NBA Playoff 2015: A konferencia-döntők előzetese (1/2)

Atlanta Hawks (1.) – Cleveland Cavaliers (2.)
(Első mérkőzés: 2015. május 21., csütörtök, 02:30)

Mi történt eddig? Az Atlanta pazar alapszakaszt futott, hiszen féltávnál még a ligát is vezették, aztán az utolsó 20-30 meccsen talán túl sokat is pihentettek, kiestek kicsit a ritmusból. A Brooklyn elleni első körben ez meg is látszódott rajtuk, hiszen az első két, nem annyira meggyőzően hozott találkozó után kettőt buktak. Ezt követően kapcsoltak feljebb és jutottak tovább 4-2-vel. A Wizards elleni első meccset rögtön elvesztették, így a pályaelőnyt is, John Wall bal keze azonban 5 helyen is eltört. A Hawks megnyerte a második meccset, majd a harmadikon a cserék 20 pont körüli hátrányt dolgoztak le a negyedik negyedben, mielőtt Paul Pierce palánkos hármasával kikaptak volna. A negyedik meccsen aztán visszavették a pályaelőnyt, az ötödik mérkőzésen pedig Al Horford óriási támadópattanójával és ziccerével nyertek egyetlen ponttal. A hatodikon Pierce megint majdnem megforgatta bennük a tőrt, de ezúttal időn túl dobott hármast, ezzel egy olyan sorozatot nyert meg megint 4-2-re a Hawks, amely nagyon kevésen múlott, hogy nem alakult háromszor is teljesen máshogy.

A Cavs egy pocsék félszezon után két cserével (Mozgov, Shumpert-Smith) megfordította a szezonját, és kelet első számú esélyei lettek annak ellenére is, hogy az Atlanta megelőzte őket a táblázaton. A nagyon impresszív játék folytatódott a Boston Celtics elleni első körben is, LeBron James és Kyrie Irving vezetésével a Cleveland akarata érvényesült végig. A negyedik meccs aztán vezéráldozattal járt, hiszen Kelly Olynyk úgy elrántotta Kevin Love-t egy "lepattanóért vívott" harcban, hogy kiugrott Love válla, ő ebben az idényben már nem játszik többet, ez pedig nagyban csökkenti a Cleveland győzelmi esélyeit. Az előző körben el is vesztették az első meccsen pályaelőnyüket a Chicago Bullsszal szemben, majd Derrick Rose palánkos hármasával a harmadik összecsapást is. A negyedik meccs borzasztóan gyenge színvonalú volt, de ezúttal ők jöttek ki jobban a végjátékból LeBron James 1.4 másodperc alatt dobott távoli kettesével, innen pedig már lendületből behúzták az ötödik és hatodik ütközetet a teljesen összeeső Chicago ellen.

Az alapszakaszban 3-1-re nyert az Atlanta. Az első összecsapást még november 15-én, a Hawks nagy menetelése előtt a Cleveland nyerte, nem is kis különbséggel, 127-94-re hazai pályán. Az Atlanta aztán decemberben két hét alatt kétszer is visszavágott. Először stílusosan, december 17-én ugyanis idegenben ütötték ki ellenfelüket 127-98 arányban, majd két héttel később, december 30-án hazai pályán is nyertek 109-101-re - a 19-es győzelmi sorozat második sikere volt ez. Utoljára március 6-án találkoztak a felek, ekkor megint a Hawks győzött saját pályáján 106-97-re.

A periméteren több kulcskérdés is lesz, ezek közül pedig kettő a két kezdőirányító. Irving egészségi állapota ismert, az egyik lábfeje, illetve a másik térde is fáj - nála nagyon fontos lehet az 4-5 nap, amit az első meccsig pihenni tud, mert ha sikerülne jobb állapotba kerülnie, nagyban növelné a Cavs továbbjutási esélyeit. Márcsak azért is fontos lenne összeszednie magát, mert túlságosan pihenni egyik Hawks-játékoson sem lehet védekezésben. Jeff Teague gyenge százalékkal vállal eddig a PO-ban, egyrészt azonban ettől függetlenül jól osztogat, másrészt mintha kezdene kilábalni a gödörből, harmadrészt formától függetlenül agresszíven támadja a gyűrűt. Kyle Korver még nála is rosszabb (29.8%-kal dobta a triplákat a Wizards ellen), és ha mázlija van Irvingnek, akkor rajta védekezhet, de ha nincs mázlija, akkor egy JJ Redickhez hasonló, állandóan több elzáráson keresztül futó nehéztüzéren kellene védekeznie, ez nem éppen a legjobb ómen egy sérült játékos számára - ha ráadásul nem védekeznek rajta, jóval jobb eséllyel szedi össze magát.

