NBA Playoff 2014: Az első kör előzetese (3/8)

Toronto Raptors (3.) – Brooklyn Nets (6.) (Első mérkőzés: 2014. április 19., 18:30)

Mi történt eddig? A Raptorsnál a nyáron két óriási húzás is történt: Masai Ujirit megszerezték GM-nek, ő pedig azonnal lepasszolta Andrea Bargnanit a Knicksnek. A két jó lépés ellenére egészen pocsékul, nézhetetlen játékkal kezdték az évet még Rudy Gay-jel a fedélzeten, aztán mikor a kiscsatárt december elején elcserélték a Sacramento Kingshez, valami nagyon megváltozott az egész csapatnál. Kyle Lowry egy teljesen másik énjét mutatta, a gárda vezére lett, DeMar DeRozan egyénieskedése a másik 1-on-1 gép nélkül már nemcsak elviselhető, hanem kifejezetten kívánt elemmé avanzsált, Jonas Valanciunas pedig egyre több labdát kapott. Az érkezők is jól beilleszkedtek, és az egész együttes légköre kitisztult. Mi sem mutatja jobban a változást, hogy a 6-12-es Gay-jel elért mutatóból lett a végére 48-34, ami azt jelenti, hogy 60% fölött produkáltak a cserét követően.

Brooklynban óriási mozgás volt a nyáron, hiszen csere útján érkezett többek között Paul Pierce és Kevin Garnett, Andrej Kirilenkót és Shaun Livingstont sikerült megszerezni a szabadügynökpiacról, a kispadon pedig az éppen visszavonuló, de azonnal vezetőedzői állást kapó Jason Kidd foglalt helyet. A kanadaiakhoz hasonlóan ők is siralmasan indították az idényt - egy hónappal később ugyan, mint a Raptorsnál, de náluk is megfordult viszont a szezon, szinte egyik pillanatról a másikra. 10-21-gyel fordultak a 2014-es naptári évre, de a következő 11 meccsből 10-et megnyertek. Kidd januárban és márciusban is a hónap edzője lett keleten, a Nets pedig simán jutott a PO-ba annak ellenére is - vagy éppen ennek is köszönhetően -, hogy Brook Lopez december végén megint kiesett a teljes szezonra, újra meg kellett műteni a jobb bokáját.

Az alapszakaszban 2-2-re végeztek egymással a felek. Először még november 26-án csaptak össze, és a Nets Torontóban is tudott nyerni (100-102). Január 11-én a kanadai alakulat visszavágott hazai parketten (96-80), simán nyertek - ez volt a Nets egyetlen veresége január 2. és január 26. között. A Raptorsszal nem volt szerencséje a Brooklynnak az év első hónapjában, ugyanis január 27-én újra megmérkőztek a felek, és emlékezetes végjáték után, Patrick Patterson meccsvégi tempójával Brooklynban is nyertek a kanadaiak (103-104) - a januári 10-3-as mérlegből két vereséget tehát a Torontónak köszönhet a Nets. Utoljára március 10-én játszottak egymás ellen, ezt a találkozót pedig Shaun Livingston vezetésével behúzta hazai pályán a Brooklyn (101-97).

Frontcourt. A Raptors felső triójával kezdünk, egyrészt azért, mert az összetételük csak sérülések miatt változott a szezon közben, másrészt azért, mert nekik jóval kisebbek a variációs lehetőségeik – harmadrészt pedig azért, mert a Raptors egy kicsit árnyékban volt az elmúlt években. Jonas Valanciunas egyértelműen szintet lépett, a 22. évét még csak májusban betöltő litván center 81 meccsen kezdett, 11.3 pontot és 8.8 pattanót átlagolt, emellett 53 százalék felett dobott, és a büntetőzése (76%) is jónak mondható. Megbízható, egyre jobban helyezkedik védőoldalon, talán támadásban nem látunk még tőle elegendő klasszikus center-mozdulatot, emellett a gyorsaságával és az emelkedésével sincs probléma. Párja az az Amir Johnson, aki pár év alatt egy vicces figurából egy remek védőspecialistává változott át, brusztolásban mindkét oldalon jó, 10 pont felett átlagol, és időnként már triplázásra is lehet használni. Kezd olyan alapkővé válni Torontóban, mint Miamiban Udonis Haslem. A frontcourt harmadik tagja az a Terrence Ross, aki a szintén nagyot fejlődött idén – leginkább azért, mert Masai Ujiri GM még épp időben cserélte el előle Rudy Gay-t. A zsákolókirály Rossról hamar kiderült, hogy nem csak ugrani és futni tud, de ha rendszeresen foglalkoztatják, akkor jól triplázik (33-ról 39.5 százalékra nőtt a mutatója tavalyhoz képest), és kiválóan büntetőzik (71-ről majdnem 84 százalék). Összességében elmondható, hogy a magasemberek nem igényelnek sok labdát, de képzettek, kemények, posztjukhoz képest mozgékonyak, míg Ross lerohanásoknál és betörések utáni kiosztásoknál is nagyon jól használható – és a csapatvédekezésben is megfelelően teljesít.

