűrően lépett egyre előrébb – a jelenlegi hetedik hely nem tükrözi hűen a csapat pillanatnyi, valódi erejét.  

Az alapszakaszban 3-1-re hozta az egymás elleni meccseket a Thunder, de közel sem volt ennyire egyértelmű a fölényük – ráadásul utoljára majdnem két hónapja, február 28-án találkoztak. Decemberi első meccsükön (100-116, OKC) már nem volt ott Marc Gasol, de nem lépett pályára Tony Allen, Ed Davis és az akkor még bostoni Courtney Lee sem. Második mérkőzésükön (90-87, MEM) tért vissza a spanyol center, míg a Thunderben ekkor már nem volt ott Westbrook. A harmadik összecsapásuk sem tartogatott sok pontot, ezt az OKC nyerte (86-77), a negyediken pedig már Westbrookkal kiegészülve igazi pontzuhatagot hoztak össze (113-107, OKC) – ugyanakkor a Grizzlies itt elég mélyről jött vissza, a végén Durant klasszisára volt szükség a sikerhez. 

Frontcourt. Rögtön az elején nem árt leírni, hogy két, gyökeresen eltérő filozófia szerint épül fel a csapatok játéka. A Thunderben inkább specialisták vannak a két sztár mellett, míg a Grizzliesben nincsenek igazán nagy sztárok – de védő- és támadóoldalon egyaránt hasznos, sokoldalú kosarasokkal van tele a keret, ráadásul playoff-tapasztalatnak sincsenek híján. Rátérve a konkrét frontcourtre, a Thundernek (a Miamihoz hasonlóan) tulajdonképpen nincs palánk alatti támadójátéka, a nagyemberek egyike sem alkalmas (vagy nem használják) arra, hogy pozíciót fogjon, Serge Ibaka és Kendrick Perkins elsődleges feladata a védekezés. Ibakával az elmúlt években próbálkoztak, hogy klasszikus erőcsatárt faragjanak belőle, aki gyűrűnek háttal és középtávolról is veszélyes, azonban Durant és Westbrook olyan szinten határozza meg a csapat játékát, hogy ez a kezdeményezés szép lassan elhalt – olyannyira elhalt, hogy amikor Westbrook kidőlt, akkor sem változtatták meg a gárda alapjátékát, csak kicserélték Westbrookot Reggie Jacksonra.

A pozíciós játékot javarészt Kevin Durant végzi, és erre valószínűleg most is lesz alkalma bőven, mivel a túloldalon nincs olyan szintű védőklasszis ebben a pozícióban, aki meg tudná állítani. Ugyanakkor Tayshaun Prince, James Johnson és a liga talán legjobb perimétervédője, Tony Allen egyrészt felváltva tudják szívni a vérét, másrészt könnyen előjöhet a Thunder régi nagy problémája: a labdák elosztása és a túl sok hideg kéz. Visszatérő gond, hogy nehéz helyzetekben fokozottan Durantre és Westbrookra hagyatkozik Scott Brooks, ami akkor üt vissza, ha egyikük (jellemzően Westbrook) ezt a terhet nem bírja el – ha ez megtörténik, akkor az ellenfél védőinek jóval könnyebb dolguk van, hiszen nincs egy olyan markáns támadójátékos belső poszton, akire lehetne támaszkodni. A Grizzliesre rátérve éppen ez a kezdő magasemberek erőssége, hogy fontos pillanatokban lehet rájuk számítani. Gasol nem csak nagyon jó kezű játékos, de térlátása, passzai révén úgy is képes értéket teremteni támadóoldalon, hogy nem dob kosárra, míg Zach Randolph a liga egyik top erőcsatára, aki a nehéz helyzetekben kibrusztolja a kosarakat, ugyanakkor életveszélyes középtávolról is – hihetetlen nehéz megfogni annak ellenére, hogy zsákolni utoljára tán középiskolában látták. Serge Ibakának nem lesz ideje unatkozni, ahogyan Perkinsnek sem, aki bizony elég sokat vesztett már a sebességéből, és ha le fog maradni Gasolról 5-6 méteren, az akár a Thunder kiesését is eredményezheti, mert a spanyolt üresen hagyni öngyilkosság. 