Nagyon fontos lesz persze a LeBron James - DeMarre Carroll párharc is, illetve az, mennyit small-ballozik a Cleveland a Hawks ellen. Amíg ugyanis a Bulls általában két echte magasemberrel (illetve a formán kívül játszó Miroticcsal) állt fel, addig a Hawksnál ugyan lehet ugyanez a felállás, de náluk gyakorlatilag mindenki tud triplát dobni, főleg igaz ez a cseremagasokra, és ellenük nem feltétlenül jó a Thompson - Mozgov páros, sokkal többet láthatjuk majd szerintem az egyiküket Jamesszel és még három kisemberrel a pályán. Carrollnak ettől függetlenül elöl-hátul fontos feladata lesz, mert Korver jelenleg nem létező pontjait és tripláit is neki kell pótolni, védekezésben pedig ő lesz leginkább James őrzésével megbízva. LeBron önmagához képest pocsékul játszik, ami főleg az eladott labdákban, illetve a középtávoli dobásaiban és tripláiban mutatkozik meg, de Jimmy Butler elit védőmunkát végzett rajta, Carrollnak is hasonlót kell, hogy ne a szokásos Jamest lássuk.

Szintén döntő lesz az említett dolgok mellett az is, kinek a kiegészői tudnak feljebb lépni ebben a sorozatban. A Hawksnál nincs nagy sztár egy sem, de a padról többen is képesek sokat hozzátenni a játékhoz, ezt az alapszakasz mellett néha már a rájátszásban is láthattuk. Ugyanez igaz azonban a túloldalra is, ahol James Jones és JR Smith triplái úgy kellettek a Bulls ellen, mint egy falat kenyér, Iman Shumpert is sokkal agresszívebb volt támadásban így, hogy Irving félig sérült, Love pedig nincs, az igazi Jolly Jokerré pedig Matthew Dellavedova vált, akit eddig arra tartottak, hogy az ellenfelet idegesítse, piócaként tapadjon rá, de 4-5. opcióként nagyon szépen használta ki az adódó lehetőségeit, plusz az ötödik meccsen Taj Gibson kiállításánál azt is megmutatta, megvan benne az a dörzsöltség, ami egy PO-sikerhez majdhogynem elengedhetetlen. Az ő teljesítményük Love kidőlésével egyértelműen felértékelődött, muszáj lesz továbbra is 1-1 extrát hozniuk, ha nem is folyamatosan.

Hogy a sztárok (vagy a Hawks esetében a kezdők) mögött melyik gárda kiegészítői tudnak valami tőlük nem vártat nyújtani - mert azért Dellavedovától sem lesz általános, hogy csapata legjobb pontszerzője legyen például -, azon könnyen eldőlhet a párharc, főleg ha James mondjuk hasonlóan gyenge százalékokkal operál, mint tette azt a Bulls ellen. Az Atlantánál Korvernek és Teague-nek ettől függetlenül össze kell szednie magát, az ő jó játékuk nélkül azért vajmi kevés esélye van a Hawksnak még pályaelőnyből is, a túloldalon sokkal inkább láttuk, hogy Irvinget (és Love-ot) hogyan tudják, fogják pótolni.

A magasembereknél nagyon érdekes csatát láthatunk majd. Az teljesen világos, hogy támadásban Al Horford és Paul Millsap potensebb, mint a túloldalon akár Tyimofej Mozgov, akár Tristan Thompson, akár Kendrick Perkins. Horford ráadásul elég jó PO-ot megy, a Wizards ellen nyert meg meccset a végjátékban (igaz, majdnem el is vesztett egyet), és hiába az Atlanta legtámadhatóbb pontja a két magas poszt, a párharcok nagy részében és főként a második felében átvette az uralmat Marcin Gortat és Brook Lopez fölött is, képes volt szintet lépni az alapszakaszhoz képest, és az egyéni párharcait megnyerni - borzasztóan nagy szüksége volt erre mindkét sorozatban csapatának. Összességében azonban sem ő, sem Millsap nem dob valami jól, 52, illetve 50% alatti TS-ekkel dolgoztak az első két sorozatban, Millsap pedig állandóan kisebb sérüléssel, betegséggel is bajlódik.