Áttérve a Brooklynra, rögtön bajba kerülünk, amikor meg kell határoznunk azt a három játékost, aki kezdeni fog. A némileg kényszerűségből összerakott small-ball felállás (Joe Johnson, Paul Pierce és Kevin Garnett/Mason Plumlee) nagyon szépen muzsikált az alapszakasz második felében, azonban a Johnson-Pierce duó ránézésre sem elég kemény/gyors a Raptors játékosaival szemben – valószínű, hogy Andrej Kirilenko kvázi kezdőként fog szerepelni, és Pierce, bár sok percet fog kapni, a palánktól távol fog játszani. A Johnson-Kirilenko-Garnett hármas már sokkal jobban mutat kurrens matchupként – valószínűleg ez a rutinos trió (illetve a kettesként is használható Johnson helyén Pierce) lesz fent a legtöbbet. 

Magasember-rotáció. Fentebb említettük, hogy itt jóval kevesebb lehetősége lesz variálni Dwane Casey mesternek. Az első számú opció Tyler Hansbrough, aki nagyon lelkes, nagyon kemény, de alapvetően limitáltak a képességei – ráadásul hajlamos brutális szabálytalanságokkal kiírni magát egy-egy meccsről, az ingerlő trash talkra pedig számíthat a minden hájjal megkent Nets-játékosoktól. Mellette Chuck Hayes szintén csak védekezésben használható, míg Patrick Patterson gyakorlatilag ugyanaz, mint Amir Johnson. A Raptors nagy hiányossága itt, hogy a cseréi elsősorban jó munkásemberek, nincs köztük egy Elton Brand-szerű rutinos magasember, aki kicsit meg tudná kavarni az állóvizet. A Nets ilyen szempontból jóval mélyebb annak ellenére, hogy elsőszámú centerük, Brook Lopez réges rég kidőlt. Andray Blatche levetkőzte washingtoni énjét, bármikor képes csinálni egy 20,10-es meccset, Mason Plumlee pedig nem csak lelkes, de tehetséges nagyember, óriási rugókkal. És még nincs vége a listának, ott van Mirza Teletovics, aki nagyszerű szezont futott: életveszély a tripláról, ami azt jelenti, hogy nagyon jól tudja széthúzni a pályát. Végső esetben Jason Collins is bevethető, aki már nem mai gyerek, de komoly, nagydöntős playoff-rutinja van, nem fog megilletődni. 

Backcourt. A hátvédsorokon nagyon sok múlhat, nem nagy merészség kijelenteni, hogy amelyik csapat képes itt dominálni az ellenfelet, megnyeri a párharcot. A Raptors duója óriási formában van, DeMar DeRozan megkapta pályafutása első All-Star meghívását, de az irányító Kyle Lowry sem volt messze ettől. Egyértelmű vezérei lettek a csapatnak, akikre nehéz helyzetekben is lehetett számítani – nem csak támadásban, de védekezésben is, mert egyiküknek sem derogál hátramenetben is keményen dolgozni. Fiatalok, de már tapasztaltak, gyorsak, sikerre éhesek (Lowry ráadásul contract yearben van), bizony minden tudására szüksége lesz az ellenfélnek, hogy lelassítsa őket. Persze a túloldalon sem nyeretlen kétévesek szerepelnek: Deron Williams egészségesen még mindig a liga top irányítója, mellette valószínűleg Joe Johnson fog sokat ingázni a kiscsatár és a dobóhátvéd posztja mellett. Azonban kezdőként valószínűleg az a Shaun Livingston fog játszani, aki a 2000-es évek közepén óriási tehetségként indult, de aztán egy horrorisztikus térdsérülés után eltűnt a ligából. Fokozatosan tért vissza, és idén irányítóként, dobóhátvédként és védőspecialistaként is markáns teljesítményt tett le az asztalra. Higgadt, letisztult játéka nagy erőssége az idei Netsnek, igazi Jolly Joker. 

A hátsó posztok rotációjában a kiszámíthatatlanság az, ami elsőre eszünkbe juthat mindkét oldalon. A torontói Greivis Vasquez még úgy futott neki az évnek, hogy a Kings kezdőirányítója lesz, ehhez képest most a Raptors csereirányítója. Még mindig nagyon hektikus a játéka, bár egyértelműen javuló tendenciát mutat – a bizonyítási vágy belőle könnyen kihozhat egy-két nagy meccset. Mellette a veterán John Salmons szintén képes óriási produkciókat és óriási betliket összehozni. Érdekes helyzetben van Steve Novak, aki a liga egyik legjobb kinti dobója – volt, de idén nagyon kevés lehetőséget kap Torontóban. Neki nem kell sok, hogy belője a gyűrűt, tehát ha ég a ház, nyugodtan be lehet küldeni, bár védekezésben mínusz egy ember. Érdekesség, hogy a Netsnél is van egy ex-Kings játékos, Marcus Thornton egy igazi dobógép: 25-30 pontos meccsek is benne vannak, ehhez azonban neki komoly percek kellenek, 3-4 minutum alatt neki sokszor nem sikerül nagyot alkotnia. Alan Anderson már egy fokkal jobb: az elmúlt két évben Torontóban 29-30 évesen az NBA vérkeringésébe bekerülő hátvéd-kiscsatár 1-1 támadásra is nyugodtan beküldhető, a triplavonal mögül, de közelebbről is képes azonnal hatékony lenni. 