Magasember-rotáció. Mindkét gárda alapvetően jól áll itt – érdekes módon itt megfordulnak a szerepek, a Grizzliesnél van több specialista, míg a Thundernél sokoldalúbb játékosok. A Memphisben Kosta Koufos és Ed Davis védekezésben, Jon Leuer támadóoldalon kavarhatja meg az állóvizet néhány triplával, ugyanakkor ha a kezdő duónak nincs faultgondja, nem fognak nagyon sokat játszani. Prince helyén talán Leuer kaphat nagyobb szerepet, ha arra van szükség, hogy széthúzzák a pályát, de mivel ő védekezésben mínusz egy ember, akkor már inkább Mike Millert játszatják, akinek tényleg extrán jó keze van – és egészséges, ami nála fontos szempont. James Johnson, az idei Quincy Pondexter óriási kérdőjel, az alapszakaszban parádésan játszott, viszont a playoff más világ, és tapasztalata még nincs túl sok, könnyen túlpöröghet, és akkor többet árt, mint használ. Az ő mozgékonysága, gyorsasága fontos lehet, ha Joerger kicsit meg akarja pörgetni a periméter-védekezést, de magassági hátrányba sem akar kerülni. A másik oldalon a régi bútordarab, Nick Collison bármikor bárki ellen felküldhető, jól védekezik, tud dobni, és óriási rutinja van, mellette Steven Adams is mutatott idén szép dolgokat a pálya mindkét felén. A végére hagytuk Caron Butlert, de nem véletlenül: akár kulcsszerepe is lehet a párharcban. Rutinos, egészséges, még bőven-bőven használható 25-30 percekre is, ráadásul valódi veterán klasszis: ha gondja lenne a végjátékokban a Thundernek, akkor már csak a jelenléte is megoszthatja az ellenfél figyelmét. 

Backcourt. Russell Westbrookkal kezdünk, és nem véletlenül: az ő formáján a párharc végkimenetele is múlhat. Egy az egyben alapvetően foghatatlan játékosról beszélünk, aki éppen ezért képes túlvállalni magát – azonban lassan el kell választani az alapszakasz-Westbrookot és a playoff-Westbrookot egymástól, mert két különböző játékos. Tavaly azon a néhány rájátszás-meccsen, ami jutott neki, megdöbbentően nagy fejlődést mutatott fejben, nagyon letisztulttá vált a játéka, pedig a Harden-Beverley-Lin trió ellen kellett helytállnia. Ha visszatér ehhez a stílushoz, megtalálja az egyensúlyt a dobások és a passzok között, akkor óriási gondban lesz a Grizzlies, holott a liga egyik legjobb kinti védelmével rendelkeznek. Thabo Sefolosha mindig ott lesz a sarokban, de bárki is legyen 2-3. poszton, mindenki képes akár 4-5 hármast beszórni, ha a védelem megbontása után jönnek Westbrooktól a labdák. Kétséges, hogy a Conley-Lee kezdő hátvédduó mit tehet ez ellen – előbb vagy utóbb jönnie kell Tony Allennek, akkor viszont támadóoldalon lehetnek gondjai a Grizzliesnek. Ott egyébként sem lesz könnyű feladata az alapvetően védekezésre tervezett Maciknak, mivel Westbrook lehet, hogy szeleburdi néha, de védekezésben kiváló, Sefoloshát pedig azért tartják, hogy lefogja az ellenfél kinti dobóit. 

A hátsó posztok rotációjában is kisebb fölény mutatkozik a Thunder oldalán, mivel az ötszörös bajnok Derek Fisher 15-20 percekre is bevethető, triplákkal és támadóhibák kiharcolásával nagy pluszt adhat az OKC-nek. Mellette ott van Reggie Jackson, aki nagyszerűen helyettesítette Westbrookot, és a kispadról beszállva is folyamatos veszély mindkét oldalon – de ne feledkezzünk meg a fiatal Jeremy Lambről sem, aki javarészt átvette Kevin Martin elárvult perceit, és nem egy jó meccset hozott idén, vagy Andre Robersonról, aki Thabo Sefolosha pozíciójában bizonyított, és egy plusz opció védőoldalon. Azért a Memphis sem panaszkodhat, hiszen Tony Allen mellett ott van a csapatban az a Nick Calathes, akinek NBA-playoff tapasztalata nincs ugyan, ám az NCAA-ből Európába szerződve ideát Euroliga- és EuroCup-győztes csapatok húzóembereként hozzászokott a nehéz helyzetekhez és a felelősséghez. Beno Udrih-ot se feledjük, a szlovén irányító kétszeres bajnok még a Spursszel, és bár komolyabb szerepe nem volt a címek megszerzésében, tapasztalata van bőven. 