A túloldalon inkább a munkamánia a jelszó, Mozgov és Thompson is teljesen a csapatérdekeknek rendelik alá magukat, de mindketten nyerőemberek lehetnek ettől függetlenül is. Bár Horford a kihívásoknak eddig mindig megfelelt, pattanózásban, amiben gyenge volt a Hawks az alapszakaszban (21.4 ORB%, ezzel utolsóak voltak, 73.4 DRB%, ezzel pedig 22. a ligában), most következik számára a legnagyobb feladat ez ellen a páros ellen. Mozgovról ráadásul nem nagyon szabad megfeledkezniük védekezésben sem, képzett, de nem labdaigényes magasemberként a legváratlanabb és legjobb pillanatokban tudják őt elhúzni Jamesék, ahogy például tették ezt a Bulls elleni negyedik meccsen is, ahol neki és JR Smith-nek köszönhetően fordított a Cavs a negyedik negyedben.

Ez a kettős nemcsak pattanózásával nyerheti a párharcot a Cavsnek, de védekezésükkel is Millsapéken, itt azonban már lehetnek csavarok a történetben. Millsapre nem a legjobb védő Thompson, mert nagyon sokat kell vele kimenni a triplavonalra is - igaz, Thompson azért nem is egy betonlábú magasember, megoldhatja a feladatot, a pattanózást pedig Mozgov és James is hozhatja, ha ő a triplavonalon kénytelen védekezni. Vannak azonban igazi triplaspecialista magasemberei is az Atlantának, mint például Mike Muscala, Pero Antic vagy Mike Scott, akik ellen viszont ha nem is egyértelműen, de talán jobb megoldás egy teljesen periméter-orientált védő - akár Shumpert, akár Shawn Marion, akár LeBron négyesben. Budenholzernek ilyen szempontból mindenképpen előnye van, mert bár Jamesszel az aduász Blatt kezében van, sokkal több variációs lehetősége van az Atlanta mesterének - ha egy felállás nem működik, könnyen kipróbálhat még 3-4 másik variációt, míg Blatt maximum 2-3 felállásban gondolkodhat így, hogy nincs Love, a padon pedig Perkins és Marion vár bevetésre alapjáraton.

Edzők. Budenholzerék eddig messze elmaradnak az alapszakasztól, de túl sok magyarázkodásra nincs okuk, hiszen így is főcsoport-döntőt játszanak. A tréner egyelőre a gyengébb dobóteljesítménnyel nem tud mit kezdeni, de a pad mintha kezdene életre kelni, és bár a játékuk elmarad a tőlük idén megszokottól, pánikot egyetlen egyszer sem lehetett még látni az Atlantán, ebben nagy szerepe van a mesternek. David Blatt szerepe kicsit bonyolultabb. Majdnem elbukták rajta a teljes szezont, mikor a Chicago elleni negyedik meccsen egálnál időt akart kérni úgy, hogy nem volt már erre lehetősége. Mázli vagy a játékvezetők nem akarták így eldönteni? A lényeg az, hogy nem rajta múlott az 1-3-as állás. Ezt követően LeBron fogta és egyszerűen felülírta az általa felrajzolt figurát - amiben James a bedobást végezte volna el -, így tekintélye most legalábbis megkérdőjelezhető.

Konklúzió. A jelenlegi Hawksban szerintem több van, ehhez viszont Teague-nek és Korvernek az alapszakaszban látotthoz hasonlót kell nyújtaniuk - Korvernek ha 50%-os triplát nem is, 40% fölött viszont igen, Teague-nek pedig az 50%-os TS fölé kell mennie jócskán. Szerintem ebben az esetben a magasemberek hatékonysága is jelentősen javulna, így bejutnának a döntőbe. Eddig azonban nem ez történt, a Cavs pedig sokkal jobban alkalmazkodott Love elvesztéséhez és Irving sérüléséhez, szerintem a kiegészítőemberek vezetésével jóval többet hoznak ki magukból, mint az Atlanta - itt a Hawks teljes csapatának feljebb kell lépnie, beleértve a cseréket is. Ha Horford újra felnő a feladathoz, és a Cleveland nem tud legalább pattanózásban előnyt kovácsolni Millsap és ellene, akkor a Hawks jó helyzetben lehet, ha azonban Mozgov és Thompson fizikailag lenyomják őket, akkor a Cavs szerintem mindenképpen továbbmegy, annyit nem javulhat a periméter, hogy ezt kibírják.

Tipp. Cleveland Cavaliers 2-4.

A párharc érdekessége. Összesen egyetlen egyszer találkozott a két gárda a PO-ok történetében, 2009-ben a második körben, amikor a Cavs a Detroit kisöprése után a Hawkst is 4-0-val küldte el horgászni - hogy utána a főcsoportdöntőben kiessen az Orlando Magic ellen. A Cavsnek egyébként ez volt az utolsó főcsoportdöntője eddig a pontig, a Hawks viszont kicsit többet várt erre, hiszen ők 1970-ben és még a nyugati főcsoportban jártak utoljára a legjobb négy között.