NBA Playoff 2015: Az első kör előzetese (4/8)

Toronto Raptors (4.) – Washington Wizards (5.)
(Első mérkőzés: 2015. április 18., szombat, 18:30)

Mi történt eddig? A Toronto megtartotta minden értékét a nyáron, ráadásul a semmiért megszerezték Lou Williamst is, úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van. 24-7-tel álltak december végén, majd 11 meccsből 8-at elvesztettek, de jött egy újabb jó sorozat, így február 20-án 37-17-tel gyakorlatilag már az Atlantic bajnokai voltak. Jött azonban egy újabb nagyon gyenge periódus, 10 mérkőzésből 9-et elbuktak, majd Kyle Lowry is egyre több összecsapást hagyott ki - DeMar DeRozan sérülését úgy ahogy átvészelték, az irányító hiánya jobban meglátszódott a csapaton. Az alapszakasz végén azért kicsit rendezték a sorokat, de év elején mutatott játékuk és eredményességük már rég a múlté, a Boston Celtics elleni vereséggel pedig a negyedik helyre csúsztak a konferenciában és az 50 győzelem sem lett meg most sem (49-33).

A Washingtonnál egy nagyon fontos "csere" volt a nyáron, Trevor Arizát Paul Pierce váltotta, a pad viszont ránézésre erősebb lett. Jól is indították az alapszakaszt, 19-6-tal álltak február közepén, és bár kisebb bukdácsolásba kezdtek, még január végén is 31-15 volt a mérlegük. A Torontónál nagyjából három héttel korábban kezdtek mélyrepülésbe, jött egy ötös, majd két győzelem után egy hatos vereségsorozat (33-26). A deadline-nál ettől függetlenül nem kezdtek túl nagy átalakításba - Ramon Sessionst szerezték meg Andre Millerért. Nem sokat változott a helyzet: hiába nyertek ezután 9-ből 7-et, jött zsinórban négy vereség, majd 8-ból 6 győzelem, de az alapszakaszt 4-ből 3 vereséggel zárták, borzasztóan hullámzóak jó ideje. Így végeztek végül 46-36-tal, épp a Toronto mögött az ötödik helyen.

Az alapszakaszban 3-0-ra söpört a kanadai alakulat. November 7-én 103-84 arányban bizonyultak jobbnak hazai pályán, január 31-én az amerikai fővárosban győzték le a Wizardsot 120-116-ra, hosszabbítás után, február 11-én pedig újra Torontóban diadalmaskodtak 95-93-ra.

A periméteren gyakorlatilag el is fog dőlni a párharc, a Raptors támadójátéka ugyanis szinte kizárólag erre a szegmensre korlátozódik - ha Kyle Lowry, DeMar DeRozan, Greivis Vasquez és Lou Williams jó napot fognak ki, akkor a Toronto jó, nem is egyszerű ezt a négy embert folyamatosan megállítani, és néha hárman is játszanak egymás mellett Casey ultra small-balljában, de ha nem megy nekik a dobás, akkor szépen meg is veri magát a Toronto. Figurák nélkül, az ún. "Free-flow Offense"-ben játszik a Raps, ahol mindenki azt csinál kis túlzással, amit akar - illetve leginkább annak van szabad keze, akinél a labda van, ez értelemszerűen a hátvédeké és a scorereké a legtöbb esetben. Ebben a jobb (formában lévő) hátvédek szárnyalnak, és ezt teszik a kanadaiak is jobb napjaiakon, viszont a gárda többi része alig kap labdát.

Alapvetően nagy gondokat jelenthetne a Washington a Raptorsnak, mert a Toronto védelme egy átjáróház, és ez leginkább a külső posztokon érződik, nem(csak) a palánk alatt van probléma. A felsorolt négyesből egyedül Lowry képes védekezni, a másik három delikvens a láthatatlan ember mintapéldája hátul, Terrence Ross idén tejesen elveszett, pocsék idényt fut, James Johnson pedig sokszor indokolatlanul sem kerül pályára, de ő egyébként sem tudja megfogni az egyeseket és a gyorsabb ketteseket sem. A Wizardsnál John Wall és Ramon Sessions egyértelműen a gyűrű támadásából él, de Bradley Beal a sok triplája ellenére szintén rendszeresen tör be - egyedül Paul Pierce és Rasual Butler azok, akik inkább már a hármasokra rendezkedtek be.

A palánk alatt is nagy a kontraszt, tekintve hogy a Washington a festékben használja magasembereit, a Raptors pedig leginkább sehogy, de ha igen, akkor is a középtávolról és kintről jól dobó Patrick Patterson - Amir Johnson kettőst. Jonas Valanciunas a három találkozón - amiből egy hosszabbítás volt ugye - összesen 61 percet töltött a parketten, és összesen 16 mezőnykísérlete, valamint 5 büntetője volt, ő gyakorlatilag non-faktor ebben a párharcban, ha csak meg nem szállja a Szentlélek Casey-t. Patterson és Johnson, valamint Tyler Hansbrough bevetésével meg is van a befejezése, miért borzasztóan könnyű kosarat szerezni a Toronto ellen, viszont előbbi kettő támadásban jól megél abból a pár labdából, amit leosztogatnak nekik, a spacing miatt mindketten elférnek a kisemberek mellett, és egyiküknek sincs különösebb labdaigénye.