Edzők. Látszólag Scott Brooksnak nagyobb a rutinja, azonban ez becsapós, mivel már a Grizzlies tavalyi playoff-menetelésénél is kiderült, hogy az akkor még csak segédedző David Joerger a Memphis játékának valódi fazonszabásza. Brooksnak egy nagy hibája van, nagyon nehezen változtat, ahogy fentebb már írtuk, Serge Ibaka képességeinek elherdálását rendszeresen fejére olvassák a szakírók. Túlságosan bízik a rendszerben és a régi katonáiban, de ha gond adódik, akkor is csak sémákban tud gondolkodni. Jó példa erre Ibakán kívül Steven Adams, aki ha a szezon elejétől több bizalmat kap, mostanra a csapat kezdőcentere lehetne Perkins kárára, de Caron Butler beépítése is elég nyögvenyelősre sikerült. Azt mindenképp a javára lehet írni Brooksnak, hogy Westbrook kiesése az eredményekben nem látszódott, ugyanakkor a playoffban nem hosszútávban, hanem rövidtávban kell gondolkodni, ez pedig nem Brooks erőssége. A túloldalon Joerger sokkal konstruktívabb edző, aki például hozzá mert nyúlni az általa összerakott Conley-Allen duóhoz, átstrukturálva ezzel a csapat kinti játékát, növelve ezzel a kezdőötös kohézióját támadásban. Remekül menedzselte szezon közben, hogy Pondexter sérülése és Bayless elcserélése miatt két kulcs-csere esett ki, és újra is kellett terveznie a rotációt: Miller, Lee, Johnson, Koufos és Calathes helyét is megtalálta az egyenletben (külön piros pont, hogy Mike Miller mind a 82 meccsen játszott, ám nem volt túlterhelve, és még hatékony is maradt). Joerger emellett jó motivátor, és óriási bizonyítási vágy munkál benne – ha ezt átragasztja a játékosaira (márpedig az alapszakasz második felében ez hibátlanul összejött), akkor az akár a mérleg nyelve is lehet. 

Konklúzió. Óriási párharc elé nézünk, nüanszok dönthetnek. Ebben a párharcban valóban mindig csak a következő meccsre kell koncentrálni, és a régi bölcsességet kell szem előtt tartaniuk a csapatoknak: ha megnyertél egy csatát, még nem nyerted meg a háborút. A Thunder Westbrookkal és nélküle is életveszélyes bárkire, Kevin Durant iszonyatos formában van, ugyanakkor az Oklahomának nagyon észnél kell lennie: az ideinél gyengébb, kevésbé mély Memphis tavaly pályahátrányból, és 0-2-ről 4-2-re fordítva ütötte ki a Clipperst a rájátszás első körében. A Grizzlies rutinrókái azonnal megérzik, ha az ellenfél lazít, és kíméletlenül lecsapnak a lehetőségekre – ha pedig lendületbe tudnak jönni, akkor hamar óriási bajba kerülhet az OKC. 

Tipp. Ha Russell Westbrook a tavalyi playoff-formáját veszi elő, és azt a párharc alatt végig fenntartja, akkor a Thunder maximum 4-2-vel továbbjut, de még a 4-1 is benne van – lehet akármennyire jó védekező gárda a Grizzlies, támadásban kevesek ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a két bombaformában lévő játékos húzta Thunderrel. Ha viszont a Good Russ helyett a Bad Russt látjuk majd a pályán, akkor akár az eredmény lehet fordított is, sőt a hét meccses párharc is benne van, a hetedik meccs pedig megjósolhatatlan. 

A párharc érdekessége: A 2. és 7. kiemelt párosításában a 7. kiemelt nagyon ritkán tud továbbjutni, összesen öt ilyen alkalom volt 1984, a 16 csapatos playoff bevezetése óta – utoljára ez a San Antonio Spursnek sikerült 2010-ben a Dallas Mavericks-szel szemben. Azonban amióta (2003) négy nyert meccsig tart a rájátszás elő köre is, a Spurs 2010-es sikere volt az eddigi egyetlen ilyen meglepetés.

Történelem: a 2011-es playoff második körében találkozott a két gárda, akkor a Grizzlies 2-1-es előnyből bukott el, a Thunder hét meccsen győzött. A tavalyi rájátszásban szintén a második körben találkoztak, ahová a Grizzlies a Clippers kiverésével jutott be, míg a Thunder már Westbrook nélkül volt kénytelen kiállni. Az első meccset még lehozta Kevin Durant, onnantól kezdve viszont négy szoros partit (egyiken sem volt hat pontnál nagyobb a különbség a végén) nyert meg a Grizzlies, és története legnagyobb sikerét elérve főcsoportdöntőt játszhatott.