Edzők. Noha Jason Kidd még csak első szezonját tölti szakvezetőként, nem kérdés, hogy így is köröket ver Dwane Casey-re – különösen ha a playoff-tapasztalatot nézzük, hiszen Kidd tavaly például még Novak csapattársa volt a Knicksben. A liga történetének egyik legjobb irányítója Lawrence Frank segédedző eltávolítása után a szezon második felében megmutatta a kétkedőknek, hogy nagyon jó edző válhat belőle, míg Casey-t annak ellenére sok Toronto-szimpatizáns látná szívesen valahol máshol, hogy franchise-rekordnyi győzelmet aratott idén. Casey-nek tehát nincs biztos helye, ha a jó alapszakasz ellenére kiesnek pályaelőnyből az első körben, aligha maradhat – rajta tehát ott a teher, és a korábbi tapasztalataira sem támaszkodhat: vezetőedzőként még nem szerepelt playoffban a csapataival. Bár a 2011-es bajnok Mavericks edzői stábjában ott volt (gyakorlatilag annak köszönheti torontói kinevezését), az azért nem ugyanaz. Kiddtől várhatunk néhány edzői húzást, Casey-től kevésbé – bár ez nem feltétlenül az edző hibája, ahogy a fentiekből kiderült, kisebbek is a variációs lehetőségei.  

Konklúzió. Klasszikus, érzelmekkel teli párharc elé nézünk. Az egyik oldalon elképesztő mennyiségű playoff-rutin és egy olyan csapat van, amelynek a kerete lehetőséget ad arra, hogy kaméleon-szerűen alkalmazkodjon aktuális ellenfele gyengeségeihez – mindez egy bizonyítási vágytól égő agytröszttel, Jason Kidd-del súlyosbítva az edzői székben. A másik oldalon van egy nagyon jól működő rendszer, ehhez megvannak a megfelelő emberek, azonban ha valamiért a játékuk besül, akkor nem nagyon tudnak senkit előhúzni a varázscilinderből. A Raptorsnak egy lehetősége van, az első pillanattól kezdve rá kell erőltetni gyors, atletikus játékát az ellenfélre, majd ezt addig fenntartani, amíg meg nem törnek. A Nets viszont abban bízhat, hogy a playoff nem a fiatal csitrik játszótere, és egy négy nyert meccsig tartó párharc számos olyan nem várt nehézséggel jár, amit a kanadai ifjoncok még nem éltek át. Egy biztos: Torontóban a végletekig feltüzelt lesz a közönség (a We are the North mottójú videó már bejárta a netet) és a játékosok is, míg a brooklyni veteránok kiteszik majd a lelküket a pályára. 

Tipp. Vélhetően hat meccsen le fog zárulni a párharc. Ha a Toronto végig bírja az általa diktált iramot az első két összecsapáson, akkor hat meccsen tovább fognak jutni, mert lehet akármekkora rutin a túloldalon, 1-1 sérülés (amiből volt bőven idén a Netsnél) bármikor beeshet a nagy rohanásban, és a Raptors azon kevés csapatok egyike, akik tudtak idén győzni a brooklyni oroszlánbarlangban. Ha viszont a Netsnek sikerül elhoznia az első két mérkőzés valamelyikét, akkor csak a hazai meccseiket kell hozni, miközben a nyomás átkerül a rutintalanabb Raptorsra – ezek a játékosok pedig ennél nehezebb feladatokat is megoldottak már. 

A párharc érdekessége/történelem: a két csoportrivális eddig egyszer, a 2007-es playoff első körében találkozott egymással, akkor Jason Kidd (és a korábbi torontói ikon, Vince Carter) vezetésével a New Jersey Nets 4-2-re győzött és továbbjutott. Érdekesség, hogy akkor is a Raptors volt a 3., a Nets a 6. kiemelt – sőt az is kísértetiesen hasonló szituáció, hogy a Netsben inkább idősebb játékosok, a Raptorsban fiatalok vitték a prímet. A két gárda akkori kereteiből egyetlen játékos maradt: Jason Collins akkor is a Nets centere volt. Szintén érdekesség, hogy a két vezetőedző jól ismeri egymást: Dwane Casey 2008 és 2011 között annak a Dallas Mavericksnek volt a segédedzője, amelyben Kidd is szerepelt, mindketten tevékeny részesei voltak tehát a Mavs bajnoki címének.