A túloldalon Nené, Marcin Gortat, Kris Humphries és Kevin Seraphin sokkal inkább a tradicionális magasember szerepében tudnak játszani, ez azonban amekkora előny lehetne támadásban - itt kellene a brazilnak és a lengyelnek alkotnia, főleg ha nincs fent Valanciunas -, akkora hátrány védekezésben, Pattersonra például egyetlen jó opciójuk sincs, aki ki tudna vele húzódni, ugyanakkor visszaér a festékbe a besegítésekhez. Drew Gooden a leginkább stretch 4 közülük, ő viszont már túl öreg ahhoz, hogy ilyen feladatokat rá lehessen bízni, és egyébként sem volt túl jó védő fénykorában sem. Leginkább ez az a dolog, ami miatt a Raptors a Wizards fölé nőtt az elmúlt két évben - a Washington nem tud vagy nem akar olyan szerkezettel felállni, ami válasz lenne a Casey-féle játékra, ez pedig eddig nem vezetett eredményre.

A Washington összességében kintről nagyon keveset próbálkozik, a negyedik legkevesebb triplakísérletük van (16.8/meccs), viszont a negyedik legtöbb duplát dobják rá (66.0/meccs). Ha erre tudnának utazni, a festékben nagyon össze lehetne kavarni a Raptorst, amelyik összességében a 6. legtöbb pontot kapja 100 támadásra vetítve (107.7), jól dobnak ellenük az ellenfelek (50.6% eFG, 24. legrosszabb a ligában), és nagyon kevés védőpattanót szereznek (73.3% DRB, hátulról a hatodikok). Az is igaz viszont, hogy a Wizards hiába erőlteti a gyűrűhöz közelebbi kosarakat, gyengén támadtak az alapszakaszban (103.7 pont 100 támadásonként, 22. a ligában). A legnagyobb gondjuk az, hogy nagyon sok labdát adnak el (14.0% TOV, 23.), és kevés büntetőt is harcolnak ki (.192 FT/FGA, 23.), nem tudnak hatékonyan együtt dolgozni vagy sok olcsó pontot összeszedni.

A másik oldalról vizsgálva amennyire pocsék védő csapat a Raptors, annyira jó támadók (111.0 pont 100 támadásra levetítve, 4. a ligában), úgyhogy összességében nézve az alapszakaszra működött a Casey által kitalált "ereszd el a hajam" - igaz, a nagy zuhanásba nem is tudott belenyúlni a mester. A negyedik legkevesebb labdát adják el (12.0% TOV), a negyedik legtöbb büntetőt harcolják ki arányaiban (.232 FT/FGA) és a 8. legjobbak az effektív mezőnyszázalékban is (50.8% eFG), nagyon hatékonyak. A gyenge védelmüknek megoldás lehet az ellenfél gyenge támadójátéka, az ő jó támadásaiknak viszont a Wizards állhat utat (103.0 kapott pont 100 támadásonként, 5. legkevesebb), ők leginkább az ellenfél mezőnyszázalékára (48.1% eFG, 5.) vannak rossz hatással, és nagyon jól szedik a védőpattanókat (77.3% DRB, 3.). Eddig a teljesen ellentétes beállítottságú csapatok versengését a Raptors nyerte, de utolsó két meccsük nagyon szoros volt már.

Edzők. Az elért eredményektől függetlenül mindkét tréner kap hideget-meleget. Dwane Casey egy olyan rendszerben játszatja játékosait, ami eleve halálra van ítélve egy bizonyos szint fölött, a bajnoki cím közelébe nem tudnak a "Free-flow Offense"-zel kerülni, amiben ráadásul Valanciunas csak szenved, mert labdát nem kap. Randy Wittman tavaly nagyon sok dicséretet kapott azok után, hogy csapata legyőzte a Chicago Bullst a PO első körében, de ebben az idényben sem az előrelépés, sem a szintentartás nem látszik az együttesen, gyakorlatilag egy kiválóan fizetett nézője lett a meccseiknek és az edzéseiknek. Aki itt elbukik, attól jó eséllyel el is köszönnek - most még mindkét vezetőség kiáll az edzője mellett, de Scott Brooks menesztése sem került szóba a Thundernél az alapszakasz legvégéig. A továbbjutó csapat drukkerei örülhetnek a plusz egy körnek, de szívhatják a fogukat, mert hosszabb távon károsabb lehet, ha marad a jelenlegi edzőjük.

Konklúzió. A Washingtonnak papíron jobb az állománya szerintem, de a Torontónak nagyon fekszik a játékuk. Minden előzetes jóslást azonban ki lehet szerintem dobni a kukába, mert mindkét együttes mélyen tudása alatt teljesít, és nemcsak a produkcióval, hanem alapvetően a szemlélettel, az általuk erőltetett játékkal is gond van - ha csak a befejezésekkel, a dobással lenne gond, nem lenne ekkora a tanácstalanság a két gárdánál. Amelyik csapat képes lesz többet kihozni magából - csúcsformában egyik sem fog kosarazni, ez teljesen biztos -, az megy tovább. A Raptors az elmúlt két idény eredményei alapján valamivel esélyesebb szerintem, de ez az a párharc keleten, amire ne tegye fel senki a házat fogadás gyanánt, mert bármi elképzelhető.

Tipp. Toronto Raptors 4-3.

A párharc érdekessége: A két gárda először találkozik majd a PO-ok történetében, a Toronto mostani "fölénye" azonban már az előző idényben elkezdődött, ott ugyanis 3-1-re nyerte az alapszakaszpárharcot a kanadai alakulat úgy, hogy az egyetlen fővárosi győzelem 3 hosszabbítás után született.